A CEREBROVASCULARIS BETEGEK ELLÁTÁSÁNAK
ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI
2005-IG MEGVALÓSÍTANDÓ CÉLKITÛZÉSEK
1.) AZ AGYÉRKATASZTRÓFA ELSÕDLEGES MEGELÕZÉSE
A népegészségügyi szempontból fontos rizikótényezõk ellátása
3.) A STROKE ÁLLAPOTOK ELLÁTÁSÁNAK SZERVEZÉSE
4.) DIAGNOSZTIKA AZ AKUT STROKE ÁLLAPOTOKBAN
5.) AZ INTENZÍV ELLÁTÁS KÖVETELMÉNYRENDSZERE
6.) INFÚZIÓS ÉS HEMODILÚCIÓS KEZELÉS A STROKE AKUT FÁZISBAN
7.) VÉRALVADÁST BEFOLYÁSOLÓ KEZELÉSEK
9.) AZ AGYÖDÉMA CSÖKKENTÉSE STROKE-BAN
10.) A VÉRZÉSES KÓRKÉPEK ELLÁTÁSA (ÁLLOMÁNYVÉRZÉS, SUBARACHNOIDEALIS VÉRZÉS)
11.) KORAI REHABILITÁCIÓ AZ AKUT ELLÁTÁSBAN
Rehabilitációs protokollt meghatározó
tényezõk
Baranya megye
Bács-Kiskun megye
Békés megye
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Csongrád megye
Fejér megye
Gyõr-Sopron megye
Hajdú-Bihar megye
Heves megye
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Komárom-Esztergom megye
Nógrád megye
Pest megye
Somogy megye
Szabolcs Szatmár megye
Tolna megye
Vas megye
Veszprém megye
Zala megye
Minden gyakorló orvos napi munkájában találkozik agyi érbetegekkel. E betegségcsoport kezelésében, korszerû ellátásban fontos, hogy azonos, korszerû, tényeken alapuló terápiás elvek érvényesüljenek. Az agyérbetegségek megelõzése, ellátása interdiszciplináris feladat. Családorvos, belgyógyász, neurológus, angiológus, érsebész, idegsebész, pszichiáter, gerontológus egyaránt kezel stroke-betegeket, de a magas morbiditás miatt gyakran szembesül cerebrovascularis problémákkal más klinikus szakember is. Az agyi érbetegségekkel foglalkozó neurológus (stroke-neurológus) a betegek nagy száma miatt nem képes az összes cerebrovascularis beteggel foglalkozni, még konzíliumi szinten sem, ezért fontos, hogy a korszerû diagnosztika és a terápia elvei széles körben ismertek legyenek.
A betegágy mellett hozott döntések, melyek az akut agyi vascularis katasztrófa-állapotokban gyakran alapvetõen meghatározzák a beteg életkilátásait, (pl. thrombolysis, aneurysma mûtét indikációja) egyrészt a beteg egyedi esetének elemzése alapján, másrészt a szakirodalomban megjelent új ismeretek, nemzetközi vizsgálatok, statisztikai értékelések adatain alapulnak. A döntés nem mindig konfliktusmentes. Fontos tehát, hogy legyen egy olyan vezérelv, ami megkönnyíti ezeket a döntéseket.
A konszenzus a szakma széleskörû egyetértése alapján született. Így válhat mindenki számára elfogadhatóvá és alkalmazandóvá. A Konszenzus Konferencia állásfoglalásai alapján lehet a helyi konszenzus állásfoglalást kialakítani, ami a "helyes klinikai eljárás (good clinical practice - GCP)" alapját képezi.
A konszenzus-állásfoglalások a vascularis neurológia aktuális nemzetközi és hazai álláspontját tükrözik. A szakma fejlõdése, az új vizsgálatok eredményei ezt a konszenzus-állásfoglalást idõrõl-idõre módosítani fogják.
A hazai Stroke Konszenzus Konferencia idõben szorosan követte a hasonló európai konferenciát. Így a hazai terápiás elvek kialakításánál a résztvevõk fel tudták használni az európai állásfoglalás legfontosabb elemeit, ugyanakkor a konferencia figyelembe vette a hazai betegellátás sajátosságait is.
