| | |
A nőgyógyászok, törvényszéki orvosok számára a szüzesség
biztos megítélése mindmáig nehézségekbe ütközik, hiszen sem a szűzhártya
megléte nem bizonyítja az érintetlenséget, sem pedig hiánya nem utal
feltétlenül lezajlott közösülésre.(6, 11, 17) A múltban a helyzetet
tovább bonyolította az a tény, hogy a 17. századig a szűzhártya,
vagyis a hymen puszta létezését is számosan kétségbe vonták.
Olyan kiváló reneszánsz orvosok is, mint például Augenius, Paré,
Fernel vagy Colombo egyszerűen mesebeszédnek tartották a
szűzhártyáról szóló tudósításokat. (18) Ráadásul nem csekélyebb
tekintély, mint maga Szent Ambrus, Milánó hírneves püspöke,
tiltotta meg egykor a szüzességnek nőgyógyászati vizsgálattal való
megállapítását – Ambrus e helyett egyéb, illedelmesebb módszereket
javasolt. (Epistolae VIII. 44.) Nem csoda hát, ha az ókortól századunkig
elevenek maradtak azok a részint a népi hiedelem-világban, részint
pedig az antik orvostudományban gyökeredző elméletek és módszerek,
amelyek a szüzesség meglétét vagy vesztét voltak hivatottak megállapítani.
Márpedig erre a kérdésre feltétlenül választ
kellett adni. Nem pusztán törvényszéki esetek kapcsán vagy azért,
mert a kor erkölcsei így kívánták ezt meg, hanem nagyon is gyakorlati
okból: A nemi betegségek – különösen pedig a 15. század végén
Európára törő szifilisz - ellen ugyanis csak két biztos védekezés
volt: a teljes önmegtartóztatás, amire persze csak kevesen vállalkoztak,
illetve az érintetlen menyasszony. Az orvosi és a népi hagyományban
tehát – különösen, amíg a szűzhártya létéről folyó vita el
nem dőlt – számos remek szüzesség-megállapítási módszer maradt fönn:
ezeket a metódusokat próbáljuk majd alább, röviden ismertetni.
Lepedővizsgálat
A szüzesség – jóllehet csak utólagos – megállapításának, a mózesi
törvényekben is leírt módja, a nászéjszaka, illetve az „elhálás”
utáni lepedővizsgálat volt. (Mózes 5.22.13-20..) A menyasszony érintetlenségét,
illetve a vőlegény férfiúi erejét bizonyító, átvérzett lepedőt
számos helyen azon frissiben, diadalmasan körbe is hordozták s bemutatták
a násznépnek. Adat persze arra is akad, hogy a vőlegényt, illetve a
rokonságot ügyes trükkökkel, seb ejtésével, előre odakészített vér
használatával, különféle növények alkalmazásával kijátszották
(15), vagyis ez a módszer koránt sem volt biztos, ráadásul
profilaktikusan sem lehetett alkalmazni. A lepedővizsgálat szokása széles
körben, így a perzsáknál (10), szlávoknál, araboknál és nálunk is
elterjedt.
Szent
helyek
Az ókor óta ismertek voltak olyan szent helyek, amelyek valamiképpen a
szüzességgel, a női tisztasággal álltak kapcsolatban. Aphrodité-Venus,
vagy még inkább a szűz istennő, Artemisz-Diána, illetve Juno-Héra
szentélyeinek e funkcióját a középkorban Szűz Mária, Mária
Magdolna, a rovott múltú Egyiptomi Mária, illetve egyéb szentek
kegyhelyei vették át. Rómában ma is meglátogatható, sőt némi bátorsággal
ki is próbálható az a, Maria di Cosmedin – vagyis Egyiptomi Mária
– templomának falán látható kő-száj, a ”bucca veritatis”,
amely állítólag a szeplős leányzók belényújtott kezét elkapja
vagy leharapja.(22) Hasonló szüzesség-megállapító épület Angliában
is állott. Martinus Schurig emlékezik meg Szent Wilfrid kapujáról
(arcus sancti Wilfridi) egy templom titkos bejáratáról, amelyen át
csak a szüzek fértek át, a nem szüzek benne rekedtek. (20)
Ugyanitt azt is olvashatjuk, hogy az epheszoszi Pán templomban
volt egy grotta, amelyben egy falból kiálló cső, vagy síp szüzek közeledtére
kellemes hangot adott, ha viszont romlott hölgyek léptek a közelébe,
iszonyút üvöltött. Az epheszoszi Sztür forrás vize pedig
megzavarodott, ha nem szüzek fürödtek benne. Rómában a
Juno-templom szent kígyója egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni a táplálékot
a megszeplősített hölgyek kezéből - állítólag - így leplezte le
őket.
