Oldalak: 289 290 291 292 293 294 295 296 297 298 299 300 301 302 303 304 305

Zsilka János emlékére

1. Dolgozatom az “Új magyar nyelvtan” (Osiris Kiadó, Bp., 1998. = ÚMNyt.) két, a magyar igeragozást érintő állításával kíván vitába szállni. A két problematikus állítás a tárgyas igék alanyi és tárgyas ragozásával kapcsolatos: “A tárgyas igéknek van alanyi és tárgyas ragozása. Annak eldöntése, mikor kell alanyi, és mikor tárgyas ragozást használni, a mondattanba tartozik. Itt csak jelezzük, hogy a határozatlanság-határozottság nem mindig a meghatározó tényező. Például:

A (46) és a (47) azt sugallja, hogy a birtokos szerkezet határozottá, vagy legalábbis specifikussá teszi a főneves szerkezetet. A (48a,b)-ből az következik, hogy a ragozás a kvantor szórendi helyzetétől is függ. Végül a (49)–(50) talán a legnagyobb rejtély: itt sem jelentéstanilag, sem mondattanilag nem magyarázható meg a harmadik személyű és a többi személyes névmás közötti különbség. Azt nyilvánvalóan nem mondhatjuk, hogy míg az első és második személyű névmások határozatlanok, a harmadik személyű névmás határozott.” (ÚMNyt. 210.)

2. Igaz-e az az állítás, hogy “a ragozás a kvantor szórendi helyzetétől is függ”? Először is megállapíthatjuk, hogy a (48b) nem jólformált mondat. Jólformálttá tehetjük az alábbi két változatban:

A (48a) jelentése generikus, csakúgy, mint a (2) jelentése:

(2) Elégetek minden egyes tőled kapott levelet.

A (48a) a részt, az egyest az egészen keresztül (totum pro parte), míg a (2) az egészt a részen, az egyesen keresztül (pars pro toto) nevezi meg. Hasonlóképpen: az (1a) az egészt a részen, az egyesen keresztül, az (1b) a részt, az egyest az egészen keresztül nevezi meg. A minden — minden egyes — összes kvantor jelentésének viszonya a szinekdoché működési mechanizmusával magyarázható.

A (3a–d) nem mutatja meg a minden és az összes kvantor generikus jelentésének különbségét, mert ezekben a mondatokban a kvantorok nem univerzális halmazt, hanem részhalmazt kvantifikálnak. A (3e–i)-ben az univerzális halmazt csak a minden és a minden egyes kvantor kvantifikálhatja (határozatlan státusban, azaz a határozott névelő nem előzheti meg közvetlenül a kvantort). Úgy tűnik, hogy a) a minden kvantor kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt; a kvantor nem kompatibilis a határozott névelővel; b) a minden egyes kvantor kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt; az univerzális halmazra vonatkozó jelentésében nem kompatibilis a határozott névelővel, a részhalmazra vonatkozó jelentésében kompatibilis lehet vele (lásd: 3c)); egyfajta összekötő kapocs a minden és az összes kvantor között; c) az összes kvantor tipikusan részhalmazt kvantifikál; általában csak a határozott névelővel alkotott szintaktikai kapcsolatban (a/az + összes) fordul elő.

Ezek után vizsgáljuk meg részletesebben a minden és az összes kvantor egymáshoz való viszonyát. A két kvantor mind szintaktikailag, mind szemantikailag különbözik egymástól:

Vegyük észre, hogy a tárgyas ige alanyi ragozása nem engedi meg az összes kvantor beszúrását, míg a minden kvantor nem kompatibilis a határozott névelővel.

A fenti példamondatok azt bizonyítják, hogy a tárgyas ige alanyi és tárgyas ragozásának (kötelező) választása nem függ a minden és az összes kvantor szórendi helyzetétől: a tárgyas ige tárgyas ragozásának kötelező választása a határozott névelőnek a mondatban (a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezés előtt) való megjelenésére érzékeny.

Mivel magyarázhatjuk ezek után a minden és az összes kvantornak a fenti disztribúcióját? A minden kvantor nem kompatibilis a határozott névelővel, míg az összes kvantor (általában) csak a határozott névelővel kompatibilis. Az (5e)-ben a határozott névelő a minden egyes és nem a minden kvantorral kompatibilis, bár ez a kompatibilitás — amint bizonyítani fogjuk — csak látszólagos:

A minden egyes kvantor és a határozott névelő kompatibilitásáról azonban más megállapítást is tehetünk:

