Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

Hosszú ideig csaknem teljesen általános és egyértelmű volt a természettudományok hasznosságának társadalmi megítélése. A természettudományok mintegy másfél évszázada kezdődött fellendülésének nyomban jelentkeztek a mindennapi életre gyakorolt hatásai. A technikai fejlődés csak ritkán váltott ki elítélő, vagy félelmet kifejező érzelmeket. Érdemes emlékeznünk a 19. század eleji géprombolók, a ludditák mozgalmára, akik a technikai fejlődés miatt a munkalehetőségek lényeges csökkenésétől tartottak. Noha a természettudományok és ezzel együtt a gyakorlatban is felhasználható eredmények kifejlesztése az utóbbi évtizedekben rendkívüli mértékben felgyorsult, és e fejlődés eredményei a modern, sőt a fejlődő társadalmakban is a mindennapi élet meghatározó elemeivé váltak, egyre inkább találkozunk tudományellenes vélekedésekkel, sőt mozgalmakkal. A tudományellenes nézetek immár politikai erővé váltak. A tudományellenes támadások, melyek sajnos csaknem általános, de mindenképpen széleskörű társadalmi jelenséggé váltak, az alapvető természettudományok mindegyikére, a biológiára, a kémiára és a fizikára is kiterjednek, de különösen élesen fogalmazódnak meg a kémiát illetően. Az utóbbi években a kémiai anyag megjelölés szitokszóvá vált, ami persze csak használóik tájékozatlanságát mutatja. Már két évtizeddel ezelőtt javasolták (MacKinnon, 1981) a kemofóbia megnevezést azokra a szinte patológiás jellegű vélekedésekre, melyek a kémia eredményeinek gyakorlati alkalmazásaival kapcsolatosak. A teljességre való törekvés nélkül sorolunk fel jellegzetes kemofóbiás megállapításokat:

- A kémia a felelős a rák és más betegségek elterjedéséért. A kémiai anyagok többségükben betegségeket okoznak, a legveszélyesebbek a karcinogén, a rákkeltő anyagok.

- A kémia a felelős a kábítószerek elterjedéséért. Egy, az USA-ban 1983-ban a drog és az alkoholellenes mozgalom által kiadott könyv címe The Chemical People Book (Kaiser, 1983).

- A műtrágyázás és a növényvédő szerek alkalmazása következtében a táplálékkal sok veszélyes, betegségeket okozó anyag kerül a szervezetbe.

- A kémiai anyagok légkörbe jutása az ózonréteg elvékonyodásához, és ennek folytán különböző károsodások, mint például a bőrrák, elterjedéséhez vezet.

Úgy véljük, hogy a tudományellenes nézeteknek, a tudománytól való félelmeknek általában, a kémiát illetően pedig különösen, a tájékozatlanság, a felületes általánosítás az alapja. A következőkben ennek az állításnak megalapozott voltát kívánjuk bizonyítani, és javaslatot tenni e szerencsétlen helyzet megváltoztatására. Ez utóbbira természetesen annak tudatában, hogy ez csak hosszabb idő után következhet be. 

A kémia központi tudomány

A természettudományokban általában hierarchikus kapcsolatokat szokás elképzelni, melyek természetesen nem a tudományterületek fontosságára, hanem egzaktságuk szintjére vonatkoznak: fizika, kémia, biológia. (Ez a megállapítás sem teljesen igaz, hiszen a kémiának, sőt a biológiának is vannak olyan ágazatai, melyek egzaktságukban vetekednek a fizikáéval, sőt, felül is múlják a fizika egyes ágainak egzaktságát.). A kémia azonban nem csupán közbülső, hanem központi helyet foglal el a természettudományok között (Kaufmann, Szmant, 1984, Pimentel, Coonrod, 1987, Breslow, 1987). Minden anyag, amellyel a kémia, biológia és a fizika foglalkozik atomokból és molekulákból álló kémiai anyag. (E megállapítás alól csak a nagyenergiájú gyorsítókban vizsgált különleges részecskék jelentenek kivételt.) Sajnos az utóbbi években a kémiai anyag megjelölés szitokszóvá vált, ami persze csak használóik tájékozatlanságát mutatja. A kémia az atomok és molekulák egymással való kapcsolódásának, reakcióinak mennyiségi törvényeit, a reakciók időbeli lefolyásának mechanizmusát és matematikai egyenletekkel való leírását, a reakciók során előálló egyensúlyi állapotok törvényszerűségeit vizsgálja. Fontos feladata az ismert vegyületek szerkezetének meghatározása és új vegyületek előállítása. Az új, laboratóriumban előállított vegyületek száma az idővel exponenciálisan növekszik. Néhány évtizeddel ezelőtt még az egymilliót sem érte el az ismert vegyületek száma, ma több mint tízmillió vegyületet ismerünk, és az ún. kombinatorikus szintézis segítségével ezerszámra és gyorsan állíthatók elő új vegyületek. A fizika és a kémia is kémiai anyagokkal, illetve több kémiai anyag bonyolult rendszerével foglalkozik. Az atomok és molekulák szerkezetének tanulmányozásával kapcsolatban nincs is értelme a fizika és a kémia megkülönböztetésének. Az élő anyag is kémiai anyag, illetve különböző molekulák bonyolult rendszere, melynek szerveződésében meghatározó szerepet játszanak a jellegzetes kémiai visszacsatolások.

