Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

SAGREDO.
Én tehát, akinek nem kell másokat is megnyugtatni, mint Simpliciónak, csak saját magamat, az első részt illetőleg a mondottak alapján meg vagyok elégedve. Ha tehát neked is úgy tetszik, Salviati, folytasd, kész vagyok meghallgatni mondanivalódat.

SALVIATI.
Úgy fogok tenni, amint kívánod. Mégis szeretném hallani Simplicio véleményét is, mert az ő ítéletéből megtudom, hogy vizsgálataimra milyen sors vár a peripatetikus iskola részéről, ha valaha tudomást szereznek róluk.

SIMPLICIO.
Nem szeretném, ha az én véleményem lenne mérvadó arra nézve, hogy milyen bírálatot várhatsz más oldalról. Mert én, mint már többször megjegyeztem, a tudománynak ezen a területén a legjelentéktenebbek egyike vagyok; másoknak, akik a filozófia  legmélyére hatoltak, esetleg sok olyasmi juthatna eszébe, amire én nem is gondolok, mert én csak, hogy úgy mondjam, a szentély küszöbéig jutottam el. Mégis meg kell kockáztatnom azt a merész véleményt, hogy az általad említett természeti jelenségeket a földforgás hipotézise nélkül, pusztán az égbolt forgásának feltevésével is kielégítő módon lehet értelmezni; nem kell egyebet tenni, mint annak a fordítottját, amit te említesz. A peripatetikus iskola uralkodó nézete szerint a tűz, mint elem, valamint az atmoszférának nagy része az egynapos forgás következtében kelet-nyugati irányba forog, mert ezek a részek a Hold szférájának egy részével érintkeznek. Anélkül tehát, hogy gondolatmenetedtől eltávolodnék, felteszem, hogy az a levegő, amely ebben a mozgásban részt vesz, leér egészen a legmagasabb hegyek csúcsáig, sőt a földig magáig is, ha ezek a hegyek nem képeznek akadályt. Egészen analóg módon tehát, mint ahogy te állítottad, hogy a hegyek által körülzárt levegőtömegek a Föld egyenetlenségei következtében mozgásba jönnek, mi megfordítva azt mondjuk, hogy az Ég belevonja körmozgásába az egész atmoszférát, kivéve azokat a részeket, amelyek a hegyek lábánál vannak, s amelyeket a mozdulatlan Föld visszatart. Ha te helyesen mondod, hogy az egyenetlenségek megszűntével megszűnik a levegő együttmozgása, ugyanolyan joggal mondhatjuk mi is, hogy ha nincsenek egyenetlenségek, az egész atmoszféra együtt mozog az Éggel, le egészen a Föld színéig. Mivel azonban a kiterjedt tengerek felszíne sima és sík, ezért egészen a tenger tükréig lefelé érezhetővé válik egy keletről fújó légáramlás. Ez legerősebben az egyenlítő és a térítő körök alatti vidéken érezhető, mert az Ég ott forog a leggyorsabban. Ha most az Ég mindenkori forgása képes a szabad levegőt magával vinni, akkor az a nézet is jogos, hogy képes a könnyen mozgó víznek is ezt a mozgást közvetíteni, mivel a víz folyékony és nincs kötve a Föld merev mozdulatlanságához. Annál nyugodtabban állapíthatjuk ezt meg, mivel saját állításaid szerint ennek a mozgásnak igen kismértékűnek kell lennie az előidéző okokhoz képest; mert míg ez egy természetes nap alatt az egész földgolyót megkerüli, tehát egy óra alatt sok száz mérföldet tesz meg például az egyenlítő közelében, addig az áramlási sebesség a nyílt tengeren óránként csupán néhány mérföld. Így lesznek a nyugati irányú utazások kényelmesek és kellemesek, nemcsak az állandó keleti légáramlás miatt, hanem a víz áramlása következtében is. Talán éppen ebből az áramlásból lehet az árapályt megmagyarázni, ha ugyanakkor figyelembe vesszük a tengerpart különféle fekvését. Amikor ugyanis a víz a partokhoz verődik, akkor azonnal ellentétes mozgással visszafordul, aminthogy hasonló dolgot tapasztaltunk a folyók áramlásánál is: ha a folyó vize a szakadékos part valamely kiszögellő részéhez csapódik, vagy a talajnak katlanszerű mélyedésébe kerül, akkor visszaverődik, és világosan látható módon egy darabig visszafelé folyik. Ezért szerintem éppen azok a jelenségek, amelyekből te a Föld mozgására következtetsz, és amelyekkel éppen ezt a mozgást magyarázod, kielégítő szigorúsággal támasztja alá a régi feltevést, hogy a Föld áll, és az égbolt mozog.

