Máramaros tájneveivel nemigen foglalkoztak eddig. Igaz, a megyéről megjelent munkákban találhatunk tájnévszerű elemeket, pl.: Bélay Vilmos, Máramaros megye társadalma és nemzetiségei. Bp., 1943. passim, Balogh Pál, Népfajok Magyarországon. Bp., 1902. 612—7; stb. Ezek a művek a tágabb értelemben vett folyóvölgyekről mint tájegységekről beszélnek. Kósa László — Filep Antal “A magyar nép táji-történeti tagolódása” című könyve (Bp., 1983.⁴ 139) Máramarost mint tájat tárgyalja (igaz, a szerzők megemlítik benne a Tiszavölgyet is). Egy megye mégsem lehet szorosabb értelemben vett táj — még mai szemmel sem, főként akkor, ha jelenleg két ország területéhez tartozik.

E megye nevének ejtése és írása még a XIX. század közepén sem volt egységes. Pesty Frigyes adatközlői a következőket adják meg: Máramaros, Maramaros, Máramoros, Márámoros, Mármaros, Marmaros. A régiségben is hasonlóan tarka a kép. 1194—1365 (a latin végződések elhagyásával): Maramoros (ez a leggyakoribb), Maramorus, Marumoros, Maramoris, Maramors, Maramaris, Mala mors [ez utóbbi vagy elírás, vagy tudákos etimológia] (Györffy 4: 124). 1575: “Vármegye, a Maromoroě i...” (Heltai: Krón. 5). 1662—1826: Máramaros, Maramaros, Maramoros, Máramoros, Máramorus, Mármaros (SzT. 8: 164). Petőfi Sándor következetesen Mármaros-t ír (PetSz. 2: 1007). 1853: Marmaros, illetve Marmaros-Sziget (Kubinyi Ferencz és Vahot Imre: Magyarország és Erdély képekben. Pest. 2: 138—55). Az egységesült Máramaros írás tehát az 1870-es évektől vált általánossá.

A máramarosi helységek fekvését a lejegyzők járásban és kerületben adják meg — csakhogy többször a kettőt összekeverik, s így nem tudhatjuk, hogy járás-e a kerület vagy kerület-e a járás. Pl. “Budfalu kőzsége Máramaros Megyében, Kaszó járási kerűletben létezik...”, “Szaplonca község tartozik Szigeth Járás vagy kerülethez...”; vagy a legzavarosabb: “Trebusa Községe fekszik Tiszavölgyi Kerületbe, e Megyének Szék helye Szíget Városa, e Község Raho kerület Tisza völgy székhelye Bocsko Raho...”.

A leírásokban 21 járásnak, illetve szolgabírói kerületnek adják meg a nevét (olykor ugyanazt a területet két néven is írják). A következők mutatnak tájnévi jelleget: Dolhavízi, Máravízi, Nagyágvízi, Rónavízi, Ruszvízi, Talaborvízi, Kaszói, Király-völgyi, Patak-völgyi, Tarac-völgyi, Tisza-völgyi járás, illetve kerület. Az 1876. évi megyerendezéskor már csak három efféle név van: Iza-völgyi, Taracvízi és Tisza-völgyi járás. Hogy valódi tájnevek-e, ahhoz további adatok szükségeltetnek. Erre figyelmeztet Juhász Dezső is Bocskó vidéke kapcsán (NytudÉrt. 126. sz. 64).

Az 1996. április 4—6-án Nyíregyházán tartott “A Kárpát-medence történeti földrajza” konferencia előadásainak az anyaga még ebben az évben ugyanazzal a címmel, Frisnyák Sándor szerkesztésében megjelent. A tájakkal Hajdú-Moharos József (Természeti és történeti tájbeosztások: 249—57) foglalkozott elsősorban. Az előadást követő vitában felmerült a nagy probléma: mi az elsődleges: a földrajzi környezet, a gazdaság- és birtoklástörténet, etnikai beosztások avagy nyelvi-nyelvjárási tényezők? A legideálisabb az lenne, ha mindezek egybeesnének. Ez azonban aligha valósulhat meg, bizonyos kompromisszumokra kényszerülnek a kutatók. Ezek után térjünk rá a Pesty-féle anyag tájneveire!

Dolhavíz: Dolha: “Dolhától költsönzé nevét a Borzsa folyó mentében lévő 8 község is, annyiban, mivel a Borzsa folyó völgye a rajta levő 8 községgel — Dolha, Zadnya, Bronyka, Szucha, Kusnicza, Rókamező, Kereczke, Bereznik — együtt Dolhaviznek mondatik”.

Dolha-völgy: “Nagykirva község hajdan nagy nevezetességö volt, mivel itt lakott a Gf. Kornis Család, mely Máramarosban, Taracz, Tisza és Dolha völgyök ugy szintén Királyvölgy kizárolagos tulajdonossa volt...”

Dominium: Nagybocskó: “A Bocskótól kezdve felfelé Körösmezőig fekvő helységek területe Dominiumnak neveztetik, miután valamennyi helysége a Szigeti Kincstári Uradalomhoz tartozott”. Alighanem a Juhász Dezső (i. m. és h.) által említett Bocskó vidékével azonos.

Felvidék: Hidegpatak: “Mármarosi felvidéknek — most a völgy, melyben fekszik e helység, legalkalmasb volt a telepedésre...” L. Verchovina a. is!

Hegyvidék: Nem tudjuk, hogy a Felvidék és a Hegyvidék valóságos, a beszédben is használt tájnév-e, vagy egyszerűen a Verchovina (l. ott) fordítása, magyarítása.