A természettudományok fejlődésének két alapvető jellemzője a differenciálódás és az integrálódás. Kezdetben volt az egységes természettudomány, azonban ez még inkább csak természetfilozófiának tekinthető: ebből sarjadt ki a fizika, a kémia és a biológia. A differenciálódás az ismeretek növekedésével a kémia területén először a fizikai, a szervetlen és a szerves kémia kialakulására vezetett, melyek ma is élő tantárgyak a kémia oktatásában. A további differenciálódást jelzik például a következő megnevezések: biokémia, biofizikai kémia, bioszervetlen kémia, orvosi kémia, gyógyszerkémia, kémiai kinetika, kémiai termodinamika, koordinációs kémia, szupramolekuláris kémia. Ezek egyike-másika már jelzi az integrálódási folyamatot is. Más jellegű, de ugyancsak a kémia meghatározó szerepét mutató új tudományágak a molekuláris biológia, az anyagtudomány és a környezettudomány. A genetikai anyag kémiai szerkezetének meghatározása vezetett a molekuláris biológia kialakulására, melyben ötvöződik a biológia, a kémia és a fizika. Az anyagtudományban a kémia nyilvánvalóan kulcsszerepet játszik, hiszen a kémiai megfontolások segítségével lehet meghatározott tulajdonságú új vegyületeket illetve társított anyagokat, ún. kompozitokat előállítani. A környezettudomány pedig azzal foglalkozik, hogy melyek azok a vegyületek, amelyek káros hatással vannak a természeti környezet életére, hogyan lehet ezeket az anyagokat eltávolítani, illetve környezetbarát anyagokkal helyettesíteni. 

A kémia haszna és kára 

Már a kémia tudományának bő két évszázad előtti kialakulása előtt is rengeteg gyakorlati fontosságú felfedezés született, melyek mélyrehatóan befolyásolták az emberek életét. Előállítottak különböző fémeket és ötvözeteiket, az üveget, a porcelánt, a puskaport, stb. Megtalálták az élelmiszerek tartósításának néhány módját. Az élelmiszerek elkészítésében ősidők óta alkalmazott módszerek kémiai alapjainak feltárása azonban csak a kémia tudományának kialakulásával kezdődhetett meg. Ősidők óta ismeretesek a különböző festési eljárások, a szappan előállításának módszere, és sok más eljárásmód is. Ezekben a felfedezésekben természetesen nem jutott szerep a tudományos megfontolásoknak, jobbára véletlenszerű megfigyeléseken alapultak. A technológia és a természettudományok összefonódása a modern természettudomány kialakulásával vette kezdetét. Érdekes, hogy évezredekkel ezelőtt egyes távol-keleti társadalmakban a technológiai ismeretek lényegesen meghaladták az akkori európai szintet. (Például a kínaiak ismerték a porcelánt, a puskaport, a könyvnyomtatást stb.) Azonban ott nem alakult ki a természettudomány, ezért a technológiai fejlődés is megrekedt. Az elmúlt kétszáz évben viszont a technológiai haladás elképzelhetetlen a tudományos ismeretek fejlődése nélkül. Közvetlenül vagy közvetve minden tudományos felismerésnek gyakorlati következményei is vannak. A következőkben a kémiai kutatásoknak csak néhány, a legfontosabbnak vélt gyakorlati eredményét soroljuk fel. A kémia tudományának központi jellegéből következően ezek az eredmények a mindennapi élet minden vonatkozásában meghatározó jelentőségűek. Természetesen rámutatunk azokra a veszélyekre is, melyek jelentkeznek vagy jelentkezhetnek ezeknek az eredményeknek a nem eléggé körültekintő alkalmazáskor, továbbá a valós veszélyek elhárításának lehetőségeire is.