SALVIATI.
Tagadhatatlan, hogy fejtegetéseid éleselméjűek, és van bennük némi hihető is, de csak látszólag és nem valóság szerint és igazán. Két mozzanatot kell megkülönböztetni: először számot adsz az állandó keleti légáramlatról és egy hasonló vízi áramlatról, másodszor ugyanebből a forrásból akarod az árapály jelenségének az értelmezését is meríteni. Az első rész, mint mondtam, még látszólag hihető, bár korántsem annyira, mint az én értelmezésem a Föld mozgása útján; a második azonban nemcsak valószínűtlen, hanem teljesen elhibázott és téves is. Mert ha te, hogy előbb az első pontot tárgyaljuk le, azt mondod, hogy a Hold szférájának a belseje a tüzet és az egész atmoszférát egészen a legmagasabb hegycsúcsokig magával ragadja, erre először is ezt válaszolom: erősen kétes, hogy a tűz egyáltalában előfordul-e ott, de tegyük fel, hogy előfordul, akkor még mindig kétes marad a Hold szférájára és a többi bolygó szférájára nézve, hogy hatalmas szilárd testekről van-e szó, vagy pedig a légréteg fölött olyan térség terül el, amelyet a levegőt ritkaságban és tisztaságban messze felülmúló anyag tölt ki, ebben írják le pályáikat. Ez az utóbbi nézet egyre nagyobb tért hódít, még a filozófusok nagy részénél is. De legyen akár így, akár úgy, semmi alapja sincs annak, hogy a tűz pusztán attól, hogy érintkezésbe jut egy szerinted teljesen sima felülettel, természetes törekvéseivel tökéletesen ellentétes forgásba jusson. E feltevés valószínűtlenségét növeli még az, hogy az említett mozgás a rendkívül finom tűztől átterjed a sokkal sűrűbb levegőre, s innen még a vízre is. Ellenben, hogy egy hegyes felületű test forgás közben mozgásba hozza a szomszédos levegőt, amelybe kiugrásai és csúcsai belefúródnak, nemcsak hihető, hanem szükséges is; egyébként kísérlettel is igazolható, ámbár józan ésszel nemigen lehet benne kételkedni. Ami pedig előadásod második felét illeti, tegyük fel, hogy az égbolt mozgása valóban magával ragadja a levegőt, sőt a vizet is, ennek a folyamatnak akkor sincs semmi köze az árapályhoz. Valamely egyetlen, egyenletesen ható ok ugyanis csak egyetlen egyenletes hatást hozhat létre, tehát a vízen észlelendő jelenségnek is egy állandóan keletről nyugatra való áramlásnak kellene lennie, mégpedig csak az olyan tengerben, amely az egész Földet körülveszi és visszafolyik önmagába. Határolt tengerben viszont, mint a kelet felől zárt Földközi-tenger, ilyen jelenség nem jöhet létre, mert ha az égbolt mozgása képes volna a Földközi-tenger víztömegeit nyugat felé hajtani, akkor már időtlen idők óta kiszáradt volna. Továbbá a víz a mi tengereinkben nem kizárólag nyugat felé áramlik, hanem szabályos időközökben visszafordul kelet felé. Elismerem, amit a folyók példájával akartál igazolni, hogy az eredetileg nyugat felé irányuló áramlás ellenére a part különféle kiképzése a víz egy részét visszafelé nyomhatja. De nem szabad elfelejtened, Signore Simplicio, hogy olyan helyeken, ahol a víz ilyen okból visszafelé folyik, ott mindig visszafelé folyik, és ahol előre folyik, ott hasonlóképpen megtartja az irányát. Erre tanít a folyók példája. Az árapály esetében viszont arról van szó, hogy olyan okot fedezzünk fel és mutassunk be, amelynek következtében ugyanazon a helyen következik be az ide-oda való áramlás. Ezeket az ellentétes, egyenlőtlen jelenségeket sohasem fogom tudni valamilyen egyenletes, változatlan okból levezetni. Ez az érv nemcsak annak a tanításnak mond csattanósan ellent, hogy az égbolt mozgása áttevődik a vízre, hanem annak a nézetnek is, amely szerint a Földnek csak napi mozgása van, és az árapályt mint ennek következményét lehet értelmezni. Mivel egyenlőtlen mozgásról van szó, kétségtelen, hogy az oknak is egyenlőtlennek és változónak kell lennie.

