Oldalak: 328 329 330 331 332

Szürenkezés. 1. Móra István Atyámfiai című kötetének egyik elbeszélése a fenti címet viseli (Singer—Wolfner kiadása, Bp., 1898. 150–9). A gyűjteménynek ez a darabja kissé eltér a többitől: az író hosszabb bevezetővel indít, és engedi, hogy a szó, a téma kapcsán benne felmerülő érzések, hangulatok, képzettársítások kitöltsék írásának “lelki terét”. Valóságos kis esszét kerekít a szürenkezésről, a népéletnek erről az igen egyszerű és hétköznapi, mégis érdekes mozzanatáról. A szürenkezik, szürenkezés szó ugyanis Kiskunfélegyházán és környékén, illetőleg az alább jelzett térségben ’tétlenkedik, pihen (stb.)’ értelemben használatos. A szürenkezik igének, illetve a szürenkezés főnévnek az etimológiájával ezidáig — tudomásom szerint — senki nem foglalkozott. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára nem szerepelteti az említett kifejezéseket címszóként. Ez természetes is, hiszen viszonylag kisebb területen honosak. Tájszótáraink tanúsága — beleértve az ÚMTsz. cédulaanyagát is —, illetőleg saját helyszíni gyűjtéseim arra mutatnak, hogy a szürenkezik ige és származékai csupán Bács-Kiskun és Csongrád megye egyes régióiban, valamint a Jászságban ismertek. (Igaz, a szürenközik ige az Ormánysági Szótárban előfordul, de nem az általunk vizsgált ’pihen (stb.)’ jelentésben, hanem ’szivárog, átszüremkedik’ értelemben.) “A szürenkezés sokfajta, de mindég akaratlan semmittevést jelent” — írja elbeszélésének nyitó mondatában Móra István. Költőien festi meg azokat az élethelyzeteket, melyekben a leggyakrabban hangzik föl, melyekre a leginkább használatos a szó. Természetesen a félegyházi emberek életéből, beszédéből hozza példáit, hiszen szülővárosának, a hazai tájnak egyik eredeti, ízes kifejezéséről ír. Az említett elbeszélés szövegében a következő hiteles — az író anyanyelvjárásából való — példákat találhatjuk: “Úgy vagyunk este is, napáldozat után gyertyagyújtás előtt. A világot égetni kár még, se dolog nincs, amihez érdemes legyen fogni. Az emberféle ilyenkor csendes pipaszóval ül a padkán, egyik lábát, hol a balt, hol a jobbot, felhúzza maga elejbe, átkapcsolja tételen két kezivel és hintázza. — Az asszony pedig az ólajtókat csukdossa odakint, avagy fűteni valót kászalit be, — míg a gyerekek, kikeresvén a legsötétebb sarkot, az ágy alját, a láda végit: porczelán-cseréppel üttetnek szikrát. — Ez se más, csak szürenkezés.” ... “De az a legigazibb, amikor igy nagy dologidőben lajhogó, huzamos, hetes eső szaggatja meg minduntalan a munkát... Mer’ az [328] igazi szürenkezéshöz unalom kell. Álmos, nyujtózkodó unalom. Ennél maradjunk tehát, ennél a szemetölő, kínlódó, füstforma hetes esőnél... No, — ebből lesz az igazi szürenkezés... — Biz ennek, halljátok, csakugyan nem lesz egyhama’ vége. Gyertek be, emberek, szürenkezzünk...” ... “Egyszer csak — össze is néztek amazok, a többiek — azt mondja a kapás nekije: — Eredj be, hé, aludj, vagy akármi, ugyse lesz mán itt ma terád való idő. Eredj be, szürenkezz. — Az ám, — felelte a puttonyos, és bement, hogy ledűl.” ... “Hanem gyerünk be mink is mind. Gyertek, gyerünk, szürenkezzünk. Nem embernek való ez a kutya idő.” ... “No, — ha már most kötözésben ilyen szürenkező idővel áld meg bennünket az isten: de kevés ringatás köll, hogy elaludjunk.”

