Oldalak: 318 319

“A honfoglalásról sok szemmel” c. sorozat IV. “Honfoglalás és néprajz” c. kötetében a “Nép, nemzet, ország” c. fejezet elején (Bp., Balassi Kiadó, 1997. 17–22, l. még Magyar Tudomány 41. 1997: 401–7) röviden foglalkoztam a nemzet szó eredetével, ezt írván: “Nem szavunk eredete vitatott, de annyi bizonyos, hogy kapcsolatban áll nemz- szavunkkal, és belőle ered a nemzet (Árpád-kori jelentése szerint ’nemzetség, nemzetbeli, szülött’) szavunk. A nem és név szó összetartozására a Balázs János által képviselt nézeteket követjük, a gens szócsaládnak pedig a Szűcs Jenő által idézett korai jelentésköre ismeretében felhozhatjuk az uráli ’név’ jelentésű nem és nimi mellett az indoeurópai rokon alakokat: angolszász name, melynek jelentéskörében a ’family’ és ’clan’ is szerepel. Anonymus a honfoglaló vezérekről így fogalmazott: “jó nevet szerzének maguknak” sibi ... bonum nomen accipiebant (SRH. I. 65), s e vitézek utódai szép számmal tisztelték a jó név szerzőiben genus (nemeik) őseit. (A nem és név eredetére vö. TESz. I. 1009, 1015; A magyar szókészlet finnugor elemei. Szerk.: Lakó Gy. II. 1978; és Balázs J.: Magyar deákság. Bp. 1980. 224–226; Szűcs Jenő i. m. [A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés előtörténetéből. Szerk.: Zimonyi I. Szeged 1992. 73–74 = Bp. 1997., ld. 450 l. szómutatóval.])”

E cikkben nem tértem ki a nemzet szó korai adatainak felsorolására, mert nem volt célom nyelvészeti kérdésekbe bocsájtkozni. Ehelyütt azonban legyen szabad egy nézetem szerint téves olvasatra szót kerítenem. A nemzet szó első előfordulása a Varjú Elemér által 1898-ban felfedezett Gyulafehérvári Sorokban található, melyet ő éppen száz éve az akkor még tudományos közleményeket megjelentető Akadémiai Értesítőben (1899. 16–26. lapján 3 hasonmással) tett közzé. [318] Részletes irodalma, méltatása és olvasata megtalálható az ÓmOlv. 132–8 lapján “Gyulafehérvári glosszák 1310–1320 körül” címen, de a GyS. nem hiányzik az azóta közzétett, nyelvemlékeinkkel foglalkozó alapművekből, pl. Molnár József és Simon Györgyi “Magyar nyelvemlékek” (Bp., 1976.) c. számos kiadást megért kézikönyvből, főként pedig Benkő Loránd “Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei” (Bp., 1980.) c. beható, fényképhasonmásokat is tartalmazó kézikönyvéből (Sz 147–50).

Amióta e fényképfelvételeket láttam és olvastam (sajnos a gyulafehérvári Batthyaneumban, 1995-ben való ott jártamkor nem engedélyezték “külföldi” kutatók belépését), számomra a nemzetuí szó olvasata nem meggyőző. Több mint 60 éve olvasok latin betűs szövegeket, ennek során nyilvánvalóvá vált előttem, hogy a minuscula függőleges vonalkákkal (i, u, m, n) írt betűi, sőt olykor még más hasonló betűk olvasata is (vö. pl. An. 49. fejezetében az Arpad in silva Turobag “arpalide” szó sokat vitatott, téves “arpalice” olvasatát: Gy. 4: 578), s magam is olykor gyors feljegyzésnél úgy írok le ilyenféle betűket, hogy utólag magam számára is nehezen olvashatók. Áll ez a nyomtatott, kalligrafikusan írt arab betűk hevenyészett írására is, s tudják ezt mindazok, akik pl. a VárReg. 1551-ben kinyomtatott s Karácsonyi János által 1903-ban hasonmáskiadásban közzétett neveit olvassák.

