Oldalak: 404 405 406 407 408 409 410 411 412

Szótárirodalmunk történetének mostohagyermeke*

1. Mint ismeretes, a magyar szótárirodalom történetéről két alapvető monográfia áll rendelkezésünkre: Melich Jánosé, amely a kezdetektől Pápai Páriz szótáráig tárgyalja a témát; és Gáldi Lászlóé, amely a XVIII. század hetvenes éveitől a XIX. század negyvenes éveiig tárja föl a szótári munkálatokat. Ennélfogva a közbeeső mintegy hat évtized szótári termésének, köztük Jambressich alább tárgyalandó munkájának (Lexicon Latinum, 1742.) tüzetes elemzésére nem került sor. Ezt az 1711-től 1772-ig tartó időszakot a régebbi irodalomtörténet-írás a hanyatlás korszakának könyvelte el. A nyelvtudomány-történet szempontjából azonban virágzó korszak, új kezdemények évadja, amelyet szerzői és kiadványai alapján a jezsuita szótárírás korszakának nevezhetünk.

A jezsuiták szótári kiadványairól régebbi literátoraink közül megemlékezett Sándor István a Sokféle VIII. kötetében, Pápay Sámuel „A’ magyar literatúra’ esméreté”-ben, Toldy Ferenc pedig „A magyar irodalom történeté”-ben (1865—1866.) három munkát emelve ki, róluk sommásan így vélekedett: „Bementek a magyar szók Bischof Gradus ad Parnassum nagy szinonimikonjába (1729), Wagner Ferenc Phraseologiájába (1750), Jambressich deák—horvát szótárába (1742), de mindezekhez csak a meglévő szótárak használtatván fel, a szótári anyag általok nem neveltetett.” Jambressich szótárára nézve ugyanezt a nézetet képviselte Melich János is, amikor Pápai Páriz követőit tárgyalva említett monográfiájának utolsó bekezdésében ezt írta: „P. Páriz szótára magyar nyelvi anyaga került bele több olyan szótárba, a melyeknek a latin—magyar mellett egy harmadik nyelv értelmezése volt a fő célja. Így a Jambressich-féle »Lexicon Latinum, interpr. illyrica, germanica et hungarica« (Zágráb, 1742.) szótárban a magyar rész P. Páriz-ból való.”

Jambressich nevéről és művéről magam is Melich értekezéséből szereztem egykor tudomást. Hogy most mégis tőle eltérő vélekedéssel fogok előállni, az annak tulajdonítható, hogy antikváriumokban való forgolódásaim során, 1998 tavaszán Borda Lajos antikvárius jóvoltából Jambressich szótárának egy eredeti példányához jutottam hozzá.

A szótárban tallózva, már az első próbafúrások — Pápai Párizzal való futólagos összevetés — alapján megállapítottam, hogy Jambressich nem egyszerű Pápai Páriz-követő. Azt is hamarosan észrevettem, hogy fő forrása Adamus Fridericus Kirsch „Abvndantissimvm Cornvcopiae lingvae latinae et germanicae selectvm”, a XVIII. században több ízben megjelent szótára lehetett. A Cornvcopiae-t, mint amelyik Márton József latin—magyar—német szókönyvének is forrásául szolgált, Gáldi monográfiája nyomán már korábbról ismertem, és egyik kiadása kezem ügyében volt.

A továbbiakban az is kirajzolódott előttem, hogy a szótár létrejöttében fontos szerepet játszott a „Nagy, és az historiákban igen dicsért tartomány, Illiriom” és az illirizmus, az illír, vagyis a horvát nyelv megújításának XVIII. századi mozgalma. Ezért Kiss Lajoshoz fordultam, aki érdeklődésemre 1998. augusztus 25-én írt levelében tájékoztatott arról, hogy a magyar szlavisták, Melich, Kniezsa, Hadrovics mindig is számon tartották és forgatták Jambressichot, s egyúttal felhívta figyelmemet arra, hogy a szótárt, megjelenése 250. évfordulóján, 1992-ben Zágrábban újra kiadták modern tanulmányok kíséretében. (Zavod za hrvatski jezik Hrvatskoga filološkog instituta. Dodatak uredio Antun Šojat.) [404]

2. A Horvát Filológiai Intézet által megjelentetett reprint kiadvány melléklete három tanulmányt tartalmaz horvát nyelven német kivonattal: Antun Šojat, Sušnik Ferenc és Jambrešić András latin—horvát—német—magyar szótára; Stanko Žepić, A német nyelv Sušnik—Jambrešić »Lexicon Latinum«-ában; Nyomárkay István, Jambrešić szótárának magyar nyelvi anyaga.

