Detlef B. Linke
Belsõépítészet a cethal hasában
Tézisek a Köztársaság állapotáról

nemcsak a mai agykutatás, hanem a filozófiai gondolkodás élvonalába tartozik. Linke - a vele készült Ezredvégi beszélgetés, valamint budapesti elõadása és több esszéje révén a hazai közönség elõtt sem ismeretlen. Alábbi írását a napokban tete közzé a ZAESUREN címû új (angolul is olvasható) német hálózati folyóiratban /www.zaesuren.de/. Bár téziseire a Német Szövetségi Köztársaság állapota indította, érvényük nem kevésbé áll más köztársaságokra.

1. A Köztársaságban létezik a kényelmes berendezésre való törekvés. Az ember mindig is menedékhelyeket keresett. A legjobb menedéket azonban a törvények jelentik. Ám ezek veszendõbe mehetnek a belsõ berendezkedés körüli foglalatosság közben. Akkor pedig már semmi sem biztos és hiábavaló a belsõépítészet. A törvények már nem adódnak egyszerûen a különféle lakok közti tényleges versengésbõl. Egy kultúra eltévedhet és kizárólag csak belsõépítészettel foglalatoskodhat. Ez érinthet ÉNeket, partikuláris közösségeket, nemzeteket, sõt nemzetekfeletti közösségeket is. Az ilyesféle hajlékok különbözõ szimbolikus kifejezést ölthetnek, egyebek közt a gömb képét. A gömb a másságtól való félelem szimbóluma. A hajlékok, amelyekben berendezkedünk, hogy védettek legyünk, börtöneinkké válnak, amelyekbõl nem tudunk szabadulni. Az önbeszállásolás sikertelen építészete a nyelv és a törvény elvesztésének a kifejezõdése.

4. Az igazságosságot szem elõl veszítheti az, aki csak a kiengesztelésre gondol. Aki csak a kiengesztelésre gondol, végül csak az énre gondol. Aki csak az ént gondolja, az igazságtalanságba botlik. Az igazságosság azonban társadalmi törekvés kell hogy maradjon.

5.Az emberi jogok végtelen feladatot jelentenek. Ez alól egy emberkép felvázolásával nem lehet mentesülni. Az emberrõl alkotott képek akaratlanul zárvánnyá állhatnak össze. Fontosabb a jogokkal törõdni, mintsem pl. a képek tökéletlenségét felpanaszolni. Ez pótcselekvéssé válhat. Az “emberkép” (természetesen inkább jelenségképként értve) tökéletességét a gyógyászat képalkotó eljárásainak lehet átengedni. Az “emberképek” másfajta létrehozása inkább hasonmás elõállítására, nem pedig az “autentikus” én elõsegítésére vezet.

6. A freudi évszázad múltán már nem a nemiség az intimszféra, hanem a pénz. A nemi vágy tekintetében megfordult a beszédmód, nemcsak a nemiség elõnyére. Ezen túlmenõen a törvények és az igazságosság (melyek nem a nemiség “mértékei”) a kifejezett nemiség “mértéke” alá vettetett, ami sem a nemiségnek, sem a törvénynek nem vált javára. Kant kijelentése - mi szerint nem boldogságra, hanem boldogságra-méltóságra kell törekedni - ebben a helyzetben talán újra megfontolandó. E szerint etikus viselkedésre azért érdemes törekedni, mert odacsalogatja a lehetséges szeretõt. De talán segítséget jelent egy agypszichológiai utalás: az igazságosan kiegyenlítõ tevékenységnek köze van a boldogság hormonjaihoz.

7. Nem lehet feladata a kritikának, hogy monokultúrákat hozzon létre. A monokultúrák rögvest ki vannak téve a kártevõk támadásának és aztán helyet kell adniuk a nyájaknak. A nyelvek sokfélesége lehetõvé teszi, hogy az ember kimondja saját viszonyait. Számos lelki válság azáltal súlyosbodik, hogy nem leli meg nyelvi lehetõségeit. A skizofrénia-kutatásból ismet, hogy a vallás fontos eszköz arra, hogy az ember összegabalyodott belsõ állapotait kifejezésre juttassa. Aki korlátozni akarja, lemond arról a lehetõségrõl, hogy az észt mint a feszültség kibírásának képességét értelmezze. Lévén, hogy még a szabadságról szóló beszéd is puszta szöveggé degenerálódhat, és a szabadság helyett a róla való puszta beszéd építményére vezet.