SIMPLICIO.
Semmit sem tudok erre válaszolni, sem saját véleményemet - ehhez tehetségem nem elegendő -, sem idegen nézetet, mert az elhangzott vélemény túlságosan új. Mégis szeretném hinni, hogy ha ezek a dolgok eljutnak a peripatetikus iskolához, nem lesz hiány olyan filozófusokban, akik majd tudnak küzdeni ellene.

SAGREDO.
Tehát várjuk meg azt az időt, és közben, ha Salviati is úgy akarja, menjünk tovább.

SALVIATI.
Mindaz, amiről eddig szó volt, az árapály egynapos periódusaira vonatkozik. Először az általános, elsődleges okra mutattunk rá, amely nélkül a jelenség egyáltalában létre sem jöhetett volna: azután rátértünk a többrétű és bizonyos fokig szabálytalan részletekre, és letárgyaltuk a másodlagos kísérő okokat, amelyek ezeket létrehozzák. Ezután következett a két másik periódus, az egy hónapos és az egyéves; ezekből nem következnek új, az eddig tárgyaltaktól eltérő sajátságok, csupán a jelenségek erősödését vagy gyöngülését idézik elő a holdhónap és a napév különböző időszakaiban: mintha a Nap és a Hold is szerepet játszana ezeknek előidézésében; oly feltevés ez, amely ellen józan eszem a legnagyobb mértékben tiltakozik. Mikor azt látom, hogy a tenger mozgása egy kizárólag térben lejátszódó, érzékileg felfogható jelenség a hatalmas víztömegen belül, nem tudom magam arra rászánni, hogy a fény, a hőkiegyenlítődés vagy egyéb rejtett tulajdonságok hatására, vagy hasonló semmitmondó képzelődésre gondoljak. Nemcsak hogy ilyen dolgok nem okozhatják a tenger áramlását, hanem még inkább lehetséges, hogy ezeket az elképzeléseket a test nedvei és a vérkeringés hozzák létre, amennyiben elülteti azokat olyan emberek agyába, akik szívesebben vesznek ajkukra hangzatos szavakat, semhogy elmélyednének a természet titkaiba, és feltárnák őket. Az ilyen fajtájú emberek ahelyett a bölcs, őszinte és szerény kifejezés helyett, hogy "Én nem tudom", szabadjára engedik szavukat és tollukat, s a legképtelenebb ostobaságokat fecsegik. De csak azt kell megfigyelni, hogy sem ugyanaz a Hold, sem ugyanaz a Nap sem fényével, sem erős vagy mérsékelt melegével nem képes a legkisebb patakra sem valamilyen hatást gyakorolni, hogy a víznek majdnem forrnia kell a felszálláshoz; röviden: tekintetbe kell venni, hogy semmiféle mesterséges úton nem tudjuk utánozni az árapály mozgását, legfeljebb edények mozgatásával: vajon nem mondhatjuk-e akkor ki teljes bizonyossággal, hogy puszta képzelődés csupán minden egyéb állítólagos ok ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban, amelyek a célt messzire elkerülik? Közben pedig azt mondom: ha egyetlen okozatnak valóban egyetlen eredeti ok felel meg, ha az ok és okozat között valóban szilárd és állandó kapcsolat van, akkor az okozaton megfigyelhető határozott és állandó változásnak ugyanilyen határozott és állandó változásnak kell megfelelnie az oknál is. Minthogy pedig a dagály és apály a különböző évszakokban határozott és állandó időszakok szerint jelentkezik, szükséges, hogy ugyanezekben az időszakokban a dagály és apály eredeti okában is megfelelő változás jöjjön létre. Továbbá a változás, amely az említett időkben az árapályoknál mutatkozik, csupán mennyiségi, vagyis az emelkedés és csökkenés hol jelentékenyebb, hol csekélyebb, az áramlás egyszer erősebb, egyszer gyengébb. A dagály és apály eredeti okának is ezekben a meghatározott időszakokban nagyobb vagy kisebb erősségűnek kell lennie. Azt már bebizonyítottuk, hogy a dagály és apály első oka a víz hordozójának sebességében mutatkozó egyenlőtlenségekben áll, ennek megfelelően az egyen-lőtlenségnek időről időre tágabb határok között kell érvényesülnie, más szóval hol kisebbnek, hol nagyobbnak kell lennie. Emlékezzünk vissza, hogy a földfelszín különböző részeinek egyenetlen, illetve változó sebessége onnan támad, hogy ezek összetett mozgást végeznek, amely az egész Föld sajátos napi és évi mozgásának eredője; emlékezzünk vissza továbbá, hogy a napi forgás hatására az évi mozgás hol erősödik, hol gyengül, s így jön létre az egyenetlen mozgás, és ebben a váltakozó együttműködésben és ellenhatásban van a dagály és apály eredő oka. Ha a napi forgás előidézte erősödés és gyengülés az évi mozgásban mindig ugyanolyan arányban jönne létre, akkor mindenesetre megvolna az állandó ok, mely az apály és dagály játékát fenntartaná, de akkor ez a játék állandóan ugyanolyan módon ismétlődnék. De nekünk az a feladatunk, hogy megkeressük az okát annak, hogy az apály és dagály különböző időszakokban miért más és más nagyságú. Ha tehát ki akarunk tartani az eredeti ok mellett, akkor olyan körülményt kell keresnünk, amely ezeket az erősödéseket és gyöngüléseket oly módon befolyásolja, hogy a tőlük függő jelenségek hol erősebben, hol gyöngébben lépnek fel. De egy ilyen nagyobb vagy kisebb hatást, amennyire én látom, csak úgy lehet értelmezni, ha magának az erősödésnek és gyengülésnek a mértéke lesz nagyobb majd kisebb, úgy, hogy az összetett mozgás gyorsulása és lassulása egyszer kisebb, egyszer nagyobb mértékben következik be.

