Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok |
|
|
|
|
|
A káoszelmélet
részleges újszerűsége és a vizsgálható rendszerek széles skálája
miatt sokakban keltette azt az érzést, hogy itt a tudomány alapvető
megváltozásáról van szó. A káosz koncepciója így divattá vált a
tudományos élet számos területén, ami azt eredményezte, hogy a káoszelméletről
szóló diskurzus kikerült a természettudományos vagy matematikailag képzett
közösség berkeiből.15 A fent elemzett tévedések, félreértések
nagy részét ez a jelenség okozta. Emiatt ellenőrizhetetlen kijelentések
sokasága született a témához kapcsolódóan: "A nemlineáris
rendszerek és folyamatok nem mutatják a lineáris rendszerekhez köthető
jól ismert, harang alakú eloszlást, ahol a változás fokozatos és
rendezett, és ahol a mérések egy átlagos érték köré
csoportosulnak. Ezzel szemben többek között Mandelbrot és Gleick
felfedezték, hogy a nemlineáris rendszerekben a változás véletlenszerűbb
és kevésbé megjósolható, diszkontinuitásokat foglal magában, továbbá
hirtelen változásokat a simákkal és az állandósággal szemben - az
alacsonyat nem feltétlenül követi magas." (Globalcomplexity.org). Túl
azon, hogy ebben az idézetben is előfordulnak koncepcionális hibák,
itt egy nagyon tipikus jelenségre hívjuk fel a figyelmet. Mivel a káoszelmélet
használja a matematika eszköztárát, ezért a matematikai kifejezéseket
kevésbé értő közönség a változó minőségű ismeretterjesztő
irodalomból szerzi ismereteit.16 Ez esetenként roppant veszélyes
lehet, mivel az olvasó nem tudja eldönteni, hogy a szerző által leírtak
mennyire fedik a valóságot, mennyi közük van a bemutatni kívánt
diszciplínához. Szerencsére kevés pontatlanságot tartalmaz a
legismertebb ilyen mű, James Gleick könyve a Káosz - Egy új tudomány
születése.17 Gleick
azonban soha nem volt természettudós vagy matematikus. Ő újságíró,
így legfeljebb azt fedezhette fel - újra -, hogy miként lehet természettudományos
témájú könyvvel felkerülni a sikerlistákra. Leginkább persze a
bevezetőben is említett írásokat ajánlhatjuk a téma iránt érdeklődőknek
(Muraközy [1997], Fokasz [2000], Tél és Gruiz [2002]). Természetesen
nem kerülhető meg a természettudósok felelősségének kérdése sem.
A káoszelmélet társadalomtudományi alkalmazásait taglaló írásokban
rendszeresen találhatunk hivatkozásokat Ilya Prigogine különböző
munkáira. Prigogine Prigogine 1977-ben kapott Nobel-díjat a "nemegyensúlyi
termodinamikához való hozzájárulásáért, különös tekintettel a
disszipatív struktúrák elméletéért" kapta. Ennek ellenére ő
sem tévedhetetlen. A dinamikus rendszerekkel kapcsolatos nézeteit -
melyek többek között a determinizmus kérdéseit és az irreverzibilitást
érintik - sokan vitatják (ld. Bricmont [1996]). Ez azért lényeges,
mert Prigogine a természettudományokon belül fejti ki tevékenységét,
ezért azon belül bírálható, cáfolható. Népszerű könyvei viszont
elfedik az elméletét érintő ellenvetéseket. Konklúzió
A
fenti példák azt sugallják, hogy veszélyes dolog a természettudományokat
kellő megfontolás nélkül társadalmi jelenségek magyarázatára használni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne matematikai módszereket
alkalmazó elméletekkel bizonyos ilyen megfigyeléseket modellezni. Az
elmúlt években, évtizedekben számos sikeres vagy kevésbé sikeres elmélet
született, amelyek a széles értelemben vett társadalmi folyamatokat,
struktúrákat, emberi viselkedéssel kapcsolatos jelenségeket próbálják
leírni matematikából, fizikából eredeztethető eljárásokkal.
Ilyennek tekinthető a kapcsolati hálózatok jellemzésének az elmúlt néhány
évben kifejlesztett számos új eszköze (a téma kiváló összefoglalását
l. Albert és Barabási 2001) vagy a menekülési pánik modellezésének
szimulációs eredményei (Helbing, Farkas és Vicsek 2000). Sőt,
sok olyan modell is létezik, amely nemlineárisan csatolt
egyenletrendszereket használ különféle társadalmi jelenségek leírására.