Hogy ne kelljen kiállni valami mellett, nem ritkán profilról beszélnek, ahelyett, hogy profilírozódnának valamire (természetesen a jogról való beszéd is válhat ilyen valótlanodási folyamattá). Az azonos belsõépítészet használata homogenizálódásra vezet. Társadalmunkban ennek az egynemûsödésnek a kifejezõdése az ámokfutás jelenségének szaporodó elõfordulása. Az ámokfutás a homogén szerkezetû a dél-kelet-ázsiai társadalmakból ered, melyekben nem volt lehetõség individuális magatartásra. A fiatalok ámokfutását a társadalom nem háríthatja a háborús videofilmek fogyasztására.

8.Egy olyan társadalom, amely a versengést teszi végsõ alapelvévé, köteles egyértelmûvé tenni a háborúval szembeni fogalmi elhatárolódást. A társadalom titkos alapelvévé vált, hogy jobb, ha történik valami, mintha semmi sem történik. Az újdonság dimenziója ezzel nem csak az “igaz”, “jó” és “szép” régi fogalmait veszítette szem elõl, hanem mindenekelõtt az igazságosság és a törvény fogalmát is. Mivel az új jelenti az energiaszállítót a tévesen “információsnak” nevezett társadalom számára, minden az újdonságnövekmény fokozására törekszik. Ez a fokozódás súlyos szavakra vezet. Ha az ember nem tudna az ember az önérzékelés hisztérikus mechanizmusairól, és nem tudna az önbeteljesítõ próféciákkal szembeni felelõsségérõl, továbbá saját régi álmairól, akkor megkockáztatná annak a kimondását, hogy az újdonság csak a háború során lenne képes önmaga felülmúlására.

9. Az érzelmek nem szívesen követik a valószínûségszámítást. Egy súlyosan beteg ember nem 50 %-os túlélési valószínûséggel él, hanem arra hajlik, hogy vagy haldoklónak, vagy túlélõnek tekintse magát. Ez teszi oly’ nehézzé számunkra a veszélyek kezelését, kivált ha a várakozással ellentétben sikerül túljutni rajtuk. A közügyek kérdéseiben a barátság, a bizalom és a társasság örömeit ápolni kell, de ezt ama korrekt diagnózisok mellett kell tenni, amelyek a megfelelõ kezelés feltételét képezik. Az egynemûsítésre irányuló természetes emberi hajlam miatt (még a pluralitásról való beszéd is mûködhet monokulturálisan) kivánatos az intézményes megelõzés; pl. egy alapítvány a társadalomból kilépõk számára, egy díj létrehozása a civil kurázsi honorálására, és nemcsak a keresztbegondolkodók elismerésére, hanem a keresztbeérzõk méltánylására is. (Ellenkezõ esetben teljes tévedés lenne Németországról mint a kreativitás színhelyérõl beszélni.)

10. Amikor Jónás beszéde révén megóvta Ninivét a pusztulástól, egyesek hamisnak tarthatták annak a realizmusnak az alkalmazását, mely nem ismeri a valószínûségi gondolkodást és a kockázati becslést. Meg kell tanulnunk az olyan veszélyek szóvá tételét, amelyek elképzelésében nem érezhetjük otthon magunkat. Az Úr közvetlen megszólítását azonban aligha képes valaki is elviselni. Ezért egy repkényt növesztett, hogy Jónást a Nap tüzétõl némiképpen óvja. Egy olyan felhõs és erdõkben gazdag tájék, mint amilyen Németország, arra csábít, hogy Ádám idejét, aki elbujdosott a Paradicsom zöldjében, némileg meghosszabítsa.