Šojat tanulmányából értesülünk arról, a múlt század hatvanas éveitől kezdődő, századunk húszas éveiben Dukat és Fencev által felújított s a legutóbbi időkig tartó, hosszadalmas és terméketlen vitáról, ti. hogy ki volt a szótár szerzője: Sussnik vagy Jambressich. A vitából Šojat ezt a következtetést szűri le: „Véleményem szerint ezt a szótárt tudományos szempontból továbbra is Sussnik—Jambressich szótárának kell, a köznyelvben pedig, mint eddig, Jambressich szótárának lehet nevezni.”

A probléma boncolgatásában magam semmiképp sem szeretnék elmerülni, mégis szükségesnek tartom az alábbiakat megjegyezni. A szerzőség vitatott kérdése tulajdonképp Jambressich előszavára s annak ilyen vagy olyan értelmezésére megy vissza. Jambressich elmondja ugyanis, hogy jezsuita rendtársa, Franciscus Sussnik, Habdelich elavult szótárát kívánta kiegészíteni, de a megkezdett és 1739-ig végzett munka befejezésében halála megakadályozta. Ezután ő, Jambressich vállalkozott a munka folytatására. Ám amikor nekilátott, észlelte, hogy a kidolgozott részben sok minden hiányzik, sok minden felesleges, s az anyag nagy részét tökéletesíteni kell. „Ezért — mondja, s itt következik a kérdés lényege — az előzőktől messze eltérő utat választok, új művet hozok létre.” („Ergo viam a priore longe diversam ineo, opus novum melior.”) Nyilatkozatát csak úgy lehet értelmezni, hogy ő a szótár szerzője. Ezt a vélekedést támasztja alá rendi elöljárójának a mű kinyomtatására adott engedélye, amely Jambressichet nevezi meg a szótár szerkesztőjének, s amely magyar fordításban így szól:

„A főtisztelendő páter provinciális engedélye.

Én alulírott, a Jézus Társaság Ausztria Tartományának tartományfőnöke, az igen tisztelendő atyánk, Franciscus Retz általános rendfőnöktől nyert felhatalmazásomnál fogva, engedélyt adok, hogy Andreas Jambressich jézustársasági atya által szerkesztett Latin szótárt, amely horvát, német és magyar értelmezéssel van ellátva, és amelyet az említett társaság három atyája szokás szerint ellenőrzött és jóváhagyott, kinyomtassák. Ezeknek hitelesítésére saját kezűleg írtam alá, és a hivatalos pecsétet nyomtam rá. Győrött, 1741. évben október 4-én. Antonius Vanossi, S. J.”

Az engedély szövegének van egy olyan része, amelyre — úgy látom — nem figyeltek fel a kutatók. Vagyis arra, hogy a szótárnak három anyanyelvi lektora volt. Hogy ők csupán az egyházi vagy pedig a nyelvi szempontokra is ügyeltek-e, más kérdés.

3. A szótár magyar anyagát tartva szem előtt, a két horvát szerző tanulmányából a következőket emelem ki.

A Lexicon Latinum a XVIII. századi európai lexikográfia fejlődésének szintjén a korai horvát szótárirodalom legjelentősebb alkotásai közé tartozik. 27 000 latin címszót tartalmaz.

Ami a forrásokat illeti, a szerzők ismertetik az e körül folytatott vitákat. Többek közt azt, hogy korábban Dukat (akire Melich is hivatkozik), a latin címszók fő forrását Calepinusban jelölte meg, és forrásként teljesen kizárta Kirsch szótárát. Ezzel szemben Žepić megállapította, hogy Kirsch nemcsak a szótár német részének, hanem a latin címszavaknak is fő forrásául szolgált. A szócikkek tartalmának gyakori egybeesése mellett a külső, formai azonosságok is ezt igazolják. Én ezt a megállapítást azzal egészítem ki, hogy a szótárt Jambressich egészében Kirsch Cornvcopiae-ja alapján építette fel. Mutatja ezt a latin auktorok forrásként való felsorolása, illetőleg a szócikkekben a rájuk való [405] hivatkozások során alkalmazott rövidítések. Kirsch szócikkeinek a magyar anyag szempontjából nagy a jelentősége.

Minket közelebbről természetesen a harmadik tanulmány, Nyomárkay Istváné érdekel. Mint megtudtam tőle, ez csupán rövidített változata a néhány évvel korábban megjelent, „Jambrešić szótárának magyar anyaga” című cikkének (l. Szlavisztikai tanulmányok. Emlékkönyv Király Péter 70. születésnapjára. ELTE Szláv Filológiai Tanszék. Bp., 1987. 317—24). Írása az első, amely a témával érdemben foglalkozik. Lássuk tehát vállalkozásának főbb eredményeit!