A kémia és az élelmezés. Az élelmiszerek termelésének és feldolgozásának minden fázisában kémiai folyamatok játszódnak le, melyek megértése lehetőséget nyújt befolyásolásukra és optimalizálásukra. A növénytermeléshez elengedhetetlenül szükségesek a műtrágyák és a kártevők elleni szerek. A növények nitrogénszükségletét különböző nitrogénvegyületekkel lehet kielégíteni. A természetes nitrátkészletek nem elegendőek, ezért volt rendkívüli jelentőségű Haber felfedezése az ammónia szintézisére, melyért megkapta az 1918. évi kémiai Nobel- díjat. Az ammóniából ugyanis a műtrágyázásra használható ammónium-nitrátot illetve karbamidot lehet előállítani.

Rendkívüli a jelentősége a különböző növényvédőszerek alkalmazásának. Ezek nem ártalmatlan szerek, de helyes mértékű használatuk nem jár veszéllyel.

Természetesen az élelmiszerek elkészítésében, konzerválásában is tömegével használunk különböző kemikáliákat.

A kémia és a ruházkodás. Az állati és a növényi eredetű textíliák felhasználása ma csak töredékét teszik a különböző műszálakénak, melyek számos tulajdonságukban sokkal jobbak, mint a természetes eredetűek. A Carothers felfedezte nylon valóságos forradalmat jelentett a textiliparban. A műszőrmék még az egyébként tudományellenes állatbarátok elismerését is kivívták. A színezékek korábban kizárólag természetes eredetűek voltak. Perkin még húsz éves sem volt, amikor szinte véletlenül felfedezte az első anilinfestéket. Ez a felfedezés vetette meg a szintetikus szerves vegyipar alapjait.

A kémia és az orvoslás. Ma a kémia döntő szerepet játszik mind az orvosi diagnózisban, mind pedig a gyógyításban. Ehrlich 1907-es felfedezése korszakalkotónak bizonyult - ez volt a szifilisz gyógyítására a 606. próbálkozásra megtalált szerves arzénvegyület: a szalvarzán. Ehrlichhez hasonlóan Domagk is a baktériumokat szelektíven festő anyagokban kereste a sztreptokokkusz okozta betegség gyógyszerét. A szulfonamidok bakteriosztatikus hatásának felismerése korszakalkotó jelentőségű volt. (Ehrlich 1907-ben, Domagk 1939-ben kapta meg az orvosi és élettani Nobel-díjat.) A penicillin és a többi antibiotikum bevezetése új korszakot jelentett a fertőző betegségek elleni küzdelemben. (A penicillin és széleskörű gyógyhatásának felfedezéséért és Fleming, Chain és Florey 1945-ben kapták az orvosi és élettani Nobel- díjat.)

Tanulságos a DDT felfedezése és alkalmazása a malária leküzdésére. A betegséget terjesztő szúnyogok kiirtása sok millió ember életét mentette meg. Joggal részesült a felfedező, Paul Müller az 1948. évi kémiai Nobel-díjban. Hosszú évek múltán derült ki, hogy a DDT nem bomlik le a természetben, és egyes állatfajtákra igen veszélyes. Ezért használatát 1972-ben betiltották. A kutatások hasonló hatású, de a zavaró mellékhatásoktól mentes szerek kidolgozására vezettek.

Felsorolni sem lehet a legkülönbözőbb betegségek hatásos gyógyítására bevezetett gyógyszereket. Ma egyetlen új gyógyszer felfedezéséhez és bevezetéséhez több ezer új vegyület előállítására, laboratóriumi és klinikai vizsgálatára van szükség, melynek összköltsége többszázmillió dollár. A gyógyszerjelölt új vegyületek előzetes vizsgálatát akkor szigorították meg rendkívüli mértékben, amikor az 1956-ban altató- és nyugtatószerként bevezetett Conterganról kiderült, hogy hatására terhes anyák torzszülötteket hoztak a világra. A szert 1961-ben betiltották. Azóta megállapították, hogy a drámai mellékhatásért a vegyületnek csak az egyik optikai izomerje a felelős, és maga a vegyület alkalmas lehet több szörnyű betegség, mint például a lepra, leküzdésére.

