Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

AZ EMBERI REPRODUKCIÓRA IRÁNYULÓ KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK, AZ EMBRIÓKKAL ÉS IVARSEJTEKKEL VÉGZETT KUTATÁSOK, A MUVI MEDDOVÉTÉTEL

165. § "E fejezet alkalmazásában:

embrió: minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig.

magzat: a méhen belül fejlődő emberi lény a terhesség 12. hetétől."

A fenti meghatározások eltérnek a nemzetközileg elismert, standard meghatározástól, miszerint embrióról beszélnek a terhesség 10. hetének a végéig, míg magzatról a terhesség 11. hetétől. (24) Nem világos, mi indokolja ezt az eltérést az embrió szokásos meghatározásától.

182. § (2) "Az embrió (1) bekezdésben foglaltaktól különböző genetikai jellemzői a születendő gyermek várható betegségének megelőzése, illetőleg kezelése céljából változtathatóak meg, a cél szerint feltétlenül szükséges mértékben és módon."

A koraembrionális korban történő gyógyító célú génmegváltoztatás az embrió majdani ivarsejtjeinek génmegváltoztatását is jelenti, vagyis öröklődik. Az ilyen génmanipulációt azonban a mai nemzetközi ajánlások, egyezmények, etika, vallási, jogi irányelvek majdnem egyhangúan tiltják. Így hazai megengedésük csak akkor elfogadható, ha alapos érvekkel alátámasztható, hogy miért térnek el a nemzetközi ajánlásoktól.

Eme fejezet nagy hiányossága, hogy egyáltalán nem tesz említést a dajkaterhesség, illetve béranyaság kérdéseiről. Mivel ilyen jellegű beavatkozások Magyarországon is folynak, ezek szabályozása elkerülhetetlen lenne. A törvénytervezet készítőinek óvatossága érthető, hiszen sok, ezzel kapcsolatos kérdés nemzetközileg is intenzív vita tárgya. Nem hallgatható el azonban az, hogy ha ez a kérdéskör jogilag szabályozatlan marad, akkor ez a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy mindent megvalósítanak, ami technikailag lehetséges, s amire fizetőképes kereslet van. Ha tehát nem akarjuk, hogy morálisan elfogadhatatlan eljárások a gyakorlatban elterjedjenek, nem kerülhetjük meg az e kérdésekkel kapcsolatos konszenzus megalapozásához szükséges nyilvános vitát, majd a létrejött konszenzus alapján történő jogi szabályozást. Az "abortuszturizmus" kifejezés alatt ismert jelenség megismétlődésének veszélye a dajkaterhesség, a béranyaság kapcsán sokkal kifejezettebb. Abba az országba áramlanak az e beavatkozásokat igénylők a szigorúan szabályozó országokból, ahol nincs szabályozás, s az így kialakuló anarchia a gyakorlatban mindenféle (akár immorális) igény kielégítését is garantálja. Ezért nem kerülhető meg a kérdés nyilvános vitája, s jogi szabályozása Magyarországon; ennek hiányában a "mindent szabad, ami nincs kifejezetten tiltva" elve fog érvényesülni.

PSZICHIÁTRIAI BETEGEK GYÓGYKEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA

190. § "A pszichiátriai beteg esetében kivételesen korlátozható a betegnek az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való joga (24. §), ha alapos okkal feltételezhető, hogy a beteg gyógyulását nagymértékben veszélyeztetné, vagy más személy személyiségi jogait sértené az egészségügyi dokumentáció megismerése. A korlátozás elrendelésére kizárólag orvos jogosult."

Ez a törvényhely korlátozza a pszichiátriai betegnek az egészségügyi dokumentációba való betekintési jogát abban az esetben, ha az más személy személyiségi jogait sértené. Ez felesleges, hiszen ez így van szabályozva az általános betegjogok kapcsán is a 24. § (5) bekezdésében. Beillesztésre kívánkozna viszont - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - annak kimondása, hogy ha a pszichiátriai beteget - saját érdekében - az egészségügyi dokumentációjába való betekintésben korlátozzák, akkor valaki más (törvényes képviselője, hozzátartozója) betekinthet a dokumentációba.

