Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

A bíráskodás területén várható változások

A tornasport fejlődési irányát elsősorban a szabályalkotók és a versenybírók határozhatják meg, mivel az ő kezükben összpontosulnak az edző és a tornász munkáját szabályozó szálak. Ezért kiemelten fontos a bíráskodás területén várható változásokról beszélni.

·       Elsőként azt a folyamatot említenénk, mely az utóbbi időben egyre sikeresebben kezd működni, azaz feltehetően tovább folytatódik a magas színvonalú, egységességre törekvő szakmai továbbképzések szervezése, hogy egyre magasabban kvalifikált versenybírók értékeljék a gyakorlatokat. A szándékosan, vagy szakmai hiányosság miatt tévedő pontozóbírókat pedig továbbra is figyelmeztetik (sárga lap), kizárják (piros lap), vagy büntetik (eltiltás).

·       Mint ahogy az atlétikában vagy az úszásban kevés lett a tizedpontosságú eredmény-megállapítás, úgy a tornában is tovább kell terjedjen a századpontok alkalmazása. Így a holtversenyek száma is csökkenne.

·       A pontozóbírók számának növelésével, illetve két zsűri kialakításával ("A" zsűri az anyagerősséget, a "B" zsűri pedig a kivitelt értékeli) objektívebbé válik a bíráskodás.

·       Tovább kell keresni a "semleges bírók" foglalkoztatásának lehetőségeit anélkül, hogy az a színvonal rovására menne.

·       A legnagyobb változást a képmagnó, a pontozógép alkalmazása eredményezné, mely valósággal forradalmasítaná a bíráskodást és az eredmények is valósabbak lennének.

A változások mellett azonban mindig törekedni kell a bíráskodási elvek egyszerűsítésére és bizonyos fokú állandóságára, mert a néző nemcsak látni, hanem érteni is akar, és ha nem tudja figyelemmel kísérni a történéseket és azok okait, az a sportág népszerűségének csökkenését eredményezi.

A versenyrendezés várható változásai

A verseny a torna ünnepe, ahol a tornásznak éreznie kell, itt ő a fontos, őt és a nézőket kell kiszolgálni. Ezért olyan körülményeket kell teremteni, hogy a versenyző a maximumot tudja nyújtani. A szervezés egyik alapfeltétele (a jó infrastruktúra mellett) a versenyzők jó hangulatának biztosítása. A jó munkahőmérsékletet a külsőségek megfelelő összhangja alakítja ki. Természetesen a versenyző mellett a néző a másik fontos tényező, aki – mint már írtuk – látni és érteni akar.

Szerencsére egyre több az igényes néző, ezért meg kell teremteni a versenyző és a néző közötti érzelmi kapcsolatot, ki kell szolgálni a nézőt. (Ez gazdasági megfontolásból és a sportág népszerűsítése szempontjából is fontos!) Tehát nézőket csalogató, versenyzőt, nézőt kiszolgáló versenyeket kell rendezni! Ennek egyik lehetősége, hogy különböző filmtechnikai eszközök, tornászfilmek, trükkök, artisták, művészek, műsorvezetők színesítsék a versenyeket. A tornához közel álló sportágak (aerobic fitness, RSG) versenyzőinek bemutatói is jó hangulatot tudnak teremteni. Igény van a show műsorokra, a vegyespáros bemutatókra, melyek vonzzák a közönséget és népszerűsítik a tornát. (Elképzelhető a férfi talajgyakorlatok zenére történő bemutatása is, ami ugyancsak érdekes színfoltja lenne a versenyeknek.)

Várhatóan a kontinentális szervezetek által rendezett egyéni versenyek fontossága is megnő, ahol majd együtt rendezik a férfi–női, felnőtt–ifjúsági viadalokat. Számolnunk kell a profi, pénzdíjas versenyek, szerbajnokságok számának növekedésével, és az előírt gyakorlatok eltörlése után – sajnos – a csapatbajnokságok megszűnésével is. Ebben az esetben viszont a torna az egyéni versenyek, a cirkusz, a show irányába mozdulna el.

A gyakorlatok anyagerőssége és a tornaszerek területén várható változások

1996-ban, az atlantai olimpián kellett utoljára előírt gyakorlatokat bemutatniuk a tornászoknak. Ettől kezdődően az edzők és versenyzők energiájának és edzésidejének mintegy 30–40%-a felszabadult, hisz már nem kellett az előírt gyakorlatok elemeit tanulni, illetve csiszolni. Ez a változás egyértelművé tette az eddiginél is rohamosabb anyagerősség-növekedést. A látványosságot illetően eddig sem lehetett panaszunk, mivel lélegzetelállító, ugyanakkor gyönyörűen kivitelezett gyakorlatokat láthattunk, nem nehéz megjósolni, hogy a jövőben ez még fokozottabban fog jelentkezni. Az előírt gyakorlatok eltörlése mellett a szerek minőségi javulása, illetve a kiegészítő szerek bővülése is segítheti a torna fejlődését.