Melich vélekedéséből kiindulva, elemzésében Jambressich magyar anyagát Pápai Párizéval (a továbbiakban PP.) veti egybe. Először megállapítja, hogy „a magyar jelentések és értelmezések többsége valóban P. Párizból való”. Azután bemutatja, hogy több ízben PP. jelentős többletet tartalmaz Jambressichhez képest. Ezekben az esetekben Jambressich eljárása arról tanúskodik, hogy „jó magyar nyelvérzéke volt, mert ügyesen választja ki PP anyagából a leghasznosabbnak látszó elemeket”. Gyakori eset viszont, hogy a többlet Jambressichnél jelentkezik: „a latin szó által jelölt tárgyat vagy fogalmat több szinonimával látja jónak megvilágítani”. Minthogy pedig Jambressich szótárának latin anyaga gazdagabb, mint PP.-é, ebből adódik — mutat rá a szerző —, hogy a Lexicon Latinum-ban „sok olyan szó magyar értelmezése is megtalálható, amelyek PP szótárában nincsenek is felvéve”. Utal még arra is, hogy a „magyar és a horvát jelentések több ízben azonosak vagy nagyon hasonlóak, a német jelentés tőlük eltérő”. Mondanivalóját abban összegezi, hogy PP. mellett Jambressichnek bizonyosan más magyar forrása is volt, ezért további kutatási feladat „a magyar jelentések és értelmezések tüzetesebb megvizsgálása és a másik (vagy többi) magyar forrás felkutatása”.

Nyomárkay kezdeménye után Jambressich magyar anyagának tüzetesebb, bár korántsem kimerítő vizsgálatára vállalkoztam. Mintegy 900 szócikket elemeztem, ezúttal azonban ezeknek csupán egy részét vonultathatom fel, és csak az egyszerűbb szerkezetű szócikkeket tárgyalom, nem térek ki a nagyobb terjedelmű, sok jelentést magában foglaló egységekre. Jambressich magyar nyelvi hozadékának feltárása és minősítése során állandóan figyelemmel voltam a NySz., a TESz. és az EWUng. adataira. Kiss Lajos indítására átnéztem az EtSz.-t is. Említett levelében ugyanis ezt írta: „Jambressich szótára szerepel az EtSz III. füzetének (1914) a borítóján olvasható rövidítésjegyzékben mint Jambr. Melich tehát kétségkívül használta Jambrešić szótárát.” Valóban Melich itt-ott hivatkozik Jambressichre, de szótárát nem dolgozta fel azzal a következetességgel, amellyel más források esetében eljárt. Értékes adalékokat hagyott figyelmen kívül. Így például a bunda szóra első adata Rettegi emlékirataiból, 1718—1767 közti időből való, ám Jambressichnél már megtalálható: Endromis. Kivül s- belül, szőrös meg-ölt ketskébül, etc. tsinált öltözet, vulgo Bunda, ködmeny. A dörgétse alakváltozatát, a görgöcsé-t 1793—1797-ből idézi, ez került bele a TESz.-be és az EWUng.-ba, csakhogy Jambressich már jegyezte: Gobio. Gob hal, nagy fejű kis hal, görgötse. A firnájsz-ra első adata 1795-ből való, de Jambressichnél már ez is szerepel: Vernix. Fényességet adó festék. peregr. Férnájsz” (amely alakváltozat hiányzik a TESz.-ből és az EWUng.-ból). Egy szó, mint száz: az EtSz. is mostohán bánt Jambressichcsel.

A dolog természetéből adódóan vizsgálatomat magam is Jambressich szótárának (a továbbiakban J) PP.-zal való összevetésére alapoztam. Megnéztem azonban Molnár Albert szótárát is (a továbbiakban MA.), mégpedig Nyomárkay István kedvéért, aki ezt írta: „Próbaszerűen összevetettem Jambrešić anyagát Szenci Molnáréval, azonban az eltérések olyan mértékűek, hogy ez a szótár forrásként nem jöhet számításba.” Ezúttal nem találta fején a szöget. MA. és PP. között ugyanis szoros az összefüggés: az utóbbi az előzőnek folytatása, PP. részben követi MA.-t, átvesz szócikkeket, részben pedig korszerűsíti [406] az anyagot, mégpedig úgy, hogy vagy elhagy belőle szócikkeket, vagy új szócikkeket iktat be és új értelmezéseket ad. Ráadásul MA. utolsó, ötödik kiadása (1708.) bővítéseket, új latin címszókat is tartalmaz, bár jórészt csak német értelmezéssel.