Mi sem mutatja jobban a fejlődést a gyógyításban, mint az, hogy a fejlett országokban az átlagos életkor az elmúlt száz év alatt harminc évvel növekedett.

A kémia és az energiatermelés. Az energiát a vízierőművek és a szélerőművek mellett, vagy kémiai folyamatok, vagy magreakciók szolgáltatják. A szén és a szénhidrogének (földgáz, benzin, stb.) égése több káros hatással jár: a szén-dioxid okozza az ún. üvegházhatást, a belsőégésű motorok kipufogógázaiban több káros anyag is található. Ez utóbbiak mennyiségét illetve koncentrációját jelentősen lehetett csökkenteni különböző katalizátorok alkalmazásával. (Még néhány évvel ezelőtt is megengedett volt a benzin hatásfokának javítására tetraetil-ólmot használni adalékanyagként, de ezt a környezetbe kerülő ólomvegyületek mérgező hatása miatt betiltották. Sikerült viszont környezeti mellékhatásoktól mentes kopogásgátló szereket kifejleszteni.) A szén- és szénhidrogén-készletek természetesen végesek, és nagy tékozlás a fontos vegyipari nyersanyagként szolgáló kőolaj és a földgáz elégetése. Az atomreaktorok alkalmazásával kapcsolatban sok az indokolt és az indokolatlan félelem. A jelenleg is fejlesztés alatt álló kémiai eljárások nagy segítséget jelenthetnek az atomreaktorok kiégett fűtőelemeinek feldolgozásával -, a tulajdonképpeni problémát okozó izotópoknak a sokkal nagyobb mennyiségben jelen lévő, de nem zavaró egyéb anyagoktól való elválasztásával. Így a kiégett fűtőelemek veszélytelen tárolását sokkal egyszerűbben lehetne megoldani.

Már eddig is jelentős eredményeket értek el a különböző tüzelőanyag cellák alkalmazásával a gépjárművekben. Valószínű, hogy az áttörés ezen a területen a még hatékonyabb katalizátorok alkalmazásával rövidesen bekövetkezik. A napelemek hatásfokának növelése, ami természetesen megfelelőbb fényérzékeny félvezető anyagok felfedezését követeli meg, minőségileg változtathatja meg azok alkalmazási lehetőségeit.

A kémia és az elektronikus ipar. A számítógépek, a mobiltelefonok és a televíziókészülékek manapság a fejlett országok szinte minden háztartásában megtalálhatók. Mindezek működésében a tranzisztorok játszák a döntő szerepet. Ezek kialakításában a kémiai eljárások a meghatározóak, ugyanis ezek segítségével vált lehetségessé a rendkívüli mértékű miniatürizálás. Ezen a területen olyan gyors a fejlődés, hogy a kémiai és fizikai kutatások eredményeit nem lehet megjósolni. Az azonban kétségtelen, hogy a nanokémia meghatározó szerepet játszik ezen a területen. Az új félvezető és szupravezető anyagok felfedezése tovább növelheti a műszerek adatfeldolgozó sebességét, és csökkentheti azok energia igényét.

A kémia és a környezetvédelem, A kémiával szemben a leggyakrabban hangoztatott vád, hogy a veszélyes kémiai anyagok károsítják, a kevésbé mérsékelt megfogalmazás szerint tönkreteszik a környezetet. Potenciálisan minden emberi tevékenység, a mezőgazdasági és az ipari termelés, valamint a termelt javak felhasználása is a természet szennyezésével jár. Az emberiség lélekszámának növekedése, mely részben az orvostudomány, és ezen belül természetesen a kémia diadala, részben pedig civilizációs elmaradottság és ideológiai megfontolások következménye, szükségképpen megköveteli a mezőgazdasági és az ipari termelés növelését. A műtrágyázás és a növényvédőszerek alkalmazása nélkül a gazdaságilag fejlett államok lakóit is éhínség fenyegetné. Minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb az egy lakosra jutó energiafogyasztás. Részben a valós fejlődés, részben a mértéktelen pazarlás miatt az Egyesült Államokban az egy főre jutó energiafogyasztás mintegy ötszöröse a Magyarországinak, a miénk pedig kb. tízszerese az indiaiénak, az pedig sokszorosa az elmaradott afrikai országok lakóiénak.

