Az Én Technológiái
Az én megmunkálása, gondolat-töredékek és ötletek az
Én megmunkálása címû projekthez
(1992. október 14.)

epimeleia beautou /az önmagunkkal való törôdés/ az én megalkotása A hatalom és az uralkodás technológiái az egyénen kívülrôl származnak, az én átalakulása azonban a testre, lélekre, gondolatokra, viselkedésre gyakorolt befolyások révén következik be, melyek segítségével egy személy a tökéletesség vagy boldogság állapotát éri el, bölccsé avagy halhatatlanná válik. (Az én alakításának folyamata során meg lehet érteni, hogy miképp torzítják el külsô hatalmi erôk az "Én"-t. Külsô erôk képesek ugyanis rávenni az egyént egy "Én" létrehozására, mely akár a valós "Én" alternatívájának tûnhet.) A történelem során különbözô technikák léteztek az én átalakítására. (Történelmi példák segítenek e folyamat megértésében.) Az én hagyománya Keleten és Nyugaton eltérô. A nyugati gondolkodásba John Cassian (305-432) ültette át a keleti hagyományt. A kötelesség helyébe a tiltást állította. A személyiség elfogadása. Az én megalkotása. Az én megtagadása. Az én romantikus felfogása - beismerés, megosztottság, az ideális felé való menekülés. Az énnel való foglakozás régebbi vonulata ellensúlyt képez Freud a valódi én felfedezésére tett kutatásaihoz. "Ki"-ként viselkedünk? Meg kell értenünk, hogy honnan származnak a modellek, melyeket viselkedésünk, identitásunk kialakításához használunk. Hogyan formálta az intézményesített tudás viselkedésünket, hogyan alakította vágyainkat a média szerteágazó hatalma. Valaki újjá válni a legérdekesebb dolog az életben. Az énünket azzá formálni, amik lenni szeretnénk erôfeszítést és módszeres kitartást követel. "Felrúg bevett törvényeket és valamiképpen megelôlegezi a jövendô szabadságot." Megszabadulni az érvényes hatalomtól lehetôvé teszi az én átalakulását. Elôször is meg kell érteni, hogy a külsô erôk miképp kényszerítik rá az "Én"-t az engedelmeskedésre. A jövôt illetô meglévô programok elfogadása, még ha a legjobb szándék áll is mögötte, annyit tesz, mint az elnyomás eszközévé válni. Mielôtt elfogadunk egy modellt, meg kell vizsgálnunk, és fényt kell deríteni a mögötte rejlô intézményre és szerteágazó érdekekre. Az én megelôlegezi a jövendô szabadságot, egy másfajta életet. Az életet, amirôl az Én álmodik saját maga számára. Az életben az Én megtapasztalja a képzelôerô szabadságát, a determináció hatalmi rendszereitôl való szabadságot. A képzelôerô szabadságával élni egyenlô egy az Én-t támogató környezet kialakításának lehetôségével. Kisajátítunk magunknak egy "én"-t vagy az én ismeretének tükrében és az én megformálása révén alakítjuk azt? Van az "én"-nek lehetôsége az én átalakítására? Hol a kisajátítás határa? Hol kezdôdik az önmagunkkal való foglalkozás? Mikor tudja valaki hasznosítani magát, az én és annak vágyainak (szükségleteinek) ismeretével? Egy nô számára nyilvánvaló az ambivalencia: az intellektuális és az erotikus dialektikus diszkurzust hoz létre. Küzdelem az ellentmondással: megvetni a férfiakat és kultúrájukat - patriarchális és oppresszív lénye miatt - vagy kimutatni a vágyat befogadásukra. Vagy megtalálni az egyensúlyt, mely az ambíció, a filozófiai és testi szerelem metszéspontjában leledzik.