Az idézett példák teljes összhangban vannak a Magyar Nyelvőrben Szivák János és Móra István által közzétett jelentés-meghatározásokkal: szürenkeznyi ’hivalkodni, várni a munkára’ (Szivák: Nyr. 1875: 560); szürenkezés 1. ’az a must, mely a hevenyében kitaposott törkölyről sajtolás nélkül leszivárog’, 2. ’időmulasztás külső ok miatt’: “Egész nap esëtt az esső; csak úgy szürenkëztünk a gyiófa alatt. Fé délig szürenkëztünk, hogy a kocsi értünk nem gyütt” (Móra: Nyr. 1897: 95). A Nyelvőrben közölt eme félegyházi adatokat találjuk meg Szinnyei József tájszótárában is ’tétlenül vesztegel’ összefoglaló jelentéssel. Az ÚMTsz. szürenkezik címszó alatt az Ormánysági Szótár már említett — nem ide tartozó — adatára, valamint Dongó Orbán és Bárdos Lajos kismonográfiájának tájszójegyzékére hivatkozik (a Bács-Kiskun és Csongrád megyei adatok ezzel ki is merülnek); a megszürenkezik címszóban jászsági szóközlésre utal (ez a Jászságra vonatkozó adatunk). A Kiskunfélegyházán és környékén végzett saját gyűjtésem, mely több generációra terjed ki, azt mutatta, hogy a szónak mára igen sokféle jelentésárnyalata jelent meg: ’nehezen készülődik, nem akar dolgozni’; ’pihen (kellemesen, pozitív értelemben)’; ’unatkozik (rosszalló)’; ’gondolkodik, meditál’; ’napozik’. E jelentések összefüggéseire a későbbiekben fogok kitérni.

2. A szürenkezik, szürenkezés szavak jelentésmagjának megállapításához a következő lépésben az alaki felépítésre kell fordítani figyelmünket. Az igén jól felismerhető a -kezik gyakorító-visszaható képzőnk, illetve a régi mozzanatos, inchoatív (kezdő) szerepű -m képzőelem hasonult -n változata. A tő minden bizonnyal a szűr ige hangzórövidítő tőalternánsa. A szóelemek megállapítása, azonosítása egyfelől meglehetősen nagy biztonsággal végezhető el, mivel találkozhatunk analóg képzési módokkal, hasonló elemekből felépülő igékkel. Másfelől azonban azt, hogy itt a szűr ige származékáról lehet szó, az e tőigéből kisarjadt származékszócsalád léte mellett jelentéstani érvekkel is alaposan meg kell támogatnunk, mivel igen nagy a távolság a tő és a feltett származékszó jelentése közt. Bizonyosan a szűr igetőből származnak, és a szürenkezik igével párhuzamos vagy hasonló alaki, képzésbeli felépítést mutatnak a következő szavak (az egyes szavakat főbb vagy elsődleges jelentésükkel adom meg; a példák zömmel a Magyar Tájszótárból valók): szürenközik ’szivárog’; szürenkedik ’szivárog’ (átszürenkedik, beszürenkedik, leszürenkedik, megszürenkedik); (be)szüremkedik ’beszivárog, észrevétlenül, apránként bejut’; szürönkél 1. ’szivárog’, 2. ’szűröget’; “szürenkülőre állítják a hordót” ’kicsorgatják a kimosott hordót’; szürmő ’szűrőzsák’; szűrődik ’szivárog’ stb. Látható, hogy a felsorolt származékok mindegyike a szűr alapigéből jött létre; ezt a — csupán a képzők szabályos használatának megfelelő — egyszerű jelentésbeli változásokból teljes bizonyossággal megállapíthatjuk. A szürenkedik vagy a szüremkedik és a szürenkezik ige esetében szinte teljesen azonos szóelemeket ismerhetünk fel. — A továbbiakban viszont egy jóval nehezebb kérdéssel kell megbirkóznunk. Míg ugyanis az említett példák (igék) származékjelentései a szűr ige alapjelentéseivel közvetlen, szabályos összefüggésben állanak, addig a vizsgálat tárgyául választott szürenkezik igénk első pillantásra nem mutat (közelebbi) kapcsolatot tőigéjével. Ha azonban a népnyelvi példák Móra István által is idézett jelentéselemeit finomabb elemzéssel egybevetjük a szűr ige néhány közvetlen származékszavának jelentéseivel, olyan egyező pontokat találunk, melyekből jelentésátvitelre következtethetünk. A szürenkedik (átszürenkedik, beszürenkedik, leszürenkedik), szürönkél igék tartalmazzák a ’lassan, vékonyan szivárog, csorog’ jelentéselemet. E jelentésekkel párhuzamot mutat a Jászságból adatolt megszürenkezik, illetve [329] a félegyházi szürenkezik, szürenkezés kifejezések által jelölt ’tétlenség, veszteglés, pihenés’, hiszen mindegyik esetben megjelenik a lassúság, a nyugalom motívuma. Hiányzik azonban az igen lényeges ’szivárog, csorog stb.’ jelentéskomponens megfelelője a ’pihen’ jelentésű szürenkezik igéből. Meg kellene tehát találnunk azt a jellemző élethelyzetet, azt a szemléleti alapot, amely a jelentésátvitel kiindulópontja, elindítója lehetett.

