1. Nemcsak magyar jövevényszavak, de magyar eredetű kalkok és félkalkok is szép számban találhatók a szlovák nyelv különböző rétegeiben. E jelenséggel foglalkozva nemrégiben a MNy.-ben (1993: 189—95) is tárgyaltam néhány ilyen esetet. Folytatva a témát, először egy-két kiegészítést és megjegyzést fűzök az ott leírtakhoz.

A) Kifejtettem, hogy az 1618 óta idézhető szlovák starosť nosiť (~ mať) na niečo ’dafür ~ für etwas Sorge tragen’ accusativusos szerkezet a magyar gondot visel valamire, valakire ’ua.’ hatására keletkezett, s aligha lehetett elszigetelt jelenség (l. uo. 191—2). E véleményemet most újabban előkerült adatokkal tudom megtámogatni, vö. 1571: “A na to ma perk ryhter starost nosyth sseby se to wybralo” (Országos Levéltár Szentiványi család levéltára. Bányajegyzőkönyvek 1: 77), 1610: “Na luky tež bude pylnu starost nosytj” (Pramene k dejinám slovenčiny. Zostavili Milan Majtán a Jana Skladaná. Bratislava, 1992. = PDS. 18), 1620: “... sam budem nan miti starost, abi...” (OL. Kamarai Levéltár Lymb. Ser. III. sz. B. 2280. Rsz. 45.1.), 1630: “Ja sem pilnu starost na nie mel...” (OL. Nádasdy család nádasladányi levéltára. = NádLt. Okiratok 1: 333) stb. Ennek értelmében teljesen bizonyos, hogy a tárgyalt szlovák szerkezet a múltban nem volt egyedi jelenség, amint ezt Katarína Habovštiaková (Jazykovedné štúdie. Bratislava. = JŠ. 6: 106) feltételezte. A starosť nosiť (~ mať) na niečo mellett, illetve helyett azután a locativusos mať niečo na starosti ’ua.’ forma állandósult.

B) Ezzel összefüggésben idézendő a starosťnosiaci ’Fürsorger, Pfleger’ képződmény keletszlovák változata is, amely bizonyára a magyar gondviselő ’ua.’ (1506: TESz. 1: 1075) hű lefordításának eredményeként született. Erről a szlovákban szokatlan szerkezet és a participiális -nosiaci utótag árulkodik, vö. 1778: “Prikri z tvojima ochranyujútzima svetima kridlámi O na tvojih veritzih sztarosztz nosátzi sveti Bóse...” (Acta Academiae Pedagogicae Nyíregyháziensis. Nyíregyháza, 1990. = AAPNy. 12/C: 268). Noha ezidáig csupán ez az egyetlen adatom van rá, de éppen a starosť nosiť na niečo alapján is feltételezhető, hogy ez a tükörfordítással alkotott összetétel — legalábbis a keletszlovákban — valószínűleg nem minősült szórványos elemnek.

C) A magyar hatásra keletkezett keletszlovák potrimac ’(an)dauern, währen’ és trimac sa/se ’verpflichtet sein’ igéket dolgozatomban (MNy. 1993: 193) 1750 óta tudtam idézni, vö. azonban 1726: “Y wedle urbaru trimame se daty [= tartozunk adni] try wozy terkelne ana winobrane, ktere kdy nedame trimaty se budeme ... zložity [= tartozunk letenni] ... uherskich zlatich ssest desiat” (Udvari István, Szlovák mezővárosok népélete Mária Terézia korában... Nyíregyháza, 1984. = SzkMv. 200).

Ezzel kapcsolatosan nem hagyható figyelmen kívül a keletszlovák (po)trimaňe ’birtok, uradalom; tartomány’ származékszó sem, vö. 1575: “... se ti liudze sz wasoho trimanya..., kdis bi buli tu pily na winye Wo wranouie w nasem varosu...” (Slovenská reč. Bratislava. = SR. 38: 188), 1752: “Bíwal v Egyipszkém Trimanyú »lakott Egyiptom tartományában«” (Király Péter, A keletszlovák nyelvjárás nyomtatott emlékei. Bp., 1953. = KNyNyE. 234), 1778: “Visztri szvojú ochranyujútzú i poratujútzú pravitzu na naso potrimanyé” (AAPNy. 12/C: 268), XVIII. század: “dwa procesy nasse, totižto geden na odebranya harencoch palenčanych we celym trimany biskupskem” (Historický slovník slovenského jazyka. I —. Vedecký redaktor Milan Majtán. Bratislava, 1991. = HSSJ. 3: 167. odobranie alatt), keletszlovák trimane ’birtok’ (Kálal 724).