Sürgősségi gyógykezelés.

196. § (2) "A beteg felvételét követően a pszichiátriai intézet/osztály vezetője 24 órán belül a bíróság értesítésével kezdeményezi a beszállítás indokoltságának megállapítását és kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelését.

(3) A bíróság az értesítés kézhezvételétől számított 72 órán belül határozatot hoz. A bíróság határozatának meghozataláig a beteg ideiglenesen intézetben tartható.

(4) A határozat meghozataláig elsősorban a heveny veszélyeztető magatartás megszüntetésére vagy a gyors állapotromlás megelőzésére kell törekedni. A szakmailag lehetséges mértékben és módon kerülni kell az olyan beavatkozások elvégzését, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a bíróság a személyes meghallgatás során a beteg pszichés állapotát megítélje. Amennyiben erre mégis sor kerül, azt részletesen dokumentálni és indokolni kell."

Ha a beteg felvétele sürgősséggel történt, vagy önkéntesen, de a beteg kiskorú, az tűnik helyesnek, ha addig nem kap az eredeti elmeállapota utólagos megítélését lehetetlenné tevő kezelést, ameddig a kötelező bírósági felülvizsgálat nem történik meg, hiszen a gyógyszerek hatásának eredményeként a bíróság a beteg eredeti elmeállapotát már nem lesz képes megítélni.

A 196. § (4) bekezdésében szereplő szöveg ("A szakmailag lehetséges mértékben és módon kerülni kell az olyan beavatkozások elvégzését, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a bíróság a személyes meghallgatás során a beteg pszichés állapotát megítélje") nem teljesen megnyugtató, hiszen végül is lehetővé teszi a beteg pszichés állapotának olyan megváltoztatását, mely az eredeti pszichés állapot bíróság általi megítélését lehetetlenné teszi. Így viszont az egész bírósági procedúra értelmét vesztheti, hiszen utólag a bíróság nem lesz képes megállapítani, milyen a beteg tényleges pszichés állapota.

A törvénytervezetből teljes egészében kimaradt a pszichochirurgia, s egyes különleges (a közvéleményben vitákat kiváltó) eljárások (például electroconvulsív terápia) alkalmazásának szabályozása. Ezek pótlása lenne szükséges.

SZERV- ÉS SZÖVETÁTÜLTETÉS

199. § "E fejezet alkalmazásában: ...

agyhalál: az agy - beleértve az agytörzset is - működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnése.

halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul."

A halál és az agyhalál fenti elkülönítése filozófiailag és morálisan is téves, s elfogadása esetén komoly problémákat okozhat. Azt sugallja ugyanis, mintha az agyhalál nem is lenne igazi halál. Mivel a szervtranszplantációs programokban nyert szervek agyhalott donorokból származnak, a definíció azt sugallja, mintha az ily módon kivett szerveket nem is igazi halottakból vennék ki. Valójában morálisan és jogilag is csak egyfajta halál létezik, de ennek különböző kimutatási lehetőségei vannak. Így a definícióban szereplő agyhalált, illetve a szívműködés és a légzés irreverzibilis megszűnésével regisztrált halált erkölcsileg és jogilag ugyanolyan halálnak kell minősíteni. Közöttük csak biológiailag van (nem is lényegtelen) különbség, erkölcsileg és jogilag azonban a kettő között nem szabad különbséget tenni. További probléma, hogy a definícióban szereplő agyhaláldefiníció is egy kissé elnagyolt. Szerencsésebb lenne tehát pl. az USA-ban kidolgozott következő - sokkal pontosabb - haláldefiníciót használni:

"Az az ember, akinél 1) a légzés és a vérkeringés irreverzibilisen megszűnt, vagy 2) az egész agy összes funkciója, az agytörzset is beleértve irreverzibilisen megszűnt, halottnak tekinthető. A halál megállapítása az elfogadott orvosi kritériumoknak megfelelően történik." (25)

Szerv-, szöveteltávolítás élő személy testéből.

203. § (1) "Szervet, illetve szövetet - a (5) bekezdés kivételével - csak cselekvőképes személy adományozhat.