A Konszenzus Konferencián a jelen lévõ közel 200 szakember 11 kerekasztal munkájához kapcsolódva dolgozta ki 11 témakörben állásfoglalását. A kerekasztal szöveges elõterjesztésének részletes vitája után született meg a végleges megfogalmazás, melyet a konferencia résztvevõi elfogadtak.
A post-stroke állapotok rehabilitációjának problémáját a Magyar Stroke Társaság szélesebb körben egy külön konferencián kívánja megtárgyalni 1996 tavaszán.
A cerebrovascularis betegségek rendkívüli gyakorisága és a magas halálozás indokolta a hazai Stroke Program elindítását. A cél a prevenció, az akut ellátás és a korszerû rehabilitáció megszervezése, a hazai stroke eredetû halálozás csökkentése. Reményeinek szerint ezt a célt segíti megvalósítani ez a konszenzus-anyag is.
Végezetül köszönetemet fejezem ki mindazoknak,
akik a kerekasztalok munkájában, annak elõkészítésében
és lebonyolításában, a végleges szöveg
megfogalmazásában aktívan részt vettek.
Budapest, 1996. január
Prof. Dr. Nagy Zoltán
a Magyar Stroke Társaság elnöke
1. Minden egészségügyben dolgozó szakember számára a betegek és családjaik szempontjai legyenek a legfontosabbak. Támogatni kell az önsegítõ és az önkéntes betegegyesületeket.
2. Az akut stroke ellátásában csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a stroke-ot sürgõsségi esetként kezelik.
3. A stroke-betegeknek azonnali kórházi kivizsgálásra van szükségük.
4. A betegek ellátásának tudományosan megalapozottnak kell lennie. (Evidenciákon alapuló gyógyítás.)
5. A rehabilitációnak összhangban kell állnia a beteg és családjának igényeivel.
6. A stroke kutatásban és -oktatásban nemzetközi együttmûködésre van szükség.
1. Európa országaiban létre kell hozni a stroke-ellátás intézményi hálózatát annak érdekében, hogy a betegség fellépését követõ elsõ hónapban az elhunytak aránya 20% alá csökkenjen.
2. A stroke-ot túlélõk között a 2 éven belüli halálozás ne legyen magasabb, mint 20%. Az érrendszeri megbetegedések következtében kialakult halálokok 40% alatt maradjanak.
3. A betegek részesüljenek megfelelõ "másodlagos prevenció"-ban.
4. Az akut stroke-betegek mindenképpen speciális stroke osztályokra, illetve stroke szakemberekhez kerüljenek.
5. A stroke rehabilitációban, a stroke ellátásban is képzett rehabilitációs szakemberek vegyenek részt.
6. Az európai országok a stroke ellátást és annak minõségi ellenõrzését közös rendszer segítségével végezzék.
Dr. Arnold Csaba, Dr. Farsang Csaba, Dr. Fodor Miklós, Dr. Illyés István, (Dr. Kishegyi Júlia), Dr. Lengyel Mária, Dr. Kerényi Zsuzsa Dr. Magyar Anna, Dr. Magyar Hedvig, Dr. Makara Péter, Dr. Romics László, Dr. Sági Ilona, (Dr. Szekeres András), Dr. Székács Béla
Dr. Bodosi Mihály, Dr. Harcos Péter, Dr. Horváth Sándor, Dr. Illés Emília, Dr. Jánosi András, Dr. Komoly Sámuel, Dr. Lengyel Mária, Dr. Mátyás Lajos, Dr. Mogán István, Dr. Nemes Attila, Dr. Sipos Gyula
Dr. Bartos László, Dr. Bereczky Dániel, Dr. Berky Mihály, Dr. Csiba László, Dr. Folyovich András, Dr. Garzuly Ferenc, Dr. Göbl Gábor, Dr. Harcos Péter, Dr. Horváth Sándor, Dr. Kapócs Gábor, Dr. Martini Edit, Dr. Sági Ilona, Dr. Szegeczky Dezsõ
Dr. Asbóth Richárd, Dr. Bodrogi László, Dr. Gyarmati János, Dr. Kenéz József, Dr. Kékesi Ferenc, Dr. Pál András, Dr. Pánczél Gyula, Dr. Patay Zoltán, Dr. Skopál Judit, Dr. Szabó Mihály, Dr. Szikora István, Dr. Szlávy László, Dr. Valikovics Attila, Dr. Várallyai György