Vizelet
A szüzességre a hagyomány szerint a hölgyek vizelésmódjából,
illetve vizeletéből is következtetni lehet. Christan Gottfried Guner
(1744-1815), jénai egyetemi tanár Semiotica című diagnosztikai
munkájában felhívja figyelmünket arra, hogy míg a szüzek vizelete vékony
sugárban és sziszegve, az asszonyoké vastagban ömlik, sőt sokkal
hangosabban is csobog, mint az érintetlen leányoké. Ezt a megfigyelést
a kiváló Michael Alberti (1682-1757) Jurisprudentia medicájában
tovább pontosítja: szerinte a szüzek vizelete világos és tiszta, az
asszonyoké ezzel szemben zavaros és zsíros. Az asszonyok továbbá
egyetlen sugárban pisilnek, a szüzeknek ez nem megy.(2) Josephus
Scaliger pedig állítja, hogy saját szemével látta, amint egy szűzlány
magasan felpisil a falra, amire tudvalevőleg az asszonyok képtelenek.(19)
Paul A. Amman (1634-1691), lipcsei élettanprofesszor szerint nem
csak a vizelet állaga és a vizelés módja árulkodó, hanem az íze is,
szerinte azonban az az orvos, aki ilyen vizsgálatot végez, nem nevezhető
normálisnak.(3, 23)
Növények,
ásványok, állatok
A szüzesség megállapítására bizonyos növények, ásványok és állatok
is alkalmasak voltak – a tradíció szerint. A flamand Petrus
Forestus (1522-1597) írja, hogy a mangoldot (ez egy répaféle, latin
neve lapathum) össze kell zúzni, majd izzó szénre kell szórni: az így
keletkezett füst szagától az asszony azonnal bevizel, a szűzleány
viszont nem.(8) Pliniusnál a gagát-kőnek van hasonló ereje, Caspar
a Reyes viszont a porcsinnak, a zöld mályvának és a bardana
persanatának tulajdonít hasonló hatalmat. Placentinus szerint a
porított akháttól a megszeplősítettek hevesen hánynak, a szüzek
azonban nem. Sebizius szerint egy quentchen (kb. 3 uncia) aloéfa
a szüzeknek nem árt, az asszonyok viszont bepisilnek tőle. A német néphit
szerint, ha a Borbála napján a leány által tört ág Karácsonyig nem
hajt ki, a leány nyilvánvalóan nem szűz immár – s ugyanez a
helyzet, ha az asztalra dönti a sótartót.(4) A porphyrio nevű nehezen
azonosítható madár kerüli a nem szüzeket: ha ugyanis házasságtörőt
pillant meg, tüstént öngyilkos lesz. (1) Kämpffer leírása
szerint a malabárok és a sziámiak, ha házasságtöréssel gyanúsítanak
valakit, egy krokodilokkal teli folyóba küldik fürdeni: ha a krokodil
hajlandó megenni a delinquenst, az annak a jele, hogy már nem volt érintetlen.
Sebizius (18) azt írja, hogy szüzeket soha nem csípnek meg a méhek.
Egy Curieuse Handapothecke címen kiadott német munkában viszont
arról olvashatunk, hogy a szüzek által ültetett olajág kihajt, a
tisztátalan asszony által ültetett viszont elsorvad. (7) A tisztátalan
személy által viselt türkiz megfoltosodik, a tükör pedig, ha belenéz,
elhomályosodik. Bonaciolus szerint, ha alvó szűz leány fejére
egy mágnest helyeznek, nem ébred föl tőle, sőt erótikus álmot lát,
a buja nőszemély viszont a mágnes hatására felriad, vagy kizuhan az
ágyból. (7)
A
varázsfonál
A szüzesség megállapításának sajátos módja a fonallal való mérés.