A (7f)-ben a minden egyes kvantor részhalmazt, míg a (7e)-ben univerzális halmazt kvantifikál. A (7f) struktúrája: [_S elégetek [_QP [minden egyes] [_ADJP [tőled kapott] levelet]]]. (A dolgozatban csak azokat a strukturális viszonyokat jelöljük, amelyek az adott probléma megoldása szempontjából relevánsak.) A (7f)-ben az amit tőled kaptam mellékmondat beágyazódik a főneves szerkezetbe, így jön létre a részhalmaz; a minden egyes kvantor kívülről kvantifikál egy olyan főneves szerkezetet, amely részhalmaz, hasonlóan a (7e)-hez, ahol ugyancsak kívülről kvantifikál egy olyan főneves szerkezetet, amely univerzális halmaz, mert a mellékmondat jelentése — legalábbis a minden egyes kvantor szempontjából — nincs hatással a főmondat tárgyának halmazjelentésére, azaz nem jön létre a részhalmaz. A (7e) struktúrája: [_S [_S1 elégetek [_QP [minden egyes] levelet]] [_S2]]. Mármost miért nem jólformált mondat a (7g, h)? Ezekben a mondatokban a minden egyes kvantor nem kívülről, hanem belülről kvantifikálja a főneves szerkezetet. A (7h) struktúrája: [_S elégetem [_DP a] [_QP [minden egyes] [_ADJP [tőled kapott] levelet]]]]. A (7g) struktúrája: [_S [_S1 elégetem [_DP a [_QP [minden egyes] levelet]]] [_S2]]. A (7h)-ban a minden egyes kvantor részhalmazt, míg a (7g)-ben univerzális halmazt kvantifikál. A határozott névelőnek a kvantor előtt való megjelenése azt eredményezi, hogy a határozott névelő + kvantor szintaktikai kapcsolat a kvantor jelentését, amely szintaktikailag határozatlan, szintaktikailag határozottá teszi. A minden egyes kvantor szintaktikailag inherensen határozatlan jelentése nem tűri meg a határozott névelő közvetlen szomszédosságát. A közvetlen szomszédosság elvével, illetve itt: tilalmával magyarázhatjuk a (7j) jólformáltságát. A (7j) struktúrája: [_S elégetem [_DP a [_ADJP [tőled kapott] [_QP [minden egyes] levelet]]]].
A minden egyes kvantor ebben a mondatban belülről kvantifikál egy olyan főneves szerkezetet, amely részhalmaz. A határozott névelő és a kvantor között azonban nem áll fenn közvetlen szomszédosság, így a kvantor szintaktikailag határozatlan jelentése nem válik — mert nem válhat — határozottá.

A (7) példamondatainak elemzése ugyanakkor azt sugallja, hogy az ADJP kategóriája itt valójában: ABLP (ablativusi névszói kifejezés). Az ABLP ugyanis uralni tudja a QP-t, anélkül, hogy szintaktikailag határozottá tenné. A tőled kapott ABLP által uralt minden egyes levelet QP szintaktikailag határozatlan és rész-generikus jelentésű. A tőled kapott ABLP azonban a minden kvantort nem képes uralni: a minden kvantor univerzális generikus jelentése nem tűri meg korlátozását rész-generikus jelentésre. (A halmazjelentések összefüggéseire a későbbiekben mutatunk rá.)

A tárgyas ige tárgyas ragozásának kötelező választása szempontjából a határozott névelőével azonos jelentősége van a birtokos személyjel megjelenésének a mondatban: ha a tárgyas ige tárgyát birtokos személyjellel látjuk el, nem választhatjuk az alanyi ragozást: [292]

A határozott névelőnek vagy a birtokos személyjelnek a megjelenése a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezésben tehát megköveteli a tárgyas ragozás választását. A tárgyas ige tárgyas ragozásának választása a fenti elemzés szerint szintaktikai/morfológiai kritériumok függvénye. Megjegyezzük, hogy a (46)-nak és a (47)-nek az idézetben szereplő értelmezése pontosításra szorul: nem a birtokos szerkezet teszi “határozottá, vagy legalábbis specifikussá” a főneves szerkezetet, hanem a birtokos személyjelnek a megjelenése a mondatban (a tárgy pozícióját betöltő főneves szerkezetben), amint ezt a (8)-ban és a (9)-ben bizonyítjuk.

A minden és az összes kvantor eltérő szintaxisa megmutatkozik az alábbi birtokos szerkezetek transzformációiban is:

A (9i)-ben az összes kvantor kompatibilis a határozott névelővel. (Sőt, a (9h) az én nyelvérzékem szerint kevésbé jólformált mondat, mint a (9i).) Megmutatkozik a minden és az összes kvantor eltérő szintaxisa a fenti birtokos szerkezetek alábbi változataiban is:

A (9)–(10)-ben a birtokjel megjelenése megköveteli a tárgyas ragozás választását. (Ezért tűnik legalábbis furcsának az ÚMNyt. alábbi példamondata: Liszt Ferencnek találtak kiadatlan műveit. (i. m. 87). Ebben a mondatban a tárgyas ige alanyi ragozása partitivusi jelentést indukál; a tárgyas ige tárgyában a birtokos személyjel azonban tárgyas ragozást és (rész-)generikus jelentést követelne meg. A fenti példamondatnak kétségtelenül elfogadhatóbb változata a következő: Liszt Ferenctől találtak kiadatlan műveket.) A (9g) elemzése pedig az ÚMNyt. egy másik állításának pontosítását teszi szükségessé: “A determinánsi helyzetű és szerepű birtokos feleslegessé teszi a tartalmatlan determináns: a határozott névelő kitételét” (ÚMNyt. 84). Az ilyen birtokos nem feleslegessé teszi, hanem blokkolja a határozott névelő megjelenését az összes kvantor előtt: [293]

(11) *Petőfi az összes költeményét olvastam.