Dr. Blaskó György, Dr. Haffner Zsolt, Dr. Harsányi Ádám, (Dr. Pál András), Dr. Sas Géza, Dr. Sipos Gyula, Dr. Skopál Judit, Dr. Szegedi Norbert, Dr. Szikora István, Dr. Szirmai Imre, Dr. Udvardi Miklós, Dr. Udvarhelyi Pál
Dr. Csornai Márta, Dr. Fazekas András, Dr. Fekete István, Dr. Horváth Ferenc, Dr. Illés Emília, Dr. Kékesi Ferenc, Dr. Sas Katalin, Dr. Szántó József, Dr. Varga Erzsébet
Dr. Barakonyi István, Dr. Csoltó Márta, Dr. Illés Emília, Dr. Komoly Sámuel, Dr. Lipcsey Attila, Dr. Sas Katalin, Dr. Varga Erzsébet, Dr. Fekete István,
Dr. Berky Mihály, Dr. Horváth Ferenc, Dr. Juhász Csaba, Dr. Kakuk Ilona, Dr. Martini Edit, Dr. Pintér Nándor, Dr. Udvarhelyi Pál,
Dr. Futó Judit, Dr. Juhász Csaba, Dr. Kakuk Ilona, Dr. Keltai Mátyás, Dr. Pénzes István, Dr. Sági Ilona, Dr. Séra Tamás, Dr. Szirmai Imre
Dr. Bazsó Péter, Dr. Bodosi Mihály, Dr. Kopa János, Dr. Nyáry István, Dr. Pannonhegyi Albert, Dr. Sas Katalin, Dr. Szabó Zerind, Dr. Udvarhelyi Pál
Bihari Vanda, Dr. Garzuly Ferenc, Dr. Grubics László, Dr. Halmi Béla, Dr. Karsay Koppány, Dr. Kókai Károly, Dr. Kullmann Lajos, Pataky Ilona, Dr. Szél István
A stroke megelõzhetõ !
Az agyérkatasztrófa (stroke) rizikótényezõi jól ismertek. Többségük jól befolyásolható, egy részük megelõzhetõ, vagy megszüntethetõ.
A primer prevenció a kockázati tényezõk megelõzését, szûrését és kezelését jelenti. A megelõzés egészséges életmódra történõ nevelést, az egészséges étrend és a rendszeres fizikai aktivitás propagálását jelenti, és átfogó küzdelmet a dohányzás és az alkoholizmus ellen. E programban nagyobb szerepet kell vállalnia a médiának. Nagy jelentõségû az orvosok, egészségügyi dolgozók, pedagógusok és ismert személyiségek személyes példamutatása!
A kockázati tényezõk szûrése és kezelése elsõsorban az alapellátás feladata. Ebben kiemelkedõen fontos szerepet tölt be a háziorvos, akinek jelentõs ismeretterjesztõ, felvilágosító tevékenységet is kell folytatnia betegei körében.
A prevenció alapvetõ eleme a hypertonia-, a zsíranyagcsere zavar- és a diabetes szûrése és gondozása.
A legfontosabb rizikófaktor, a hypertonia szûrése és gondozása az alapellátáson belül hatékonyan végezhetõ a hypertonia kezelésére vonatkozó módszertani levél elvei szerint. A lipid- és diabetes-szûrést a veszélyeztetett populációkra javasolt kiterjeszteni, családi hajlam, alkat, gyanút keltõ fizikális eltérések, társbetegségek, környezeti tényezõk alapján, az aktuális tudományos evidenciákat követve. A családorvosnak figyelmet kell fordítania a változás korát elért nõk kezelésére. A fogamzásgátlót szedõ nõknek tisztában kell lenniük a szer stroke-kockázatot fokozó hatásával.
A hypertoniát (140/90 Hgmm feletti vérnyomás) - beleértve a borderline hypertoniát és a 160 Hgmm feletti systolés hypertoniát is - minden életkorban kezelni kell. A gyógyszeres és nem-gyógyszeres kezelés legyen egyénre szabott, vegye tekintetbe a társbetegségeket, egyéb rizikófaktorokat, és biztosítsa az érfal minél hatékonyabb védelmét. Amennyiben a célszervek károsodása még nem igazolható, a normális vérnyomás biztosítása legyen a kezelés célja. A balkamra hypertrophiás betegeknél a hypertrophiát csökkentõ gyógyszereket (ACE-gátlók, Ca-antagonisták) kell elõnyben részesíteni a hypertonia kezelése során.
