Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A magyarországi szlovákok - Hiedelemvilág

 

A hiedelmek szoros szálakkal fűzték át a szlovák emberek életét, cselekedeteit és gondolkodását. A családi szokásokkal összefüggő hiedelmeket már említettük. Az ember valamennyi testrészéhez is kapcsolódott hiedelem. A szem ugrálása kárt, a fül viszketése esőt, a tenyér viszketése pénzkiadást vagy – bevételt, az orré haragot jelentett. A kozmogóniai hiedelmek a szlovákok világképét tükrözik a világegyetemmel és a földdel összefüggésben. A régi napkultusz maradványa a nap verses-énekes köszöntése (gyerekdalként maradt meg), a napkelte előtti és a naplemente utáni tiltások. A holdhoz főként időjárásjóslatok fűződnek, a telihold a bőség, az újhold a szerencsés kezdet jelképe, hozzáfűződnek a kiütések elleni ráolvasások (začitovaňia) is. Hitték, hogy a földet a víz tartja, s a föld alatt van egy másik világ, a holtak birodalma. Sok hiedelem él a természeti jelenségekkel (mennydörgés, szél, villám, szivárvány stb.) kapcsolatban. A ház részeihez is gazdag hiedelemanyag fűződik. Az új ház áldozata az első beköltöző, ezért macskát, kutyát vetettek be az első éjszakára. A küszöb – mivel a külvilágot választja el a bentitől – főként negatív mágia színhelye. A falak sarkai, gerendái szintén jóslatok előidézői. A bútorzatból a tükör leesése veszekedést, az óra hirtelen megállása rossz hírt jelzett. A szerszámok, eszközök közül az udvarra vetett fejsze elhárította a vihart, a rosta forgatásával megállapították a tolvaj kilétét, a feleséget megcsaló férjet. A véletlenül talált patkó szerencsét hozott, ezért a háztájiban nevelt disznók vályúja alá is dobták. A szentelt gyertya, barka szintén elűzi a vihart. A kenyér sikeredett, ha a kemencébe tevéskor az asszonyok felugrottak, füttyentettek, cuppogtak. Kenyérszegéskor az aljára a késsel keresztet vetettek. A só a fokhagymával együtt rontáselhárító, gondűző. A vadnövények közül a hólyagfa magja (klokoč) a lány szoknyakorcába varrva szerencsét hozott a szerelemben és a táncban. Általában szerencsehozó magvacska. Északon szép búzakalászt, az Alföldön nagy kukoricacsövet vártak, ha hosszú jégcsapok lógtak télen. A dinnye, a káposzta, a burgonya vetésekor kövér asszonyok a fenekükkel ütötték a fészket, hogy olyan termésük legyen. A rovarok (légy, szúnyog, bögöly) feltűnő csípése esőt, a legtöbb madár (pipiske, fogoly, varjú, veréb, páva, pacsirta, vadliba) magatartása esőt, hideget, hosszú telet jósolt. Legkedvesebb madaruk, a fecske fészkének leverését bűnnek tartották. A szobában túró vakond halált jelzett. A háziállatok közül a tehén tejét védő eljárások a legjellemzőbbek. Megrontása ellen első tavaszi kihajtáskor sózott fokhagymás kenyérrel etették meg, vadrózsaággal paskolták meg. A megrontott, véres tejet vályúban fejszével vagdalták, vagy kemencében sütötték, mire megjelent a rontó ember. A baromfiak közül a tyúk áll a hiedelem-eljárások középpontjában; a tojásültetésnek számos időpontú változata van egy helységen belül is, hogy minél több csirkéjük legyen, ugyanígy változatosak a kakaskeltető, vagy jércenapok is. Mindezek a hiedelmek mindenütt élnek, legfeljebb a hegyvidéken több kapcsolódik vadállatokhoz (szarvas, őz), az alföldieknél pedig többféle baromfihoz (pl. gyöngytyúkhoz). Hiedelemviláguknak ma már csak a hiedelemmondákban élő lényei mitikus alakok. Két csoportba oszthatók: a) ember- és természetfeletti ember, b) természetfeletti lények. Központi helyet az emberfeletti erővel rendelkező, rontó boszorkányok (bosorka, striga, bosorák, bosor) foglaltak el. Elevenségét érzékelteti, hogy mind a hazai szlovákok, mind más népek (magyarok, németek) átvették a többi hiedelemlény jellemző vonásait is. Boszorkány lehetett idős ember, feltűnő külalakú, furcsa magatartású ember, mindegyik varázsló, igen gyakran a szomszédasszony. Legszívesebben a szomszédos