Oldalak: 326 327 328

Kukorló szarka fészek bástya. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár ’?’-es jelzéssel hívja föl a figyelmet a kukorló szóra. Az adat 1647-ből való, a SzT. Szilágyi Sándor kiadványából idézi: “A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése” (Bp., Ráth Mór [kiadása], 1875. 378). A szótárban idézett rész, amelyet címül írtam, egy levél önálló bekezdése, tartalmának sem előzménye, sem későbbi szövegösszefüggése nincs, a kiadó azt írja: “Rákóczy György fiának Zsigmondnak Bánfi-Hunyad oct. 14. Több féléről” (623), a teljes szakasz: “Az úr isten már kivívén, az épületeket megláthatjuk, ugyan nem is kellett volna se boltozni se tölteni azt a kukorló szarka fészek bástyát, ki az szegleten volt az gombás kert vége felé.”

A levélíró feltehetően korábbi betegségére utalva mondja, hogy “Az úr isten már kivívén, az épületeket megláthatjuk”, s szemléje alapján állapítja meg, nem kellett volna se boltozni, se tölteni az építményt. Boltozni egyébként többféleképp lehetett. Készítettek kőből, téglából bolthajtást: “az én boltaimot Kgld az maga kőmiveivel rakassa és boltoztassa” (SzT. boltoztat a.). Fából is készülhetett boltozatos alakzat: “Pincze torka, boltozott formára szaruzott, bórna fábol ki rakott oldalu” (SzT. boltozott a.). Boltozatos, bolthajtásos bástyára is van adat a SzT.-ban: “az szeghlet boltos bastia” (boltos a.); “Az Kőntős tarto boltásos basta” (boltásos a.). Némelykor a bástya ’Bastei’ megnevezés és a ház ’Gebäude’ keveredik: “Az Deszkas ház végiben balkez feleol vagyon egy oldal kerek ház vagy bástya, kinek padlása boltásos, az allya főld” (uo.). Ez utóbbi szöveg eligazít arról is, mire vonatkozik a Rákóczy György levelében említett töltés, esetleg a bástya aljzatára is, nemcsak oldalfalaira. Ismeretes: földből is készültek bástyák, cölöpvázra vesszőfonatot erősítettek, agyagos sárral tapasztották, két fonat között földet, agyagot építettek be, tapostak be; l. Sugár István, Az egri vár és viadala. Bp., 1971. 27: Föld-bástya, Gyakor-bástya. Erődítményt, palánkot tölgyfa gerendasor közé tömött gyepből is építettek, l. Petercsák Tivadar—Pető Ernő [szerk.], A végvárak és a végváriak sorsa (1699–1723). Eger, 1991. 105. Az efféle bástyáknak ártalmára lehetett a csapadék, ezért is célszerű volt valamiképp boltozni ezeket, l. a fentebbi adatot (“kinek padlása boltásos”); vö. OklSz. föld-bástya.

A kukorló igenév a *kukor igére vezethető vissza, l.: Mészöly: MNy. 1911: 341; Benkő: MNy. 1961: 299; TESz. kukorcol; EWUng. kukora. Az igének meglehetősen sok származéka, fejleménye van. Ezek közé tartozik a kukorcol, amelynek a CzF. ezt a jelentésleírását adja: “Lekukorodva, vagyis guggorodva, guggon ül. Mondják különösen nagy szükségét végző emberről.” Hasonlót idéz a TESz.: “»Kukorodni, és kukorczolni: p. o. szükség végett leülni« sz. (Beke K.: Vegyes Tájsz. 7: NSz.)”, továbbá idevág a KiskSz.: “lekukorcol lëkukurcol ’leguggol’. Kukurcul csak lë ott a bokorná!” Van a KiskSz.-ban kukurcul ’guggol’ is. Az ige számos nyelvjárási előfordulására l. ÚMTsz.: kukorcol, lekukorcol. — A sok alakváltozat, derivátum — kukorgás, kukorgat, kukorgó, kukori, kukuri, lekucorkál, lekucorodik, lekucorog, lekukorál, lekukorkál, lekukorodik, lekukorog — a ’guggol’ vagy ’guggolás’ jelentésjegyet rendre tartalmazza. — Megjegyzem, magam is ismerem a lekukorodik igét a kiskanizsai nyelvjárásból (vö. Büky: MNy. 1982: 506), apám tanácsolta (szükséges helyzetben) a lekukorlást...