A diabetesen kívül szûrni kell a csökkent glukóz-toleranciájú és metabolikus-X szindrómás populációt is. Kezelésük alapelve a diagnózis pillanatától kezdve a normoglikémiára törekvés, egyénre szabott, differenciált terápia révén. Egyéb kockázati tényezõk jelenléte (különösen egyidejû hypertonia) esetén még szigorúbb kontroll szükséges. A lipidszint normalizálása legalább olyan jelentõségû, mint a cukorháztartás rendben tartása.
A kardiális embóliaforrást jelentõ szívbetegségeket a családorvosnak kell felismernie. A diagnózis megerõsítésében és a gondozásban kardiológusoké a fõszerep. A részletes ajánlást lásd a "Másodlagos megelõzés" fejezetben. A thrombocyta aggregáció gátló kezelés ischaemiás szívbetegség, obliterativ érbetegségek fennállása esetén a stroke prevenciója szempontjából is mérlegelendõ.
A hyperlipidaemiák szûrését fiatal korban kell elkezdeni, különösen familiárisan veszélyeztetett egyéneknél. Több rizikófaktor jelenléte, illetve már fennálló érbetegség esetén diétás és gyógyszeres kezelés indokolt.
Nem szabad megfeledkezni azon kórállapotok kezelésérõl
és gondozásáról sem, melyek ritkább
elõfordulásuk, vagy még nem meggyõzõen
bizonyított stroke-rizikót fokozó hatásuk miatt
népegészségügyi szempontból talán
kisebb jelentõséggel bírnak: az alvási apnoe
szindróma, hyperfibrinogenaemia, erythrocytosis, antiphospholipid
szindróma, migrén, thrombophiliák, stb.
Alapvetõ fontosságú lenne országszerte regionális
rizikófaktor-szûrõ állomásokat létrehozni,
megfelelõ laboratóriumi és mûszeres háttérrel.
i) Thrombocyta aggregáció gátló kezelés
Valamennyi ischaemiás eredetû stroke másodlagos
megelõzésének legfontosabb módja a thrombocyták
aggregációjának gátlása. Az eddig lezárult
multicentrikus randomizált kettõs vak vizsgálatok
bizonyítékai alapján ehhez jelenleg az elsõ
választandó szer az acetilszalicilsav, melynek kis dózisa
(naponta 100 mg) is elegendõ a kívánt hatás
eléréséhez. Acetilszalicilsav intolerancia, illetve
-rezisztencia esetén ticlopidin adandó, melynek napi adagja
2 x 250 mg. A kezelés során az elsõ három hónapban,
kéthetes idõközökben a neutrofil granulocyta-számot
és a thrombocytaszámot ellenõrizni kell.
ii) Kardioembóliás stroke megelõzése
Kardioembóliás stroke-ról akkor beszélünk,
ha kardiogén, vagy transzkardiális embóliaforrás
igazolható és a stroke-nak egyéb oka nem deríthetõ
fel.
A kardiális eredetû stroke-ok az ischaemiás
stroke-ok 15-30%-át teszi ki.
Elõfordulás
Kardiogén stroke elsõsorban szívbetegekben várható.
Leggyakoribb oka (az esetek közel felében) a nonvalvuláris
pitvarfibrilláció. Egyéb hajlamosító
tényezõk a billentyûhibák és mûbillentyûk,
az anterior myocardialis infarktus, a balkamra diszfunkció és
az infektiv endocarditis.
Transzkardiális (paradox) embolizáció során
a perifériás vénás thrombus-ból származó
embólia a jobb és a bal szívfél közötti
shunt-ön át kerül a keringés artériás
oldalára.
Egészséges szívûekben kardioembóliás
stroke balpitvari myxoma fennállása esetén gyakori.
Diagnózis
A kardioembóliás stroke másodlagos prevenciójának
elindításához kardiológiai vizsgálat
szükséges. Ennek része az EKG (pitvarfibrilláció
és infarktus kimutatására) és az echocardiographia.
