Újszász. A helységnek ma is használt neve először 1424-ben fordul elő Vizaz formában (FNESz. 2: 702). Az Új- előtag arra utal, hogy a község elpusztult, elpusztásodott — ami a [330] Zsigmond-korban általános jelenség volt —, így a jelző az újratelepedésre (-telepítésre) utal. Az igaz, hogy Újszász a történelme során többször elpusztult és népesedett újra. Jelenlegi lakosai a XVIII. században telepedtek itt le Heves megyéből, s eredeti palóc nyelvjárásukat napjainkra csaknem teljesen elveszítették. — Az utótagról azt szokták mondani, hogy az a szász népnévvel azonos, így néhány üzletnek a neve is Szász lett napjainkra. E vélekedésnek azonban legfőbb akadálya az, hogy Pest megyébe (1950-ig Újszász ide tartozott) nem telepítettek szászokat.
A Magyar Nemzeti Múzeum eredetiben őriz egy okmányt (HazaiOkm. 8: 69), pontosabban: adásvételi szerződést 1256-ból. Ebben többek között ez áll: a Bycchey nemzetségből való Myrce és Lucha Zazth fiai eladják földjüket Bach magisternek, Thecus és Both comeseknek „nomine Zazth sitam super Zogua ab utraque parte (cum aqua) eiusdem Zogua”. A leírásból világos, hogy Szásztnak volt egy — a kor szokásának megfelelően — saját nevéről elnevezett birtoka. A magyar helységnevek jelentős része az első tulajdonos személynevére megy vissza. A leírásban „terra”, azaz föld van, és ez alig-alig utal arra, hogy ez csak birtok volt-e vagy falu is.
A néven a -t képző található, általában a -d a megszokottabb. A -t inkább az előző századra jellemző, ha ún. sziszegő hang előzi meg. A helység elpusztásodása azt eredményezte, hogy a képző eltűnt, az újratelepített lakosság valószínűleg a tárgyragot érezte benne (az efféle csonkulásokra bőven van példa). Most számoljunk egy kicsit! Az eladást csak felnőtt korú személy végezhette; tehát akkor, amikor betöltötte a 24. életévét. Ha a szerződéskötés évéből legkevesebb 24 évet levonunk, akkor a Szászt nevű birtok az 1230-as évek legelején már létezett, tehát már a sokat emlegetett tatárjárás előtt is.
A -t előtti zöngétlenedés eredményezte a szász ejtést (névalakot), holott a község nevének alapja a száz számnév. Természetesen nem Újszász az egyetlen, amely nevét a száz számnévre vezeti vissza. Az abaúji Szászfa eredetileg Százfa volt (FNESz. 2: 530). Százhalombatta neve megvan latinul is: Centum montes, ami a magyar név tükörfordítása. A szászok lakta Szepességben fekvő Száztelek német neve Hundertmarkt, az erdélyi szászvidéki Százhalom németül Hundertbücheln — azaz mindkettőben a száz szó lappang, noha az ejtésben szász van. A szomszédos Szászbereknek sincs köze a szászokhoz, mivel az említett birtok egy része a Zagyva másik oldalán volt. Ráadásul a község nevét a XVI. századi dézsmalajstromok Za(a)zberké-nek írták. Ez is megerősíti, hogy e községnek is az első birtokos volt a névadója.
Nem a száz az egyetlen szó, amely szerepet játszhatott a helységnévadásban. Gondolhatunk itt például a borsodi Hét, Négyes nevű településekre, hogy az Újszásztól nem messze fekvő Hatvan-ról (a régiségben: Hatvand is) ne beszéljünk.
Mizser Lajos
Vissza a Tartalomhoz