A főneves kifejezést ugyanis nem tehetjük “kétszeresen” határozottá: *A a kutya ugat. Ugyanakkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a főneves kifejezés határozottságának legalább két típusával állunk szemben: Petőfi összes költeményét olvastam., de: Az összes költeményét olvastam Petőfinek., illetve: Petőfi minden egyes költeményét olvastam., de: *A minden egyes költeményét olvastam Petőfinek. A determinánsi helyzetű és szerepű birtokos tehát másként teszi határozottá a főneves kifejezést, mint a határozott névelő. A tárgyas ige tárgyában megjelenő birtokos személyjel “specifikuma” pedig nem a főneves kifejezés határozottá tételében rejlik, hanem abban, hogy a tárgyas ige tárgyas ragozását követeli meg: Látom öt emberedet., de: Látom az öt emberedet. Az első mondat jelentése partitivusi, annak ellenére, hogy az ige tárgyas ragozású; a második mondat generikus jelentésű, mert a főneves kifejezés határozott státusú — a határozott névelő teszi azzá.

Vizsgáljuk meg ezek után a kevés, néhány és sok kvantor viselkedését a tárgyas ige alanyi és tárgyas ragozásának szempontjából! Nézzük az alábbi példákat:

Látjuk, hogy a tárgyas ige alanyi, illetve tárgyas ragozásának (kötelező) választása nem függ a kvantor szórendi helyzetétől: a tárgyas ragozás a határozott névelőnek a mondatban, a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezés előtt való megjelenésére érzékeny. A (12) példamondatai ugyanakkor rávilágítanak a tárgyas ige alanyi és tárgyas ragozása különbségének egyik jellegzetes szemantikai tulajdonságára: a partitivusi és a generikus jelentéskülönbség egyik lehetséges kifejezésére. Míg a (12d, g) partitivusi jelentése az alanyi ragozáshoz kötődik, a (12e, f, h, i)-nek egy részhalmazra vonatkozó generikus jelentése a tárgyas ragozást követeli meg. A néhány és a sok kvantornak potenciálisan van lexikális partitivusi jelentése (a két kvantornak az ilyen partitivusi jelentése csak a minden és az összes kvantor jelentéséhez képest az, ami); a (12e, f, h, i) mondatoknak egy részhalmazra vonatkozó generikus jelentését (a továbbiakban: rész-generikus jelentését) szintaktikai kapcsolat (határozott névelő + kvantor, illetve határozott névelő + kvantort tartalmazó főneves kifejezés) állítja elő. A minden és az összes kvantorral éppen lexikális jelentésük miatt nem lehet partitivusi jelentésű mondatot előállítani. A határozott névelő + kvantor, illetve a határozott névelő + kvantort tartalmazó főneves kifejezés szintaktikai kapcsolat a tárgyas ige tárgyának pozíciójában mindig a tárgyas ragozást követeli meg, és rész-generikus jelentést hoz létre. Láttuk, hogy a birtokjel megjelenése a (kvantoros) főneves szerkezetben (a tárgyas ige tárgyában) mindig megköveteli a tárgyas ragozás választását. Ez azonban nem jelenti (szemben a határozott névelő + kvantor szintaktikai kapcsolattal) a rész-generikus jelentés automatikus előállítását, éppen ellenkezőleg: az ilyen — a kvantoros, birtokos személyjeles főneves kifejezést a tárgyas ige tárgyának pozíciójában tartalmazó — mondatoknak (13c, d, e) partitivusi jelentése van: [294]

A fenti példák más problémák felvetésére és megoldására is ösztönöznek bennünket. Miért nem tekinthetjük a (12a)-t jólformált mondatnak? Továbbá: felállíthatunk-e egy skálát a jólformáltság szempontjából a (12a–i) mondatok között? — Azt állítjuk, hogy a kevés és a néhány kvantor ugyanazt a mennyiséget kvantifikálja, a kevés “alulról”, a néhány “felülről”, másképpen: a kevés kvantor negatív módon, a néhány kvantor pozitív módon kvantifikál azonos mennyiséget. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a (12a)-ban a tárgyas ige által leírt cselekvés “pozitív jellegének” (ti. megteszek valamit) és a kevés kvantor “negatív szemantikai töltetének” belső ellentmondása, feszültsége rosszulformált mondatot eredményez. A (12c, f, i) mondatok egybevetése pedig azt mutatja, hogy a kevés, néhány és sok kvantor beszúrásával a jólformáltság fokozataihoz juthatunk el (skalaritás). A (12f) már jólformált mondat, de a “legjobb” változat kétségkívül a (12i), hiszen a tárgyas ige által leírt cselekvés “pozitív jellege” és a sok kvantor “pozitív szemantikai töltete” között nem jön létre feszültség: a cselekvésnek “bőven van mire irányulnia”.