Szerintem a nemzetuí (nemzetüi) olvasat hibás, és e helyen számomra értelmileg is a nemzetní nepnech vadulatia ’nemzetnyi népnek vadulatja’ lehet helyes, azzal a mértéket, mennyiséget jelentő -nyi képzőbokorral, amely ennyi ~ annyi szavunkban is található; itt olyan értelemben, amint én, nyelvészeinket követve idézett cikkemben a nép szó eredetét értelmezem: ősmagyar-kori elhomályosult összetétel né ~ nő + *pi, melyből mai fi, fiú szavunk ered (TESz. 2: 1013–4; MSzFgrE. 2: 467–8). A nép szóban keresem az anya és férfi által életre keltett család szó eredetibb magyar jelentését, értve rajta: ’az én népem, házam népe, az én családom’, mely azt megelőzően élt nyelvünkben a ’család’ jelentésére, hogy a szláv cseljad jövevényszót átvettük (i. cikkem 17; vö. Kniezsa, SzlJsz. 119). Ilyen módon értelmezése kb. ’egész nemzetet kitevő családok megvadult tombolása’ lehet. Ilyen értelmet a melléknévi alakú “nemzeti népnek vadulatja” nem eredményez, legfeljebb ha kitennők Krisztus esetében az ÓMS.-ban szereplő zsidó népnevet, de a ’nemzette nép’ értelmezésben nem kapjuk meg nemzet szavunk jelentésében is igazi első előfordulását.

A “nemzetnyi népnek vadulatja” kifejezésnek nézetem szerint sajnálatos történelmi példáit éltük át napjainkban a más népeket kiirtó szerb “etnikai tisztogatás”-ban, s erre az ókori történelemtől kezdve a Kárpát-medence múltja is számos példát ad. Már a zsidó történet kezdetei nyújtanak példát a zsidóságnak a rómaiak általi üldözésére (l. Kr. u. 69., 132–35.), de szövegünk éppen Krisztusnak és zsidó követőinek helybéli üldöztetésére utal. A római Traján emlékoszlopon ábrázolt jelenetek szemléletesen mutatják, hogy a római katonaság hogyan járt el az idegen, de nem kevésbé vad dákokkal, akiknek hírmondóik sem maradtak Dáciában, s népük emléke csak a római limes Rajna-vidéki szakaszán maradt fenn néhány, a római légiókba sorolt “karp” (azaz dák) harcos feliratában. A több etnikumból, főleg belső-ázsiai, heterogén, nomád avarokból, gepidákból és onogur-bolgárokból álló avar kagánságnak alávetett gepida nép egy alsó-tisza-vidéki csoportját 599-ben a “római” Priskos vezette bizánci harcosok irtották ki mindenestül (Walter Pohl, Die Avaren. Ein Steppenvolk in Mitteleuropa 567–822. München, 1988. 22, 498). Az antik gyökerű történeti irodalom a velünk rokonított hunok képét rajzolta meg hasonló módon, noha Attila emlékét az uralma alá vetett, germánok mondái sokkal előnyösebb alakban őrizték (Eckhart Sándor, Attila a mondában: Attila és hunjai. Szerk. Németh Gyula. Bp., 1940. 143–216). Hasonló példák adtak alapot az Árpád-kori írott források “furor Teutonicus” kifejezésének (Lexicon latinitatis medii aevi. Bp., 1993. 4: 176). Nem sorolva tovább a történeti példákat, legyen elég a belső-ázsiai mongolok által elindított tatárjárások és az oszmán-törökök pusztításaira utalni, melyek végső soron megváltoztatták a Kárpát-medence etnikai arculatát. Nem maradnak le ezek mögött a XX. század genocidiumai sem. [319]

Györffy György

Vissza a Tartalomhoz