helységbeli és más etnikumhoz tartozó boszorkányokra hivatkoznak. A boszorkány egyértelműen negatív alak. Legfőbb vád ellene az emberek éjszakai megnyomása (dlávi). A Galga mentén a morához hasonlatosan a mellüket is megszívja (a hazajáró lelkeket is a megnyomók közé sorolják). A boszorkány kicseréli a gyerekeket is. Rontó tevékenysége leginkább a háziállatokra irányul, s tejelvételben csúcsosodik. Éjszaka maga szívja ki a tehenek tejét. Pest környékén, Zemplénben hiszik, hogy a boszorkányok túrót okádnak. Meghatározott jeles napokon éjszaka összeszedi a harmatot, ezáltal elveszi a tejhasznot is. Leggyakoribb alakváltozataiban (macska, béka) ront. Ha ló alakban fogják el, megpatkolják. Arról is felismerhető, hogy a templom ajtajában félrefordítja a fejét, mert szavai miatt nem fér be. A tudását haldokláskor adhatja át, de örökölheti a lánya is, illetve – mint Abaújban – boszorkányok összejövetelein szerezheti meg. Forgószélben, piszkafán, tilolón, seprűn repül. Az északkeleti szlovákok norája, a bükki, a mátrai szlovákok zmorája, a pilisiek morája rosszindulatú élő ember, visszatérő halott. A férfiak mellét szívja ki (a csecsemőkét is), s meg is nyomja őket. Az alföldi szlovákok “tudományos” emberei általában szintén tejelvevők, tudós kocsisként – mint a zempléni hegyvidéken, a Pilisben – kocsimegállítók is. A hegyvidéki szlovákoknál a gyógyító pásztorok köréből kerülnek ki. A délkelet-alföldi, a pilisi szlovákok sajátos mitikus alakja a jövendőmondó, emberfeletti erejű foggal született gyerek. A magyarokkal szomszédos szlovákok tátosként is említik, bár a szlovákoknál a táltos a pompás lovak elnevezése. A garabonciás (černokňažňík) feketeruhás alakja mindenütt feltűnik, tejet kér, vihart támasztva büntet. A Bükkben, a Mátrában a sárkánnyal (šarkan) is összekapcsolják. A bükki szlovákok hiedelemalakja a vodna baba (vízi bába), ill. más néven bohinka, buhinka, a vizes helyeken kísértő, gyerekeket kicserélő, rosszindulatú nő, vagy csúf női alakot felvevő szellemlény. Ugyanitt csak szólásként élnek törpék (hopaša), mint az alföldi szlovákok piťimužik-ja. A vrkolak, vlkolak farkassá váló férfi, aki embereket tép szét, a Galga mentén tányérnyi szemű fekete farkas, amely szintén beteggé nyomja az illetőket. A természetfeletti lények legismertebb alakja a kísértet (mátoha). Ezek láthatatlanul vagy fehér lepelben, fejnélküli borjú, ember és kutya alakjában kísértenek. Hegyvidéken alakja összefolyik a hazajáró lelkével. Női kísértő lény a Pilisben a bílá žena (fehér asszony), a Délkelet–Alföldön kišasoňa. A lidérccsirke (zmok, bóžik, rarášik) a dél-alföldi és a dunántúli szlovákoknál inkább pénzt hozó, nem egyszer tüzes lánc, farok alakjában megjelelő lány, amelyet fekete-tyúktojásból három hétig hónalj alatt költenek ki. A hegyvidéken, a Galga mentén az ördögi vonásai erősebbek. A dunántúli szlovákoknál (Oroszlány, Bakonycsernye, Jásd) keményen megnyomta a férfiakat is. A lidércfény az alföldi szlovákoknál éjjel büntető, rossz irányba elvezető szélesre elterülő lény (svetlo). A Pilisben svetlonos, a Galga mentén lámpás (lampáš) az elvezető, Nyíregyházán, a Zempléni hegyvidéken pedig a lámpásos ember, tüzes mérnök (inžiľiar, inžiľier, džindžimer) bűnei miatt kísért és szintén elvezet. A Bükkben, Pilisben él a házi kígyó (hižni had) hiedelemlény is. Az (čert) mindenütt természetfeletti lény, északon betölti a vízi ember képzetét is. A Délkelet–Alföldön önálló hiedelemlény a vízi ember (topeňec, topeľec), amely kútban, tóban lehúzza a gyerekeket. Ezen a tájon és Nyíregyházán ismert a víziborjú /vodno ťeľa/ is, mely a lány hasában nagyra nő, s átrágva magát, a halálát okozza, valamint a gyerekijesztő boboš.   Gyivicsán Anna és Krupa András [Változó Világ 16.]

Vissza  

Beszélgetések az Új Kertben :: Poesis :: Emberhit :: Változó Világ Mozgalom

Nyitó oldal :: Olvasószolgálat :: Pályázatok :: Impresszum