Összefüggéseiben szemlélve nem látszik alaptalannak a gyanúnk, hogy a keletszlovák (po)trimaňe létrejöttét elősegíthette a talán déli szláv minták alapján keletkezett magyar tartomány ’Provinz, Land’ (1372 u./1448 k.: TESz. 3: 861; Kiss: NytudÉrt. 92. sz. 178—81); ’Besitz’ (1511/1593/1681?, 1522: uo.; egyéb jelentéseit is l. ott) derivátum. Gondolt erre már Király Péter is (l. KNyNyE. 234). E feltevést támogatja az a tény, hogy a viszonylag korán fölbukkanó trimaňe képződménynek igekötős potrimaňe változata (a HSSJ. nem ismeri!) ugyanazon könyörgésben fordul elő, ahonnét a magyar eredetű keletszlovák tartomaň ’Provinz’ jövevényszó is idézhető, vö. 1778: “... zsebi totim ú tartományoh v. Krajinoh...” (AAPNy. 12/C: 268).

2. Az ősi szláv jati (~ jachati) — jado ’fahren; reiten’ (l. František Kopečný, Základní všeslovanská slovní zásoba. Praha, 1981. = KopZ. 137; Machek, EtSlČ. 224) igének a szlovák nyelvben nincs folytatása; a régi szövegekből bohemizmusként értékelve idézhető, vö. 1454: giel do Spisse na woynu (HSSJ. 1: 531), 1473: “O tom, ktož (kterýž) neprávě cestú gede wozem” (František Ryšánek, Slovník k Žilinské knize. Bratislava, 1954. = Ryš. 212), 1520: “Item z Zamku Stareho geli sme do Luczky” (Štefan Kniezsa, Stredoveké české listiny. Bp., 1952. = SČL. 108), 1534: “... jel proti mnie koniem a uderzyl mne...” (Branislav Varsík, Slovenské listy a listiny z XV. a XVI. storočia. Bratislava, 1956. = Varsík 162), 1728: “(svedok) gel ze sinem na szanyach” (HSSJ. 1: 531), 1763: “navigo: po wode gedem” (uo.) stb.

Ezen ősszláv ige származéka a cseh jezditi ’fahren: reiten’, szlovák jazdiť ’ua.’ (l. Machek, EtSlČ. 225; KopZ. 138) is, amely képződményeivel együtt 1473 óta napjainkig gazdagon adatolható (l. HSSJ. 2: 420; SlSJ. 1: 638).

Az ősi szláv iti ’gehen’ és igekötős származékai azonos jelentésben őrződtek meg a szláv nyelvekben, így a szlovákban is, vö. 1451: prissli ssme [= jöttünk] (Ryš. 491), 1454: jest ssla [= ment vala] (uo. 221), 1455: gssel [= ment] (Václav Vážný, Glossarium Bohemoslavicum. V Bratislave , 1937. = Vážný 26), 1547: pessy ussel [= gyalog elment] (Varsík 318; további adatokra l. HSSJ. 1: 504; 2: 501).