Amikor szürenkülőre [=szürenkezőre] állítják a hordót, nem tesznek vele mást, mint szájával lefelé fordítják, hogy az öblítés után benne maradt víz kifolyjék belőle. Azaz a lecsepegő hordót állni, pihenni hagyják. E magyarázati lehetőséget erősíti meg a szürenkezés főnévnek a Magyar Tájszótárban található értelmezése is (amely — mint az előbb láttuk — Móra István közléséből származik): “az a must, mely a hevenyében kitaposott törkölyről sajtolás nélkül leszivárog”. Igen valószínű ugyanis, hogy a szürenkezés szó a folyamat megnevezésére is használatos volt: jelenthette tehát a must lecsorgását, lassú lecsepegését is. Ez esetben nemcsak a szőlő leve szűrődik, csorog le, hanem a kád (taposókád) és a törköly is lecsorog, leszűrődik, vagyis szürenkezik. (Vö: lecsepeg a víz a tálról = lecsepegteti a tálat = a tál lecsepeg stb.) A lassú lecsepegés tehát feltételezi a mozdulatlanságot, az álló állapotot, a pihenést, a tétlen, teljes nyugalmat. E metonimikus összefüggésből könnyen nyerhetett újabb jelentést (eleinte változatban) a szürenkezik ige, illetőleg a szürenkezés főnév: használni kezdték ’valami pihen, nyugodtan áll stb.’ jelentésben is. Kiegészülhetett a jelentésbővülés metaforikus mozzanattal is, ha a lecsepegő kád, törköly (must), illetve a lecsorgó üres hordó (dézsa stb.) állapota, helyzete felmerült a beszélők tudatában az esővíztől csepegő, szárítkozó ember alakjának láttán. A Móra István által hozott — a csendes, tartós eső miatti kényszerpihenőre utaló példák — a hasonlósági jelentésátvitelt is lehetségesnek mutatják. — Feltevésünket erősítik analógiák is, amelyek jelzik, hogy az embert körülvevő világ tárgyaira, jelenségeire vonatkoztatott nyelvi eszközeink sokszor emberi cselekvéseket, tulajdonságokat is megnevezhetnek — bizonyos jelentésátvitelek révén. A szürenkezik-hez talán az ejtőzik ’pihen, emészt’ vagy a bizalmas stílusértékű leereszt ’elkedvetlenedik, elhagyja magát’ ige, ill. az ezek használatában bekövetkező változások állnak legközelebb. Nem egyedülálló tehát a feltételezett változás, sőt jól illeszkedik nyelvünk rendszerébe.