A kevés, néhány és sok kvantor szintaktikai és szemantikai tulajdonságaira nézve vizsgáljuk még meg az alábbi példákat:

A (14a) nem jólformált mondat. A (14b) jólformált mondat; jelentése: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között kevés olyan van, amit elégetek’. A (14c) jólformált mondat. Jelentése: ’Azt állítom, hogy kevés (= kisszámú), tőled és nem más(ok)tól kapott levelet égetek el’. A (14d) jelentése partitivusi: ’Azt állítom, [295] hogy elégetek és nem őrzök meg/stb. néhányat azokból a levelekből, amelyeket tőled kaptam’. A (14e) jólformáltsága problematikus. Ha jólformált mondat lenne, a következő jelentést rendelnénk hozzá: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között néhány olyan van, amit elégetek’. Ez a problematikus jelentés nem azonos a következő — helyesen előállított — jelentéssel: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között van néhány (olyan), amit elégetek’. A problémát még világosabbá tehetjük a következő parafrázisokkal: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között kevés az olyan/sok az olyan, amit elégetek’; *’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között néhány az olyan, amit elégetek’. A (14e)-t jólformálttá tehetjük az alábbi változatban:

(15) Csak ’néhány tőled kapott levelet égetek el.

A (15) jelentése partitivusi: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között csak néhány olyan van, amit elégetek’. A (14f, g) rosszulformáltságának magyarázata megegyezik a (14e) fenti elemzésével. A (14f) jelentése például a következő lenne: *’Azt állítom, hogy néhány az olyan levél, amit tőled és nem más(ok)tól kaptam, amit elégetek’. A (14h) az én olvasatomban kétértelmű: ’Azt állítom, hogy van néhány tőled és nem mástól/másoktól kapott levél, és ezeket mind elégetem’, illetve ’Azt állítom, hogy a tőled és nem mástól/másoktól kapott levelek között van néhány olyan, amit elégetek’. Az előbbi jelentés rész-generikus, az utóbbi partitivusi. A (14h) rész-generikus jelentése megegyezik a (12f)-ével, már ami a jelentés rész-generikus voltát illeti. A néhány kvantornak ezek szerint két jelentése van. Partitivusi jelentésében a néhány jelentését az összes, illetve a minden kvantor jelentéséhez képest értem:

Rész-generikus jelentésében a néhány jelentése az egy sem, kevés, néhány, sok, összes, minden jelentésskálán helyezkedik el, ezekkel a jelentésekkel alkot oppozíciót:

A rész-generikus néhány tehát valamennyi az egy sem-hez, a kevés-hez, a sok-hoz, az összes-hez és a minden-hez képest (jelentésoppozíciók), ’valamennyi, de az mind’. A (14i) is kétértelmű: ’Azt állítom, hogy van néhány tőled kapott levél és semmi más, és ezeket mind elégetem’, illetve ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek és nem más között van néhány olyan, amit elégetek’. A (14j) jelentése partitivusi: ’Azt állítom, hogy elégetek és nem őrzök meg/stb. sokat a tőled kapott levelek közül’. A (14k) jelentése is partitivusi: ’Azt állítom, hogy a tőled kapott levelek között sok olyan van, amit elégetek’. A (14l) jelentése rész-generikus: ’Azt állítom, hogy sok (nemcsak néhány/stb.), tőled és nem mástól/másoktól kapott levelet égetek el’. A (14m) jelentése is rész-generikus: ’Azt állítom, hogy sok (nemcsak néhány/stb.), tőled kapott levelet és nem mást, égetek el’. A (14n) kétértelmű: ’Azt állítom, hogy van sok tőled és nem mástól/másoktól kapott levél, és ezeket mind elégetem’, illetve ’Azt állítom, hogy a tőled és nem mástól/másoktól kapott levelek között van sok olyan, amit elégetek’. A (14o) is kétértelmű: ’Azt állítom, hogy van sok tőled kapott levél és nem más, amit elégetek’, illetve ’Azt állítom, hogy a tőled [296] kapott levelek és nem más között van sok olyan, amit elégetek’. Itt és most nem tudjuk részletesebben tárgyalni a kevés, néhány és sok kvantor szintaktikai és szemantikai tulajdonságait; célunk annak vizsgálata, hogy függhet-e a ragozás (a tárgyas ige alanyi vagy tárgyas ragozásának választása) a kvantor szórendi helyzetétől. Egy következő tanulmányban bemutatjuk a tárgyas ige alanyi és tárgyas ragozásának és a kvantorok partitivusi és generikus jelentésének mélyebb összefüggéseit.