Ez az ige azonban a szlovákban ’fahren’ jelentéssel gyarapodott (l. KopZ. 135). Néhány példa erre a sok közül: 1541: “...pokud Marczin s timto vozem prisel [= ezzel a szekérrel jött]” (Varsík 227), 1594: “A potom že y sam mel ta tam na kočzy gity [= kocsin kellett odamennie]” (Stanislav, DejinySlJaz. 3: 165), 1608: “... kazal sobe konia ossedlacz i chodziel gdzes na koniu [= ... lovon járt]” (PDS. 108), 1615: “Žide morawsstj ssli cžez myto na cžtirech woziech naloženych wlnu [= négy rakott szekéren mentek]” (Slovenský historický slovník z predspisovného obdobia. Ukážkový zošit. Vedecký redaktor Štefan Peciar. Bratislava, 1973. = SHS. 178), 1625: “a ostatnie panni ... na koczi mohu prigit [= ... kocsin jöhetnek]” (OL. Fejérpataky család levéltára. = FejpLt. 1625), 1628: “Jakoz sem zgarmeku Trenczianskeho ssel na konj...” (NádLt. Okiratok I. 333), 1628: “lidy ... ktery mely s pltmy dolu ... git [= ... akiknek tutajjal kellett lemenni]” (uo.), 1663: “Pakly ze/by ces zbozya ane[b] ratky... z/wozom chodil [= ha ... szekérrel járna]” (PDS. 28), 1681: “on zas znowu pro mne na/konj ssel... [= ... lovon jött értem]” (PDS. 126), 1682: “Mori Andrasowy do pressporku ze Ssezu gduczimu... [= ... csézával menőnek]” (NádLt. Okiratok I. 289/B: 586b), 1702: “Geztli/bi wyedenskow, morawskou aneb polskou partgekou ssgel bud na wože aneb na koni... [=... akár szekéren, akár lovon menne]” (PDS. 44), 1705: plt, na ktereg issly [= a tutaj, amelyen mentek] (HSSJ. 1: 504), 1723: “tam prišli za ňou jeden pan a jedna pani na čiernych koňach [=... fekete lovakon jöttek]” (J. Alberty — J. Gindl — A. Kočišová, Cesty za poznaním minulosti. Banská Bystrica, 1970. = AGK. 194), 1752—3: “iducze swedok na hintowe... [= hintón menvén...]” (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. = OSzK. Fol. Lat. 3563: 93), 1763: “pernavigo, preplawugem se, precházám člúnkem, hagowem, lodu, ssjffem” (JŠ. 18: 98), 1768: pridem ne kočiari [= hintón ~ kocsin jövök]” (HSSJ. 2: 66), lod iť sa ... Syn. na Lod i isť (wezť sa)... [= hajón menni]” (Bernolák), misíme iťi vlakon [= vonattal kell mennünk]” (Ján Matejčík, Lexika Novohradu. Vecný slovník. Martin, 1975. = LexNov. 185), “a ťí už boľi tatajšľi na koči [=... elmentek kocsin]” (uo. 186), “Za tri dni zme išli na šífe [=...hajón mentünk]” (Jozef Orlovský, Gemerský nárečový slovník. Martin, 1982. = GNS. 119), “Na dobrom kuse zmo išli na šlnku dló vodó [=... csónakon mentünk...]” (uo.), ísť ’megy, utazik’: ísť vlakom, vozom, autom, lod ou, koňmo, na vlaku, na voze, na aute, na lodi, na koni, na bicykli [= megy, utazik vonattal, szekérrel, autóval, hajóval, lóval, vonaton, szekéren, autón, hajón, lovon, kerékpáron...] (SlSJ. 1: 620) stb.

Ján Stanislav szerint ez belső fejlődés eredménye, mely szorosan összefügg egyes mozgást, helyváltoztatást kifejező igék vonzatának módosulásával és esetleges jelentésbővülésével (l. Stanislav, DejinySlJaz. 4: 310, 329 kk.). Ez a lehetőség természetesen nem zárható ki. De óhatatlanul felmerül a kérdés: csak ez volna az egyedüli magyarázata ennek a jelenségnek? Miért csak a szlovákban történt meg az ísť ’gehen’ ® ísť ’fahren’ jelentésbővülés, míg a többi szláv nyelvben semmi ilyesmi nem következett be? Úgy vélem, ennek legfőbb okát ez esetben is a magyar nyelv szlovákra gyakorolt befolyásában kell keresnünk.

Az 1055 óta adatolt ősi eredetű magyar megy ’gehen’ igének már a XIII. század elejétől kezdve kimutatható a ’fahren’ jelentése (EWUng. 2: 954). A valamilyen állaton vagy közlekedési eszközön, illetve eszközzel történő emberi helyváltoztatást, utazást sem a szláv nyelvek, sem a német nem fejezi ki a megy (~ jön) ige segítségével, míg a magyarban ez napjainkig általános gyakorlat (l. ÉrtSz. 4: 1219). Ily módon a szlovákban
kialakult és állandósult jelentésgazdagodás aligha lehet független a magyar nyelv indukáló hatásától. Az évszázadokon át tartó szoros érintkezés, a múltban gyakori bilingvizmus adja a természetes magyarázatát, hogy a magyar nyomán az ísť ige és képződményei ’fahren; reiten’ jelentésben is mindennapivá lettek.

Noha Kálal, Hvozdzik, Tvrdý, Isačenko: SRPSl., SlSJ. nem ismeri, bizonyos, hogy a sleposmelý a szlovák népnyelvben létezett — esetleg létezik ma is —, amint azt a 1853—4. évi Gömör megyei adat is tanúsítja. Aligha lehet kétséges, hogy a szláv nyelvekben teljesen társtalan sleposmelý melléknév a szlovák nyelvi szabályoknak megfelelően formálódva a magyar vakmerő lefordításával keletkezett; a sleposmelosť főnév forrása pedig a magyar vakmerőség ’Tollkühnheit, Wagehalsigkeit’ (1372 u./1448 k.: TESz. 3: 1074) származékszó. A tükörfordítás esetleg a katonáskodáshoz kapcsolható, legalábbis a nagyrőcei katonára vonatkoztatott sleposmelý támogatja ezt a feltételezést.

