ÉLŐ NYELV
Két volt Szolnok-Doboka megyebeli ukrán település helyneveinek vizsgálata
A történelmi Erdélyben a honfoglalás utáni évszázadokban különböző kisebb ukrán etnikai csoportok telepedtek le. Ezek az ukrán népcsoportok a történelem folyamán eltűntek, beolvadtak a környező lakosságba. A beolvadás oka elsősorban az volt, hogy a jobbágysorban élő ukránság számszerű kisebbségbe került az újonnan betelepült román jobbágysággal szemben. A beolvadásukat elősegítette a közös ortodox vallás.
Az ukrán népcsoportok letelepedése és beolvadása tájegységenként más-más időben történt, így mind a betelepedésük, mind a beolvadásuk hosszabb történeti folyamata falvanként különböző és külön-külön tanulmányokat igényel.
Megállapítható, hogy e népcsoportok valamikori jelenlétére a helységneveink is megbízhatóan utalnak. Meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a régi helységneveket a történelmi időkben Erdélyben rendszerint a környező lakosság adta. Ilyen helységnevek például: Marosoroszi, rom. Orosia (AF)1; Oroszborgó, rom. Rusu Bîrgăului; Szeretfalva, rom. Sărăţel, ném. Reussen; Sajósebes, rom. Ruştior, ném. Unterschogen; Oroszfalva, rom. Solovăstru, ném. Russchdorf (BN); Kézdioroszfalu, rom. Ruseni (Hsz); Oroszfalu, rom. Ruş, ném. Rusch; Rusor, rom. Ruşor; Ruszkabánya, rom. Rusca Montana, ném. Rusenberg (Hu); Ruszkica, rom. Ruschiţa; Óruszka, rom. Rusca Veche (KrSz); Oroszfája, rom. Orosfaia, ném. Reusswald (M); Alsóoroszi, Urusiu de Jos; Felsőoroszi, rom. Urusiu de Sus; Marosoroszfalu, rom. Ruii Munţi, ném. Russ; Oroszdécs, rom. Deleni (MT); Kékesoroszfalu, rom. Rus; Oroszfalva, rom. Ruşeni (Szm); Oroszcsűr, rom. Ruscior, ném. Reussdörfchen; Rüsz, rom. Ruşi, ném. Reussen; Szerdahely, rom. Miercurea, ném. Reussmarkt (Szb); Alsóoroszfalu, rom. Rusu de Jos; Felsőoroszfalu, rom. Rusu de Sus; Oroszmező, rom. Rus (SzD); Oroszhegy, rom. Dealu (Udh); stb. (Vö.: Lelkes György, Magyar helységneveket azonosító szótár. Bp., 1992.; Szabó M. Attila—Szabó H. Erzsébet, Erdélyi helységnévszótár. Kolozsvár, 1992.)
Ezek a helységnevek magyar, román vagy német eredetűek, ám utalnak a volt ukrán lakosságra. Az ezekből alakult apellatívumok szinte teljes egészükben a magyar orosz, a román rus, német reuss népnevet tartalmazzák. Néhány eltérés is megfigyelhető, így például a Szászrégen melletti Görgényhodák (rom. Hodac) falu mikrotoponímiája, azaz határ- és víznevei utalnak egy régebbi ott lakó ukrán népcsoportra. A jelenkori szinkrón mikrotoponímiai kutatások a falvakban elégségesen kimutatják az eltűnt ukrán népcsoportokat, főleg olyan esetekben, amikor ezek huzamosabb ideig együtt éltek a beolvasztó népelemmel. Ritkább esetekben, mikor háborús pusztítás vagy járványok miatt elpusztult az ukrán népcsoport, és ekképpen a kutatott helység hosszabb ideig praedium, azaz puszta maradt, akkor csak a helység neve s néhány fontosabb határ- és víznév utal az eltűnt lakosságra.
Abból a célból, hogy teljes biztonsággal meghatározhassuk a történelem folyamán eltűnt töredék ukrán népcsoportok településhelyeit, fontos lenne a felsorolt falvak mikrotoponímiájának összegyűjtése és tanulmányozása. Egy régebbi tanulmányomban kimutattam, hogy például Beszterce-Naszód megyében két jelenleg teljesen román nemzetiségű helység a szász lakosság eltűnése után ukrán népelemekkel települt be, majd később a terjeszkedő román lakosság románosította el [473] a szóban forgó falvakat. (Janitsek Jenő, Toponimia văii superioare a rîului Şieu [A Sajó felső folyásának helynevei]. In: Studii şi materiale de onomastica . Cluj-Bucureşti, 1969. 11—132.)
