a településen, amely "…a középkorban az Oroszlánykő később a Pusztaoroszlánykő nevet viselte. Elnevezését a hagyomány szerint egykori várától nyerte, melynek kapuját két kőből faragott oroszlán díszítette". Legalább is ezt írja az 1938-as O'sváth-féle, máig legtöbbet forgatott megyetörténet.

De ahogy a középkor, mára már ez is a múlt. Hiszen O'sváth 1557 oroszlányi lakosról számol be, s jó ötven évre rá 7800 lakásban 21 ezren élnek itt, vagy 76 km²-en a Vértes hegység lábainál, negyed órányira a nagyforgalmú Bécs-Budapest (M1) autópálya csatlakozásától.

E növekedés nagyrészt a művelésre alkalmasnak talált széntelepek létének köszönhető; a bányászkodás — és a ráépülő energetikai ipar — alapvetően meghatározta a város fejlődését, munkalehetőséget adva az idetelepülőknek. Komárom-Esztergom megye negyedik legnagyobb városa immár nem annyira lélekszámban, hanem — mint az utóbbi néhány évben is — életminőségben fejlődik tovább.

75-80 gazdasági szervezet működik itt, 56 a város által fenntartott intézmények száma. 100%-os a villamoseneregia- és az ivóvíz szolgáltatás kiépítettsége, közel 100%-os a csatornázottság, teljeskörű a nagyközösségi antenna rendszer kábelhálózata, amely a magyar és műholdas programok mellett az oroszlányi helyi stúdió adásait is eljuttatja minden lakásba. Befejeződött a telefonhálózat fejlesztése és készűl az infrastruktúrát újabb elemmel gazdagító, vezetékes gázszolgáltató rendszer.

A város 18 tagú, demokratikusan választott önkormányzati testülete gyakorolja, élén a polgármesterrel a város életét érintő kérdésekben a döntési jogkőrt. Gazdálkodik a város pénzével, működteti a települést és meghatározza a fejlődés irányait. Hogy melyek ezek? A kedvező fekvés és a jó infrastruktúra révén növelni a város vonzerejét, a környező kistelepülésekkel kialakult konszenzus jegyében a térségi központ szerepet erősíteni. Munkahelyeket teremteni a lassan kivonuló bányászkodás helyébe, s olyan városi komfortot létrehozni, amely az oroszlányiaknak az idetelepülőknek és az alkalmilag idelátogatóknak egyaránt boldog, nyugodt hétköznapokat, az ezredforduló felé elvárható, európai életminőséget biztosít.

A múlt kötelez: az ősi címer ágoskodó oroszlánja megfontolt, erős és kitartó. Törekvéseinkhez épp e tulajdonságokra van ma is szükségünk.