A transthoracalis echocardiographia (TTE) alkalmas a billentyûhibák,
a myocardialis infarktus, infektiv endocarditis, balkamrai diszfunkció,
balpitvari myxoma, balkamrai thrombus kimutatására.
A transoesophagealis echocardiographia (TEE) alkalmas a balpitvari
thrombus, mûbillentyû felrakódások, aortában
lévõ emboliaforrás és paradox embolizációra
lehetõséget adó elváltozás kimutatására.
Terápia
A kardiogén embolizáció megelõzéséhez
a felsorolt hajlamosító szívbetegségek elõzetes
kiszûrése és kezelése szükséges.
Antikoaguláns kezelés
A kardioembóliás stroke secundaer prevenciójának
bizonyítottan leghatékonyabb módszere az antikoaguláns
kezelés. Ez indikált a stroke szempontjából
kifejezetten veszélyeztetett betegekben: krónikus és
paroxizmális pitvarfibrillációban, mitralis stenosis,
mitralis bioprotézis, anterior myocardialis infarctus, balkamrai
diszfunkció, intracardialis thrombus esetén, paradox embolizáció
után. Az akut kardioembóliás stroke után az
antikoaguláns kezelést a 36-48 óra múlva végzett,
és vérzéses transzformációt kizáró
CT után lehet megkezdeni.
Thrombocyta aggregáció gátló kezelés
A kardiogén embolizáció secundaer prevenciójában
a thrombocyta aggregáció gátló kezelés
az úgynevezett "lehetséges embóliaforrások"
esetén indokolt. Thrombocyta aggregáció gátló
kezelést akkor is alkalmazunk, ha stroke szempontjából
kifejezetten veszélyeztetett betegnél az antikoaguláns
kezelés kontraindikált; ekkor azonban a kezelés hatékonysága
jóval kisebb.
Kombinált antikoaguláns és thrombocyta aggregáció
gátló kezelés
Mechanikus mûbillentyû esetén javasolt, lezajlott
kardiogén embolizáció után.
Mûtét
A kardiogén embóliaforrások közül a
balpitvari myxoma és golyóthrombus abszolút, a billentyû
vegetáció relatív mûtéti indikációt
jelent.
Carotis rekonstrukció ajánlott eljárás lehet bizonyos esetekben a stroke és az ismételt stroke megelõzésére. A jelenlegi stroke megbetegedési gyakoriság mellett 100 ezer lakosra számítottan évente 20-30 carotis-rekonstrukció végzése látszik szükségesnek (a 10 millió lakosra becsülhetõ 2-3 ezer szükséges mûtét helyett jelenleg évente 8-900 mûtét történik).
Carotis mûtét indoka
==> az a. carotis interna eredésének 70%-nál
nagyobb fokú stenosisa;
==> enyhébb mértékû stenosis is, ha a releváns
oldalon TIA-ok ismétlõdnek, vagy ha kifekélyesedett
plakk embóliaforrásként igazolható;
==> ellenoldali a. carotis interna elzáródás esetén
50% feletti a. carotis interna szûkület rekonstrukciója
már mérlegelendõ, 70%-os szûkület felett
a mûtét elvégzése javasolt;
==> elzáródott a. carotis interna és egyidejû
a. carotis externa szûkület esetén az a. carotis externa
rekonstrukciója indokolt lehet. Válogatott esetekben extra-intracranialis
bypass mûtétre is sor kerülhet.
Minden akut stroke-betegnél a kötelezõ laboratórium vizsgálatokat, mellkas-átvilágítást vagy -röntgenfelvételt és EKG vizsgálatot el kell végezni.
i) CT (computed tomography)
Minden akut stroke-ban a lehetõ legrövidebb idõn
belül natív CT-t kell készíteni annak megállapítására,
hogy vérzéses vagy ischaemiás stroke-ról van-e
szó.
Vérzéses stroke esetében,
amennyiben típusos lokalizációjú intracerebralis
vérzést találunk idõs emberen, kontrasztanyagos
ismétlés nem szükséges. Azt, hogy a beteget stroke
osztályon vagy idegsebészeti osztályon kezelik-e tovább,
a beteg állapota és az adott vérzés morfológiai
viszonyai döntik el.
Subarachnoidealis vérzés
Kontrasztos ismétlés nem javallt.