E szerint a leány nyakáról fonallal kell mintát venni: ha a nyakat épp
körülérő fonál a lány fején átvezetve orrhegyétől a nyílvarrata
kezdetéig ér, akkor az illető bizonyosan szűz, ha azonban ennél tovább
ér, már nem az. (13) Liberálisabbak szerint a fonálnak a metszőfogtól
kell a nyílvarratig érnie. Vannak azután, akik esküvő előtt és
után is megmérik asszonyuk nyakát: ha ugyanazt a méretet kapják, az
ara nem volt szűz. Carolus Musitanus (1635-1714), olasz orvos azt
állította, százszor kipróbálta már a módszert és mindig stimmelt.
A szokásról a Kr. e. 1. században élt költő, Catullus is
megemlékezik, Péleusz és Thetisz nászáról szóló költeményében
(V. 377, „Non illam nutrix orienti luce revisens / Hesternum collum
poterit circumdare filo”).
Külső
jegyek
A kora újkori orvosi irodalomban gyakran olvasható az a bölcsesség,
amely szerint a nem szüzek hangja rekedtebb és mélyebb, mint a szüzeké
– bár Capivacceus szerint ez csak a szűz fiúkra jellemző. (6)
Az asszonyoknak és különösen a friss feleségeknek ráadásul
bakszaguk van – ez azonban nem tekinthető biztos jelnek, hiszen egy
bizonyos Bohn nevű orvos szerint a buja gondolatoktól gyötört
szüzek is bakszagot (Bocksgeruch) árasztanak. (12) A kiváló reneszánsz
polihisztor, orvos és matematikus, Hieronymus Cardanus, saját állítása
szerint a szüzességet a nők illatából is meg tudta állapítani. Az
elterjedt vélekedés úgy tartja, hogy a szüzesség elvesztése az
arcberendezést is megváltoztatja: a szüzességüket vesztett hölgyeknek
laposabb lesz az orruk s a közepén enyhe bemélyedés jelenik meg. A fehérmájú
hölgyek orra egyébként is széjjelebb húzódik és orrlikaik és szélesebbek
lesznek (12). Ami az arc elváltozását illeti, a gyakorlott fiziognómus
egy szempillantás alatt is felmérheti a helyzetet: Az abdérai Démokritosz
például, mint mesélik, Hippokratész egyik szolgálóját
egyik este még lányomnak, reggel viszont már asszonyomnak üdvözölte,
mert a leányzó arcának változásából rájött, mi történhetett az
éjjel. (13) Galénosz közvetetten utal egy ismérvre, hiszen De
remediis parabilibus (Peri euporisztón) című munkájának második
könyvében olyan szert ajánl, amely a hüvelyt összehúzza, hogy „a nő
szűznek tűnjék”, vagyis a szűk hüvelyt szintén a szüzesség jelének
tartja. (9) Caspar a Reyes (16-17.sz. fordulója) szerint az
asszonyok szeméremszőre durvább, göndörebb és rövidebb lesz, mert a
szextől felmelegszik és megperzselődik (magis adusta redditur). (16)
Mindig is akadtak hölgyek, akik éppen azért szőrtelenítették nemi
szervüket, hogy még érintetlennek látszódjanak: ilyen praktikákra a
17. századból is van adat. (5) A szüzek továbbá köztudottan soványabbak,
amiből sajnos az következik, hogy az asszonyok pedig molettebbek, különösen
a csípőtájékon. A szüzek, elpirulnak, kezük hideg, nyirkos lesz, ha
férfi nyúl hozzájuk, sőt állítólag a csiklandozást is kevésbé tűrik,
mint tapasztaltabb társaik. A szemükben látható vékonyka ér
immár nem piros, hanem kék lesz (4). Michael Bernhard Valentini
(1657-1729) annak módjáról és lehetőségéről ír, hogy a köpölyözés
és a vér állaga segítségével miként lehet a szüzességet, illetve
a teherbe esést megállapítani. (21) A különös nevű nőgyógyászati
szakíró Severinus Pinaeus (?-1619) pedig a női szeméremtestet különféle
virágokhoz hasonlította, s azt állította, hogy a szűz leány nemi
szerve bimbózó, az asszonyé pedig kinyílt rózsára emlékeztet. (14)
Kenyeres Balázs említi Törvényszéki orvostanában, hogy „régebben”
az orvos a nagyajkak helyzetéből, színéből és a hüvely redőzöttségből
is következtetéseket vont le – ugyanitt Kenyeres azt is megerősíti,
hogy a szűzhártya megléte, illetve hiánya nem tekinthető a szüzesség,
illetve a megszeplősítés bizonyítékának. (11)
Bár válogatásunk koránt sem volt teljes, annyit bizonyosan
elmondhatunk, hogy ötletekben és metódusokban sosem volt hiány. Ám
talán éppen a különféle eljárások feltűnően nagy száma utal
arra, hogy valójában egyik módszer sem bizonyult valami megbízhatónak.