A legjobb környezetvédelem a környezeti szennyezések megelőzése. A kémiának ebben elsődleges szerep jut. Egyrészt olyan eljárások kidolgozásával, melyek hulladékai nem veszélyes anyagok, másrészt pedig a hulladékok illetve az elhasznált anyagok feldolgozása útján. Ezzel kapcsolatban rendkívül élénk kutatások folynak; ma már elterjedt a zöld kémia elnevezés. A legnagyobb mennyiségű hulladék az elhasznált műanyagok felhalmozódásából keletkezik. Ezek feldolgozása részben regenerálásuk, részben a különböző hőkezelési eljárások révén már lényegében megoldottnak tekinthető, de a további fejlesztés feltétlenül szükséges (Szépvölgyi, 2001). Természetesen arra lenne szükség, hogy eleve szelektíven gyűjtsék a különböző hulladékokat. 

A kémia tanítása 

A társadalom vélekedését a kémiáról az határozza meg, hogy tagjai milyen ismeretekre tesznek szert az alap- és a középfokú oktatás során, illetve, hogy milyen információkkal találkoznak a napi- és hetilapokban, a rádióban és a televízióban. Sok tankönyv átlapozása azt mutatja, hogy gyakran nem érvényesül az az alapvető pedagógiai elv, hogy csak az oktatható, ami az adott életkori szinten és a korábbi ismeretek birtokában felfogható. Elsősorban a makroszkopikusan észlelhető és tapasztalható tulajdonságokkal kell foglalkozni, és - amennyire lehetséges - megmutatni azok atomi és molekuláris szintű értelmezését.

Nem kicsiny pedagógiai feladat annak bemutatása, hogy egyrészt az utolsó néhány évtizedben rendkívüli volt a fejlődés a természettudományokban általában, és így a kémiában is, ugyanakkor az új ismeretek nem szükségképpen érvénytelenítik a korábbiakat. Például a több mint száz éve felfedezett termodinamikai törvények ma is érvényesek és nélkülözhetetlenek tapasztalataink megértése és azok további elmélyítése szempontjából. A természettudományi ismereteink időbeli gazdagodásának és elmélyülésének bemutatásán keresztül nem csupán azt kell bizonyítani, hogy milyen sok nyitott kérdés van, melyekre természetesen csak a további kutatások adhatnak választ, hanem azt is, hogy vannak olyan törvényszerűségek melyeket a további kutatások aligha kérdőjelezhetnek meg. Az újabb kutatások gyakran nem a korábbi törvények megdöntésére, hanem finomítására, korlátaik felismerésére vezetnek. A legjobb példa a newtoni törvények korlátainak einsteini felismerése. A kémiában meghatározó jelentőségű volt az állandó és sokszoros súlyviszonyok törvényének felfedezése, a további kutatások pedig feltárták e törvények korlátait, de nem kérdőjelezték meg alapvető érvényességüket.

Szerencsére a legújabb felfedezések között is akadhatnak olyanok, melyeket jellegüknél fogva már a középiskolai oktatásban megemlíthetünk, sőt esetleg meg is kell említenünk. Erre talán a legjobb példa a fullerének alig több mint tíz évvel ezelőtti felfedezése. Ezeknek az anyagoknak a szerkezetét is be lehet mutatni, hiszen legfontosabb képviselőjük, a hatvan szénatomból álló buckminsterfullerén szerkezete pontosan megfelel a 20 hatszögből és 12 ötszögből álló futball-labda szerkezetének. Ma már a középiskolában sem szabad azt mondani, hogy a szénnek két kristályos módosulata van, a grafit és a gyémánt, valamint az amorf szén, hanem meg kell említeni, esetleg be is lehet mutatni a fulleréneket is.