Atípusos intracerebralis, atípusos extra-intracerebralis
vérzés
Ha a beteg állapota megengedi, és differenciál-diagnosztikai
szempontból kontrasztanyagos ismétlés segíthet,
úgy az nem kontraindikált.
Vérzéssel szövõdött sinus occlusio
Ha a gyanú felvetõdik, a kontrasztanyagos ismétlés
kötelezõ. Ettõl csak azonnali, vagy sürgõs
MRI elvégzésének lehetõsége esetén
szabad eltekinteni.
Ischaemiás infarctus során
ii) MRI (magnetic resonance imaging)
iii) DSA (digital subtraction angiography)
Az extracranialis nyaki artériák duplex UH vizsgálata javasolt
A duplex UH vizsgálatnak a következõ információkat kell tartalmaznia:
Vizsgálatot csak olyan orvos, szakasszisztens végezhet, aki megfelel az érintett szakmai kollégiumok együttes ajánlása szerinti feltételeknek. Ki kell dolgozni a képzési és szakmai kontroll feltételeit. Ki kell dolgozni a duplex scan laboratóriumok tárgyi és személyi feltételrendszerét.
Elsõdleges prevenció során TCD végzése nem indokolt, mert nem szûrõvizsgálat.
A vizsgálat elvégzése indokolt:
Liquor vizsgálat a stroke diagnosztikájában akkor indokolt, ha a CT vérzést nem mutatott, de a klinikai tünetek subarachnoidealis vérzés fennállása mellett szólnak.
Esetenként ozmolaritási és haemorheológiai vizsgálatok indokoltak.
a stroke eredetû, 28 napon belüli halálozás csökkentése megfelelõ kezeléssel, a károsodás mértékének minimalizálása, a felépülés gyorsítása. A stroke-betegek halálozási adatait elemezve a halálozást jelentõs százalékban nem a direkt agykárosodás okozza, hanem a szövõdmények. A szövõdmények kivédése csak intenzív kezelés, ápolás és monitorozás keretei között valósítható meg. A stroke osztályokon épp ezért intenzív részlegek kialakítása indokolt. (Amennyiben a stroke osztályon intenzív részleg nem alakítható ki, akkor az intenzív terápiát igénylõ stroke-beteg általános intenzív osztályon történõ elhelyezése és kezelése javasolt, a konszenzus konferencia elveinek megfelelõen.)
Az a beteg,
Felvételt tehetnek szükségessé a következõ okok:
Orvos
egy önálló vezetõ (intenzív terápiában
jártas neurológus és/vagy aneszteziológus-intenzív
szakorvosi képzettséggel); ezen kívül 4 ágyanként
1 orvos,
Nõvér
ágyanként 3 fõ (szakképzett és nem
szakképzett),
Gyógytornász
4 ágyanként 1 fõ.
Az agyi keringészavarok kezelésének individuálisnak kell lennie, mivel a patomechanizmus nagyon változatos. A kezelést korrekt diagnosztikai eljárások után a terápiás ablak, a belgyógyászati szempontok és a szövõdmények kivédésére irányuló törekvések figyelembe vételével kell megállapítani.
Infúziós kezelésre fiziológiás nátrium-klorid oldat ajánlatos az ionogram monitorozása mellett, amelynek alapján a szükséges korrekció elvégezendõ. Ha csak különös indok nincs rá, a cukoroldatok alkalmazása kerülendõ!
A kezelés célja:
Az infúzióban adható gyógyszerekkel (neuroprotektív és úgynevezett vazoaktív szerek) kapcsolatos állásfoglalás a "Neuroprotekció stroke-ban" fejezet anyagában található.
A stroke-betegek kezelésében az iso- és hypervolaemiás hemodilúció módszere használható (volumenpótlásra plazma, dextran és hydroxyethyl keményítõ alkalmazható). A hypovolaemiás hemodilúció alkalmazása stroke-betegekben tilos!
A hemodilúciós kezeléstõl várható effektusok:
==> a viszkozitás csökkentése révén
a reológiai viszonyok javulnak, az agyi vérátáramlás
nõ;
==> a keringõ vér volumenének a hypervolaemiás
hemodilúció módszerével történõ
optimalizálása esetén javulnak a hemodinamikai viszonyok,
nõ a perctérfogat és a systole volumene, javul az
oxigéntranszport. A kezelés elõtt a kardiális
status felmérése, a kezelés során pedig annak
monitorozása kötelezõ!