E tanulmányomban két szolnok-dobokai román lakosságú falunak igyekezem a mikrotoponímia (azaz határnevek) alapján régebbi ukrán lakosságát kimutatni. A két település: Alsóoroszfalu (rom. Rusu de Jos, régebben népiesen Ruşii de Jos) és Felsőoroszfalu (rom. Rusu de Sus, népiesen Ruşii de Sus), nevük magyar, illetőleg román eredetű. E falvak ukrán lakosságát az újabban betelepülő románság olvasztotta be. Mindkét helység a Melles-patak völgyében Bethlen mezővároskától 3, illetve 12 km-re fekszik.
Az okleveles adatok először Alsóoroszfalut említik 1305-ben. Ekkor a falu neve Karachuntelke, azaz egy meghatározatlan etnikumú Karácson nevű ember birtokolta. Úgyszintén Karachuntelke nevét viselte a másik testvértelepülés, Felsőoroszfalu is, amelyet először 1405-ben említenek. Később e helységek a Bánffy, majd Apafi és Bethlen családok jobbágyfalvai voltak. Okleveles adat már 1410-ben említi az ukrán ajkú lakosságot. Ekkor jelenik meg mindkét település latin neve: utraque villa Ruthenorum, majd 1447-ben: duae possessionis Orozfalu. Azonban a falvak régebbi neve sem merült feledésbe, mint például 1467-ben: Also Karachuntelke, sőt még 1624-ben: Also Orozfalu alias Karacsontelke. A falvak jelenlegi nevei 1760-ban román—magyar vegyes formában jelennek meg: Alsó Rusz, Felső Rusz, majd 1839-ben: Ruszu gyin Zsosz ~ Alsó Oroszfalu és Ruszu gyin Szusz ~ Felső Oroszfalu. (Vö. Coriolan Suciu, Dicţionar istoric al localitaţilor din Transilvania. I—II. Bucureşti, 1967—1968.; Kádár József, Szolnok-Doboka vármegye monográphiája. III. és V. Décs, 1908—1909.)
Minthogy az 1410-es villa Ruthenorum és az 1447-es Orozfalu feljegyzések utalnak arra, hogy a régiségben e falvakban az ukránság a XIV. század folyamán telepedett le. Ez a népesség nem élte túl a XVII-ik század második felét, minthogy biztos adataink vannak arról (conscriptiók), hogy e két falu 1658-ban teljesen elpusztult, „deserta, praedium” lett, azaz lakosság nélküli pusztává vált egy rövid időre. Viszonylag hamar mindkét falu újra benépesült, ezúttal román népelemmel. Ezt bizonyítják az 1713. évi és az 1785. évi összeírások, amelyekben az ott lakó összes zsellér és jobbágy már román nevű. E két település lakossága azóta is román ajkú. 1960-ban Alsóoroszfaluban 381, míg Felsőoroszfaluban 316 lélek élt.
Ha a fent említett falvak határneveit megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a jelenlegi elsődleges román helynevek jelentős része ukrán eredetű. Ez arra utal, hogy a román és ukrán népelemek bizonyos ideig egymás mellett éltek. Ez az együttélés a két település 1658. évi pusztulása utáni időkre mutat, azaz a XVII. század második felétől a XVIII. század közepéig tartott. Ezt az együttélést a két település mikrotoponímiája, határnevei is bizonyítják.
A jelenkor ukrán eredetű román helynevei Alsóoroszfaluban a következők:
1. Coşarga [Kosárgá], szántók, < ukr. kočerga, ukr. nyj. košarga ’horog, kenyérhúzó lapát’; származékos román helynevek: Între Coşarga ’Kosárgá között’, Su Coşarga ’Kosárgá alatt’.
2. Colduri [Koldurj], erdő, < ukr. koloda ’tőke, tönk’ + rom. tsz. ragja -uri; származékos román helynév: Dealu Coldurilor ’Kolodák dombja’.
3. Dulnic [Dulnyik], erdő, domb, < ukr. dolnyk ’kupa’ (B. D. Hrynčenko, Slovar’ ukrainskogo jazyka. I—IV. Kiev, 1907—1909. [= Hrynčenko], I: 414).
4. Izbişta [Izbista], szántó, < ukr. yzbyšča ’kis falusi ház’ Hrynčenko 2: 170); származékos román helynév: Pe Izbişte ’Izbistyén’.
5. Hija [Hizsá], szántó, erdő, domb, < ukr. chyža ’kalyiba’; származékos román helynevek: Izvoru Hijii ’hizsa forrása’, Dealu Hijii ’hizsa dombja’, Su Hija ’hizsa alatt’ (Hrynčenko 4: 396).
6. Horai [Horáj], domb, erdő, < ukr. hora ’domb, hegy’ (1699: Horaj).
7. Horodişte [Horodistye], domb, földvár nyomai, < ukr. horodišče ’várhely, erődítmény helye’ (Hrynčenko 1: 315); származékos román helynév: Drumu Horodiştii ’Horodistye útja’.