Természetesen meg kell mutatni a vegyületek sokféleségét, kihangsúlyozva azokat, melyekkel a mindennapi életben is találkozunk. Nem szégyen a főzés kémiájáról beszélni. Rá kell mutatni a természetes és mesterséges anyagok közötti hasonlóságokra és különbözőségekre, ezzel is meg lehet nehezíteni a természetes anyag mítoszának kialakulását. A természetes nem szükségképpen jó és hasznos, a mesterséges pedig nem eredendően káros. A légyölő galócából nem célszerű paprikást főzni, a nagyhatású gyógyszerek túlnyomó többsége mesterségesen előállított vegyület, a televíziós készülék pedig mesterséges anyagok tucatjaiból áll. Sok természetes anyagot is alkalmaznak gyógyszerként, például a vitaminokat és a hormonokat. Nagyon fontos azt a tévhiedelmet eloszlatni, hogy a természetben előforduló gyógyhatású anyagok, például a különböző vitaminok, hatásosabbak, mint azok a hasonló kémiai összetételű és szerkezetű anyagok, melyeket mesterségesen állítanak elő. Sok alkalom kínálkozik annak bemutatására, hogy az adott, gyakorlati alkalmazásokkal is járó felfedezés társadalmilag csak akkor káros, ha nem a társadalom érdekében használják.

Az egyik legfontosabb kémiai állandó az Avogadro-szám. Ennek ismeretében lehet és kell a hatás és a hatásos anyagmennyiség problémájáról beszélni. Gyakran olvashatni az újságokban, hogy milyen veszélyes "kémiai" anyagok kerülnek a természetbe vagy éppenséggel élelmiszereinkbe. Meg kell mutatni, hogy a veszélyes minősítésnek nincs értelme a veszélyes mennyiség megjelölése nélkül. Érzékeltetni kell a 6.023 x 1023 nagyságát. Például el lehet mondani, hogy az ivóvízzel naponta milliárdszámra isszuk az aranyatomokat, és a legtermészetesebb "biotáplálkozás" esetén is sokszorta nagyobb számban kerülnek szervezetünkbe rákkeltő anyagok molekulái.

A középiskolai oktatásban is nagyon fontos a kísérletek szerepe. Persze minden kísérlet veszélyes, de azt is be kell mutatni, hogyan kerülhetők el a veszélyek. A kísérletek élményt jelentenek, a szükséges mértékű óvatosságra nevelnek, és megbarátkoztatnak a kémiával.

Than Károly egyik dolgozatában (Than, 1893) részletesen írt a középiskolai kémiaoktatás fontosságáról. Szomorú, hogy szavai ma még inkább érvényesek, mint valaha: "Bizonyára ennek a végzetes előítéletnek (t.i hogy a chemia nem igen alkalmas pedagógiai szempontból az értelem fejlesztésére) köszönjük azt, hogy Magyarországon a chemiát a középiskolai oktatás teréről a humanisták, a magyar kormánynak iskolai reformja közben, úgyszólván teljesen kiszorították. Helyes belátással pedig csak azt kellett volna cselekedni, hogy a chemiának rossz tanítása helyett jó tanítását létesítsék."

Sajnos a kiváló hazai ismeretterjesztő folyóiratokat, mint a Természet Világát és az Élet és Tudományt nem olvassák elegen, a napilapokból és az elektronikus sajtóból pedig jobbára nem kielégítő vagy éppenséggel téves tájékoztatásban részesülnek az olvasók, a nézők és a hallgatók. Szükség lenne ismét színvonalas és egyidejűleg szórakoztató természettudományi ismeretterjesztő műsorokra, valamint arra, hogy a napilapoknak legyen rendszeres, érdekes és hiteles információkat kínáló tudományos rovata.

IRODALOM

Breslow, R. (1997). Chemistry Today and Tomorrow, American Chemical Society, Washington, D. C.

Kaiser, L. (szerk.) (1983). The Chemical People Book, QED Enterprises, Pittsburgh

Kauffmann G. B., Szmant, H. H. (szerk.) (1984). The Central Science, Texas Univ. Press, Fort Worth

MacKinnon, D. (1981). Chem. Eng. News 59, (29) 5

Pimentel, G. C., Coonrod, J. A. (1987). Opportunities in Chemistry, National Academy Press, Washington, D.C.

Szépvölgyi J. (2001). Környezeti kémia - feladatok és lehetőségek, MTA Közgyülési előadások (megjelenés alatt)

Than Károly (1893). Budapesti Szemle 84, 161

Beck Mihály [Magyar Tudomány 2002.12.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010