POLISZACHARIDA VAKCINÁK
Meningitisek tipikus kórokozói elleni oltás
A poliszacharida vakcinákat meningitis elleni vakcináknak is nevezik, mivel a gennyes meningitiseket 80% feletti arányban okozó három mikroba, a Neisseria meningitidis, a Streptococcus pneumoniae és a Haemophilus influenzae b elleni védekezést szolgálják.
E mikrobák számos közös tulajdonságai közül (commensalismus, kizárólagos emberi patogenitás, légúti terjedés, stb.) leglényegesebb, hogy felszínüket tok (pneumococcus), illetve tokszerű anyag borítja be. A tok anyaga stabil, komplex poliszacharida, ami meghatározza a kórokozó szerotípusát, specifikus antigenitását, emellett azonban jelentősen befolyásolja a mikroba patogenitását, virulenciáját is.
A poliszacharidák önmagukban gyenge antigének: a celluláris immunrendszert nem stimulálják (T-sejt independensek); humoralis immunválaszt is csak a 18-24. hónál idősebbekben képesek indukálni; a termelődő ellenanyagok IgM osztályúak maradnak, nem történik meg az IgG-re való átváltás; nincs immunmemória; nincs maternális immunitás sem.
Az antigénhatás erőteljesen fokozható, amennyiben a poliszacharidához (hapten) kovalens kötéssel fehérjét (carrier, schlepper) kapcsolnak. Az így létrehozott, ún. konjugált antigén T-sejt dependens immunitást indukál; védettség már a 2. élethótól kezdve kialakítható; az immunitás erőteljes és tartós; IG osztályú ellenanyagok termelődnek; az immunmemória jól működik. A konjugálás előnyeit ez ideig leginkább a H. influenzae b elleni vakcinálásban sikerült hasznosítani.
H. influenzae b (HIB) elleni oltás
A H. influenzae két tokos változata közül (“a” és “b”) a “b” szertípus 95%-os gyakorisággal fordul elő; a tokanyag kémiailag pontosan tisztázott: poliribozil-ribitol-foszfát (PRP).
A kórokozó részvétele a meningitisek etiológiájában az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedtet.
Változatlan az akut életveszélyhelyzetet létrehozó epiglottitis, valamint a H. influenzae b okozta pneumonia jelentősége is. Asplenia növeli a fertőzési veszélyt.
A PedvaxHIBâ
(Merck Sharp Dohme) vakcinában a kapcsolt fehérje a N. meningitidis külső membránfehérjéje; az
Act-HIBâ -ben (Pasteur-Merieux) a PRP-hez tetanus toxoid van kapcsolva; a
HibTITERâ
-ben (Lederle) mutáns diphtheria toxin; a ProHIBITâ
(Connought) vakcinában pedig diphtheria toxoid a konjugáló protein.
A konjugált oltóanyagok kiváló antigénhatásúak. A H. influenzae b okozta meningitisek előfordulását hatásosan csökkentették, a kórokozót a széleskörű oltásokkal egyes területeken szinten teljesen eradikálták.
Az alapimmunizálás
6 hónapos kor alatt három (a PedvaxHIBâ esetében kettő),
6 hó-1 év között két oltással történik, 1-1 hónapos intervallummal;
emlékeztető oltás a 18. hó táján.
Az 1-5. évesek immunizálására egyetlen oltás elégséges.
Számos nyugati országban a HIB vakcinát már besorolták az oltási rendbe, a DPT+polio oltással egyidejűleg adják.
Több állam a beutazáskor megkövetelheti előzetes HIB oltás igazolását.
Az oltások során komolyabb mellékhatásokat nem észleltek.
Említésre érdemes, hogy ha a konjugáló fehérje akár diphtheria, akár tetanus toxoid, ezek mennyisége a vakcinában oly csekély, hogy antigénhatásra a diphtheria vagy a tetanus vonatkozásában nem lehet számítani.
Figyelembe kell venni azt is, hogy e készítményekben csak a PRP-komponens a közös, a konjugáló fehérje más és más, ezért az oltóanyagokat nem lehet teljesen azonosnak tekinteni. Lehetőség szerint az alapimmunizálást egyféle oltóanyaggal javasolják elvégezni
Ennek ellenére az a tapasztalat, hogy megkezdett oltásban másik vakcináról való átváltás az oltási reakciót nem súlyosbította, az ellenanyagválaszt pedig esetenként előnyösen befolyásolta.
Hazánkban a PedvaxHIBâ
(Merck Sharp Dohme) és az Act-HIBâ
(Pasteur-Merieux) és Hiberix (SKB) van forgalomban.
Oltóanyagok