Van egy másik számba veendő lehetőség is arra, hogy szürenkezik, szürenkezés szavunk mai jelentésének létrejöttét megmagyarázzuk. Lehetséges, hogy a megszürenkezik igekötős igét a De megszürenkeznek kendtek! mondatban eredetileg De megfogyatkoztak/megfogyatkoznak kendtek! értelemben használták. Erre az eshetőségre a következők miatt kell figyelmet fordítanunk. A megszürenkezik idézett példája mellett találunk a Tájszótárban és az ÚMTsz.-ban megszürenkedik (Győr m.), megszűrődik ’megfogyatkozik, megcsappan, lesoványodik’, illetőleg megszűr valakit valami (hideg, meleg, betegség, erős munka stb.) példákat is. Az ország több tájáról van tehát adatunk a szűr alapige különféle képzésű származékainak hasonló jelentéséről; ennek magva a megszűr ® megfogyatkozik logikai összefüggés, és az ebből adódó metonimikus jelentésfejlődés. A ’megfogyatkozik, megcsappan’ jelentés a megszürenkezik ige T/3. személyű alakjának használatán keresztül válhatott volna ’pihen, vesztegel, tétlenkedik’ értelművé; vagyis: megszürenkeznek a) ’megcsappannak, megfogyatkoznak (pl. eső miatt)’ a munkások ® b) ’tétlenkednek, nem dolgoznak, pihennek’. (Az így kialakult jelentés azután az E/3. személyű alakra is átkerülhetett.) — E magyarázat gyengébb az előzőnél, mivel az a) ® b) jelentésváltozás logikailag nem támogatható meg kellőképpen. A dolgozók megfogyatkozása ugyanis csak akkor jár együtt pihenéssel, ha azok valami miatt (pl. eső) csupán ideiglenesen hagyják abba tennivalójukat. Itt tehát vagy az esőre kell gondolnunk ismét — s ez az első magyarázatot erősíti —, vagy a megfelelő szemléleti háttér hiányában nem eléggé meggyőzőnek kell minősítenünk eredeztetésünket. A többes számú alakra vonatkozó — szükséges — megkötésünk szintén gyengíti feltevésünk bizonyító erejét.

Ha a szürenkező idő kifejezésből indulunk ki (lásd fentebb a Móra-idézetben), arra is gondolhatunk, hogy a természeti környezetről az emberre került át a szürenkező jelző, minősítés, s így jött létre a jelentésváltozás. Azaz szürenkező idő(járás) ’csepegő, esős, dologra alkalmatlan idő’ [330] [= szürenkezik az idő] esetén az ember is szürenkező (szürenkezik). A szürenkezésnek, ázásnak, esőnek stb. pedig tétlenség, kényszerpihenő a következménye. El is jutnánk így egy metonimikus átvitel vázához (segítségünkre lehet még a derül, borul ige jelentésszerkezete is, noha ezek metaforikus átvitelen alapulnak). E magyarázattal azonban még az előbbieknél is gyengébb alapokra építenénk, mivel a szürenkező idő, illetőleg a szürenkező ember kifejezésnek ma is ismerősnek kellene lennie ’esős idő’, ill. ’ázó ember’ értelemben, ahol a szürenkező ’szűrődően, csepegően eső’-t kellene, hogy jelentsen. Ilyen kifejezésekről azonban nem tudunk. Tehát minden bizonnyal fordított a helyzet: a már ’pihen stb.’ jelentésű szürenkezik ige melléknévi igenévi szerkezetével van dolgunk a szürenkező idő kifejezésben — a Móra-elbeszélés idézett helyén.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a szürenkezik, szürenkezés tájszavaink minden bizonnyal a csuvasos jellegű ótörök eredetű szűr jövevényigénk képzett származékai. A jelentésváltozáshoz vezető jelentésbővülés (változatjelentés-képződés) legvalószínűbb útja az első magyarázatban részletezett jelentésfejlődés lehetett. Vizsgált szavunk megfejtésében a legnagyobb nehézséget az adatok gyér volta jelentette, valamint az, hogy nem találjuk meg minden esetben a vizsgált kifejezésnek a feltételezett kiinduló jelentésben való használatát, mely összekötő kapocs lehetne az eredetibb és a mai használat között. Éppen ezért igen szerencsésnek mondható, hogy ugyanabban a nyelvjárásban (a félegyházi tájszólásban) bukkanhatunk rá a szürenkezés főnévnek két olyan jelentésére, mely egy nagy jelentésfejlődési ívnek a kiinduló és végpontját képviseli: a) szürenkezés ’lecsorgás, leszűrődés, illetve ennek eredménye, a leszűrődő folyadék’; b) szürenkezés ’pihenés’.