4. Vannak rá példáink, hogy a jogi vonatkozású régi iratokban a szlovák palica és prút nem a szokásos ’pálca, bot, vessző’ értelemben használatos, vö. 1594: “... žebi ho byl trymy palycyamy dal bity, kdiby nemoczny nebyl... [... = három pálcával verette volna,...]” (Stanislav, DejinySlJaz. 3: 165), 1626: “žeby kazdy patek wtydny pruty trema byty bil prj zamku [= hogy ... három vesszővel/bottal megverjék...]” (OL. NádLt. Okiratok I. 333). Bizonyos, hogy az idézetekben lévő trymy palycyamy, illetve pruty trema szintagma jelentése nem ’három pálca; három bot ~ hár vessző’, hanem ’három botütés’.

A szláv eredetű magyar pálca ’Stab, dünner, hauptsächlich biegsamer Stock’ (kn. 1493 k.: TESz. 3: 70; EWUng. 2: 1102) főnévnek ismeretes ’Prügelstrafe’ (1683: uo.) jelentése is, amely azonban korábbról is idézhető, mégpedig éppen a három pálca szerkezetben, vö. 1588: “Harom palcza birsagh alat senki piztrangot ne fogion” (OklSz. 741), 1595: “Az bírák ilyen törvényt tettenek, mivel hogy semmi marhája nincsen, hogy marhájából megfizethetne, azért testiben megbüntessék egy kevéssé három pálcával” (Eckhart Ferenc, A földesúri büntetőbíráskodás a XVI—XVII. században. Bp., 1954: 53), 1679: “... harom palczaval extra omnem respectum megh veretik...” (Úriszék 848).

Régente a bottal vagy vesszővel való fenyítés elég gyakori módja volt a vétkes megbüntetésének, vö. 1574: “...elsőben ... marok vesszővel piaczon erősen megverjék” (ErdOrszEml. 2: 555), 1606: “Ha másodszor is elmondja, az kerékhez kötik és marok vesszővel megverik” (Németh Gábor, Hegyaljai mezővárosok “törvényei” a XVII—XVIII. századból. Bp., 1990. 39 = Németh), 1665: “... büntetlen nem maradnak, hanem vezhökkel megh verettetnek” (Magyarországi boszorkányperek, 1529—1768. Közreadja Schram Ferenc. I—III. Bp., 1970—1982. = MoBoszPer. 2: 17), 1741: “...Felesége 60 Korbácsra, nagyobbik Fia István 50 Pálczákra itiltettenek...” (MoBoszPer. 1: 222), 1753: “...Paraszt ember pedig 12. pálczával bűntettessék” (Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17—19. századból. Összeállította Égető Melinda. Bp., 1985. 135), 1777: “...büntetése ... parasztnak tizenkét páltza” (uo. 156) stb. A bírák a bűntett nagyságának megítélése szerint szabták ki a botütések számát. “Kisebb büntetésül járta a három pálca; sokszor olvassuk a Corpus Statutorumban: három pálczákkal megpálczáztatik; három pálczával megverettessék; trium plagarum mulcta...” (Kertész, Szok. 199). Ez a szerkezetté állandósult magyar három pálca ’három botütés’ került lefordításra azonos jelentésben a szlovákban, miközben a magyar pálca szlovák megfelelése a szóhasználattól függően lehetett palica ’pálca, bot’ vagy prút ’vessző’. Míg azonban a palica főnév ismeretes ’ütés, csapás’ jelentésben is (l. XVII. század vége: “...padesatmi paliciami ma potrestany byti”: AGK. 110; l. még: HSSJ. 4: 91 ponos a.; SlSJ. 3: 13), a prút ilyen jelentésben nincs szótározva.

5. A magyar jogi terminológiának gyakran használt eleme a bírság 1. ’Gericht’ (1195 k.: TESz. 1: 306); 2. ’Buß e, Strafgeld’ (1276: uo.; l. EWUng. 1: 108 is) szár-mazékszó, amely egyebek közt birsagium formában átkerült a magyarországi latinba (l. uo.), biršág alakban pedig a szlovákba (1543: HSSJ. 1: 133; az eredetre l. Décsy: MNy. 1955: 456; Hauptová: Slavia 28: 522) is. Egyik fajtája volt a vérbírság ’poena cruenti, poena cruentationis’ (1568: OklSz. 1081), ez részfordításként mint krvný (~ krvavý) biršág ’ua.’ idézhető a XVII. századi szlovák jogi vonatkozású szövegekből (l. Nyelvünk a Duna-tájon. Szerk. Balázs János. Bp., 1989. = NyDt. 181—2).