(2) Szervet cselekvőképes személy is csak abban az esetben adományozhat, ha a donor a recipiens

a) egyeneságbeli rokona;

b) egyeneságbeli rokonának testvére;

c) testvére;

d) testvérének egyeneságbeli rokona;

(3) Kivételesen a (2) bekezdésben foglalt feltételek hiánya esetén is sor kerülhet szerv adományozására. Ebben az esetben a donor és a recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg. A kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggyőződött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentesen történt.

(5) Csontvelő vagy más regenerálódó szövet eltávolítására - kizárólag a (2) bekezdés szerinti hozzátartozó testébe való átültetés céljából - kiskorú személy testéből is sor kerülhet. Ebben az esetben a törvényes képviselő beleegyezése a kórházi etikai bizottság jóváhagyásával válik érvényessé. A kórházi etikai bizottság döntésének meghozatalakor lehetőség szerint a kiskorú személyt is meghallgatja és meggyőződik arról, hogy a kiskorú a beavatkozásnak kényszertől, fenyegetéstől, megtévesztéstől mentesen veti alá magát."

Fenti szabályozás megengedőbb, mint amennyire az indokolt lenne. A (3) bekezdés megengedi, hogy valaki olyannak adományozzon szervet, akivel nincsen genetikailag rokonságban. Ez kitárhatja a kaput a szervek pénzért való adásvétele előtt, hiszen a kórházi etikai bizottság nem lesz abban a helyzetben, hogy érdemben meg tudja vizsgálni, hogy a donor és a recipiens közötti "szoros érzelmi kapcsolat" valós-e, illetve nem áll-e a háttérben anyagi ellenszolgáltatás. Vagyis valaki nem pénzért adja-e el a veséjét másvalakinek átültetés céljára, s ennek érdekében nem színleli-e a recipienssel fennálló érzelmi kapcsolatot. A visszaélés nagy veszélye miatt a (3) bekezdés törlése lenne indokolt a törvénytervezetből.

Az (1), (2), (5) bekezdések is megengedőbbek a kelleténél, amikor annak feltételeit írják körül, milyen esetben lehet például kiskorúból regenerálódó szervet (pl. csontvelőt) átültetés céljára eltávolítani. Nem szerepel például a feltételek között, hogy kiskorú testéből regenerálódó szövetet csak akkor szabad kivenni, ha ez a recipiens számára potenciálisan életmentő. További feltétel kellene legyen, hogy nincs olyan cselekvőképes donor, akinek a szövetét fel lehetne használni. További feltételként meg kellene követelni, hogy ilyen donáció csak testvérek között legyen megengedhető. [Mint látjuk, a 203. § (2) ennél lényegesen tágabb kör számára engedné meg regenerálódó szövet adományozását kiskorú által.] Mindezek a szigorúbb feltételek szerepelnek az Európa Tanács "Emberi jogok és biomedicina" című konvenciójában, melyek a közeljövőben jogilag is kötelező normává válhatnak Magyarországon, ezért érdemes a törvényhozásunkat már most ezen szigorúbb feltételekhez igazítani. (26)

Szerv, szövet eltávolítása halottból.