Ezek után térjünk vissza a kiindulásunkat jelentő problémához. Miért nem jólformált mondat a (48b)? Láttuk, hogy a minden egyes kvantornak univerzális generikus jelentése van; kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt; nem tűri meg a határozott névelő közvetlen szomszédosságát, azaz szintaktikailag határozatlan jelentése nem tehető határozottá. Vizsgáljuk most meg, hogy a minden kvantor rendelkezik-e ugyanezekkel a tulajdonságokkal:

A (18f, i) azt mutatja, hogy a minden kvantor — ellentétben a minden egyes kvantorral — a határozott névelőnek még a közvetett szomszédosságát sem tűri meg. A (18f) struktúrája: [_S elégetem [_DP a [_QP minden [_ABLP [tőled kapott] levelet]]]], illetve [_S elégetem [_DP a [_ABLP [tőled kapott] [_QP [minden] levelet]]]]. Ez utóbbi mondatban hogyan magyarázhatjuk meg strukturálisan a határozott névelőnek és a minden kvantornak az inkompatibilitását? A minden egyes kvantorral szemben itt nem hivatkozhatunk még a közvetlen szomszédosság tilalmára sem. A minden kvantor jelentését csak a minden egyes kvantor jelentésén keresztül tehetjük határozottá: a minden-t az őt alkotó egyes elemek minden-ségében (minden = minden egyes = mindegyik) határozzuk meg. Ennek az elemzésnek a fényében a (18i) alábbi értelmezését javasoljuk: ’Elégetem a tőled kapott levelek egyedeit, mindet’, illetve ’Elégetem az egyedeit a tőled kapott leveleknek, mindet’. Tételezzük fel, hogy a határozott névelő az egyedet (az egyes kvantor jelentését), azaz nem az egész főneves kifejezést, hanem annak csak egy részét teszi határozottá; a minden kvantor az egyes kvantor jelentését kvantifikálja. A minden egyes kvantornak a szintaktikai disztribúciója megegyezik a mindegyik kvantoréval:

Ebből arra kell következtetnünk, hogy a mindegyik kvantor komplex kvantor: a (19d)-ben a határozott névelő az egyik kvantort (az egyedet) teszi határozottá, a mind(en) kvantor az egyik kvantort kvantifikálja. Feltevésünk értelmében a (48b)-ben a határozott névelő a minden kvantort tenné határozottá; a minden kvantor azonban szintaktikailag [297] határozatlan. (A néhány és a sok kvantort éppen potenciálisan partitivusi lexikális jelentése “predesztinálja” arra, hogy egy határozott főneves kifejezésben, egy DP-ben rész-generikus jelentése legyen.) Különbséget kell tennünk egy kvantor rész-generikus jelentése és egy kvantor által kvantifikált halmaz rész-generikus jelentése között. A minden kvantor kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt; univerzális generikus és szintaktikailag határozatlan jelentése nem korlátozódhat rész-generikus jelentésre és nem tehető határozottá (a minden egyes kvantor jelentése sem tehető szintaktikailag határozottá, de uralhatja egy rész-generikus jelentésű ABLP); a néhány kvantor partitivusi jelentésében kvantifikálhat mind univerzális halmazt, mind részhalmazt, a határozott névelővel való szintaktikai kapcsolatában jelentése rész-generikussá válik, és ebben a jelentésében csak részhalmazt kvantifikálhat:

Az univerzális generikus jelentésnek két típusát különböztethetjük meg egymástól:

A (21a) implicit, a (21b) explicit univerzális generikus jelentés.

Ezek után még egy megválaszolatlan kérdés maradt: miért rosszul formált mondat a (18h), szemben a (18i)-vel? A (18h)-ban a határozott névelő ugyan az egyes kvantort tenné határozottá, és a minden kvantor az egyes kvantort kvantifikálná, de a határozott névelőnek és a minden kvantornak a közvetlen szomszédossági tilalma rosszulformált mondatot eredményez. Tehát: a minden kvantor jelenléte a mondatban nem tűri meg a határozott névelő jelenlétét a tárgyas ige tárgyának pozícióját betöltő főneves kifejezésben, ha a) fennáll a határozott névelőnek és a minden kvantornak a közvetlen szomszédossága, vagy b) ha a határozott névelő magát a minden kvantort határozza meg.