A tájszó elterjedésére vonatkozóan annyi bizonyosnak látszik, hogy a Jászságból délre települők nyelvi hozadékáról van szó. További nyelvföldrajzi vizsgálatok alátámaszthatják ezt a megállapítást (a jász kirajzású nyelvjárásszigetek vizsgálatára gondolok itt). Ez újabb adatokat is felszínre hozhat elemzett szavunkkal kapcsolatban.

3. Az 1. részben felsoroltam a szürenkezik igének azokat a jelentéseit, amelyeket a mai kiskunfélegyházi népnyelvben eddig sikerült megfigyelnem. Ahhoz, hogy ezek között — ha történetileg nem is pontos, de logikailag helytálló — rendet, összefüggést teremtsünk, feltétlenül szükség volt a szó eredetével kapcsolatos állásfoglalásra. Ennek fényében az említett jelentések (jelentésváltozatok, mellékjelentések) között a következő ábrával szemléltethető kapcsolatot állapíthatjuk meg:

Kiindulásul a ’tétlenül áll, egy helyben vesztegel’ jelentést vehetjük fel, s hozzá rosszalló, negatív stilisztikumot. Vele párhuzamosan alakulhatott ki a 2., 3. és 4. jelentés is (a második esetében
a bizonytalanság jegyének megjelenése, a negyedik esetében viszont a negatív stílusérték semlegesítődése érdemel figyelmet). Valószínűleg a 2. számú jelentéshez kapcsolódik leginkább az 5. jelentés (vö. a bizonytalanság és a negatív stilisztikum jegyének azonossága), míg a 6. jelentés a 4. számú jelentésváltozat egyenes ági fejleményének, jelentésváltozatának tartható. A jelentésváltozás a változatok egymástól való eltávolodása és a viszonylag nagy lélekszámú nyelvjárási, nyelvi [331] közösség tagjai közti (szét)szóródás, divergens fejlődés révén jöhetett létre oly módon, hogy az eredeti jelentés alapjául szolgáló szemléleti háttér elhomályosult. Az elhomályosulásnak azonban igen nehéz lenne okát adni. Az ábrázolt jelentések szociális érvényessége nem egyforma, de ennek vizsgálatát most nem tartom feladatomnak. Látható, hogy metonimikus jellegű összefüggések adják a jelentésváltozatok, illetőleg -változások létrejöttének alapját. Megfigyelhetjük a jelentés bővülését, általánosulását, de a használati érték terjedelmének szűkülését is.

4. “A tájszavak eredetvizsgálata mind konkrét anyagban, mind módszertani tekintetben gyarapítja etimológiai ismereteinket” — írja Kiss Jenő (A tájszavak etimológiai vizsgálatáról. In: Az etimológia elmélete és módszere. Szerkesztette: Benkő Loránd és K. Sal Éva: NytudÉrt. 89. sz. 170). A szürenkezik ige eredetének megállapítására, jelentésfejlődésének megrajzolására tett kísérletünk is példázza e megállapítás igazságát. Egy-egy szó élete ugyanis elválaszthatatlan a nyelv többi elemének, kifejezésének történetétől. A tájnyelvi — különösképpen a belső keletkezésű, nagyobb jelentésváltozásokon is átment — szavak vizsgálata pedig a magyar nép gondolkodásmódjának, szemléletének, mindennapi életének megismeréséhez is közelebb visz bennünket. A szürenkezik, szürenkezés kifejezés magyarázata nem csupán a tájszó-eredeztetés nehézségeiből ad ízelítőt (vö. Kiss Jenő i. m. 169, 172), hanem láttatja az alföldi parasztember kiváló megfigyelőképességét is, s ezzel együtt nyelvének — nyelvünknek — rendkívüli rugalmasságáról, fejlődőképességéről is meggyőz bennünket. [332]

H. Tóth Tibor

Vissza a Tartalomhoz