A bírsággal kapcsolatos egyéb kifejezési módok is hatottak a szlovák szóhasználatra. Így például a magyarban a bírság, illetve a büntetés különböző fajtáinak a megfogalmazásakor elterjedt az alatt ’unter, bei (in übertragenem Sinne)’ (1416 u./1466: TESz. 1: 123) névutó felhasználásával alkotott terminus értékű bírság alatt ’bei (Geld)strafe’, illetve büntetés alatt ’ua.’ kifejezés, vö. 1567: “...az Eotwen penzt ... minden haladeknelkwl zokot terhek es birsagok alat ... zolgaltassatok” (SzT. 1: 914), 1566: “...kit az vármegye ispányi... azon büntetés alatt megszerezi(e)nek” (ErdOrszEml. 301), 1568: “...50 fl. ko tes és bu ntetés alat kezeketis be advan mj nekűnk...” (SzT. 7: 461), 1588: “Harom palcza birsagh alat senki piztrangot ne fogion” (OklSz. 741), 1593: “hogj m˙n˙ajan fegl jgtthenek wolna az kantor törwen˙ere őt forent bjrssagh allath” (Úriszék 111), 1596: “...hogj húzon negj gira birsag alath ne feniegesse se Iobbagyomath, se zolgamoth...” (SzT. 1: 914), 1659: “azon al pőróst ... negyven forint birsagh alat certificallta” (Úriszék 385), 1763: “minden ember ... itt teremjen három Forint birság alatt” (SzT. 1: 208) stb. Adott esetben a szövegből a bírság/büntetés szó kimaradhat, az összefüggésből azonban teljesen egyértelmű, hogy oda értendő, vö. 1565: “Szaz forynth alath tartoznak el menny” (NySz. 1: 50).

Az alatt névutóval alkotott hasonló típusú szerkezetek bőven idézhetők a magyarból, különösen a jogi vonatkozású szövegekből. Csak néhány példa: 1490: “Condicione graui, premissione difficili: uezes ketel alath” (Régi magyar glosszárium. Szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára. Szerk. Berrár Jolán és Károly Sándor. Bp., 1984. = RMGl. 433), 1516—19: “Allok ez yteelet alat: sto in judicium vocatus” (NySz. 1: 50), 1524—27: “Azon to rveen alat tartozwnk yrgalmassagot teny” (uo.), 1546: “Ez fellyl meg yrth dolgokath my ygh megwzthyk az meg yrth kethel alath” (SzT. 1: 208), 1566: “Ebben az feljűl megmondott tereh alatt semmiképen egyebet ne cselekedjél” (ErdOrszEml. 2: 305), 1569: “Az elszökött szolgát ... minden ember díja alatt tartozzék azokat uroknak megadni” (uo.) stb. A bírság/büntetés alatt megfogalmazás mintegy fokozottan figyelmeztet a lehetséges súlyos következményekre, ha a kiszabott bírság/
büntetés nem teljesül.

A bírság alatt félkalkként idézhető a magyarországi latinból is, vö. 1516: “sub birsagio trecentorum triginta trium florenum” (László Hadrovics, Ungarische Elemente im Serbokroatischen. Bp., 1985. 148).

Bizonyos, hogy ez esetben a szlovák nyelv szintén a magyarra támaszkodott: a pod biršágom ’bírság alatt’ kifejezés ugyanis részfordítással keletkezett a magyarból. Néhány példa erre: 1566: “...kassdi Zemen pod Byrssakom dwanasti slatich kteriby nebol lebose ne vstawil...” (Linguistica Slovaca. Bratislava. = LS. 1—2: 321), 1572: “...se zawazaly pod birssiagom sto zlatich” (Kultúra slova. Bratislava. = KS. 6: 170), 1610: “Popel
a smeti pred dwere sypaty, gest zakazano pod byrssagom gedney hrywny” (Stanislav, DejinySlJaz. 3: 254), 1625: “Domy pod biršagom fl. 40 maji krasnie zbudované držet” (Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku. I—II. Na vydanie pripravili Richard Marsina a Michal Kušík. Bratislava, 1959. = Urb. 2: 165), 1639: “...rozkazuge se ti hrozliwe, pod welikim birssiagom, aby...” (PDS. 175) stb. S lehetséges, sőt valószínű, hogy az általánosan használt pod pokutou ’ua.’ létrejöttére és elterjedésére hatással volt a magyar büntetés alatt, illetve a részfordítással alakult pod biršágom szerkezet is, vö. 1567: “držety slibily a se zawazaly pod pokutow...” (HSSJ. 4: 34), 1625: “Zapovida se pod pokutou fl. 40...” (Urb. 2: 147), 1625: “Meštiane pod stracenim svych slobod a pod pokutu fl. 300 maji sve domy peknie vystavene...” (uo. 163), 1646: “pod cirkewni pokutu oznamily se tyto pricyny” (HSSJ. 4: 34), 1710: “pod tvrdou a navyhnutedlnou pokutou...” (AGK. 166). Ugyanígy napjainkban is: urobiť niečo pod pokutou ’valamit büntetés (terhe) alatt tesz, cselekszik’ (l. SlSJ. 3: 203).