A (22a–d) egybevetése azt sugallná, hogy a határozott névelő eredeti pozíciója a főnév előtt van, a főnevet teszi határozottá ((22a)); a (22b–d)-ben a határozott névelőt balra mozgatjuk, miközben eredeti pozíciójában nyomot hagy. Ez azt jelentené, hogy [298] a határozott névelő mind a főnevet, mind az egész főneves kifejezést határozottá teszi. Mármost:

A (25a–e) rosszulformáltságát a minden, minden egyes, kevés, néhány és sok kvantor lexikális jelentésében kimutatható [határozatlan(ság)] jeggyel, míg a (25f) jólformáltságát az összes kvantoréban kimutatható [határozott(ság)] jeggyel magyarázhatjuk. Ennek fényében korábban már elemzett példamondataink más megvilágításba kerülnek:

A (26a)-ban a minden tőled kapott levelet kvantoros kifejezés egy QP, a minden kvantor projekciója; ha a kvantor [határozatlan] jegyű, a projekciója is az. A határozott névelőnek és egy ilyen kvantoros kifejezésnek a szintaktikai kapcsolata: ellentmondás. [299] A (26b)-ben a tőled kapott minden levelet kifejezés egy ADJP/ABLP; a határozott névelővel való szintaktikai kapcsolatából áll elő egy DP, ami a határozott névelő projekciója.
A határozott névelő kompatibilis egy ABLP-vel, a mondat mégsem jólformált. A tőled kapott kifejezésnek egy részhalmazra vonatkozó jelentése van (’a kapható levelekből a tőled kapottak’), míg a minden levelet kvantoros kifejezésnek egy univerzális halmazra vonatkozó jelentése van. A két ellentétes halmazjelentésű kifejezés szintaktikai kapcsolata belső (szemantikai/pragmatikai) ellentmondáshoz vezet. A (26c) rosszulformáltságát a (26a)-éval magyarázhatjuk: a minden egyes tőled kapott levelet kvantoros kifejezés (QP) a minden kvantor projekciója. A (26d)-ben a tőled kapott minden egyes levelet kifejezés egy ABLP, kompatibilis a határozott névelővel; a határozott névelő + ABLP szintaktikai kapcsolatból áll elő a DP. A tőled kapott kifejezésnek egy részhalmazra vonatkozó jelentése kompatibilis a minden egyes levelet kvantoros kifejezés jelentésével. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a minden egyes kvantornak univerzális generikus jelentése mellett van rész-generikus jelentése is. Ennek bizonyítására nézzük az alábbi példákat:

A (27a–d) jelentése partitivusi kell hogy legyen; ezért csak a (27b) jólformált mondat. Ezzel szemben a (28a–d) jelentése rész-generikus kell hogy legyen:

A (28b) jelentése ezek szerint: ’Elégetem a tőled kapott leveleket, nem kevesebbet, nem többet, azaz pontosan annyi levelet égetek el, amennyit tőled kaptam/kapok’. A (28b) kétértelmű, szemben a (28a) egyértelműségével. A (28d) — hasonlóan a (28b)-hez — kétértelmű: ’Elégetem a tőled kapott minden egyes levelet, nem kevesebbet, nem többet, azaz pontosan annyit, amennyit tőled kaptam/kapok’. A tőled kapott (levelek) halmaz számossága megegyezik a minden egyes (levél) halmaz számosságával; ez az adekvát magyarázata a (28d) jólformáltságának. A határozott névelő megjelenése az ABLP előtt (tőled kapott minden egyes levelet) megköveteli a tárgyas ragozás választását; a határozott névelő + tőled kapott szintaktikai kapcsolat rész-generikus jelentése pedig megköveteli, hogy a (28) típusú mondat jelentése rész-generikus legyen. A (29) rosszulformált mondat:

(29) *Elégetem a tőled kapott összes egyes levelet.

A (29) jelentése nem lehet: ’Elégetem a tőled kapott összes egyik levelet’. Az összes kvantor jelentésének ellentéte az egyes kvantor fenti jelentése — a két kvantor szintaktikai kapcsolata: belső (szemantikai) ellentmondás. Ezek után határozzuk meg az egyes kvantor jelentését: [300]

A (30a, c) egybevetése azt mutatja, hogy az egyes kvantor egyik jelentése partitivusi. A kvantornak ezt a jelentését a következő parafrázissal adhatjuk meg: egyes = ’néhány + bizonyos’. A (30b, d, e) az egyes kvantor rész-generikus jelentését bizonyítja. (A (30d) azért jólformált mondat, mert a határozott névelő olyan QP-t tesz határozottá, amelynek kvantora — szemben például a néhány kvantor jelentésével — tartalmazza a ’bizonyos’ jelentéselemet.) Végül a (30f, g)-ben az egyes kvantor jelentése az egyedre/ a példányra vonatkozik. A (30g) parafrázisa: Elégetem a tőled kapott mindegyik levelet. Az egyes kvantornak ezt az egyedre/a példányra vonatkozó jelentését csak a minden kvantor kvantifikálhatja. A minden egyes kvantor jelentése: ’az egyedek/a példányok mind, kivétel nélkül’. A minden univerzális kvantor jelentése tehát tartalmazza a ’kivétel nélkül’ jelentéselemet. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a minden kvantor jelentésének univerzalitása éppen a kivételnélküliségben rejlik. Rámutattunk, hogy az összes és az egyes kvantor szintaktikai kapcsolata belső ellentmondáshoz vezet. Az összes nem kvantifikálhatja az egyedet, ugyanis ennek a kvantifikációnak az eredménye maga az összes, de nem az * összes egyes. Vagyis: vagy az egészet választjuk (összes), vagy az egyedet (egyes). (Az összes és az egyes között feszülő ún. contraire ellentétet megvilágíthatjuk a következő példával: *a nappali éjszakai sötétség.) Míg az összes összefoglalóan, összegszerűen kvantifikál, a minden a minden + egyes szintaktikai kapcsolatban magukat az egyedeket kvantifikálja, kivétel nélkül. A (30g) jólformáltságának mélyebb magyarázata tehát: a tőled kapott halmaz számossága megegyezik a minden egyes levelet halmaz számosságával, mert a minden egyes levelet halmazt a tőled kapott halmaz uralja; a (30g) jelentése: ’Elégetem azoknak a leveleknek az egyedeit kivétel nélkül, amelyeket tőled kaptam’. — Hogyan ábrázolhatjuk a minden, a minden egyes és az összes kvantor egymáshoz való viszonyát?