Jambressich szócikkei között találunk jónéhányat, amely PP.-nál nincs meg, de MA.-nél szerepel, így például: Kyrie eleison. Uram irgalmazz. — Theophilus. Isten-szerető.

Más esetekben a PP.-nál hiányzó, de MA.-nél meglévő címszó értelmezését J. kiegészíti, pontosítja. Így: Defloratio. MA.: Viragának elvétele, Megszeplésités. J.: 1. Viszsza virágzás. 2. Virág szakasztás. 3. Szűznek szeplősítése. — Hippoboscus. MA.: Lo pasztor. J.: Ménes Pásztor, ló Pásztor, Tsikós. — Holographum. MA.: Egészszen tulaydon kezzel irt level: J.: Oly testámentom, mellyet a’ testáló maga kezével ír. — Manufactura. MA.: Kezzel czinalt. J.: Kézi munka, kézzel tsinált munka. — Novercor. MA.: Mostohaul czelekszem. J.: Mostoha módra tselekszem: kemény és kegyetlen vagyok, mint a’ mostoha anya.

Végül van a szócikkeknek egy olyan csoportja, amelyekben Jambressich eltér a MA.-től megadott értelmezéstől. Például: Geographus. MA.: Az ki az Földnec mivoltát megirja, és részeit megmutatya. J.: Föld- vagy Királyság-Leíró. — Lagophtalmus. MA.: Kinec az szeme heja föl sugorodik. J.: Szemnek nyavalyája, mikor a’ felső szem héja fenn marad, nem húnyódik bé; Nyúl módra nézés, kantsalság. — Lexicon. MA.: Igeket Magyarazo könyv, Dictionariom. J.: Szók értelmét magába foglaló könyv, Diktziónáriom. — Melota, Melote. MA.: Juhbör mindgyapjastul. J.: Szőrös bárány bőr. — Poetor. MA.: Poetaskodom. J.: Vers szerzésben foglalatoskodom. — Pronomen. MA.: Nomen helyében, vagy eleiben tettetöt Ige. J.: Szó, melly név hellyett tétetni szokot.[!]

A PP.-nál hiányzó szócikkek egy részének magyar értelmezésében tehát nem zárható ki teljesen MA. szótára mint Jambressich egyik forrása.

5. J. magyar anyagát a következő csoportosításban vetem össze PP. szótárával: a) PP.-zal egyező értelmezések; b) PP. elemeiből alkotott értelmezések; c) PP.-t kiegészítő értelmezések; d) PP.-tól eltérő értelmezések.

a) A PP.-zal egyező értelmezésekre mint evidenciára és mint kiindulópontra nem idézek adatokat, Nyomárkay bemutatott ezek közül néhány példát. Azt az állítását azonban, hogy Jambressich magyar anyagának nagy része, illetőleg a magyar jelentések és értelmezések többsége PP.-ból való, óvatosan megkérdőjelezem. Azt tartom ugyanis, hogy kisipari módszerünkkel, ti. a szótárak lapozgatásával és cédulázásával ezt a kérdést nem dönthetjük el. Még azt sem tudjuk megállapítani, mennyi a PP.-hoz képest új szócikkek száma, amelyeket Jambressichnek önállóan kellett értelmeznie. Arra pedig, hogy számítógépes eljárással tisztázzuk a kérdést, halvány reményünk sincsen.

b) PP. szavainak elemeiből alkotott értelmezések. — Ebbe a csoportba azokat az értelmezéseket soroltam, amelyek egyrészt PP.-tól eltérnek, másrészt címszóként nem is szerepelnek, ám más hasonló jelentésű szócikkben vagy PPm.-ben előfordulnak, s így Jambressich megtalálhatta azokat a szavakat, amelyekből előállította az új értelmezést. A példák mindjárt megvilágítják, miről van szó.

Ambulatrix. PP.: Házról házra járó, házánál nem ülhető aszszony. J.: utzát járó, széllyel kurittyoló, sétálást szerető aszszony. Ám PP.-nál az Ambulator. Utzát járó, széllyel kurittyoló, sétálást szerető, ami J.-nél csak Járó.

J.: Saltabundus. Szökdétseldegelő, Tántzoldogaló. PP.-nál ilyen szócikk nincs, de PPm.-ben szerepel a Szökdétselgelek: Saltito, valamint a Tántzoldogalok: Saltito.