==> kísérletes adatok alapján feltehetõ,
hogy javul az agyi microcirculatio.
A véralvadást befolyásoló kezelések mind a stroke állapotok megelõzésében, mind az akut stroke kezelésében használatosak.
A kérdés tárgyalását lásd a "2.) Másodlagos prevenció" fejezet "A gyógyszeres kezelés szempontjai" alfejezetének i) pontjában.
i) Heparin
ii) Kumarinok
Az ödéma kezelésében is az evidencia alapján nyugvó (bizonyított) gyógyszeres terápiát kell követni:
Ajánlott kezelés:
Nem ajánlott adni agyödéma csökkentés céljából:
Néhány olyan lényeges szempont kerül felsorolás-szerû ismertetésre, amelyek gyakorlati oldalról vezérelhetik a vérzéses kórformáknál az orvosi gondolkodást és meghatározóak lehetnek a beteg sorsának irányításában.
Nem szabad operálni:
Nem érdemes operálni:
A mûtét mérlegelendõ:
Bármely formája mielõbbi idegsebészeti osztályon történõ elhelyezést / konzíliumot igényel.
Mûtéti indikáció:
akut mûtét:
mielõbbi mûtét:
halasztott mûtét:
mielõbbi idegsebészeti osztályon történõ elhelyezést igényel.
A rehabilitáció célja a rokkantság és a másodlagos fogyatékosságok kialakulásának megelõzése, illetve mértékük csökkentése, nagyrészt a károsodott funkciók lehetõség szerinti legjobb visszaállítása vagy pótlása révén. Korai rehabilitációnak az elsõ három hónapban végzett ilyen irányú tevékenységet nevezzük. Ezen belül fontos, és a további rehabilitációs lehetõségeket is meghatározza az a szakasz, amely az akut ellátás idejére esik. Az akut ellátás után mozgásszervi, illetve neurorehabilitációs osztályra történõ áthelyezés válhat szükségessé.
Személyi feltételek:
Tárgyi feltételek:
A késõi rehabilitáció kérdéseivel, valamint a post-stroke állapotokkal külön konszenzus konferencia fog foglalkozni a közeljövõben.
Agyérbetegségek Országos Központja (OPNI) -II., III. ker. Dr. Nagy Zoltán igazgató 1021. Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. tel., fax: 275-0004
MH Központi Katonai Kórház -IV. ker. Dr. Berky Mihály fõorvos 1134. Budapest, Róbert K. krt. 44. tel: 149-7368
Szt. István Kórház -IX., X., XIX. ker., Dabas Dr. Fazekas András fõorvos 10956. Budapest, Nagyvárad tér 1. tel., fax: 215-5908
Szt. Imre Kórház -XI., XXII. ker. Dr. Harcos Péter fõorvos 1502. Budapest, Tétényi u. 12-16. tel: 203-3444
MÁV Kórház Budapest -területrõl késõbb történik döntés Dr. Horváth Sándor fõorvos 1062. Budapest, Podmaniczky u. 111. tel: 269-5656
Dél-pesti Kórház -XVIII., XX., XXI., XXIII. ker. Dr. Komoly Sámuel fõorvos 1204. Budapest, Köves u. 2-4. tel: 284-7610
Szt. János Kórház- I., XII. ker. Prof. Dr. Lipcsey Attila fõorvos 1125. Budapest, Diósárok u. 12-26. tel: 155-6882
Weil Emil Kórház -XIII., XIV., XV. ker. Dr. Jakab Gábor fõorvos 1145. Budapest, Uzsoki u. 29. tel: 251-4069
SOTE Neurológiai Klinika -V., VIII., XVII. ker. Prof. Dr. Szirmai Imre 1083. Budapest, Balassa u. 6. tel., fax: 210-0330
Erzsébet Kórház -VI., VII., XVI. ker. Dr. Varga Erzsébet fõorvos 1074. Budapest, Alsóerdõsor u. 7. tel: 322-3450