A két ábra azt mutatja, hogy a minden univerzális, míg az összes rész-generikus kvantor. A minden kvantifikálhatja az összes-t (mindösszesen) és az egyes-t (minden egyes). A minden egyes egyenlő az összes-sel (részhalmaz), illetve a minden-nel (univerzális halmaz). Az összes-ek összessége egyenlő a minden-nel.

Visszatérve a (26) példamondatainak elemzéséhez, a (26e, f) rosszulformáltságára már megadtuk korábban a magyarázatot. Korábbi feltételezésünkkel ellentétben most azonban azt állítjuk, hogy a (26g, i) rosszulformált mondatok. Miért? A (26g)-ben a határozott névelő egy olyan kvantoros kifejezést, QP-t tesz határozottá, amely a néhány kvantor projekciója. A néhány kvantor lexikális jelentése azonban tartalmazza a [határozatlan(ság)] jegyet, ezért nem kompatibilis a határozott névelővel. Ugyanez a magyarázata a (26i) rosszulformáltságának. A (26h) jólformált mondat. Jólformáltságának forrása: a tőled kapott részhalmaz számossága megegyezik a néhány levelet részhalmaz számosságával. A (26h) jelentése kifejtve: ’Néhány, nem kevés, nem sok, nem kevesebb, nem több, pontosan annyi (= néhány) levelet kaptam tőled, és azokat mind elégetem’. A (26j) jólformáltságát is így magyarázhatjuk. A (26k)-ban a határozott névelő egy olyan QP-t tesz határozottá, amely az összes kvantor projekciója. Az összes rész-generikus kvantor lexikális jelentése tartalmazza a [határozott(ság)] jegyet, ezért kompatibilis a határozott [301]

Végül a (26l)-ben a tőled kapott részhalmaz számossága megegyezik az összes levelet részhalmaz számosságával; a két halmaz nemcsak számos ságában egyezik meg egymással, hanem azonosak egymással. A (26d, h, j, l) mondatok jólformáltságát ez utóbbi tulajdonság biztosítja: ha két halmaz azonos egymással, akkor ez számosságukra is érvényes.

3. Most pedig térjünk rá az ÚMNyt. másik problematikus állítására. Igaz-e, hogy “sem jelentéstanilag, sem mondattanilag nem magyarázható meg a harmadik személyű és a többi személyes névmás közötti különbség”? Nézzük az alábbi mondatokat: [302]

A (31b, c)-ben a tárgyas ige alanyi ragozását kell választanunk, mert a tárgy határozatlan; a (31d, e)-ben a tárgyas ragozást kell választani, mert a tárgy határozott. A tárgy határozottsága szintaktikailag a határozott névelőnek a tárgy előtti megjelenésében manifesztálódik. A (31e) a határozott névelő, a mutató névmás és a tárgyas ragozás összefüggését bizonyítja. Mármost:

A (32c)-ben a Jánost tárgy határozottságát a következő parafrázissal magyarázhatjuk:

(33) Ő látja azt a (bizonyos) személyt, akinek (egyébként) János a neve.

A (32d) rosszulformált mondat, mert a határozott névelő megjelenése redundáns az inherensen határozott tárgy (a személynév) előtt. (A (32d)-hez hasonló — helytelen — köznyelvi formák terjedése éppen azzal magyarázható, hogy a beszélő nincs tudatában a személynév inherens határozottságának.) Ezek után mivel magyarázzuk azt, hogy mind a (31e)-ben, mind a (32e)-ben a tárgyas ige tárgyas ragozását kell választanunk? Vegyük észre, hogy a (31d)-ben és a (32c)-ben a tárgyas ige tárgya harmadik személyű határozott tárgy. A harmadik személyű határozott tárgyat az az és az ő névmással helyettesíthetjük. Az az esetében rámutattunk a határozott névelővel és a tárgyas ragozással való összefüggésre. Az őt jelentését a (32e)-ben így adhatjuk meg: ’Ő látja azt a (bizonyos) személyt (= őt)’. Mást állapíthatunk meg azonban az első és második személyű személyes névmásokról a tárgyas ige tárgyának pozíciójában:

