A magyar nyelvű irodalom első
nagy költője, vitéz katona, kalandos életű reneszánsz ember. 1554-ben született
Zólyomban, apja híres törkverő és művelt főúr, aki fia nevelését udvari
prédikátorára, Bornemisza Péterre (költő, drámaíró) bízza. Balassi Nünbergben
tanul, majd Báthory István fejedelem udvarába kerül, végvári vitéz lesz. 1579
és1582 között Egerben volt hadnagy.
Viszonzatlan szerelem köti Losonczy Annához, akit verseiben Júliának nevez, mégis
házasságot köt 1584. december 25-én Sárospatakon
unokatestvérével, Dobó Krisztinával. Szeretné a pataki várat magának elfoglalni, de
terve nem sikerül, így feleségével együtt elmenekül, és a lakodalmat már Szikszón ülik meg.1585-ben Abaújszántóról, 1587-ben
Mezőzomborról írt levelet.1591-92-ben Tokajban élt.
Boldogkő várában néhány bordala keletkezett.
Minden terve, mellyel a családja vagyonát szerette volna visszaszerezni, kudarcba
fulladt. Regénybe illő életét Esztergom ostrománál fejezte be 1594-ben. Versei,
melyek nagy műveltségről és zseniális tehetségről árulkodnak, kéziratban maradtak
fönn, 1874-ben jelennek meg először nyomtatásban.