SAGREDO.
Úgy érzem magam, mint akit szelíd kezek vezetnek, de bár nem botlom el az úton, éppoly kevéssé tudom, mint a vak ember, hogy hová vezetsz, és fogalmam sincs róla, hogy utunk milyen cél felé tart.

SALVIATI.
Bármily nagy is az aránytanság az én lassú menetű fejtegetéseim és a te gyors felfogásod között, nem csodálkozom rajta, hogy ebben a különleges esetben még a te éles látásod sem tudott áthatolni azon a sűrű, sötét fátyolon, amely utunk célját egyelőre még eltakarja. Nem csodálom, mert emlékezem, hogy hány órát, napot, sőt éjszakát töltöttem ezekkel a vizsgálatokkal. Ne csodálkozz tehát te se, hogy ez egyszer, szokásodtól eltérően, nem pillantod meg előre a célt.

SAGREDO.
Kérlek tehát, csillapítsd minél előbb mohó éhségemet.

SALVIATI.
Láthatod, hogy kész vagyok kielégíteni kíváncsiságodat. Ahhoz a problémához jutottunk most el, hogy az évi mozgásban a napi mozgás által okozott erősödés és gyengülés miért egyszer nagyobb, másszor meg kisebb mértékű. Mert ez a különbség és csakis ez adhat magyarázatot azokra a havi és évi változásokra, amelyeket a tapasztalat szerint az árapály jelenségei mutatnak. Figyelembe veszem még azt, hogy az évi keringés erősödése és gyengülése a napi forgás következtében háromféleképpen lehet nagyobb és kisebb. Az évi mozgás sebessége egyszer növekedhet vagy csökkenhet, a napi forgás okozta erősödés vagy gyengülés pedig ugyan-olyan mértékű marad, mint addig. Mert az évi mozgás sebessége az egyenlítőn is háromszor akkora, mint a napi forgásé; ha tehát az utóbbinak a sebességét növelnők, akkor a napi forgás okozta erősödések és gyengülések aránylag csekélyebb változásokat idéznének elő; de ha csökkentjük a sebességet, akkor a hatás aránylag erősebb lesz. - A harmadik lehetőség, hogy a két változás egyszerre történik, vagyis hogy az évi mozgás lassul, a napi forgás pedig ugyanakkor erősödik vagy gyengül. Idáig, mint látod, nem volt nehéz eljutni, rengeteg fáradtságomba került azonban kitalálni azt, hogyan hozza létre ezt a természet! Végül mégis rájöttem arra a csodálatos, majdnem megfoghatatlan módra, hogy hogyan működik: csodálatosnak és megfoghatatlannak mondom, de csak számunkra az, nem pedig a természet számára, mely a legnagyobb könnyedséggel és egyszerűséggel visz végbe olyan dolgokat is, amelyek a legnagyobb ámulattal töltik el a lelkünket; amit nekünk még megérteni is nehéz, azt a természet könnyen végre is hajtja. Most folytatom: minthogy megmutattam, hogy a forgó mozgás erősödésének és gyengülésének viszonya az évi mozgáshoz kétféleképpen lehet nagyobb és kisebb - azért kétféleképpen, mert a harmadik mód mint az első kettőnek a kombinációja adódott -, még azt is hozzáteszem, hogy a természet mind a két eszközt felhasználja; megjegyzem továbbá, hogy ha csak egyet használna föl, akkor a két periodikus változás közül az egyik szükségképpen elesne. A havi periódus megszűnne, ha az évi mozgás nem változna; ha pedig a napi forgás erősödése és gyengülése ugyanolyan értékű volna, akkor az évi periódus hiányozna.