A (34a) jelentése: ’Ő lát egy (bizonyos) személyt, aki én vagyok’, és nem * ’Ő látja azt a (bizonyos) személyt, aki én vagyok’, másképpen: ’Ő lát egy (bizonyos) személyt, engem’, és nem * ’Ő látja azt a (bizonyos) személyt, engem’. Míg az az és az ő névmásokkal csak határozott tárgyat, az engem/téged/bennünket/benneteket névmásokkal csak határozatlan tárgyat helyettesíthetünk. A határozottság és a határozatlanság a határozott, illetve a határozatlan névelő megjelenésének a függvénye.

A fentieknek ellentmondani látszik az alábbi példa: [303]

A (35a) fényében a (35b) előfeltevése: Mi szorgalmas diákok vagyunk., de nem: *Mi vagyunk a szorgalmas diákok. Kérdés, milyen főneves kifejezést helyettesít a (35b)-ben a bennünket névmás:

(36) A tanár szeret bennünket, szorgalmas diákokat/* a szorgalmas diákokat.

(38) A tanár szereti őket, a szorgalmas diákokat/* szorgalmas diákokat.,

azt tapasztaljuk, hogy ennek a mondatnak csak generikus olvasata lesz. A (36)-nak és a (38)-nak az egybevetése azt bizonyítja, hogy a bennünket első személyű személyes névmás határozatlansága mellett szintaktikai evidencia szól. Az első és második személyű, illetve a harmadik személyű személyes névmásoknak a tárgyas ige tárgyának pozíciójában való viselkedésére az alábbi mondattöredék teszttel (sentence fragment test) is rávilágíthatunk:

A (39a)-ra a jólformált válaszok: Engem./Téged./Bennünket./Benneteket., de nem: *Őt./Őket. A jólformált válasz ez utóbbi esetben: Őt/Őket látja. A kit/kiket kérdőszó szintaktikailag határozatlan.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy különbséget kell tenni a tárgyas ige tárgyának szemantikai (pragmatikai) és szintaktikai határozottsága között. A (34a–d)-ben a tárgy pozíciójában lévő személyes névmások szemantikailag határozottak, szintaktikailag azonban nem azok. A tárgyas ige alanyi, illetve tárgyas ragozásának (kötelező) választása szintaktikai kérdés: a tárgy szintaktikai határozatlanságának, illetve határozottságának függvénye.

4. Dolgozatunkban szeretnénk még röviden foglalkozni a visszaható névmás viselkedésével a tárgyas ige tárgyának pozíciójában:

A magát visszaható névmás szintaktikailag határozott főneves kifejezést (a tanárt) helyettesít. A (41c) rosszulformált mondat, mert egy határozatlan tárgynak az indexálása belső ellentmondást eredményez a főneves kifejezésben; a magát nem helyettesíthet határozatlan tárgyat. Ennek megfelelően a (40a) elemzése:

(42) a) Én látom magam. <

(19) b) *Én látom az ént.

(19) c) Én látom az énemet. (= ’Én látom a valómat.’)

Ez azt jelenti, hogy a visszaható névmásról az állapot keretein belül maradva is tudjuk bizonyítani, hogy szintaktikailag határozott státusú, hiszen határozott főneves kifejezést helyettesít. Ha a határozottság igazolható a visszaható névmás harmadik személyű szóalakjaira nézve, akkor a paradigma egészére nézve is joggal feltételezhető, hiszen a határozottság nem a személyt (és a számot) jelölő grammatikai morfémák függvénye.

A visszaható névmás szintaktikailag határozott státusát a nyelvtörténetből merített ismereteink is alátámasztják: “maga ... Magyar fejlemény, alakulásmódja azonban vitatott. — 1. Megszilárdult ragos alakulat: a mag főnév birtokos személyragos alakja. Alapszavának eredeti, a magyarból nem adatolható, de a rokon nyelvi megfelelők alapján igazolható ’test’ jelentését őrzi. A ’test’ ® ’maga’ jelentésfejlődés más nyelvekben is végbement; ... — 2. A más, ma, majd stb. ma-~ mo- névmási tövéből jött létre -g nyomosító elemmel (vö. en-g-em, té-g-ed) és birtokos személyraggal; ... — Az első magyarázat jóval valószínűbb.” (TESz. 2: 812) Mindkét magyarázat egy névszói elemnek a birtokos személyraggal való kapcsolatával elemzi a maga morfémastruktúráját. A birtokos személyrag (személyjel) a főneves kifejezést “specifikussá” teszi; egy ilyen tárgy megjelenése a tárgyas ige tárgyának pozíciójában megköveteli a tárgyas ragozás választását. (A (40a) történetileg kikövetkeztethető jelentése ezek szerint: ’Én látom a testemet’.) [305]

Vissza a Tartalomhoz