Déja vu, presque vu
| „A homályos üvegajtón kopott, fekete betûk állnak:
Philip Marlowe... magánnyomozó. Mérsékelten piszkos ajtó ez,
mérsékelten piszkos folyosó végén, egy olyasfajta épületben,
amely abban az esztendõben volt új, amikor a csupa-csempe
fürdõszoba számított a civilizáció alapjának. Az ajtó zárva,
ám mellette egy másik ajtó hasonló felírással
– ez viszont nyitva van. Jöjjön be rajta, senki sincs benn, csak én
egy hatalmas dongó. De maradjon kint, ha esetleg a kansasi Manhattanbõl jött.!” Raymond Chandler: Kicsi nõvér |
Egy déja vu, presque vu idézet...
Elmagyarázom az én oldalamat,
a Chandlerét csak könyvbõl ismerem.
Új lakásba költöztünk,
az elõzõ tulaj az egyik szobában otthagyta összes bútorát
és könyveit. Szép lakás. Lakunk, lakunk benne és hiába
minden tilalom, hiába az összes veszély, azért végigmegyünk a
könyveken. Egy egész Chandler-sorozat. Végigolvasnám nyugodtan. Nem
megy.
Aztán olvas, olvas csak, szépen gyorsan,
nehogy emlék legyen...
(Milyen a szerelmeskedés olvasás
közben?)
A szoba kicserélõdik, átalakul,
gyermekszoba lesz, Chandler el...
Tolom a nagy gyereket a pécsi kispiacon,
kicsi nõvér még, megáll a szív; ott a könyv...
Hetven forint, a hülyének is megéri. Jön a férfi, megkerülve
a könyves-pokrócot, odasúgja, hogy van neki egy fénymásolt
Chandlere is, a Zsarumagazinból fénymásolta, onnan fogta össze
gémkapoccsal a részeket, és a leterített pokróc alól,
a pult alól eladja százért.
Azt gondoltam, hogy azt gondolja a férfi,
hogy õ maga írta a könyvet, így aztán megvettem.
Ha könyv lennél, vagy a csajod lenne az,
azt mondanátok: – Jómagam ez a fénymásolt krimi...
És attól függõen, hogy az eredetibõl vagy a másolatból
tekintesz elõre vagy vissza önmagadra, történik déja
vu/presque vu.
Viszontlátod újra. Kiolvasott könyv.
Látszólag újraolvasás, csak másik hétfõ,
kedd, szerda megy el. Máshogyan süt a nap, más ez a mokka-karaván.
S egyszercsak, csodamód elfogy a zacc a forró, reggeli kávéból.
Kiderül minden, kimondhatod végre:
– Temagad ez a fénymásolt krimi.
DEÁK BOTOND