6. Ítélethozatalkor a bíró vagy bíróság a vétkesnek talált személyre büntetést szabott ki vagy helyezett kilátásba, azaz bírságot vetett rá, vö. 1561: “az mely Byrsagot ... Miklos Deaknen az kurussagert wettenek” (Kovács: MagyJogiTerm. 154), 1568: “... mindeniknek birsagot vetenek...” (SzT. 1: 915), 1596: “...az zek huzon negj ghjra birsagot vet...” (uo.) stb. Nos, a magyar bírságot vet valakire ’eine Geldbuß e über jemanden verhängen’ a XVII. századi keletszlovák nyelvi anyagból zarucic biršag na koho ’ua.’ formában idézhető (l. Doruľa, KS. 6: 13), s ez a magyar kifejezés részfordítása. Több adatom egyelőre nincs rá, de aligha lehet kétséges, hogy a korabeli gyakorlatban élő fordulatként volt jelen.

7. A ház utótaggal keletkezett magyar összetételek közül több is meghonosodott a szlovákban, mint például: borház ’Preß haus’ (1533: RMGl. 123) > szlovák népnyelvi borház ’ua.’ (1765: Szlavisztikai tanulmányok... Szerk. Zoltán András és Hollós Attila közreműködésével Nyomárkay István. Bp., 1992. 73), cajgház ’Rüstkammer, Zeughaus’ (1608: Horváth Mária, Német elemek a 17. századi magyar nyelvben. Bp., 1972. 50) > szlovák régi cajkház ’ua.’ (1622: NyDt. 174), ebédlőház ’Speisesaal’ (1372 u./1448 k.: NySz. 1: 1366) > szlovák régi ebídluház ’ua.’ (1654/1799: OL. Balassa család levéltára. Vágbesztercei uradalom 2. csomag), gombház ’Knopfschlinge’ (1561: TESz. 1: 1072) > szlovák nép- és szaknyelvi gomb(h)áz ’ua.’ (1696: Gregor Ferenc, A szlovák nyelv magyar elemeiből. Mutatványfüzet. Bp., 1993. = SzNyME. 41), porház ’Schieß pulvermagazin, -kammer, -turm’ (1586: Radv. Csal. 2: 68) > szlovák régi porház ’ua.’ (1680: NyDt. 177), szenesház ’fűtött hálószoba; fűtőhelyiség, fűtőkamra’ (1584: OklSz. 911; MNy. 1971: 466) > szlovák régi senešház ’ua.’ (1610: PDS. 67, 68), tárház ’Lagerhaus, Vorratshaus’ (1490 k.: TESz. 3: 848) > szlovák régi tarház ’ua.’ (1597: HSSJ. 4: 19: pokoj alatt) stb.

Gyakran megtörtént azonban, hogy a ház főnévvel keletkezett kifejezéseket vagy szerkezeteket lefordították. Ilyenek például: ágyasház ’Schlafzimmer, Schlafkammer’ (1493 k.: TESz. 1: 106) > szlovák postelný dom ’ua.’, vö. 1763: “Cubiculum = Izba, ..., dum postélny, komora na léhanj” (Syllabus dictionarij latino-slavonicus. Kézirat az Egyetemi Könyvtárban, jelzete: H 64. = KamSl. 177), borház ’Weinhaus, (Wein)schenke’ (1533: RMGl. 310) > szlovák vinný dom ’ua.’, vö. 1738: “...zeznawam, ze sem ... na winim dome komin ... podmurowal” (PDS. 58), 1763: “Oenopolium: Krčma..., Dúm krčmarsky — winny” (KamSl. 574), ebédlő ház ’Speisesaal’ (1372 u./1448 k.: NySz. 1: 1366) > szlovák obedná svetnica ~ obedný dom ’ua.’, vö. 1656: “W druheg obedneg swetniczy...” (NádLt. Okiratok I. 633), 1763: “refectorium: pokrmny, obedny dúm w klássteri...” (KamSl.: HSSJ. 1: 285), galambház ’Taubenhaus’ (1604: NySz. 1: 1368) > szlovák holubný dom ’ua.’, vö. 1763: “Opa: ... Holbnjk, Dúm holúbny” (KamSl. 579), lakóház 1. ’Wohnhaus’ (1549/1752: SzT. 6: 790); 2. ’Wohnraum, — zimmer’ (1656: uo.) > szlovák bydliaci dom ’ua.’, vö. 1763: “coenacularius: bydlicy dúm” (KamSl.: HSSJ. 1: 166), malomház ’Mühlenhaus’ (1590: RMGl. 311) > szlovák mlýnsky dom ’ua.’, vö. 1763: “Molendinum: Mlynsky dúm,...” (KamSl. 524) stb. Feltehető, hogy ezek jobbára alkalmi fordítások, szótárírói alkotások lehetnek. Mindenekelőtt a ’helyiség, szoba’ értelemben használt dom enged erre következtetni. A dom főnév ugyanis a szlovákban ebben a jelentésben tudtommal csupán a KamSl. anyagából ismeretes, máshonnét nem. Az obedná svetnica ellenben a magyar kifejezés helyesen értelmezett tükörfordí-tása, bizonyára a kétnyelvű nemesség szóhasználatában élt, talán alkalmi elemként.