J.: Typographus. Buchdrucker. Könyv-nyomtató PP.-tól való. A PP.-nál hiányzó, Kirsch alapján felvett szócsalád tagjait pedig az alapszó továbbképzésével értelmezi: [407] Typographeum. Buchdruckerey. Könyv-nyomtató hely. — Typographia. Buchdruckerey-Kunst. Könyv-nyomtató mesterség. — Typographicus. Zur Buchdruckerey gehörig. Könyv-nyomó mesterséghez-való.

c) PP.-t kiegészítő értelmezések. — J. részben vagy egészen átveszi ugyan PP. értelmezését, de kisebb-nagyobb mértékben kiegészíti, pontosítja azt.

Hermaphroditus. PP.: A’kinek mind férjfi, mind aszszonyi teste vagyon. J.: A’kinek férjfi, és aszszonyi szemérmetes teste vagyon. — Meretrix. PP.: Kurva. — J.: Kurva, tsúnyaságokban elmerült tisztátalan szajha. — Pasceolus. PP.: Erszény, Tarsoly, Tüsző. J.: Lágy börből való táska, tüsző, tarsoly. — Porticus. PP.: Béfedett tornátz. J.: Béfedett Tornátz, szélyes és béfedett sétáló folyosó. — Textus. PP.: szövés, Öszve-fűzés. J.: Szövés, öszvefűzés. 2. Transl. A’ szónak öszve-foglalása. — Turunda. PP.: Metélt aprólék, Tyúkoknak tsinált morsalék. J.: Majorságot hizlaló tészta, Gembelyő mátsik, morsalék. [A’ gömbölyű mácsik szerkezetet csak az ÚMTsz. adatolja az Őrségből.]

d) PP.-tól eltérő értelmezések. — Etymologia. PP.: igazán-szólás. J.: Valami szónak fundamentumból kihozása, fejtése. — Etymologus. PP.: Nyelvnek mivolta szerint szóló. J.: Valami szónak fundamentumból kifejtője. — Placenta. PP.: Béles, rétes. J.: Fánk, pánkó, palatsinta... — Torta. PP.: Pogátsa, Kaláts. J.: Tortáta. — Tragicomedia. PP.: Olly része a’ komédiának, mellybe Urak és szolgák beszélgetnek egyűtt. J.: Kimútatott játék, mellynek eleje szomorú, a’ vége víg.

6. Első szótározás. — Jambressich munkájának, magyar nyelvi szempontból, legfőbb újdonsága — véleményem szerint — abban áll, hogy sok magyar szót elsőként szótározott, illetőleg az elődök szótáraiban nem található címszavakat önállóan értelmezett. Ebben fontos szerepet játszott fő forrása, Kirsch Cornvcopiae-ja (a továbbiakban: K.). Ugyanis nagyon gyakran az ő német értelmezését adta vissza magyarul. Ezért a következő példákban a latin auktorokra vonatkozó forrásjelzések rövidítését is megadom, ezzel is illusztrálva azt, hogy Jambressich igen sok esetben híven követi mintáját. (Az idézetek forrása A. F. Kirsch, Abvndantissimvm Cornvcopiae lingvae latinae et germanicae selectvm. Editio quarta. Noribergae, 1728.)

Braxo. K.: Bier brauen. Bier sieden. — J.: Bier braue, Bier siede. Sört főzök.

Dethronisaito. K.: Absetzung eines erwelthe Königs. JCt. Latinč — Exauctoratio regis. — J.: Jct. Latinč Exauctoratio Regis. Absetzung eines Königs. Királyságbúl-való kivetés.

Dipologia. K.: Discours von Abend-mahlzeites. Cael. Rhod. — J.: Cael. Rhod. Red[e] und Discours von Abend-Mahlzeiten. Vatsorákról-való beszélgetés.

Incitatrix. K.: eine Anreißerin. Lactant. — J.: Lactant. Anreizerin. Ingerlőné.

Laudanum. K.: ein Arzneymittel aus Mohnsaamen, um den, der es einnimmt, schlafend zu machen. — J.: Med. Gevvisses Artzney Mittel aus Mahnsaamen zubereitet, um, der es einnimt, schlaffend zu machen. Máknak nedvességéből tsinált orvosság, melly álmat okoz annak a’ki béveszi.

Limonada. K.: Juley von Limonien- oder Citronensaft, Zucker, oder Wasser. Med. — J.: Medic. Ein Sommer-Tranck von Limonien-oder Zitronen-Safft, Zucker und Wasser gemacht, vulgo Lemonadi. Lémona vagy tzitrom léből nádmézzel tsinált nyári ital: vulgo Lémonáda.

Miracula. K.: eine Dreyhellerhure, gerstige Hure. Plaut. — J.: Plautus apud Varr. Gerstige drey Hellers-Hure. Fertelmes három fillérű Kurva.