A 208. § a halottból való szervkivétel "feltételezett beleegyezés" modelljét fogadja el, mely szerint az elhunyt testéből átültetés céljára szerv kivehető, ha ez ellen az illető még életében nem tiltakozott. Ez a modell alapvetően helyes, s az Európa Tanács is azt javasolta a tagállamoknak, hogy törvényhozásukat a feltételezett beleegyezés irányába változtassák meg. (27) A feltételezett beleegyezés elvének azonban két formája van: az úgynevezett gyenge és az úgynevezett erős forma. A feltételezett beleegyezés erős formájánál, amennyiben az agyhalott nem tett életében tiltakozó nyilatkozatot, belőle a szerv a hozzátartozó megkérdezése nélkül is eltávolítható. Ezzel szemben a gyenge formánál, ha az elhunytnak nincs tiltakozó nyilatkozata, akkor is kötelező jelleggel megkérdezik a hozzátartozókat, hogy tudomásuk szerint az elhunytnak volt-e kifogása az ellen, hogy halála után belőle szervet kivegyenek szervátültetés céljaira. Mindkét rendszerre számos példa van Európában. Általában azt szokták mondani, hogy az erős forma akkor fogadható el etikailag, ha a szervátültetés törvényi szabályozásáról a lakosság széles körben tájékozott. Vagyis tudja, hogy mindenkiből ki lehet venni szervátültetés céljára szervet az agyhalál állapotában, aki ez ellen életében kifejezetten nem tiltakozott. Ekkor és csakis ekkor feltételezhető ugyanis, hogy aki mégsem tiltakozott szervei halála utáni eltávolítása ellen, az valóban beleegyezett. Olyan országban azonban, ahol a lakosság széles körű tájékozottsága e kérdés tekintetében nem feltételezhető, jobb az úgynevezett gyenge forma, hiszen ilyenkor erős forma esetén könnyen lehet, hogy aki nem tiltakozott, az azért nem tette, mert esetleg volt ugyan kifogása az ellen, hogy szerveit halála után szervátültetés céljára belőle kivegyék, de nem tudta, hogy ehhez tiltakoznia kellene, mert a nem tiltakozás beleegyezésnek minősül. A gyenge forma ilyenkor azért is előnyös, mert motivációt jelent az egészségügy részére, hogy széles körű felvilágosító kampányt folytasson, melyben tájékoztatja a lakosságot arról, mennyire fontos, hogy elegendő szerv álljon a transzplantációs programok rendelkezésére, s bátorítja őket arra, hogy ne tiltakozzanak a halál utáni szervnyerés ellen. Mivel a magyarországi lakosság valószínűleg inkább a kevésbé informált kategóriába sorolható, ezért elvileg megnyugtatóbbnak tűnne a feltételezett beleegyezés gyenge formáját alkalmazni. Alapvetően ezt a megoldást fogadja el a törvénytervezet is. Ugyanakkor a 208. § (3) a következőképpen szól: "Amennyiben a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy nyilatkozatának beszerzése az átültetésre rendelkezésre álló időn belül nem lehetséges, a tiltakozó nyilatkozat hiányát kell vélelmezni."

Ez tehát lehetővé tenné a feltételezett beleegyezés gyenge formája alóli kivételt. A mondottak miatt etikailag elfogadhatóbbnak tűnik annak megkövetelése, hogy tiltakozó nyilatkozat hiánya esetén kötelező jelleggel mindig kérdezzék meg a hozzátartozót arról, volt-e az elhunytnak még életében kifogása a szervei halála utáni kivételével szemben. Ennek jogi biztosítására a 208. § (3) bekezdés elhagyása lenne szükséges.

Szabályozni kellene továbbá, hogyan tehet valaki tiltakozó nyilatkozatot, azt hogyan lehet elérhetővé tenni a majdan transzplantációs sebész számára, aki majd keresni lesz köteles az agyhalott betegnél az esetleges tiltakozó nyilatkozatot.

A törvénytervezetből teljesen hiányzik az embrionális és a magzati szövetek felhasználásának szabályozása, továbbá a szervek pénzért való adásvételének - az angol törvényhez hasonló részletességű - tiltása, s az ennek érdekében teendő óvintézkedések felsorolása. Néhány ezek közül: (28)

1. A halottasházak és a szövetbankok működésére szabályokat kell kidolgozni.

2. Az agyhalált független orvosnak kell megállapítania.

3. Ha egy sebész holttestből szervet vagy szövetet távolít el, aláírásával és dátummal ellátott igazolást kell kiállítani arról, hogy

a) meggyőződött az agyhalált igazoló jegyzőkönyv létezéséről;

b) milyen szervet vagy szövetet távolított el.

Az így kitöltött dokumentációt az explantált szervvel, illetve szövettel együtt kell elküldeni.