Modellezhetők a háborúk18, a fegyverkezési verseny vagy a járványok
terjedése (Epstein 1997). Ezek mellett találhatunk kaotikus dinamikával
(is) jellemezhető rendszereket a közgazdaságtanban (lásd pl.
Simonovits 1998) vagy akár az öngyilkosságok elemzésével kapcsolatban
(Bozsonyi és Veres 2002). Bizonyos feltételek mellett a számítógépes
hálózatok dinamikája is kaotikusnak tűnik (Veres és Boda 2000). Kétségtelen,
hogy e modellek többsége nem a társadalomtudományok hagyományos kérdéseit
taglalja, az ilyen módszerek "helyes" alkalmazása azonban megköveteli,
hogy a kérdés olyan legyen, amely kezelhető az adott eljárással. Ez
bizonyos esetekben nehéz döntés elé állíthatja a kutatót. Az ilyen
típusú kihívások viszont nagy valószínűséggel előre viszik a társadalomtudományokat
is. Lakatos László a biológusoktól félti a szociológiát (Lakatos
2001), véleményem szerint inkább a dilettáns/naiv/felszínes társadalomtudósoktól
kellene megóvni a társadalomtudományokat. Irodalom
Albert,
R. and Barabási, A. L. (2001). Statistical Mechanics of Complex Networks.
Centre for Self-Organized Networks, University of Notre Dame (e-print:
cond-mat/0106096) Bozsonyi
K., Veres E. (2002). Nagy időfelbontású öngyilkossági idősorok
nemlineáris viselkedése. Magyar Tudomány, XLVII. 10. Bricmont,
J. (1996). Science of Chaos or Chaos in Science? In: Gross, P. R., Levitt,
N., Lewis, M. W. (eds.): The Flight from Science and Reason, Annals of the
New York Acad. Sci., 775. Epstein,
J. M. (1997). Nonlinear Dynamics, Mathematical Biology, and Social Science.
SFI Studies in the Sciences of Complexity. Addison Wesley Longman Fokasz
N. (2000). Káosz és fraktálok. Új Mandátum, Budapest Fokasz
N. (2002). Kaotikus idősorok - a tőzsde káosza. Magyar Tudomány, XLVII.
10. Geyer,
R. (2001). Beyond the third way: the science of complexity and the
politics of choice. Paper prepared for the Joint Sessions of the ECPR,
Grenoble Gleick,
J. (1999). Káosz - egy új tudomány születése. Göncöl Kiadó,
Budapest Globalcomplexity.org.
Az idézet forrásának url-je: http://www.globalcomplexity.org/Nonlinear%20Systems.htm
Helbing,
D., Farkas, I., Vicsek, T. (2000). Simulating dynamical features of escape
panic. Nature 407, 487-490 Kuhn,
T. S. (1984). A tudományos forradalmak szerkezete. Gondolat, Budapest Lakatos
L. (2001). Mi a baj a szociológiával, és hogyan nem kéne rajta segíteni.
Szociológiai Szemle 3. Lanham,
R. A. (1992). The Implications of Electronic Information for the Sociology
of Knowledge. In: Technology, Scholarship, and the Humanities: The
Implications of Electronic Information. Irvine, California McCloskey,
D. N. (1997). A történelem, a differenciálegyenletek és a narráció
problémája. In: Fokasz N. (szerk.): Rend és káosz. Replika kör,
Budapest Muraközy
Gy. (1997). A káosz elmélete és tanulságai. In: Fokasz N. (szerk.):
Rend és káosz. Replika kör, Budapest Nováky
E. (1995a). Bevezetés a káosz témakörébe. In: Nováky E. (szerk.): Káosz
és jövőkutatás. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Jövőkutatás
Tanszék Nováky
E. (1995b). Jövőkutatás kaotikus körülmények között.In: Nováky E.
(szerk.): Káosz és jövőkutatás. Budapesti Közgazdaságtudományi
Egyetem, Jövőkutatás Tanszék Prigogine,
I. (1999). A Message (from I. P.). In: First Monday, Vol. 4 No. 8. (http://www.firstmonday.org/)
Shermer,
M. (2001). Hogyan hiszünk? Istenkeresés a tudomány korában. Typotex,
Budapest Shermer,
M. (1997). A történelem káosza. In: Fokasz N. (szerk.): Rend és káosz.
Replika kör, Budapest Simonovits
A. (1998). Matematikai módszerek a dinamikus közgazdaságtanban. Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó, Budapest Sokal,
A., Bricmont, J. (2000). Intellektuális imposztorok. Typotex, Budapest Tél
T., Gruiz M. (2002). Kaotikus dinamika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Veres,
A., Boda, M. (2000). The chaotic nature of TCP congestion control.