Molyris. K.: Heuschrecke, so die Frucht abfrißt. Aristot. — J.: Aristot. Heuschrecke, so die Frucht abfrist. Nagy sáska, melly a’ gyümöltsöt, veteményeket elrontja. [408]

Mortualia. K.: Todtenlieder, Sterbelieder. Plaut. — J.: Plaut. Die Todten-Lieder. Halotti énekek.

Nauticus a. Panis nauticus. K.: Schiffbrod, Biscoten. Plin. — J.: Plin. Schiff-Brod, peregr. Biscoten. Hajói kenyér, pregr. Piskóta.

Nominalia. K.: Namenstag. Ter. — J.: Tertull. Namens-Tag. Neve napja. [Márton 1799: Namenstag, névnap.]

Panata, et panatella. — K.: Brodbrühe. — J.: Brod-Brühe. Kenyérből-való darátska, pépetske.

Pedagium. K.: Weggeld, Passagegeld. JCt. — J.: JCt. Weggeld, passagegeld. útbér, vám.Sanctesco. K.: Inchoat. heilig werden. Accius ap. Non. — J.: (Neu. Inch.) Acc. apud Non. Heilig vverde. Szenté [!] leszek.

Sanctilogus. K.: heilige Sachen redend. Prudent. — J.: Prudent. Heilige Sachen redend. Szent-Beszedő.[!]

Unimammia. K.: eine Weibsperson, so nur eine Brust hat. Plaut. — J.: Plaut. Weibsperson, so nur eine brust hat. Egytsetsű aszszony.

Zinzilulo. K.: Zingilulo. zwitschern, wie eine Schwalbe. Auct. Philom. — J.: (Neu.) Auct. Phil. Zvvitschere vvie eine Schvvalbe. Apron [!] éneklek mint a’ fetske.

Persze a képlet nem mindig ilyen egyszerű. Előfordul ugyanis, hogy K.-ben eltérő az értelmezés, tehát Jambressich vagy más német forrást használt, vagy saját tudomása szerint szövegezte meg a német jelentést, s annak alapján adta meg a magyar értelmezést. Például a következő szócikkekben:

Mumia. K.: Arab. Mumie, oder Balsam, so aus dem balsamirten Menschen-Cörpern fleußt. item balsamirt und ausgedörrt Menschenfleisch. — J.: Arab. Balsam, mit vvelchen man die Menschen-Leiber balsamiret, das solche gantz und unverfehrt lang bleiben mögen. 2. Mumien, balasamirt und ausgedörrte Menschen-Leiber. Balsamomból-való kenet, mellyel az holtt testeket kenik, hogy el ne rohadgyanak. 2. Illyen kenettel kent, és épen maradtt emberi testek.

Palatinus. K.: ein Hofjunker. 2) ein Königlicher Statthalter wie der in Ungarn. J.: id est: vir in dignitate aulica constitututus: ut: Hungariae Palatinus. Königlicher Stadthalter, oder Vice-König in Hungarn. Palatínus, Vitzé király Magyar-országban. Palatini poloniae. Polnische Fürsten und Herzogen. Lengyel Fejedelmek, Herzegek.

Az azonban igen ritkán fordul elő, hogy a felvett latin címszó nincs meg K.-ben. Ilyen az alábbi:

Zingara. Zigeinerin. Tzigány-aszszony vagy leány.

7. A szókincs két gyakoribb jelentéstani csoportja. — Bár az új címszók jelentéstanilag meglehetősen színes képet tárnak elénk, mégis gyakoriságával a szavak két csoportja válik ki közülük. Az egyik a filológia, a másik a katolikus egyház szókincséből tevődik össze.

a) A filológia köréből először kerültek szótárba többek közt a következő magyar szavak, illetőleg kifejezések:

Bibliothecarius. Könyv-őrző. — Homonymia. Valamely szónak két-féle értelme. — Latinizo et Latino. Deákra fordítom. — Lexicographus. Szók értelmét le-írója, Diktziónáriomot író. — Lexidion, vel Lexidium. Diktziónáriomotska. — Literatrix, Litteratrix. írni, olvasni tudó Aszszony. — Litaratulus, Litteratulus. Tudósotska. Phraseologia. ékesen szólásnak módja, Mindenféle ékes szólásnak le-írása. — Protonotarius. Fő író deák, író deákoknak Mestere. — Registrator. Valamit könyvbe béíró, fogalaló. [409]

b) A katolikus egyházi terminológia köréből még nagyobb számban szerepelnek olyan magyar szavak, olyan magyar értelmezések, amelyek addig szótározva nem voltak. Például:

