A NORMÁLIS (NÔI) TEST

Drágám, ártatlanul létezne TESTEM, de körülírtad, hasonmássá tetted, itt van neked, amit SZAVAID leírtak, tied lettem teljesen. Látleleted: NORMÁLIS. Visszhangzik bennem, túláradok érzelmeimben, hallom, ahogy mondod, látom, ahogy írod: EGÉSZSÉGES a testem. Meghatároztad állapotom. Tekinteted fogságában szavaid hallom örökké. Érzem, hogy azonos lettem veled. Halhatatlanságodba fogadtad-e hasonmásom, amit szavaid fészkében szültél magadnak belôlem? Halandó lesz-e valódi létem, vagy szavaid ôrzik majd lenyomatod rólam? Szövegedbe szôve testem vajon szabad marad-e, hogy önmagát is érezze? Vajon szavaidba szôtt múltad ad-e jövôt neked? Vajon TESTED halhatatlan-e, vagy úgy hal meg, mint az enyém? Fennmaradok-e általad megírva, megörökítve? Szavaiddal szeretlek és te sem tudod nélkülem a szerelem-szöveget szôni nekem, hogy kirabolva valódi testem áthelyezzél képzeleted képei közé. 1995. január 20.


A PATOLOGIKUS (NÔI) TEST

Szavaid kénköves záporában elvesztettem autonóm létem. Szükség kínoz, maradj melletem légy testem vigyázója, mert úgy szóltál, azt mondtad, hogy PATOLOGIKUS a TESTEM. Lesújtott, reménnyel, TESTEM ön-mássá változott. Te GYÖNYÖRÛ, Te NORMÁLIS. Felnézek rád és könyörgök: szeress!! Szavaid, mint létemre szegezett kések, a veszélyben hozzád rohanok zaklat a kétség, mert mondod: beteg a TESTEM. És a fejemben zakatol ami beleimben is viszhangzik, hogy te NORMÁLIS vagy, ERÔS . Ami nem tud átszivárogni a bôrömön, az ott kering testem nedveiben. A szálak megsokasodtak közöttünk, és mégis határok választanak el. Átlátsz karnális testemen, szavaiddal leírtad, bôrömbe sütötted különbözôségem fájdalmát, és létezésem bizonytalanná tetted. Hogy vegyem rá magamat, hogy szeressem a testem? Hogy tudjak nélküled élni, mikor szavaid kôként zuhannak létezésem mélységes szakadékába? Vagy kényszerítselek talán, hogy szeressél engem? Te EGÉSZSÉGES vagy, független, én pedig nem tudok se élni se meghalni nélküled. ELSÖPRÔ Szerelmem. 1995. január 20.