Proceedings of IEEE INFOCOM (3) Vicsek,
T. (1992). Fractal Growth Phenomena (2nd edition). World Scientific,
Singapore Ward, B. (1996). The Chaos of History: Note Towards a Postmodernist Historiography. Limina, Vol. 2 Jegyzetek 1
A fizika mellett a biológia hatása is számottevő. Gondolhatunk itt a
számtalan evolúciós elméletre vagy az etológia apparátusának átvételére.
2
Azaz nem létezik végtelen pontosságú mérés. 3
A kaotikus rendszereket leíró egyenletek tipikusan nem kezelhetők, nem
oldhatók meg egzakt módon, ezért csak numerikus úton tanulmányozható
viselkedésük. 4
A különböző definíciók azonban szorosan összefüggenek. 5
Itt természetesen nem arra gondolunk, hogy a természettudományokkal
kapcsolatos metaelméletekben (tudományfilozófia, ismeretelmélet stb.)
nincs mód a különböző értelmezésekre. Ezek az elméletek azonban
nem természettudományos elméletek. 6
Ehelyütt nem vállalkozhatunk annak tárgyalására, hogy ezek a módszerek
mennyire alkalmazhatók, használatuk mennyire indokolható a társadalom
kutatásában. 7
A logisztikus leképezés általános alakja: xi+1=cxi(1-xi), ahol c a leképezés
dinamikai tulajdonságait meghatározó ún. kontrollparaméter. Értelmes
- a [0,1] intervallumba képező - leképezést akkor kapunk, ha c értéke
0 és 4 közé esik. 8
Ez az ún. villa bifurkáció. 9
A helyzet nyilvánvalóan bonyolultabb, a technikai részletek iránt érdeklődő
olvasót az irodalomhoz utaljuk. Megjegyezzük azt is, hogy bizonyos értelemben
igaz, hogy a logisztikus leképezés bifurkációi új stabil fixpontok
megjelenésével járnak. Ezek azonban már az eredeti leképezés iteráltjainak
fixpontjai (és nem az eredeti leképezésé). 10
Egyes társadalomtudósok szempontjából sajnálatos lehet, hogy egy
viszonylag jól kidolgozott eszköztárú természettudományos-matematikai
elmélet nem vihető át ilyen egyszerűen a társadalmi folyamatok elemzésére.
11
Természetesen található kapcsolat a nemlinearitás két definíciója között,
ez azonban szükségszerűen gyenge, és nem ad okot az összemosásra. 12
Szükséges hangsúlyozni, hogy ez a nehézség a káoszelméletben a
kezdeti feltételek mérésének elvi korlátaiból adódik. 13
Megjegyezzük, hogy a magyar fordítás szóhasználatától eltérően a
contingency kifejezést esetlegességnek fordítottuk (nem pedig véletlennek).
14
A megfelelő valószínűségek dinamikáját leíró Schrödinger-egyenlet
azonban determinisztikus. 15
Ehhez hozzájárult az is, hogy a káoszelmélet egyes fogalmai különösebb
matematikai apparátus nélkül is szemléltethetőek anélkül, hogy a
valós tartalom csorbát szenvedne. A modern részecskefizikával ezt
sokkal nehezebb lenne megvalósítani. 16
Pedig a káoszelmélet alapvető fogalmai szemléletes példákon keresztül
a középiskolai matematika szintjén is elsajátíthatók. 17
E könyv talán legnagyobb hibája, hogy eredetileg 1987-ben jelent meg, a
tudománynak ezen ága azóta viszont nagyon sokat fejlődött. Bevezetésnek
azonban továbbra is megfelel. 18
De nem a fent ismertetett módon!
Maródi Máté [Magyar Tudomány 2002. október] |
|
|
Beszélgetések az Új Kertben :: Poesis :: Emberhit :: Változó Világ Mozgalom
Nyitó oldal :: Olvasószolgálat :: Pályázatok :: Impresszum
Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010 |