Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

A fejlett országokban az automatizációval nő a hozzáadott érték, de úgy, hogy ezen belül mind kisebb az új érték. Ez pedig ceteris paribus azzal jár, hogy hosszú távon és tendenciálisan (tehát ingadozásokkal) csökken a nyereségesség, az egységnyi lekötött tőkére jutó profit. Ez alapvetően befolyásolja a termelés megkezdését/folytatását. A profitráta hosszú távú alakulásával a közgazdasági munkák manapság ritkán foglalkoznak. Holott az a termelés, így az annak alárendelt emberek jövőjére nézve alapvető kérdés. Ezért mi alább ezt a kérdést járjuk körbe az USA esetében. Azért csak az USA esetében, mert egyrészt a profit alakulására vonatkozóan nincsenek nemzetközi aggregációjú adatok, másrészt azért, mert az USA a világgazdaság legerősebb, leginkább meghatározó gazdasága, a világpiac konjunktúrájának jelenleg is meghatározó ágense.

A Survey of Current Business rendszeresen közli az USA iparában realizált vállalati profit nagyságát, valamint az értékesítéshez (költség+profit) viszonyított arányát. Igaz, ez a mutató nem a legjobb a profitráta, vagyis a tőke jövedelmezőségének mérésére, mert azonos árbevétel eltérő technológiai szinten és különböző ágazatokban nem egyforma tőkebefektetést igényel. A profit rátáját helyesen a lekötött tőkére vetített hozammal mérhetjük. Mindazonáltal a nemzetgazdasági szintű profit/árbevétel arány hosszú távú alakulása utal a profit rátájának alakulására is. A két arány ugyanis csak akkor változhat ellentétesen, ha a növekvő árbevételhez csökkenő arányú tőkebefektetés járul (vagy fordítva), ami a technikai fejlődés hosszú távú törvényszerűségeinek és az áralakulás tendenciáinak ismeretében kizárható alternatíva.

A Survey of Current Business szerint⁸ tehát az amerikai vállalatok eladásokhoz viszonyított adózás utáni profitja 1959 és 1991-93 között nagy ingadozásokkal 8%-ról 6%-ra csökkent, ezt követően ismét megugrott, így 1999-ben az 1959-es szinten állt. Az adózás előtti profit (amely a termelés közvetlen jövedelmezőségére utal) azonban 1959 és 1993 között 16%-ról 8%-ra, azaz a felére (!) esett, majd ezt követően is csak 12% körüli szintre nőtt 1999-ig. Vagyis a ténylegesen felhasználható profit rátája csak azért nem csökkent, mert időközben a tőkejövedelem adója egyre csökkent. Más szóval: a profitráta csökkenését az állami adópolitika változtatta stagnálássá.

Az USA teljes profitja 1991-ben folyóáron 382,5 milliárd dollár volt. Ebből az otthon keletkezett profit 82%, külföldről származott 18%. 1999-re az összes profit 2,3-szeresére nőtt, s ennek 12,3%-a származott külföldről. (A profit tömegének növekedése különösen 1992 után gyorsult fel.) Az, hogy az USA-ban elszámolt, de külföldről származó profit aránya csökkenő az amerikai vállalatok nemzetköziesedésének növekedésére utal. Arra, hogy különböző okok miatt növekvő mértékben külföldön tartják profitjukat (kedvező újrabefektetési lehetőségek, kedvező adózás).

A 90-es években az ipar háttérbe szorult a profit előállításában. 1991-ben az amerikai vállalatok otthon realizált profitja 30%-ban származott a feldolgozóiparból, 1998-ban viszont már csak 24%-ban. Ha a bruttó profitot viszonyítjuk az ágazati GDP-hez, azt kapjuk, hogy míg az iparban ez az arány 1992 és 1998 között 5,3%-ról 7%-ra nőtt, addig a szolgáltatásokban (pénzügyi és nem pénzügyi szolgáltatások) 10%-ról 16,3%-ra emelkedett. A szolgáltatásokban működtetett tőke tehát nemcsak jobban jövedelmez, de a jövedelmezősége jobban is nő az ipari tőkéénél. Ennek oka kézenfekvő: a szolgáltatások kevésbé tőke-, és sokkal inkább munkaigényesek, mint az ipar, s mivel a tőke csak munkával gyarapíthatja értékét, természetes (és a technikai fejlődés hatásával ellentétes), hogy nagyobb profit realizálását teszi lehetővé.