A leérkezési helyek kedvező változásai például az egészség megőrzése mellett, a magasabb szintű leugrások bátrabb vállalását eredményezheti. Várható, hogy tovább nő a szerek rugalmassága (talaj, ugródeszka, nyújtó, gerenda, korlát–karfák stb.), ami szintén anyagerősségjavulást von maga után. Elképzelhető, hogy a felemáskorlát karfáinak további formáját az "egykarfás szer" fogja felváltani. További minőségi javulást eredményezhet a mozgások biomechanikai elemzésének szélesebb körű felhasználása, mely jól segítheti a tapasztalt, "jó szemű" edzők munkáját.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a torna további fejlődés előtt áll, ezért népszerűsége nem csökken, látványossága pedig még értékesebbé teszi a média részére, mint eddig bármikor. Az ilyen ugrásszerű fejlődésnél azonban fennáll annak a veszélye, hogy könnyen rossz irányba tolódik a torna fejlődése és elkanyarodik a ma megszokottól. Bízzunk azonban a FIG vezetésében, mely eddig is jól védte a torna érdekeit és remélhetőleg ezt a kérdést is jól fogja megoldani.

A magyar torna kilátásai

A magyar női és férfi torna – kisebb megszakításokkal – mindig a világ élvonalába tartozott és meghatározó szerepet játszott fejlődésében. Számos elemet magyar versenyző mutatott be először a világon, melyeket azután róluk neveztek el és így örökre beírták nevüket a tornatörténelem könyvébe (Pataki, Magyar, Guczoghy, Borkai, Csollány stb.).

Nem véletlenül nyertünk 13 (!) olimpiai bajnokságot, számos VB és EB aranyat, melyekkel igen előkelő helyet foglalunk el a sportágak rangsorában. De nem csak az aranyérmek száma parancsol tiszteletet, sportdiplomáciai sikereinkre is büszkék lehetünk. Dr. Karácsony István, a Nemzetközi Torna Szövetség Férfi Technikai Bizottságának tagja, és elnöke az Universiade Torna Szakágának. Benkéné Balikó Györgyi pedig az Európai Torna Szövetség Női Technikai Bizottságának vezetője.

Reális tehát az a reményünk, hogy az átmeneti hullámvölgyből most is – mint már annyiszor – kikerüljünk és csúcsra vezessük versenyzőinket. Ennek eléréséhez természetesen nagyon tervszerű, kemény, szakszerű munkára és össze- fogásra van szükség. Tudjuk, hogy az olyan pontozásos sportágakban, mint például a torna, igen nehéz összefogásról beszélni, mivel a bíráskodásban sok a szubjektív elem, és egy-egy gyakorlat értékelésénél sok vélt vagy valós seb keletkezhet. Ezért a sportágnak szüksége van egy olyan szaktekintélyre, akit mindenki elfogad és emberi értékei is alkalmassá teszik a tornasportban dolgozók összefogására.

A jelenlegi gazdasági helyzet csak kevés főfoglalkozású edző működését teszi lehetővé és sajnos elég sok szakosztály meg is szűnik, de jobb marketing tevékenységgel és a média által nyújtott lehetőségek jobb kihasználásával ez az állapot megfordítható. Úgy gondoljuk, hogy a vidék tornasportjának felkarolásával, a nekik nyújtott több támogatással nagyon sokat nyerne a sportág. Gondoljunk csak a békéscsabai tornaműhelyre, mely nemcsak olimpiai bajnokot (Ónodi Henrietta) nevelt, hanem Lukács József vezetésével évek óta vezérként cipeli a hátán a magyar női tornát. Vagy a győri iskolára, ahol a Röck Samu vezette csoport egy olimpiai bajnokot (Borkai Zsolt), olimpiai és VB második helyezettet (Csollány Szilveszter), VB 5. helyezettet (Fajkusz Csaba) stb. adott a magyar tornának. De említhetném Dunaújvárost (Supola, Kovács Péter) vagy Nagykőröst (Donáth Ferenc) is.

Fel kell éleszteni tehát a tornát olyan nagyvárosokban, mint Szeged, Miskolc, Debrecen, Pécs, hogy csak néhányat említsünk (és természetesen a kisebb településeken is). A tornát népszerűsítő versenyeket, bemutatókat kell szervezni, hogy egyre több gyerekbe oltsuk be a torna szeretetét, a tornászni vágyást. Az iskolai testnevelésben vissza kell adni a torna rangját és megbecsülni (erkölcsileg, anyagilag) azokat a testnevelőket, akik segítenek a kiválasztásban. El kell érni, hogy a szakemberek becsüljék meg egymás eredményeit (régmúlt, vagy jelenlegi, elméleti, vagy gyakorlati, edzői, vagy marketing tevékenységét)

A tornát abbahagyó, a sportágtól visszavonuló versenyzőket a sportágban kell tartani (mint aktivista, edző, manager, orvos, pszichológus, vagy csak egyszerű szurkoló). A kiváló nemzetközi eredményeket elért versenyzőket (Magyar, Borkai, Ónodi, Guczoghy, Kovács P. stb.) pedig meg kell becsülni és a támogatók élére kell állítani! Ebben a sportágban is kulcsfontosságú az utánpótlás helyzete, melyet széles alapokra kell felépíteni. Igen fontos a rendszeres továbbképzések megszervezése is, ahol minden értékes gondolatot időben át kell adni a kollégáknak. Nagyon jó lenne, ha abból a 16 (!) magyar edzőből, akik jelenleg külföldön dolgoznak és ott öregbítik a magyar torna hírnevét minél hamarább és minél többen ismét a magyar torna szolgálatába állítanák szaktudásukat, mert nagyon hiányoznak.

Összegezve: bár eredményeink most is figyelemreméltóak, reális remény van arra, hogy férfi–női tornászaink rövid időn belül ismét meghatározó szerepet játszanak majd a nemzetközi tornászéletben.

Hamza István [Változó Világ 20.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010