A visszaélések elkerülése céljából a szervet, illetve szövetet beültető sebésznek a következő feladatai vannak:

a) Tanúsítania kell, hogy a szerv, illetve a szövet eltávolítását végző sebész fenti nyilatkozatát látta, s megfelelőnek találta.

b) Dokumentálnia kell, hogy az adott szervet vagy szövetet betegébe beültette.

c) A nem felhasznált szövetekről vagy szervekről az illetékes hatóságokat értesítenie kell.

d) Minden donort nyilvántartásba kell venni.

e) Csak jóváhagyott transzplantációs intézetek, illetve sebészcsoportok végezhetnek ilyen tevékenységet.

Fenti feltételek közül többet (b, e) a törvénytervezet is tartalmaz, azonban mindegyik deklarálása szükséges lenne.

A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

A 213. § még egyszer definiálja a halállal kapcsolatos fogalmakat, elkülönítve az agyhalált a haláltól. Ennek elfogadhatatlanságával kapcsolatban utalok a 199. §-hoz fűzött megjegyzéseimre.

A 216. § alapján a kórbonctani vizsgálat kötelező elvégzésének lehetősége olyan széles, hogy jóformán azt lehetne írni a hosszú felsorolás helyett: kórbonctani vizsgálatot kell végezni mindazokban az esetekben, amikor a fekvőbeteg intézet orvos igazgatója így dönt. Ez szöges ellentétben áll az egész törvény emberjogi alapállásával, ezért eme szakasz alapos újragondolására lenne szükség.

217. § (1) "Kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás során szerv, illetve szövet

a) a halál alapjául szolgáló betegség, a halál közvetlen okának, továbbá a halál körülményeinek megállapítása,

b) amennyiben ellene az elhunyt életében nem tiltakozott, oktatás és kutatás, egyéb gyógyító célú felhasználás, valamint átültetés [208. § (1) bekezdés] érdekében távolítható el."

B/ variáció formájában a hozzátartozó kifejezett beleegyezését meg kellene követelni, ily módon:

"Kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás során szerv, illetve szövet

a) a halál alapjául szolgáló betegség, a halál közvetlen okának, továbbá a halál körülményeinek megállapítása,

b) oktatás, kutatás, valamint egyéb gyógyító célú felhasználás céljából távolítható el, feltéve, hogy ebbe az elhunyt hozzátartozója beleegyezett."

Módot kellene adni a parlamentnek, hogy választhasson a két variáció között.

219. § (1) "Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok figyelembevételével történő helyreállítását."

A paragrafus arra a lehetőségre utal, hogy közvetlenül a halál után a holttest felhasználható arra, hogy különböző - élőben veszélyes - beavatkozásokat rajta orvostanhallgatók, kezdő orvosok gyakoroljanak. (Például intubálás, centrális vénás katéter bekötése stb.) Ez nyilvánvalóan megengedhető, ha abba a hozzátartozók beleegyeznek. A paragrafus által javasolt feltételezett beleegyezés azonban csak akkor lenne elfogadható, ha a lakosság széles körben tájékozott lenne arról, hogy holttesteken, közvetlenül a halál beállta után - az orvosképzés céljából - gyakorolni lehet. Ebben az esetben az, hogy valaki ez ellen nem tiltakozik, valódi beleegyezést jelentene. A magyarországi lakosság azonban alig tud ezekről a lehetőségekről, s így azt sem tudja, hogy tiltakoznia kellene, ha ő ezzel a gyakorlattal nem ért egyet. Ezért meg kellene fogalmazni legalább egy másik variációt is, mely szerint orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha ezt hozzátartozója kifejezetten megengedte. A parlamentnek lehetőséget kellene adni a két lehetőség közötti választásra.

JEGYZETEK

* A tanulmány az egészségügyi törvény tervezetének 1997. május 20-21-i változatán alapul. A kormány május 22-én fogadta el az egészségügyi törvényjavaslatot, amely az ellátás visszautasításának jogánál az A variációt tartalmazza.

1 Larry R. Churchill, (1987): Rationing Health Care in America: Perspectives and Principles of Juctice. Notre Dame, University of Notre Dame Press. (98. old.)

2 WHO European Consultation on the Rights of Patients (Amsterdam, 18-30 March, 1994): Principles of the Rights of Patients in Europe: A common Framework. In: World Health Organization Regional Office for Europe (1996): Citizens' Choice and Patients' Rights. (European Health Care Reforms.) Copenhagen. (Principle 5.2) (55. old.)

