Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

A benchmarking mint módszer - első közelítésben - fordítható "versenyelemzésnek", de e módszer lényegesen több annál, amit a magyar megfelelője kifejez. "A benchmarking általános összehasonlítás: mások eredményeinek kritikus értékelése, önmagunk erényeinek és erős pontjainak keresése, ami nyitottsággal, őszinteséggel és a folyamatos, alkotó tanulás szándékával és gyakorlatával párosul." Mivel e módszer viszonylag frissnek számít és a hazai gyakorlatban kevéssé ismert, célszerűnek látszik az eljárás legalább vázlatos bemutatása. A módszer jobb megértését néhány - gyakorlati életből vett, részben a hivatalos (tehát bárki által hozzáférhető) - statisztikai adatokra épülő, a KTI Közlekedésgazdasági tagozatán végzett kutatás eredményeinek az ismertetése segíti elő.

A benchmarking helye és szerepe a közgazdasági vizsgálatokban

A benchmarking lényege a saját cégünknél alkalmazott megoldásoknál lényegesen jobb megoldások állandó, folyamatos keresése és e megoldások bevezetése a versenyképesség javítása érdekében. A következők - Csath M. cikke [1], Ph. Kotler [2] és Bauer A. - Berács J. [3] könyve nyomán - röviden, de még az érthetőség határain belül ismertetik az eljárás lényegét. A benchmarkinggal kapcsolatos tévhitek és a valóság összevetését az 1. táblázat tartalmazza.

A cég feladata minden értéktermelő folyamatban megvizsgálni a költségeket és a teljesítményt, valamint felkutatni azokat a lehetőségeket, módokat, amelyek azok javítására alkalmasak. A költségeket, fajlagos értékeket, teljesítményeket - amennyiben lehetséges - meg kell határozni a versenytársakra is, amelyek bázisértékeknek (benchmarks) tekintendők; a vizsgált cég azokat viszonyítja a saját költségeihez és eredményeihez. A benchmarking tehát egy mérési, tanulási és hasznosítási folyamat, ennek egyik lépése az összehasonlítás, a vizsgált vállalat helyének, pozíciójának (bázisértékeinek) a meghatározása.

1. táblázat

A benchmarkinggal kapcsolatos tévhitek és a valóság

A benchmarking eljárás lényeges szempontjai a következőképpen foglalhatók össze:

1)       Mire összpontosítsunk?

Nem a felszínen jól látható pénzügyi eredményeket, hanem e módszer segítségével azok kiváltó okait akarjuk megismerni.

2)       Mit akarunk javítani?

Nemcsak a termelő, vagy a szolgáltatási folyamatok, hanem a cég vagy vállalat valamennyi tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében is alkalmazzuk.

3)       Hányszor végezzük el?

Tartós és kiemelkedő sikerre többnyire csak azok a vállalkozások számíthatnak, amelyek készek és képesek a folyamatos megújulásra, az állandó tanulásra és változásra, ezért a benchmarking folyamatosan végzendő tevékenység.

4)       Etikus-e a benchmarking?

A versenytársak vevőinek, beszállítóinak a kikérdezése etikai kérdéseket is felvethet, de törekedni kell a csak legális és etikus eljárások alkalmazására.

5)       Melyik területre, folyamatra végezzük?

Például valamely közlekedési vállalatra, azon belül annak áru- vagy személyszállítási tevékenységére. E cikkben elsősorban a vasúti áruszállításra koncentrálunk.

6)       Mit és hogyan mérünk?

Olyan mértéket és mutatószámokat kell meghatározni, amelyek lehetővé teszik az egyértelmű összevetést.

7)       Kihez, mihez hasonlítunk?

A hasonlítás tárgya, vagyis az a cég vagy vállalkozás, amelyhez magunkat mérjük a "benchmark" (a bázisérték), amely mintának is nevezhető. Pl. egy külső mintához hasonlítás esetén a versenytársakhoz, ezen belül hazai vagy külföldi cégekhez viszonyítunk.

8)       Más hogyan csinálja?

E szakasz adatgyűjtést és elemzést jelent. A felhasználható információk gyűjthetők szakfolyóiratokból, napilapokból, Internetről, kérdőíves felméréssel, statisztikai kiadványokból.

9)       Mit kezdjünk az eredményekkel?

A saját adottságok és környezet, valamint a lehetőségek és célok figyelembevételével új ötletek, lehetőségek kereshetők.

A benchmarking egyik alapkérdése, hogyan határozzuk meg a versenytársakat, a "legjobb gyakorlatú" vállalatokat. "Jó kiindulópont a vevők, a szállítók és közvetítők kikérdezése, kiket tartanak ők a legjobbnak. Ezen kívül nagy tanácsadó cégeket is megkereshetünk, akik adatbázisokba gyűjtik a legjobb módszereket. Hogy a költségeket ellenőrizhessük, célszerű a kritikus pontokra összpontosítani, amelyek a fogyasztói elégedettséget és a vállalati költségeket leginkább meghatározzák, illetve amelyekről tudjuk, hogy lényegesen jobb teljesítmény is létezik."

A benchmarking közel áll a SWOT elemzéshez (erős-gyenge pont, lehetőség-veszély elemzése), hiszen ott is viszonyítási alapot kell keresni, de a viszonyítási alap gyakorta nincs nevesítve. A benchmarking annyiban tér el a hagyományos versenyelemzéstől, hogy nem feltétlenül versenyelemzés, valamint folyamatorientált és a legjobbhoz mér.

Abból a szempontból sem feltétlenül versenyelemzés, hogy nemcsak a versenytársak termelési, szolgáltatási folyamatához lehet hasonlítani a vizsgált céget, hanem bármelyikhez, ami - kitekintve az alágazat határain kívülre - segíti a stratégiaalkotás kreativitásának fokozását. A módszer folyamatorientáltsága jól szolgálja a vevők érdekeit, mert a folyamatok mentén keresi a javítási lehetőségeket, és így hozzájárul a különféle tevékenységek költségeinek és értéknövelési lehetőségeinek átfogó értékeléséhez. Mivel a legjobbhoz mérés magasra teszi a mércét valamennyi munkatárs és alkalmazott számára, csökkenti a túlzott önbizalmat, szélesíti a látókört és ösztönzi a jobb eredmények elérésére való törekvést. Végül is nevezhetnénk a módszert szintfejlesztésnek is, hiszen lényegében arról van szó, hogy „belőjjük”: a vizsgált cég hol helyezkedik el a piacon a többiekhez képest, és mit kell tennünk ahhoz, hogy szintmutatói javuljanak, tehát a piachoz való alkalmazkodási vagy adaptációs képessége jobb legyen.

Pálfalvi József [Közlekedéstudományi Intézet 2002.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010