|
7. Meditáció sorban állás közben
A tudomány koncepciójánál fogva gyakran redukcionista természetű. A redukcionizmus problematikája különösen szembeötlő, ha a redukció tárgya maga az ember. Nem lehet egyszerű vállrándítással elintéznünk a dolgot: a redukcionisták épp saját magukat redukálják. Akadnak filozófusok, akik a kérdést komolyan veszik, és azt, amit “néplélektannak” neveznek, az emberről alkotott neurológiai elméletekkel kívánják helyettesíteni. Ezek a kísérletek is hozzájárulhatnak az emberi kultúra sokszínűségéhez. Ügyelnünk kell azonban arra, nehogy az egyéni életvezetést irányító képzelőerő áldozatul essék e próbálkozásoknak. A stressz-kutatás népszerűvé válásával hallhattunk olyan kijelentéseket, miszerint minden csókolózás három perccel megrövidíti életünket, mivel a keringési rendszer gyorsabban elhasználódik. Ma már tudjuk, hogy a szerveket károsító stresszen kívül létezik jóindulatú stressz is, mely a szervezet működését kedvezően befolyásolja. Bebizonyosodott továbbá, hogy az agyban vannak a homloklebenyből kiinduló rostok, melyek a szív leállását veszélyeztető helyzetekben a szívverés aktivitását újra beindítják. E vészjelző funkció bizonyosan az agy kiegyensúlyozott működésétől függ. A kiegyensúlyozott, illetve a magát kiegyensúlyozni engedő, higgadt lélek ily módon a magas életkor elérésének fontos kritériuma. A szociális interakció, az önkontroll, a magunkra vonatkoztatás, lélek, agy és test sokrétű és összetett kapcsolata arra int, hogy ne állítsunk fel elhamarkodottan pszicho- és tumorimmunológiai modelleket. Kategorizálási hibát jelent annak feltételezése, hogy az Én autonómiájának hiánya oda vezet, hogy pszichoonkológiai mechanizmusokon keresztül rosszindulatú sejtek törnek ki a szervezet összehangoltságából. A pszichoonkológiai kutatás tekintetében nagy jelentőségűnek látszik az a megállapítás, hogy a szervezet összetett és különbözőképpen értelmezhető autonómiával rendelkezik. Egy akaratlan ujjmozdulat más parancs kivitelezése, mint a vékonybél vagy egy nyálkahártya-sejt vegetatív reakciója. Az autonómia koncepciója önkényes motorikára orientált, és nem vihető át egy az egyben vegetatív és immunológiai testi folyamatokra. Talán éppen a higgadtság az, amely nemcsak az Én-felépítés, hanem az egész szervezet számára lehetővé teszi a kívánatos autonómiát, és megakadályozza, hogy sejtek vagy szervrendszerek kilépjenek a rendszer kötelékéből. A higgadtság az a képesség, melynek birtokában olyan jelzésekre is felfigyelünk, amelyek saját elvárásaink és merev koncepcióink – önkoncepciónkat is beleértve – relativizálásához segítenek hozzá. Nagy jelentőséggel bír a higgadtság a kognitív teljesítmények szempontjából is, amelyek a pszichétől és a tartalmi irányultságtól való függőségükben nem kezelhetők puszta formális rendszerként. Ennek megfelelően az öregkori leépülés megelőzését célzó kognitív tréninget is főként az emocionális képességekre kell orientálnunk. Nem bizonyos szó- és számsorok formális begyakorlása, hanem a türelem és a mérlegelési képesség tréningje járul hozzá legnagyobb mértékben a kognitív teljesítményszint megtartásához. Akkor járunk a legjobb úton, ha iparkodunk ráhangolódni mások véleményére, illetve a hozzánk képest egészen másfajta, más stílusú emberekre. Nem a logikai következtetés differenciáltságának a hiánya az, amit időskorban megérzünk, hanem az emocionális kiegyensúlyozottságra való képesség gyöngülése. E képesség begyakorlására kitűnő módot nyújt az áruházi bevásárlás. Figyeljünk a pénztárnál, sorban állás közben ránk törő gondolatokra és a türelmetlenség érzésére, és próbáljuk meg ezeket kordában tartani. Meditációs célból nem kell tehát Dél-Indiába zarándokolnunk. A gondolatok és érzések kiegyensúlyozása, a prefrontális cortex megfelelő tréningje legjobban a jegypénztárnál való sorban állás közben gyakorolható. A prefrontális cortex edzése a beteljesülés késleltetésével végső soron boldogsággal tölti el mindazokat, akik ezt a technikát kipróbálják. Az agykutatás a filozófiát soha nem fogja helyettesíteni, mert mindkettő a dolgok helyes és igazságos egyensúlyának megteremtésén fáradozik.
|