Agárdpusztán született 1863-ban.
Édesapja, Ziegler Sándor a szabadságharcl lelkes támogatója, vagyonát fegyvergyár
létesítésére áldozta fel. A család szinte az egész országot végigvándorolta.
1870 tavaszán érkeztek a fővárosból Sályba, ahol
szokatlanul hosszú ideig, három évig maradtak. Gárdonyi így ír erről: "hét
esztendős voltam,,, mikor vidékre kerültünk. A falu, ahol apám állást foglalt,
Borsod megyében van, erdők között". Itt kezdte iskoláit az író, ennek
emlékét ma tábla őrzi Sályban a volt népiskolán. 1873 tavaszán a Ziegler család
Hejőcsabára, a ma Miskolchoz tartozó településre
költözött, Gárdonyi itt fejezte be a negyedik elemit, s a nyarat is itt töltötték.
(Emléktábláját itt is megtalálhatjuk.)
A középiskolát az ország több városában, köztük Sárospatakon
végezte. 1882-ben fejezte be tanulmányait Egerben, a tanítói oklevél megszerzése
után a Dunántúlon tanított (Karád, Devecser, Sárvár). 1885-től újságíró
Győrben, Szegeden, Budapesten.
1897-ben Egerbe költözik, itt írja leghíresebb regényeit ( Egri csillagok, A
láthatatlan ember, Isten rabjai)
1922-ben halt meg, kívánságára a várban temették el. Sírján egyetlen mondat
olvasható: "Csak a teste". Egykori lakóháza ma múzeum.