E tendenciák kielégítő magyarázatához azonban az USA gazdaságának, így mindenek előtt munkaerőpiacának további vizsgálata szükséges. Ezt utóbbi területre vetünk egy pillantást az alábbi fejezetben.

Munkaerőpiacok

Az amerikai munkaerőpiac helyzete

Az USA-ban 1992 és 1999 között a nem mezőgazdasági üzleti szektorokban az összes foglalkoztatott egy órájára jutó kibocsátás 13,4%-kal, az órabér 25,4%-kal, de az egységnyi munkaerőköltség csak 10,6%-kal nőtt. Az órabér és az egységnyi munkaerőköltség növekedése közti nagy eltérést több tényező magyarázhatja, a termelékenység emelkedésétől kezdve az egyéb bérterhek csökkenésén át az intenzívebb munkáig, túlmunkáig. Lássunk ezek közül néhányat!

A foglalkoztatottak kompenzációja 1992 és 1999 között a GDP 73,6%-áról 70,1%-ára csökkent. Ezen belül 81,5%-ról 83,9%-ra nőtt a bérek részesedése, tehát az egyéb kompenzációk aránya csökkent. A munkáltatók folyóáron mindössze 600 millió dollárral fizettek többet a társadalombiztosítási alapokba 1999-ben, mint 7 évvel korábban. Ez azt jelenteti, hogy arányaiban jelentősen csökkent a munkáltatók hozzájárulása a munkavállalók nyugdíjbiztosításához. Eközben a profit adóterhe is mérséklődött (35,6%-ról 30,4%-ra). A személyi jövedelmeket a társadalombiztosítási és egyéb befizetések az 1992-es 12,3% helyett 1999-ben 14,8%-kal terhelték. Miközben tehát a profit terhei (társadalombiztosítás, adó) csökkentek, addig a személyi jövedelmek (ezek 60%-ban bérek) terhei nőttek.

A fogyasztói árindex és a foglalkoztatottak összkompenzációjának növekedése alapján megállapítható, hogy 1992 és 1999 között összesen is csak alig másfél százalékkal nőtt az összes munkavállalónak kifizetett javadalmazás reálértéke. A GDP deflátor és a profit alakulásából viszont kiderül, hogy a bruttó profit reálértékben több mint 50, a nettó profit pedig több mint 55%-kal nőtt 7 év alatt.

Ha a bruttó profitot viszonyítjuk az alkalmazottaknak juttatott összes munkáltatói kifizetéshez (bér+társadalombiztosítási hozzájárulás) azt kapjuk, hogy ez az arány 1992-ről 1999-re 45%-kal (11%-ról 16%-ra) nőtt. A bruttó profit aránya a bérekhez és fizetésekhez hasonló ütemben (13,5%-ról 19,5%-ra) emelkedett. Még jobban nőtt a nettó (adózás utáni) profit aránya a teljes munkaterhekhez és (csak) a bérekhez és fizetésekhez képest (ez utóbbinak 13,2%-át tette ki 1999-ben). Akárhogy is nézzük tehát, az értéktöbbletráta, vagyis a profit/bér arány, (amit az eufemizmusra nemigen hajló Marx óta a kizsákmányolás fokmérőjeként használnak) emelkedett. Mindez azt jelenti, hogy az amerikai társadalom tőkével bíró tagjainak jövedelme az e tőkét "mozgásba hozó" tagjaival szemben az amerikai csoda legutóbbi éveiben számottevően emelkedett.

A fenti, korántsem teljes körű áttekintésből is látható, hogy az amerikai "csoda" a növekvő értéktöbbletrátán (tehát a növekvő kizsákmányoláson), a bérek és járulékaik csökkenő egységnyi reálértékén és a profit csökkenő terhein alapul.

A munkaerőpiacok szabályozása

A tőke világgazdasági triumfálása rosszat tett/tesz a munkavállalóknak: szerte a világon visszavesznek a már kivívott jogokból, hogy az egységnyi tőkére jutó élőmunka arányának növelése, s egyben az egységnyi termelésre eső munkaerő költségének csökkentése révén növeljék a profitot. Ez azzal jár, hogy mind több munkát sajtolnak ki a munkavállalókból, akik gyakran még örülnek is, hogy egyáltalán van munkájuk.