Az ÚMTsz.-ben a kukorcol szócikkében van egy kukorcul ige ’kuporog, gubbaszt’ jelentéssel és a következő példamondattal: “Csak nem a hasad fáj, ho^mmá megin kukorcúsz?”, a beszédhelyzetből azonban a jelentés nyilván ’székel’ (is). Az ÚMTsz. kukorál “székel v. vizel” jelentésleírású igéről is tud. A TESz. Gvadányi Pöstényi Förödéséből idéz effélét: “nyár-fa tövébe kukorodva purgált” (kunkorodik a.).

Ami a tárgyalt szerkezetnek szarka fészek részét illeti, lehet a megnevezés a bástya készítési sajátságából fakadó utalás a látványra, a sövényből, karókból, ágakból szerkesztett és az idő múlásával rongálódott építmény (nem tudható, miből készített) boltozásával hasonlíthatott egy szarkafészekre, amelyet a madártani irodalom így ír le: “Zárt fészkét [a szarka], melyen csak bejáró nyílás van, ágakból építi[,] és agyaggal, sárral tapasztja ki” (R. T. Peterson—G. Mounfort—P. A. D. Hollom, Európa madarai. Bp., 1972². 261). S ha ilyenféle építésű bástya a fő épülethez van ragasztva, s ha belseje tömésföld alapozású, illetőleg sárral tapasztott falú —“azt a kukorló szarka fészek bástyát, ki az szegleten volt” — helyzeténél fogva is, látványa alapján is, belső kiképzése alapján is lehetett mondani szarkafészeknek, s ha valóban kukorló helye volt a szükséget végzőknek, némi — népetimológiás humorral a szarka szó hangalakjával kapcsolatosan — egy familiáris stílusú levélben lehetett így nevezni.

A NySz. — amelyben címszó a kukorló — megadja a jelentést: “tugurium, casula; hütte, häuschen”, és a már említettem Rákóczy-levélből idézi a szöveghelyet (MonOkm. XXIV. 378 megjelöléssel). A kukorló szócsaládjának egyik tagját, a kutyorló-t egyébként Benkő is ’kunyhó, [327] alacsony ház’ jelentéssel hozza (i. h. 300). Ha a kukorló főnév, bajos magyarázni az azt a kukorló szarka fészek bástyát grammatikai szerkezetét. — A NySz.-nak szarka szócikkében a Rákóczy-levelezésből ezt a szövegdarabot is idézi (rövidebben ennél): “[...] Szaláncz alá is német magyar gyalogot tegnap küldénk s lovast is, bizony azon vagyunk, az sok rosz szarkafészekben földik rontassunk” (a NySz. szerint RákGy: Lev. 190, j: 191). Ugyane szócikkben (és a vár-éban) Zrínyi Miklóstól is van adat, amely a Szigeti veszedelemből való (Nyolcadik rész, 15. versszak; az 1980. évi hasonmás kiadásból idézem): — Ugyancsak a NySz. adata: “Im most meg-stufol ez a kis szarka-vár (Kónyi [János]: HRom. [Magyar hadi román...] 102”).

Ezekben a szövegdarabokban rendre kicsinyellést, kevésre becsülést fejez ki a szóban forgó erődítmények szarkafészeknek vagy szarkavárnak való megnevezése, amely a szarka madár építményének és a katonai rendeltetésű várnak az összehasonlításán alapul. Hasonló indítékú jelenség: régebbi irodalmunkban nem volt ritka a sasfészek ’vár’. Ilyen metaforikus hiperbolé: “Még Eger áll, a puszta Eger, sasfészke Dobónak[...]” (Vörösmarty Mihály: Eger. In: Uő., Összes költői művei. Bp., 1972. 2: 361), vö. ÉrtSz. sasfészek 2.

Ha a szarka fészek a bástyá-nak mint ’védelmi építmény’-nek hitványságára utal, nem érthető a levélíró megállapítása (“ugyan nem is kellett volna se boltozni se tölteni”), hiszen felújítva nyilván jobban megfelel hadi célokra, mint szarkafészek állapotában, ha pedig valóban kár volt a bizonyára költséges munkálatokért, feltehető, hogy a kukorló szarka fészek bástya mégis ’árnyékszék (kamarástól)’. [328]

Büky László

Vissza a Tartalomhoz