Egyik-másik esetben felmerülhet a megfelelő német kifejezés indukáló hatása is (például Taubenhaus ® holubný dom, Mühlenhaus ® mlýnsky dom stb.), tekintettel azonban arra, hogy a KamSl. egyik fő forrása PP. volt (erre l. Gregor, StudSl. 4: 325—46), az idézett példák magyar előzménye valószínűbbnek mondható.

Némelykor a fordítás alkalmi volta kevésbé valószínű. Példának okáért a magyar kocsmaház ’Wirtshaus, Gasthof’ (1570: SzT. 7: 242) a szokásos és általános krčma ’ua.’ (1473: HSSJ.) mellett a régi szlovákban lehetett krčmový ~ krčemný dom is, vö. 1625: “Tamže ... jest pansky krčemny dum no 1” (Urb. 2: 126), 1626: “priducze nadom krczmowy...” (NádLt. Okiratok I. 333), 1638: “kdy se ... bytka stala na dome krčemnem...” (PDS. 114), XVIII. század: “caupona: krčmowy dum” (HSSJ. 2: 133) stb. Feltehető, hogy ebben az esetben is a magyar kifejezés tükörfordításáról van szó, a krčmový ~ krčemný melléknévi forma pedig egyéni vagy helyi szóhasználati módról árulkodik. Különösen jól mutatja az egyéni eljárás lehetőségét az “Oenopolium: ... Dúm krčmarsky” (1763: KamSl. 574) adat, ahol valójában nem is kocsmaház hanem pontatlanul kocsmárosház szerepel.

A magyar bolondokháza ’Narrenhaus’ (1643: NySz. 2: 1365) régi szlovák megfelelése dom bláznov ’ua.’ volt, vö. 1795: Dum bláznuw (Weselé Učinki, a Rečenj, které k stráweňu trúchliwích hoďín zebral, a widál Jos. Ign. Baiza. W Trnawe, 1795. 199), 1795: “Šel geden ... dum bláznúw wide ti” (uo.). Jozef Ignác Bajza kétszer is használja e megnevezést, így aligha tekinthető alkalmi fordításnak. Úgy vélem, a többes szám és a genitivusos szerkezet híven tolmácsolja a magyar kifejezést. A blázňica, bláziňec (Jancs. 1: 47), blázinec ’ua.’ (SlSJ. 1: 100) — vö. cseh blázinec, bláznice ’ua.’ (SlSJČ. 1: 132) — képződmény újabb keletű megnevezése e fogalomnak.

Az állami, közigazgatási terminológiának olyan elemei, mint a megyeház(a), országház(a), városháza pedig kétségtelenül nem alkalmi fordítások a szlovákban.

A megyeház(a) 1. ’Pfarrhaus’ (1626: SzT. 9: 18); 2. ’Komitatshaus’ (1838: uo.; ÉrtSz.) attól függően lehetett stoličný vagy vidiecky dom, hogy a magyar megye főnevet melyik szlovák szó segítségével fejezték ki, vö. 1760: drewo odwažaty k domu stoličnemu [= a megye házához...] (HSSJ. 1: 285), 1786: “aby (previnilec) postiženy byvše nahle ulapeny a do domu vidieckeho dovedeny bol [= ... a megyeházba...]” (Alžbeta Gácsová, Dokumenty k protifeudálnym bojom slovenského ľudu. 1113—1848. Bratislava, 1955. 208). Az első esetben a magyar megye szlovák megfelelése az általánosan használt stolica ’Komitat’ (1455: Vážný 77; SlSJ.), a második példában pedig a magyar eredetű vidiek ’Komitat; Bezirk’ (1471: SČL. 13; az eredetre l. Kniezsa, SzlJsz. 970; Machek, ESlČSl. 566) jövevényszó melléknévi származéka.