A munkaerőpiaci, pontosabban munkavállalási és -végzési feltételek romlásáról van szó. Ezt minden országban meg kell lépni, ahol a magántőke, ezen belül különösen a nemzetközi nagytőke befektetéseitől várják, várhatják (mert vele szembeni alternatívát nem ismernek el) a gazdasági növekedést - vagyis a kapitalizmusban. Ennek egyik példája Görögország, ahol a kormányok a 90-es évek közepe óta lázas igyekezettel készültek az EMU-ba, s az ehhez szükséges feltételek teljesítéséhez elengedhetetlen a tőkemegtérülés javítása, ezen belül mindenekelőtt a munkaerőpiac "reformja".

Görögország példája⁹

A szóban forgó reformok összességükben a görög munkavállalók mozgásterének csökkenésével, a munkaadó tőketulajdonosoknak kedvező szabályok bevezetésével jártak. Mivel a globalizáció lényege a perifériák és félperifériák centrumhoz kapcsolása, és ez csak a beruházási feltételek (profitlehetőségek) javításával lehetséges, a görög munkaerőpiac szabályozásának változásai jól példázzák, mit is jelent a globalizáció a munkajövedelemből élők számára.

A szociális partnerekkel történt egyeztetés után új munkatörvénykönyvet, majd ennek alapján reformcsomagot fogadtak el, amely az OECD ajánlásainak vonalába vág. Lényege:

1. A bérnövekedés korlátozása. Az egy főre jutó reálbér 1998 és 2001 között évi 1,5-2,5%-ot emelkedett. Ez, a javuló termelékenységgel együtt az egységnyi munkaerőköltségek reálértékének csökkenésében realizálódott: ez 1998-ban még 1,2%-kal emelkedett, az ezt követő 3 évben azonban összesen 3,7%-kal csökkent. Megjegyzendő, hogy a 90-es években a munkaerő költsége csak 1995-ben, 1997-ben és 1998-ban nőtt valamelyest, a többi évben csökkent.¹⁰

2. A munkaerőpiac "flexibilitásának", magyarán a munkavállalók kiszolgáltatottságának növelése. Ide tartozik a lehetséges munkaórák számának növelése, amellyel a munkaadót terhelő túlóraköltségek csökkennek. Az új törvény szerint az alkalmazott akár napi 10 órán át is dolgoztatható, akár 4 nap egymás után, (a heti óraszám elérheti a 48-at) 6 hónapon át normál bérezéssel. A plusz órákat a csak a következő 6 hónapban kell visszaadni a dolgozóknak. További módosítás volt a részmunka alkalmazási körének kiszélesítése mind a köz-, mind a magánszférában. A nagy munkanélküliséggel sújtott területeken lehetőséget teremtettek regionális (az ágazati, vállalati kollektív szerződésektől eltérő) munkaszerződések kötésére, amely megengedi a nemzeti béregyezményben meghatározott minimálbéren való alkalmazást.

Mindez azonban az OECD szerint még mindig nem ad elegendő rugalmasságot a görög munkaerőpiacnak. 1998-as ajánlásai szerint¹¹ például oldani kell a családfők foglalkoztatásának védelmét, hogy a nők és a fiatalok nagyobb mértékben vállalhassanak munkát. Ugyanezért sérelmezték, hogy alacsony a munkaerőpiaci forgalom, vagyis az elbocsátott munkások száma, s így nagy a munkatapasztalattal egyáltalán nem bírók vagy hosszú ideje munka nélkül lévők aránya.

Az OECD ajánlásainak sorába tartozott továbbá a kezdő bérek csökkentése, a törvényesen megállapított "általános" minimálbér alatti foglalkoztatás, a társadalombiztosítási járulék (35%) csökkentése, a munkát vállaló nyugdíjasok nyugdíjának csökkentése.

Tudni kell, hogy a bőkezűnek mondott görög nyugdíjrendszer csak a kisebbség számára valóság. A nyugdíjak többsége igen alacsony az OECD által szintén magasnak talált bérekhez viszonyítva. Csak kevesek járandósága magas.