Iza: Szurdok: “Tájéka Iza név alatt ösmeretes, melly nevezetét veszi a Szacsali határban
— Máramaros Megye Magura hegy zugban eredö ’s az egész völgyet a Szigeti csárdáig keresztül hasitó Iza folyójatól — melly folyó nevezett helyen a Tiszába ömlik”. Magyarázat nélkül közli a tényt még: Batiza, Glod, Rozávlya, Sajó, Sajópolyána és Szlatinka.

Kalocsa-völgy, Kalocsák, Kalocsa-vidék: Imsád: “E községnek mellékneve is vagyon: Minthogy e hely melyen a falu fekszik Kalocsa (:Kolocsáva:) völgynek neveztetik. E völgy körül belöl 1 mfdnyi hosszaságban Imsádon kivül még 4 más falut tart szinén, melyek névszerint: »Negrovecz« mely Imsáddal egy s csak a Talabor vize által választatik el egy lelki pásztorság alatt áll, — »Horb« »Ófalu« (:Sztároe szelo:) Láz, s mind annyinak közös melléknevök van: Kalocsa Imsad, Negrovecz, Kalocsa Horb, — Kalocsa Ófalu, Láz. — E völgy szélessége helyenkínt igen jelentéktelen. — Imsádon a falu felett leg nagyobb egész Kalocsákon mintegy 200 ölnyi szélességü. — Imsádon s igy az összes »Kalocsa« vidéknek nyári évszakban valami magasztos, nagy szerü tekintett vagyon”. Dányfi László alszolgabíró, az ismertetés lejegyzője beszámol egy XVI. század végi földrengésről (valóban volt is!), amely némiképpen megváltoztatta a táj arculatát. S következik a Kalocsa név magyarázata: “Ezen havas rész leomlása után a »Jászenovecz« patak vize majdnem esztendeig zavaros volt, a Kalocsa elnevezés innen eredett; mert oroszul [értsd: ruszinul — M. L.] Kalocsa v. Kolotna-voda annyit tesz mint: zavaros viz”. Naiv, népi jellegű magyarázat. Egyrészt a Kolotna-ból soha nem lesz Kalocsa (Kolocsáva), másrészt az említett földrengés előtt több mint száz évvel Kalocsa (Alsó-) már létezett: 1463: Kalocha (Bélay i. m. 160). A máramarosi Kalocsa is beletartozik a személynévi eredetű, más megyékben is előforduló Kalocsá-k sorába (vö. FNESz.⁴ 1: 674).

Király-völgy: l. Dolhavölgy a.

Mára-vidék: “Gyulafalva hellységénél a tulajdonképpen Mára vidék, melly a Gutin helyig a bányi [értsd: felsőbányai — M. L.] és avasi határokig terjedö nagy plágát teszi, hol ered ’s mintegy elenyészik a Kaszó vizébe folyó Mára vize. Gyulafalva volt ab milio Máravidéknek fö pontja...”

Tarac-völgy, Tarac völgye: Dombó: “Máramaros Megyében fekvő Taracz völgyőn...” Említi Nagykirva, továbbá Körtvélyes (Szentmihály-): “...leginkább Taracz völgyröl népesült”. Gánya-Pudplesa: “Máramaros megyében kebelezett Taraczvölgyében hasonnevű folyó balpartján fekszik Gánya község”. Így említi még Taracköz és Tereselypatak leírója. L. még Dolha-völgy a.

Tisza-völgy: Összefoglaló elnevezés: jelenti mind a Fehér-, mind a Fekete-, illetőleg a kettő egyesülése utáni Tiszát Rahótól Trebusafehérpatakig (a Tisza nagy kanyarulatáig). A Fehér-Tisza völgye: Fejértisza-Bogdán (Tiszabogdány): “Bogdán helysége fekszik Máramaros vármegyében, Tisza-völgy rahói kerületben a Fehértisza mellett, melyhez tartoznak Vidricska, Paulik, Novoszelicza, Kvászni Breboja, Luhi, Hoverla, Tiszcsova”. A Fekete-Tisza völgye: Kőrösmező: “...Rákocz˙ Fejedelem és ennek utodai alatt sok oláh család a Tiszavölgyön adományozás, részint pedig foglalás utján havasokat birtak...” A két ág egyesülése után: Akna- és Bocskórahó: “Rahónak eredeti lakosai hihetöleg oláhok voltak, valamint a’ többi Tisza völgyi helységeknek is”. Említi még Trebusa és Fehérpatak is. L. még Dolha-völgy a. is.

Verchovina (vö. FNESz.⁴ 2: 745). Ripinye: “Máramaros Megye Nagy ágvizi föszbirói kerület Verchovina vidék”. Ugyanezt közli Lopusnya és Úrmező leírója. A Dolhai járásból: Kerecke: “Később pedig nagyobb részt Verchovinából ide jöttek és letelepedtek sokan”. Róka-mező: “...határos a’ Verchovinai kerülettel”. Verchovina — Felvidék: Tyuska: “Ezen helység

Máramoros Vármegye Ökörmezői Járás Hidegpataki alszolga birosághoz tartozik, közös elnevezésen a Verchovinán, — vagy is magyarul felvidék fekszik...” Így említi még Lyáhovec, Ricska és Szolyma lejegyzője. Verchovina — Hegyvidék: Óholyátin: “Ó Holyátin községbül ezen terület a Nagy ág vízen Verchovina — hegy vidék név alatt ösmeretes”. Ugyanígy adja meg Toronya lejegyzője is. A FNESz.⁴ (i. h.) ez utóbbi jelentést adja meg.

Mizser Lajos

Vissza a Tartalomhoz