Archi-Diaconatus. Fő Káplánság. — Assumptio, Assuntio. Nagy Boldog Aszszonynak napja. — Capitulum. Szerzetek öszve jövésse. — Communio. óltári áldozat, Az az: óltári szentség vévés. Concilium. Nagy szerzetessek gyűlése. — Eucharistia. Oltári szentség. — Excommunico. Az hívek közül kivetem. — Genuflexio. Térd hajtás. — Hagiologium. Szentek kalendáriumja. — Hagiographus. Szent dolgokat író. — Incarnatio. Meg-testesülés. — Incarnatus. Meg-testesült. — Iconoclasia. Kép üldözés. — Iconoclasta. Kép üldöző. — Martyrologium. Mártíromokot béíró könyv. — Martyrizo. Mártírommá teszem. — Missa. szent mise áldozatja. — Numisma. Olvasóra való szentség. — papa. A’ Római pápa, Leg-főbb és közönséges püspökje az egész kereszténységnek. — Pluviale. Vetsernyei palást. — Pontifico. Misét szolgálok, énekes misét szolgálok. — Praebenda. Szentegyházi jövedelem. — Protomartyr. Első Mártírom. — Purgatorium. Tisztító hely, vagy tűz.

A végére hagytam két sajátos szövegű értelmezést:

JESUS. A’ leg-szerelmesebb világ megváltója, és üdvözítője, az Atya Istennek egyetlen egy fia, szent Háromságnak második személye, mindenkoron szeplőtelen szűz MÁRIÁNAK, minden bűnösök szószólójának szerelmes magzatja.

MARIA. Gyönyörűséges és leg-édesebb neve az Isten Annyának, mindenkoron szeplőtelenül maradott szűznek; a’ki minden makula és motsok-nélkül szent Annától és Sz. Joákimtól fogantatott és született.

8. Első adatok. — A magyar szótörténet szempontjából Jambressich munkájának értéke megnő azáltal, hogy egyes magyar szavak és kifejezések nála fordulnak elő először.

Közülük az egyik, a szalonka bekerült a TESz.-be és az EWUng.-ba is Kniezsa monográfiája nyomán (SzlJSz. 486—7, ahol a szerző megjegyzi, hogy Melich „Jambr adatát nem ismerte”, s ezért téves következtetést vont le a szó korára vonatkozólag).

Egy másik szót, a névkönyv-et a NyúSz. regisztrálja első adatként J.-ből (megemlítve, hogy a NySz.-ból kimaradt).

Jelenlegi ismereteink alapján nagy valószínűséggel még az alábbi szavakat, illetőleg kifejezéseket értékelhetjük első adatként: Fráter Lajkus, Papi rend nélkül-való szerzetes (Laicus a.; a TESz. és az EWUng. ezt a jelentést nem ismeri.) — hátos tarisznya (Sarcina a.) — könyvesbolt (Librarius a.) — Nemzetségi; Tsak maga nemzetségével tartó (Nationalis a.) — Nyelv-bírság, Nyelv-büntetés (Linguarium a.) — öreg templom (Ecclesia parochialis: Parochia a.) — Oltári szentség (Eucharistia a.; SI. majd felveszi mint PP.-ből kimaradt szót.) — Oltári szentség tartó hely (Tabernaculum a.) — Orr törlő kendő (Muccinium a.) — Szájra való zár (Linguarium a.) — Torok metszés (Laryngotomia). — útbér (Pedagium a. Legújabban újraalkotva a fizető autópályák felirataként jelent meg az ang. toll megfelelőjeként.)

9. Különleges értelmezések. — Különlegesnek nevezem a szótárban megszólaló verseket, verses értelmezéseket. Jambressich ugyanis a címszó jelentését latin auktoroktól vett idézettel szemléltetve, az idézetet gyakrabban horvát nyelvű, ritkábban német és magyar nyelvű versekben interpretálja. Magyar átköltéseket találunk a következő szócikkekben:

Distento. Ki-feszítem. Idézet Vergilius IX. Eklogájából: Sic cysto pastae distentent ubera vaccae, magyarul:

Lóher’ fűvel legeltetvén; [410]

Ki Feszíti tölgyét tehén.

(Lakatos István fordításában: „Teljék inkább tőgye herén füvelő tehenekenek.”)

A Discus 4., Tányír jelentését Cicero-idézet illusztrálja: Malunt discum, quam Philosophum audire, amely magyarul így szól:

Tányérokat nyalogatni,

Kedvesb némellyeknek,

Hogy sem bölcsöket halgatni,

De ez nagy tsuff mind ezeknek.