Magyarország példája

Magyarországon, a szocializmusnak nevezett rendszer maradványként - a térség más országaihoz hasonlóan - a törvény számos rendelkezéssel védte a munkavállalók érdekeit. A rendszerváltás azonban nem hagyott alternatívát a globalizáció hatásaival szemben, s nem is ésszerűtlenül a menekülés előre elvet, a globalizációs folyamatokhoz való aktív alkalmazkodást tolta előtérbe. Ez praktikusan az EU-ba igyekvéssel magyarázható liberalizációt, deregulációt jelentette, jelenti. E folyamatnak éppúgy része a munkáltatók érdekeit szem előtt tartó munkaerőpiaci reform, mint Görögországban vagy bármely más, hasonló utat járó országban.

A rendszerváltás óta Magyarországon többször is módosították a munka törvénykönyvét, 1999-ben például tízszer. A jogászok szerint e módosítások túlnyomó többsége a munkavállalók hátrányára történt. Az 1989 előttivel ellentétben a kormány a munkavállalók érdekeit ért sérelmek miatt több oldalról (szakszervezetek, ellenzék, szociális partnerek) érkező tiltakozás ellenére az eredeti javaslatokat vitte a parlament elé, amely a változtatásokat a kormánykoalíció többségi erejére támaszkodva 1999 augusztusában meg is szavazta. Mivel a kormány, illetve a parlament összetétele a szabad és demokratikus választások eredményeként a nép akaratát tükrözi, levonhatjuk a következtetést, hogy a munka törvénykönyvének szigorítását maguk a munkavállalók akarták.

De miben is álltak ezek a változtatások?¹² Az éves szabadság korlátozásában, a munkavállaló kilépésének nehezítésében, a dolgozók leltárfelelősségének szigorításában, a betegszabadság korlátozásában, a szakszervezetek gyengítésében stb.

A munka törvénykönyvének módosítása ezt követően az EU-ra való hivatkozással ("jogharmonizáció") tovább folyt. Jogi szakértők szerint azonban az EU irányelvei a dolgozók munkahelyi védelméről szólnak, minimumkövetelményeket állítanak föl, így a magyar munkavállalók jogainak csorbításához az EU nem lehet hivatkozási alap.¹³

ÖSSZEFOGLALÁS

A fejlett országok a kapitalizmus törvényszerűségének megfelelően továbbra is monopolizálják a csúcstechnológiákat, ez napjainkban a nem elektromos gépek gyártásában való fölényükben nyilvánul meg. A fejlődő országok ipari szerepének növekedése csak kisebb, és a technológia fejlődésére nézve nem meghatározó részben ment a legfejlettebb centrumországok rovására. A fejlődők statisztikai súlyának növekedése leginkább a volt szocialista országok térvesztésének, valamint a helybeli követő jellegű iparfejlődési útnak és a transznacionális vállalatok nemzetközi tevékenységének (a beszállítói hálózat és termelés kitelepítése oda, ahol az erkölcsileg kopott tőkék az alacsony munka-, adó és egyéb költségek jóvoltából még gyümölcsöt hoznak) következménye.

Mind a követő jellegű "saját" iparosítás, mind a transznacionális tőke tevékenysége korántsem új jelenség, hanem a piacgazdasághoz már a globalizáció kora előtt is elválaszthatatlanul hozzá tartozó összefüggésnek a folyománya. Annak, hogy az olyan világgazdaság, amelyben a termelőerőket elszigetelten, parciális töredezettségben működtetik, eleve hierarchikus: működését és azt, hogy melyik ország hol foglal benne helyet, a hierarchia csúcsán állók határozzák meg. Minél jobban kiteljesedik a rendszer, annál zártabbak a kasztok, annál inkább csökken - az amúgy is korlátozott - lehetőség a pozícióváltozást hozó felemelkedésre. A puszta empirizmus is ezt bizonyítja, hiszen ha ez nem így van, akkor mi magyarázza, hogy immár több mint egy évszázada alig, fél évszázada pedig egyáltalán nem változott az elit összetétele. 1980 és 1998 között a fejlett (Triád) és fejlődő országok egy főre jutó GDP-jének aránya 18-szorosról 21-szeresre nőtt.¹⁴

