A Finnisch-Ugrische Forschungen centenáriumára
1901. márciusában jelent meg az E. N. Setälätől és K. Krohntól alapított új finnugrisztikai folyóirat, a Finnisch-Ugrische Forschungen — vagy ahogy rövidítésével emlegetni szokás: a FUF. — első füzete. Az új tudományos orgánum az uráli nyelveket s az e nyelven beszélőket érintő nyelvi, néprajzi, illetőleg őstörténeti, vallástörténeti stb. kérdéseket egyaránt tematikájába tartozónak tekintette. Alcíme (Zeitschrift für finnisch-ugrische Sprach- und Volkskunde) néven is nevezi a két, a folyóirat szempontjából központi fontosságúnak tartott tudományterületet. Az a tény, hogy [357] Setäläék tizenhat pontban foglalták össze a fő témaköröket, jól mutatja, mennyire átfogónak tervezték az alapítók a folyóirat tematikáját. Köztük volt az általános nyelvészeti s a nyelvi kontaktusokkal összefüggő problémák tárgyalása is. A folyóirat az anyagközlést kizárta feladatköréből, mondván, e célra más orgánumok állnak rendelkezésre.
A jubiláris 2001. évi, az 56. kötet tematikai sokféleségével is emlékezik és emlékeztet a folyóirat-alapítók szándékára. A bevezető tájékoztató szerint elsősorban német nyelven kívánták közzétenni a tanulmányokat (ez abban az időben természetes volt), de a francia, az angol, az olasz, sőt a latin is meg volt engedve. A FUF. többségében német nyelven közöl tanulmányokat, recenziókat ma is, de a tanulmányok már angol nyelvű rezümé kíséretében látnak napvilágot. Illetőleg terjedőben van az angol a tanulmányok publikációs nyelveként is.
A folyóirat hamar ismert és elismert folyóirattá vált, s a finnugrisztikában betöltött szerepének, a tanulmányok színvonalának s publikációs nyelve akkori európai elterjedtségének köszönhetően a finnugrisztika zászlóshajója lett (L-G. Larsson kifejezésével: FUF. 2001: 79). Felelős szerkesztője 33 éven át Setälä volt, akinek munkássága, szemlélete (fokváltakozási elmélete is) nyilvánvaló nyomot hagyott rajta. A FUF. kezdettől fogva nemzetközi jellegű volt munkatársait illetően is: nem finnországi finnugristákat is munkatársai között tudhatott. (Az első kötetbe Szinnyei és Simonyi írt tanulmányt, de jeles finnugor kutatóink mind szóhoz jutottak. A hetvenes években a szerzők 40%-a volt külföldi.) A folyóirat első évtizedeit a hangtörténet és az etimológia uralta. A morfológiával és szintaxissal foglalkozó tanulmányok száma a húszas évek után kezdett szaporodni. Fokozatos paradigmaváltás elsősorban P. Ravilának és E. Itkonennak köszönhetően az ötvenes évektől következett be. A strukturalizmus jelentkezése nem hozta magával finnugor körökben a nyelvtörténet ignorálását. S. Saarinen szerint, aki a FUF. jubileumi számában értékelő áttekintést ad a folyóirat történetéről, felidézi azt a vélekedést is, hogy a FUF. munkatársai nem követték az általános nyelvészet új áramlatait. Az igaz, írja Saarinen, hogy nem adtak új elméleti mintákat, azonban új módszereket, elméleteket alkalmaztak akkor, amikor az a vizsgált anyag elemzésében hatékonynak bizonyult.
A FUF. tanulmányainak többségét magas színvonal, nemzetközi és tudományközi jelleg, illetőleg tematikai, szemléleti és módszerbeli többféleség jellemzi. Nincs tehát egyetlen irányzathoz, paradigmához kötve. Minden remény megvan arra, hogy továbbra is betölti azt a fontos szerepet, amelyet a finnugor kutatásokban egy évszázadon át játszott. Ehhez kívánunk sok sikert a Magyar Nyelv munkatársainak, illetőleg a magyar nyelvészeknek a nevében.
Kiss Jenő
Vissza a Tartalomhoz