A nősülni szándékozó férfi mindig is kockázatot vállalt és
e kockázatok közül nyilván nem is az volt a legnagyobb, amelynek elhárítását
a fent felsorolt számtalan remek trükk célozta egykor.
IRODALOM
- Aelianus
Claudius: De natura animalium. III.42.
- Alberti,
M.: Jurisprudentia medica. Leipzig, 1744. I. liber, 3. caput, 7.§
- Amman,
P.A.: Irenicum Numa Pompilii cum Hippocrate. Lipsiae, 1689.128.
- Bächtold-Stäubli,
H. (Hrsg): Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. Berlin-New
York, De Gruyter, 1987. Bd.IV.846.
- Bonetus,
Th: Sepulchretum, sive anatomia practica. Genevae, Chouet 1679. 1370.
(Lib.3., Sectio.38.Obs.VII.)
- Capivacceus
H.: Opera omnia. Venetiis, Sessa, 1598. 166-168
- Curieuse
Handapothecke. Frankfurt am Main, 1700. 135.
- Forestus,P.:
Observationum et curationum medicinalium centuriae. Francofurti,
Palthenius, 1602. 707-708. (Obs. 28., cap.5.)
- Galénosz:
Opera Omnia. Ed. C.G.Kühn. Lipsiae, Knoblochius, 1827. XIV. 478.
(II./XXVI/12.)
- Gmelin,
J.G.: Reisen durch Russland und Sibirien. Göttingen, 1752. III.168.
- Kenyeres
B.: Törvényszéki orvostan. Bp., Magyar Orvosi Könyvkiadó Társ.,
1909. I. 273-274. Ui. Kenyeres érdekes történeti adatokat is közöl
(271-275.)
- Medizinisches
Vademecum. Frankfurt und Leipzig. Nicolai, 1795. Theil I., 57.
- Mercurialis,
H.: Variarum lectionum…VI.6. in: Opuscula aurea et selectiora.
Venetiis, Iunta et Baba, 1644. 467.
- Pinaeus,
S.: Opusculum physiologicum….Francofurti, Palthenius, 1599. 23-44.
- Ploss,
H.: Das Weib in der Natur- und Völkerkunde. Leipzig, Grieben, 1897.
Bd.I. 394-395.
- Reyes,
Caspar A.: Campus Elysius jucundarum quaestionum. Francofurti ad
Moenum, Palthenius, 1670. 476.
- Riolanus,
J.: Anthropographia. Paris,1618 148..
- Sebizius,
M.: De notis virginitatis. Lugduni Batavorum, Mogaert, 1650.
291.
- J.Scaligernek
Arisztotelész: Historia Animalium II.1. (550b 19) -hez írott jegyzetéről
van szó, ahol Arisztotelész azt állítja, hogy minden nőstény emlős
hátrafelé vizel.
- Schurig,
M.: Parthenologia. Dresden und Leipzig, Zimmermann, 1729. 275.
- Valentini,
M.B.: Pandectae medico-legales. Francofurti ad Moenum, Jungius, 1701.
44-47.
- Venette,N.:
De la generation de l’homme ou tableau de l’amour conjugal.
Cologne, Joly, 1696. 81-82, (Partie II., Chapitre. 1., Article. 1.)
- Zacchias,P.:
Quaestionum medico-legalium… Francofurti ad Moenum, Bencard, 1688.
378. (Lib.IV., Tit. 2., Quaestio 2)
Dr.
Magyar László András [Lege artis medicinae 2000./6.] | | |
