Drozdik Orshi
Natural Philosophy II.
/Természetfilozófia II./

1988. Cepa Gallery, Buffalo
             <<< cv

 

Vázlatok Edith Simpson munkásságához
1986-87

EDITH SIMPSON,
A FELVILÁGOSODÁS SZELLEMI ÖRÖKSÉGE KÖZVETÍTÔJÉNEK,
A MŰVÉSZETEK ÉS A TUDOMÁNY AMERIKAI GÉNIUSZÁNAK ÉLETE
EDITH SIMPSON



1746. február 15-én született egy philadelphiai bordélyházban. Akkoriban még mindig Anglia jelentette az anyaországot, noha hat generáció szülöttei éltek és haltak meg úgy, hogy sohasem látták London városát. Edith anyját Marilyn Simpsonnak hívták, szegény családból származott és apja öt éves korában meghalt. Tizenhét évesen kezdett el egy nyilvánosházban dolgozni, különleges szépsége, bája és természetes intelligenciája magára vonta a nála megforduló férfiak figyelmét. A tudós emberek tanulásra bátorították, segítettek növény- és ásványgyűjteménye rendszerezésében. Azokban az idôkben Benjamin Franklin tanai egyre nagyobb elismerést nyertek, és philadelphiai követôi közül többen is Marilyn csodálói közé tartoztak. Sokszor kért kölcsön tôlük könyveket és Benjamin Franklin munkássága nagy hatást gyakorolt rá. Tizennyolc éves korában szülte meg Edithet, aki a bordélyház egyik szűk szobájában nevelkedett. Szerencséje volt, mert a kicsi keveset sírt, így vele maradhatott. Anya és lánya gyakran utaztak ki a városhoz közel esô erdôkbe, hogy virágokat, leveleket és növényeket gyűjtsenek. Néha a hegyekbe mentek, hogy kristályokat és drágaköveket ássanak ki. Marilyn sohasem töltötte szabadidejét Edith nélkül, mindent lelkesedéssel és türelemmel tanított meg neki. Idejüket olvasással vagy gyűjteményeik rendezgetésével töltötték. Diákok segítségével távcsövet építettek a bordélyház tetején, hogy nézhessék a csillagokat. Miközben anyja dolgozott, Edith növényekrôl készített rajzokat vagy a szabadban megkezdett természettudományi tanulmányait folytatta. A lány korai rajzai alapján tehetségesnek bizonyult, amelyek tükrözték Edith mélységes tiszteletét a természet alkotásaival szemben. Anyja kliensei néha meglátogatták. Voltak akik dicsérték tehetségét, mások azt tanácsolták, hogy inkább fôzni és takarítani tanuljon, hogy anyjánál jobb sorsra jusson. Ez utóbbiakkal nem foglalkozott, annál is inkább, mert anyja feltétel nélkül támogatta. A bordélyház valamennyi alkalmazottja úgyszintén, még a madame is, noha nem nézte jó szemmel, hogy egy gyerek ilyen körülmények között nô fel. A szíve mélyén ô is kitartásra bíztatta Edithet. Amikor Edith már majdnem betöltötte tizennyolcadik évét, Marilynnek volt egy huszonkét éves James Thompson nevű kliense, Benjamin Franklin egyik követôje. James tehetséges fiatalember volt, aki Angliában végezte a tanulmányait. Gondolkodását nagyban befolyásolták Francis Bacon írásai, aki 1620-ban jelentette meg nézeteit, mely az emberiség gondolkodásának alapjait változtatta meg. James gyakran beszélt Bacon-rôl Edithnek, aki szenvedélyesen beleszeretett a fiatalemberbe. Ô is viszonozta a lány érzelmeit és megkérte a kezét. 