Baranya megye:
POTE Neurológiai Klinika Prof. Dr. Czopf József 7623. Pécs, Rét u. 3. tel: 06-72-314-344
Bács-Kiskun megye:
Megyei Kórház Dr. Csornai Márta fõorvos 6000. Kecskemét, Nyíri u. 38. tel: 06-76-481-781
Városi Kórház Dr. Bak Zsuzsanna fõorvos 6500 Baja, Rókus u. 10. tel: 06-79-322-233
Békés megye:
Pándy K. Kórház Dr. Szabó Mihály fõorvos 5700. Gyula, Semmelweis u. 1. tel: 06-66-361-241
Borsod-Abaúj-Zemplén megye:
Megyei Kórház Dr. Sági Ilona fõorvos 3500. Miskolc, Szentpéteri kapu 76. tel: 06-46-321-211
Csongrád megye:
Megyei Kórház Dr. Pallag Lajos fõorvos 6600. Szentes, Sima F. u. 44-58. tel: 06-63-313-244
Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Ideg-elme Klinika Prof. Dr. Vécsei László 6725. Szeged, Semmelweis u. 1. tel: 06-62-321-752
Fejér megye:
Szt. György Kórház Dr. Guseo András fõorvos 8000. Székesfehérvár, Seregélyesi u. 3. tel: 06-22- 16-001
Gyõr-Sopron megye:
Petz Aladár Kórház Dr. Haffner Zsolt fõorvos 9024. Gyõr, Zrínyi u. 13. tel: 06-96- 18-244
Városi Kórház Dr. Kékesi Ferenc fõorvos 9400. Sopron, Gyõri u. 15. tel: 06-30-312-693
Hajdú-Bihar megye:
Debrecen Orvostudományi Egyetem Ideg-elme Klinika Prof. Dr. Csiba László 4012. Debrecen, Nagyerdei krt. 98. tel: 06-52-415-176
Heves megye:
Markot F. Kórház Dr. Moldován János fõorvos 3300. Eger, Széchenyi u. 27. tel: 06-36-411-444
Jász-Nagykun-Szolnok megye:
Hetényi Gy. Kórház Dr. Karsay Koppány fõorvos 5004. Szolnok, Tószegi u. 21. tel: 06-56-421-521
Komárom-Esztergom megye:
Vaszary Kolos Kórház Dr. Illyés Melinda mb. fõorvos 2500. Esztergom, Petõfi u. 26-28. tel: 06-33-311-199
Megyei Kórház Dr. Banner Kálmán fõorvos 2800. Tatabánya, II. Dózsa Gy. u. 77. tel: 06-34-311-188
Nógrád megye:
Madzsar J. Kórház Dr. Horváth Ferenc fõorvos 3100. Salgótarján, Füleki u. 64. tel: 06-32-312-804
Pest megye:
Flór F. Kórház Dr. Martini Edit fõorvos 2143. Kerepestarcsa, Semmelweis tér 1. tel: 252-0766
Jávorszky Ödön Kórház Dr. Katona Ágnes fõorvos 2600. Vác, Argenti Döme tér 1-3. tel: 06-27-314-522
SOTE Oktató Kórház Dr. Széplaky Zoltán fõorvos 1125. Budapest, Kútvölgyi u. 4. tel: 155-1122
Somogy megye:
Kaposi Mór Kórház Dr. Kopa János fõorvos 7400. Kaposvár, Tallián Gy. u. 20-34. tel: 06-82-311-511
Szabolcs Szatmár megye:
Jósa András Kórház Dr. Pintér Nándor fõorvos 4400. Nyíregyháza, Szt. István u. 68. tel: 06-42-465-666
Tolna megye:
Megyei Kórház Dr. Kuntár Lajos fõorvos 7100. Szekszárd, Béri Balogh Ádám u. 5-7. tel: 06-74-412-211
Vas megye:
Markusovszky Kórház Dr. Garzuly Ferenc fõorvos 9700. Szombathely, Markusovszky u. 3. tel: 06-94-300-542
Veszprém megye:
Megyei Kórház Dr. Bartos László fõorvos 8200. Veszprém, Kórház u. 1. tel: 06-88-420-211
Zala megye:
Megyei Kórház Dr. Szántó József fõorvos 8900. Zalaegerszeg, Zrínyi u. 1. tel: 06-92-311-570
Városi Kórház Dr. Sebestyén Klára fõorvos 8800 Nagykanizsa, Szekeres J. u. 2-8. tel: 06-93-311-500