Az országház(a) ’Parlament; Parlamentsgebäude’ (1671: SzT. 4: 1243) még a XX. század elején is élt a szlovákban orsácky dom ’ua.’ (Samo Czambel, Slováci a ich reč. V Budapešti, 1903. 138) formában. Korábbi előfordulására l. 1635: “šl˙ gsme z Orsaczkeho Domu...” (Slovenský letopis pre historiu, topografiu, archeologiu a ethnografiu Red. V. Sasinek. Skalica, 1 [1876.] — 6 [1882.]. 2: 254). Az orsácky melléknév a magyar eredetű orság ’Land, Reich, Staat; Parlament’ (1599: SR. 38: 173. 9. jegyzet; az eredetre l. Hauptová: Slavia 28: 521; Ján DoruL a, Slováci v dejinách jazykových vzťahov. Bratislava, 1977. 72) származéka.

A német eredetű népnyelvi ratuš ’Rathaus’ (Kálal 525) régi rathúz (1455: Vážný 68), radhús (1508: Ryš. 525), rathaus (1672: OL. Kamarai Levéltár Lymb. Ser. III. XVII. sz. B. 2280 Rsz. 801) stb. jövevényszó, valamint a radnica ’ua.’ (SlSJ. 3: 685) képződmény mellett évszázadokon át napjainkig nyomon követhető az általánosan elterjedt mestský dom ’ua.’ megnevezés is, vö. 1479: “ten duom ... jest me scký a na me sckém platu” (Vážný 13), 1599: “okolo domu meskeho” (HSSJ. 1: 285), 1695: “na meskem dome...” (AGK. 139), 1710: “na mesky dom neb rathaus” (uo. 166), 1741: “...ale ked som issla na meskj dom...” (PDS. 165), meskí dom (Jancs. 1: 420), mestský dom elavult (SlSJ. 2: 136) stb. Feltehető, hogy a mestský dom keletkezését elősegítette a magyar városháza ’ua.’ (1519 k.: NySz. 1: 1373) összetétel. A német minta azért nem látszik valószínűnek, mert egyrészt az ugyanezen típusú szintagma a csehből és a lengyelből hiányzik, másrészt a német Stadthaus (1678: Weigand, DtWb. 2: 942) jóval későbbi megnevezésnek látszik, mint a Rathaus (kfn. râ t-hu s: Lexer, Taschenwb.¹⁶ 192), amely honossá lett — mint a fenti példákból láttuk — a szlovák nyelvben is.

A magyarországi szlovák települések szóhasználatából azonban már a XVIII. század óta adatolható a részfordítással keletkezett várošský dom ’ua.’ is, vö. Szarvas, 1767: “Na Varoskom Dome, w Prjtomnosti celjho Vradu” (Békés Megyei Levéltár Gyula. Szarvas mezőváros Iratai. V. 201. a. 9: 32b), Békéscsaba, 1849: “od dal ...wowaroskom dome...” (Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba Helytörténeti Gyűjtemény. Céhkönyvek. 62. 414.1), Mezőberény: “Poton tašľi do városkiho domu” (P. Ondrus, Stredoslovenské nárečia v Maďarskej ľudovej republike. Bratislava, 1956. = Ondrus 256). Később honos lett a városháza összetétel is, vö. Mezőberény: “tutoka bola ... várošháza” (Ondrus 258), Nyíregyháza vidéke: “Ja ukiažen, že d e je mesckí dom, d e je városháza” (Nyíregyháza szlovák [“tirpák”] nyelvjárási és néprajzi emlékek. I—III. Sajtó alá rendezte Erdész Sándor. Nyíregyháza, 1977—86. 1: 31).

8. Az évszázados magyar—szlovák együttélés természetszerűen nyomot hagyott mind a magyar, mind a szlovák nyelvben (l. Gregor: NyDt. 141—95). A magyar eredetű tükörfordítások különböző formáinak és típusainak (ehhez l. Nyomárkay: MNy. 1993: 180—9) a bemutatása, különösen pedig az egész kérdéskörnek a számbavétele és összegezése csak több résztanulmány után látszik lehetségesnek. Mostani fejtegetéseim is ezt a célt szolgálják, s remélhetően módom lesz e sort még tovább is folytatni.

Gregor Ferenc

Vissza a Tartalomhoz