3 World Medical Association (1995): Revised Declaration of Lisbon on the Rights of the Patient. (In: Bulletin of Medical Ethics. No. 114. December 1995/January 1996. (8. old.)

4 George J. Annas (1989) (2. kiadás): The Rights of Patients. Southern Illinois University Press. Carbondale and Edwardsville. (284. old.)

5 Uo. (288. old.)

6 Dr. Kovács József: Az orvosi beavatkozásokba való tájékozott beleegyezés elve a modern orvosi etikában. I-II. Lege Artis Medicinae, 1993. jún. 30., 3. évf., 6. szám (590-597. old.) és 1993. júl. 28., 3. évf., 7. szám. (688-696. old.)

7 George J. Annas: Uo. (286. old.)

8 Uo. (286. old.)

9 Robert M. Veatch (1989) (Átdolgozott kiadás): Death, Dying, and the Biological Revolution. New Haven and London: Yale University Press. (121-122. old.)

10 George J. Annas: i.m. (108-109. old.)

11 R. D. Mackay: Terminating Life-Sustaining Treatment. Recent US Developments. Journal of Medical Ethics, 1988., 14. (135-139. old.)

12 Henk Leenen-Sjef Gevers-Gneviéve Pinet (1993): The Rights of Patients in Europe. A Comparative Study. (Published on behalf of the World health Organization Regional Office for Europe. Deventer-Boston: Kluwer Law and Taxation Publishers. (12. old.)

13 Dan W. Brock (1987): Infromed Consent. In: Donald VanDeVeer-Tom Regan (eds.) (1987): Health Care Ethics. An Introduction. Philadelphia: Temple University Press. (116. old.)

14 George J. Annas: i.m. (209. old.)

15 Robert M. Veatch: i.m. (160-161. old.)

16 George J. Annas: i.m. (287. old.) (Principle 8.3)

17 Henk Leenen-Sjef Gevers-Gneviéve Pinet: i.m.

(49. old.)

18 Uo. (52. old.)

19 Uo. (57. old.)

20 George J. Annas: i.m. (170. old.)

21 Uo. (89-290. old.)

22 Council of Europe, Directorate of Legal Affairs (1996): Convention for the Protection of Human Rights and Dignity of the Human Being with Regard to the Application of Biology and Medicine: Convention on Human Rights and Biomedicine. Strasbourg. (Article 17. v.)

23 Indokoltnak látszik a CIOMS irányelveinek szerepeltetése a törvényben: Council for International Organizations of Medical Sciences (CIOMS) in collaboration with the World Health Organization. (WHO) In: Warren Thomas Reich (ed.) (1995.): Encyclopedia of Bioethics. Revised Edition. Macmillan Library Reference USA. Simon and Schuster. Macmillan New York. (Simon and Schuster and Prentice Hall International) London-Mexico City-Toronto. Vol. 5. (2797-2800. old.) 27. Keith L. Moore (1988): The Developing Human. Clinically Oriented Embriology. Fourth edition. Philadelphia-London: W. B. Saunders Company. (82. old.)

24 Keith L. Moore i.m. (82. old.)

25 President's Commission for the Study of Ethical Problems in Medicine and Biomedical and Behavioural Research, Defining Death. (Washington, D. C.: Government Printing Office, 1981.) Cit: George J. Annas (1989) (2. kiadás): The Rights of Patients. Southern. Illinois University Press. Carbondale and Edwardsville. (227. old)

26 Council of Europe, Directorate of Legal Affairs (1996): Convention for the Protection of Human Rights and Dignity of the Human Being with Regard to the Application of Biology and Medicine: Convention on Human Rights and Biomedicine. Strasbourg. (Article 19. i., ii., iii.)

27 Robert A. Sells (1994): Transplants. In: Raanan Gillon (ed.) (1994): Principles of Health Care Ethics. Chichester-New York. John Wiley and Sons. (1021. old.)

28 Transplantation Society: Ethics and Organ Transplants. Bulletin of Medical Ethics. No. 101. September, 1994

Kovács József [...]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010