A technológia fejlődésével a gépesítettség növekedésével jár a profit lekötött tőkére, a termelésre vetített arányának hosszú távú - ingadozásokkal tarkított -, tendencia jellegű esése. Ezt csalhatatlanul bizonyítják az USA adatai. A profitráta esését az egységnyi munkaerőköltség csökkentésével (a bérek leszorításával, a munka intenzifikálásával, fizetetlen túlmunkával stb.) lehet egy ideig ellensúlyozni. Ez magyarázza a termelés kitelepítését az olcsó bérű országokba, illetve a fejlett országok munkaerőpiaci reformjait. Az USA esetében azonban jól látszik, hogy ezek a trükkök csak ideiglenesen emelik meg a profitrátát, hosszabb távon legfeljebb az esését csökkentik. A korábban jóléti rendszereket kiépítő országok adózási rendjében azonban jelentős tartalékok vannak: a profit adó- és egyéb járulékterheinek csökkentése egy ideig hatékonyan ellensúlyozhatja a bruttó profitráta esését. Többek között ez az egyik fontos oka az állam visszavonulásának, az általános deregulációnak, amelyben egyébként hosszabb távon komoly veszélyek rejlenek.

A munkaerőpiacok szabályozásának változásai a magántőke mozgásszabadságának növelését szolgálják. Mivel pedig a liberalizmus alapelve szerint "az én szabadságom addig terjed, amíg a másik ember szabadsága korlátot nem szab neki", a munkáltatók szabadságfokának törvényi növelése értelemszerűen a munkavállalók szabadságának csökkenésével jár.

Irodalom

Artner Annamária (2000/a). Modernizációs stratégiák az új világgazdasági helyzetben. Görögország példája. A Gazdasági Minisztérium számára készült tanulmány MTA VKI 2000 június

Artner Annamária (2000/b). Transznacionális vállalatok a globalizálódó világban - egyes szektorális jellemzők. Háttértanulmány a dr. Csikós-Nagy Béla által vezetett T/025055 sz. OTKA-programhoz. Augusztus

European Economy (1999) No 69., Review

International Yearbook of Industrial Statistics 2000, UNIDO

OECD (1997). Economic Surveys. Ireland 1997

OECD (1998). Economic Surveys. Greece 1997-1998

Survey of Current Business US Department of Commerce különböző számai

Szőke Károly (2000). Útban a modern rabszolgaság felé? Kézfogás 2000 november., 6. old.

Török Katalin (1999). Leltár a Munka törvénykönyvéről. Népszava, 1999. december 30.

Török, Katalin (2000). Eredményes tárgyalás a Munka törvénykönyve ügyében. Népszava, 2000. július 26., 1 és 4. old.

WEFA Industrial Monitor 1999-2000. Ed.: Priscilla Rumbull & Frantz R. Price. WEFA Aprimark Company. John Wiley & Sons, Inc. New York

World Economic and Social Survey 1999, UN

World Investment Report 1999 és 2000, UN 

1 A cikk alapjául "A magyar gazdaság világgazdasági környezetét középtávon meghatározó tényezők" című GM 2347 sz. kutatási projekt számára 2000 novemberében készült háttértanulmány szolgált. Ez értelemszerűen 1999-es legfrissebb adatokkal dolgozhatott. Mivel az adatok frissítésétől nem várható a dolgozatban tárgyalt hosszú távú trendek cáfolata, az egy-két évvel fiatalabb statisztikák beemelésétől - különös tekintettel az ehhez szükséges munka időigényességére - eltekintettünk.

2 Befektetéseik egymás piacán és azokban az országokban, ahol befektetéseik dominánsak. UN-definíció. Ld. World Investment Report 1999, 22. old.

3 Léteznek meghatározatlan szektorú ("unspecified") befektetések is. Ezek aránya is 1988 és 1997 között 84,%-ról 5.8%-ra csökkent..

4 International Yearbook of Industrial Statistics 2000, UNIDO

5 Az alábbi elemzés az International Yearbook of Industrial Statistics 2000, UNIDO, 57-60. oldalán található táblázaton alapul.

6 World Investment Report 2000, 442. old.

7 Artner (2000/b)

8 Az alábbi elemzés a Survey of Current Business különböző (19996-2000-es) számaira épül.

9 Ld. bővebben Artner (2000/a)

10 European Economy No 72, 2001 Review, 324-325. old.

11 OECD (1998) 73.old.

12 Ld bővebben Török (1999)

13 A további módosításokról ld. Szőke (2000) és Török (2000)

14 World Economic and Social Survey 1999, 261. old.

Artner Annamária [Magyar Tudomány, 2002./7 .]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010