SAGREDO.
Tehát dagály és apály havonta való váltakozásait a Föld évi mozgásának változásai szabják meg, az évi periódust pedig a napi forgás erősödésének kell tulajdonítanunk? Most még inkább összezavarodtam, mint bármikor azelőtt, és teljesen letettem a reményről, hogy megértsem ezt az egész szövevényt, mely számomra bonyolultabbnak látszik, mint a gordiuszi csomó. Irigyellek, Simplicio, mert hallgatásodból úgy veszem észre, hogy te az egész dolgot érted, és mentes vagy attól a zűrzavartól, mely szellememet oly kellemetlenül fojtogatja.

SIMPLICIO.
Meghiszem, Sagredo, hogy zavarban vagy, és azt hiszem, tudom is ennek a zavarnak az okát. Szerintem abból származik az, hogy Salviati eddigi előadását egyrészt érted, másrészt pedig nem. Abban is igazad van, hogy én ebben a zavarban nem osztozom, de nem azért, mint gondolod, mert az egészet értem, hanem éppen ellenkezőleg, mert semmit sem értek belőle. Zavart csak a dolgok sokfélesége okozhat, nem pedig a semmi.

SAGREDO.
Nézd csak, Salviati, mennyire megszelídült Simplicio az elmúlt napok alatt, hogyan lett a gyors futóból jámbor gyalogjáró. De kérlek, hogy minden további késedelem nélkül szabadíts meg bennünket kínjainktól.

SALVIATI.
Meg fogom próbálni, amennyire csak lehet, simára csiszolni ügyetlen kifejezésmódomat; elmétek élessége remélhetőleg győzedelmeskedni fog beszédem nehézkességén. Két különböző tény okát kell felkutatnunk; az egyik a dagály és apály havi, a másik pedig évi periódusa. Az egész problémát a már eddig leszögezett alaphipotézisek segítségével kell megoldanunk, anélkül, hogy újabb  feltevéseket vezetnénk be az asztronómiába, anélkül, hogy a világ  felépítését a dagály és az apály miatt a legkisebb mértékben megváltoztatnók; be kell bizonyítanunk, hogy azok a tények, amelyeket kétségtelenül helyesnek tartunk, teljesen elégségesek a jelenségek minden részletének értelmezésére. Tehát azt mondom: igaz, természetes, sőt szükséges, hogy ugyanannak a mozgó testnek, melyet egy és ugyanaz az erő vitt körmozgásba, hoszabb időre van szüksége ahhoz, hogy pályáját egy nagyobb, mint hogy egy kisebb körön fussa be; erre több példát fogok említeni. A mechanikusok a kerekes óráknál, különösen a nagyobbaknál, az óra menetének szabályozására egy vízszintes síkban forgó rudat alkalmaznak, amelynek a végére két ólomsúlyt erősítenek. Ha az óra késik, akkor csak egy kissé hozzák közel az említett két ólomsúlyt a rúd közepéhez, s a lengések ennek következtében gyorsabbá lesznek. Viszont ha az óra járását lassítani akarják, akkor elég a súlyokat eltolni a végek felé, ezáltal a lengések gyakorisága csökken, és az időközök növekednek. A hatóerő ebben az esetben ugyanaz, vagyis a nehézség; ugyanarról a mozgó testről is van szó: az ólomsúlyokról; ezek lengései azonban gyakoribbak, ha közelebb vannak a középponthoz, tehát kisebb köröket írnak le.

Fordította: Zemplén Jolán (Populart füzetek 33.)

GALILEO GALILEI [MEK]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010