1764-ben házasodtak össze. Marilyn, aki nem viselte el, hogy elveszítette lányát, az esküvô után öngyilkos lett. Edithet ez nagyon összetörte és hetekig láz kínozta. Késôbb művészetében talált némi vigaszt és idôközben kiderült számára, hogy gyermeket vár. Ezeket az eseményeket a halál és az élet közötti természetes egyensúlyként élte meg. Késôbb teljesen a természet vizsgálatának szentelte idejét, rajzai és festményei egyre precízebbek lettek. Portréi ismertté váltak Philadelphiában és Edith nagyon jól megélt belôlük. Férfi festôk elismerését is elnyerte, aki gyakran mondogatták: "Egy nô részérôl ez nem kis teljesítmény." Akkoriban ô volt a legnagyobb festô Philadelphiában. Napi tíz-tizenkét órát is dolgozott a műtermében. Thomas fia is nagy öröm volt számára, többször le is rajzolta. A természet iránti csodálata megmaradt és az évek során hatalmas életművet hozott létre. Noha művészként nem ünnepelte a nyilvánosság, mégis széleskörű elismerést kapott. James Thompson, amikor befejezte tanulmányait, egy gépezet építésén munkálkodott, amelyet a Leideni palackban felfogott statikus elektromossággal akart működtetni. Elszánt kísérletei nem kecsegtettek a remélt korai sikerrel, hat év folytonos munka után türelmetlenné vált. Törekvô és szenvedélyes természete gátolták abban, hogy további tíz-húsz évet dolgozzon. Elkezdett inni és alkoholizmusa hamar látomásokba torkollott. Gépezeteirôl készült rajzai tükrözik rendkívüli tehetségét. Thompson csodálta Edith munkáját és elszántságát, folyamatosan bátorította ôt. Romboló ivászata tönkretette azonban a máját és 1784-ben, negyvenkét évesen meghalt. Edith, akkor harmincnyolc évesen, magára maradt. Saját vizsgálódásai mellett megpróbálta férje kísérleteit véghez vinni. Tudományos ismeretei jelentôsen bôvültek, amikor feldolgozta James munkásságát. Thomas fia közben tüdôbajos lett és 1786-ban, huszonkét évesen meghalt. Edith minden tragédia ellenére erôs maradt bánatában, meglehet igen magányosan élt. Ekkor úgy érezte, hogy nem foglalkozhat többé rajzolással és festészettel. Berendezkedett az udvarban lévô fészerben és tudományos kísérletezésbe kezdett. Nem a férje gépét akarta megépíteni, hanem Volta kísérleteit ismételte meg. Statikus elektromossággal és mágnesességgel dolgozott és a fizika lényegét elemezte. A világot két fôbb alkotórészre osztotta: sóra és szénre. A sót a tengerek és minden vízek titkos anyagának, a szenet pedig a föld kristályának tekintette. Ezekkel az anyagokkal végrehajtott kísérletei esztétikailag érdekesek és abban az idôben igen szokatlanok voltak. Azt, hogy ilyen módszert választott, sokan pusztán azért lenézték, mert elôtte senki nem dolgozott még úgy. Rájött, hogy az energia nem más, mint az anyag súlya. A reneszánsz óta egyetlen ember sem volt ilyen tökéletes, nem rendelkezett ilyen sokoldalú egyéniséggel. Nagyszerű nô volt, író, művész, a természet éber megfigyelôje, anya és szeretô. Intuitív érzékkel mindenkit olyan tökéletesen megértett, hogy nemcsak velük egyenrangúvá vált, hanem legnagyobb eredményeiket is felülmúlta. Aki csak intellektusának fenomenális voltát látja, természetének egészét nem foghatja föl. Fô szellemi hajtóereje hiányzott volna emberi alkalmazkodóképessége nélkül, míg intellektusának hiányában, ez a tulajdonsága csak egy érzékeny szereplô ezer szerepét jelentette volna. A részletek ingoványos talaján keresztül az egyedüli alapvetô egyszerűségig tudott hatolni értelmének segítségével. Saját idején kívül, és ezért minden idôkön kívül állt. Kétszer olyan hosszan állt teljes szellemi erejének birtokában, mint a legtöbb ember, és ezért kell a legnagyobbak közé sorolnunk Edith Simpson-t.