A Duco 22 jelentése közül a 14., Ago-t Vergilius Aeneisének IV. énekéből a következő sor világítja meg: Nate Deâ portes hoc sub casu ducere, magyarul:

Isten Aszszonytól Születet, [!]

Csudálkozom mit tselekszel,

Hogy illyen nagy esetidet,

Nem vizsgálod, sőt le-fekszel.

(Lakatos István fordításában: „Istennő fia! ily helyzetben is alszol-e mondjad?”)

A 22., Contrabo, Rugo, Crispo jelentésére Martialis X. epigrammájából való az idézet: Qui ducis vultus et non legis ista libenter, s ezt magyarul így adja vissza:

Az fejedet mit vakarod,

S- homlokodat Eszve-vonod,

Hogy ezeket nem olvasod

Örömestben, hidd meg bánod.

A Dedisco. Elszokom szóhoz Ovidius-idézet csatlakozik: Intrat amor mentes usu, dediscitur usu, magyar változata pedig így hangzik:

Szivben a’ szeretet szokás által telik,

Ugyan azon által hamar-is el-múlik.

Az Exculco. Kinyomom, tapodom jelentésű igét Plautus-idézet kíséri: Si cujusquam scrofam in publico conspexero, exculcabo furfures, amely magyar verssé így alakul át:

Ha valakinek disznaját

Tiltott hellyen vagy ártányát

Megtalálom, az korpáját

Ki tapodom s’ az hurkáját.

S végül lássuk a bundá-t. Az Endromis szó már említett értelmezése után Martialis-idézet következik: Sordida, sed gelido non aspernanda, dona, peregrinum mittimus endromidem. Vagyis magyar átköltésben:

ámbár, légyen tsúnya ruha,

Ketskékrül lenyúzott bunda;

Még-is télben sokat használ

Mellyet küldünk, s- néked szolgál.

10. Jambressich művének jelentősége. — Nagy a jelentősége annak, hogy az illirizmus jegyében született szótárban a horvát és a német mellett a magyar nyelv adalékai is — mégpedig a másik kettővel egyenlő súllyal — szerepelnek.

A jezsuiták ugyanis ráeszméltek arra, hogy egy több nemzetiségű országban lehetőséget kell nyújtani az ott lakók számára, hogy egymás nyelvét megismerjék. Így kap helyet ebben a szótárban a horvát mint anyanyelv vagy első nyelv mellett a magyar mint második vagy környezetnyelv. Hasonló törekvés hatja át a Lexicon Latinum párdarabjának, Wagner Phraseologiá-jának nagyszombati jezsuita szerkesztőit, akik a szótárban a magyar mint anyanyelv vagy első nyelv mellett helyet adnak a szlovák mint második vagy környezetnyelvnek. [411]

Amikor Jambressich azt írta a címlapra, hogy „in usum potissimum studiosae juventutis digestum”, vagyis hogy legfőképpen a tanulóifjúság használatára dolgozta ki szótárát, kétségkívül nem csupán a horvát nemzet fiaira gondolt. Kiviláglik ez rövidre fogott előszavának két megjegyzéséből. Az egyikben arról szól, hogy a német főnevek elé kitette a névelőt, mert a horvátok és a magyarok a német nyelv használata során ez ellen többnyire véteni szoktak. A másikban pedig arról tájékoztat, hogy az igék gyakoribb használati körét azért adta meg horvátul, németül és magyarul, hogy elhárítsa a nehézségeket azok számára, akik ezeket a nyelveket meg akarják tanulni. Jambressich nem tartozott azok közé, akiket Nationalis című szócikkében Tsak a’ maga nemzetségével tartó-nak nevezett.

Nagy a jelentősége szempontunkból annak is, hogy Jambressich személyében olyan horvát nyelvtudós szerkesztette a szótárt, aki képes volt rá és vállalkozott is arra, hogy a latin címszavakat magyarul értelmezze. Az értelmezésekből kitűnik, hogy jártas volt a magyar nyelvben. Éppen ezért a magyar anyag legfőbb forrását az ő magyar nyelvismeretében jelölhetjük meg.

A Lexicon Latinum kiváló munka, amely a korabeli európai lexikográfia színvonalán az elődök, Molnár Albert és Pápai Páriz eredményeire építve, azokat sokoldalúan továbbfejlesztve és új igényeket szolgálva, Márton József három nyelvű szótárainak előfutáraként, szervesen illeszkedik bele a magyar szótárirodalom történetébe.

* Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyar Nyelvi és Idegennyelvi Szakosztálya 1999. április 13-i felolvasó ülésén.

Éder Zoltán

 

Vissza a Tartalomhoz