8. Nijpotocu [Nyizspotoku], legelő, < ukr. mižpotok ’patak köze’ (Hrynčenko 3: 378).
9. Pasăca erdő, < ukr. pasika ’irtás, méhészet’ (Hrynčenko 3: 99). [474]
10. Sălăuana sós forrás, domb, szántó, < ukr. solotvyna ’sós talaj, sós forrás, sós tó’ (Hrynčenko 3: 90).
11. Simnea [Szimnya], domb, erdő, vö. ukr. sem’a ’mag, család’ (Hrynčenko 4: 114).
12. Uzarinca [Uzárinká], szántó, < ukr. elöljáró u ’-nál/-nél’ + ukr. zarinok ’homokos partnál’ (Hrynčenko 2: 90).
13. Volosca [Voloszká], szántó, < ukr. voloska ’oláh nő’ (Hrynčenko 1: 25), 1688: Voloska; származékos román helynév: Pîrîu Volosca ’Voloszka pataka’.
14. Zahoraia [Záhorájá], szénafű, < ukr. elöljáró za ’után’ + ukr. hora ’domb, hegy’; származékos román helynév: Izvoru Zahoraii ’Zahoráj forrása’, azaz ’hegy mögötti forrás’.
15. Ugyancsak ide sorolhatjuk a Poiana (Pojáná) helynevet is (’legelő’), bár a román szókincs-állományba is behatolt a poiana ’tisztás’ közszó, itt 1699-ben ukránul Poljana formában jegyezték fel, < ukr. poljana ’tisztás’ (Hrynčenko 3: 292).
Ukrán eredetű román helynevek Felsőoroszfaluban:
1. Bucuna [Bukuná], szántó, < valószínűleg ukr. buk ’bükk’ + ukr. képző -yn(a); származékos román helynév: Dealu Bucunii ’bukuna dombja’.
2. Dubruca [Dubruká], szántó, < ukr. dubruka ’kis tölgyerdő’ (Hrynčenko 4: 534); román származékos helynevek: Drumu Dubruşi ’Dubruka útja’, Pe Dubrucă ’Dubrukán’.
3. Iaur [Jáur], szántó, < ukr. javir ’juhar’ (Hrynčenko 4: 534); román származékos helynevek: Drumu Iaurilor ’Juharok útja’, După Iauri ’Juharok mögött’.
4. Jălăboc [Zsëlëbok], szántó, < ukr. žolobok ’vályú’, (Hrynčenko 1: 490); román származékos helynevek: Pîrîu de la Jălăboc ’Zselebok pataka’, azaz ’Vályú pataka’, Izvoru de la Jălăboc ’Zselebok forrása, azaz Vályú forrása’.
5. Hurca [Hurká], erdő, kaszáló, < ukr. horka ’erdőcske’ (Hrynčenko 1: 310).
6. Porobişce [Porobiscse], kaszáló, < ukr. nyj. porub (< porubyty igéből) + ukr. képző -yšče < ukr. nyj. porubyšče ’irtás helye’ (Hrynčenko 3: 345).
7. Ruscai [Ruszkáj], domb, szántó, legelő, gyümölcsös, < ukr. ruskyj ’orosz, ukrán’: szájhagyomány szerint itt régebben „oroszok”, azaz ukránok laktak.
6. Zacoliţa [Zákolicá], kaszáló, legelő, szántó, < ukr. elöljáró za ’után, mögött’ + ukr. okolic’a ’falu határa, szél, környék’ (Hrynčenko 2: 48).
A következő három helynév, ha nem is ukrán eredetű, közvetve utal a falu régi ukrán lakosságára: 1. Fertaiu Ruscalilor [Fertáju ruszkálilor], azaz ’az oroszok negyede’, falurész; 1764: Fertaiul Ruscaliloru. — 2. ’orosz pataka’, ez a Zacoliţa dombjából ered. — 3. Fertaiu Trunuscuri [Fertáju trunuszkurj], szántó (1764: Fertaiul Turnescurilor); falurész.
Végezetül az elmondottakból kitűnik, hogy a határnevek, vagyis a mikrotoponímia, az esetek jelentős többségében elősegíti a kisebb tájegységeken, egyes falvakban letelepült és az idők folyamán eltűnt etnikai csoportok, néptöredékek azonosítását és ottlétük idejének behatárolását.
1
A megyék rövidítései: AF = Alsó-Fehér, BN = Beszterce-Naszód, Hsz = Háromszék, Hu
= Hunyad, KrSz = Krassó-Szörény, M = Marosszék, MT = Maros-Torda, Szb = Szeben, SzD =
Szolnok-Doboka, Szm = Szatmár, Udh = Udvarhelyszék.
Janitsek Jenő
