A két(ezer)szeres visszacsatolás keletje: Strange Days és más millenáris mesék

"Tíz perc múlva itt a világvége." - mondja Max, az õrült exrendõr, a 2000. év közeledtén. A Különös napok (Strange Days ) háborodott hõsét nem a Jelenések Könyve indítja erre a következtetésre. Mondataiban mégis, akárcsak a Kerek Szám körüli konjuktúra megannyi megnyilvánulásában, az egykori közel-keleti apokaliptika, a "leplek lehullásának" irodalma köszön vissza. Egy közönséges kopó, egy képzeletgazdag scriptíró különösebb kozmológiai és teológiai képzettség nélkül is tudni véli, hogy végidõ van.
Ebbéli sejtéseik evidenciának számítanak, amiben a különbözõ égtájak eltérõ kultúrájú lakói is osztoznak, hisz különben a képi termék nem volna világszerte terjeszthetõ. Nincs ebben semmi különös, de még új sem, csak a médium változott: már kétezer egynéhányszáz évvel ezelõtt is "az apokaliptikus iratok szó szerint internacionálisak voltak. - írja Jacob Taubes: A nyugati eszkatológia címû könyvében - Ezekbe minden belekerült, ami legmélyebben megindította a lelkületeket"
A lelkületek megindító motívumokban ma sem szenvedünk hiányt. Nincs nap, melyen ne hallatnák, hogy valamely birodalom - víz alatti vagy szférák fölötti - "Mennyei Jármûvébõl" ürömcsillagot készül vetni a földre; ne rendülne meg valahol a föld és ne hangzana fel valahonnan lakóinak jajszava; ne homolyásodnék el tekintet a lángoló esõerdõk felõl feljövõ füstködök láttán; ne érezné az ember tulajdon gégéjében a gépezetek globális gázkamrájának elõrehaladó hatását, akárcsak ama Négy Lovas elõörsének sebességváltását, vágtájának gyorsulását, a téboly futását; a tõke & technológia logoszából terjedõ eltûnés fúriáját...

Idõk, jelek
Jelek persze mindig vannak. És a jelek száma számolhatatlan. Akárcsak a spirituális és apokaliptikus piacon fellelhetõ készletek. A felvizezett Kelet és a lelapított Nyugat szelleme, kevéske édesvízbe keverve; nagyoknak és kicsiknek, erõseknek és gyengéknek: Nostradamus és Nietzsche a népnek, a néppel, népszerûen. Igy zajlott ez már korábban is: miközben "a papok és írástudók egyre újabb korlátokkal veszik körül a Tórát", addig "az apokaliptika népies" - írja a vallásfilozófus Taubes. "Az apokaliptikus irodalmat azért írták, hogy korlátlanul minden lelkületet megindítson."
A lelkületek megindításának mechanizmusai ma üzemszerûen mûködnek. Hatókörükben a világ egy merõ, áttekinthetetlen útvesztõ. Labirintusában idegenként ismerszik fel az ember, kinek számára - a megszokott mediális távlatból - tetszetõs lehetõségként tûnik fel falainak leomlása, lepleinek lehullása. A médiumokkal megtûzdelt, hatványozott hétköznapokban különben is kell egy kis felélénkülés. Kivánatos a képzelet - fizetõképes keretek között tartott - kisiklása. A multiplexekbe multiplikált tömeg multikulturális ellátása ezt megkívánja. A hollywoodi lepelhullajtás logisztikája mindent felkutat, beszállít és feldolgoz. Feneketlen éhségének a biokémiai kilátásai éppoly kapóra jönnek, mint a kétezredik év körül újjáéledõ chiliazmus, az "Ezeréves birodalom" beköszöntének reménye. A géntechnológia tengerébõl kiemelkedõ, emberi szervekkel felszerelt állatok (és állatszervekkel ellátott emberek) láttán méltán lehet arra következtetni, hogy a Jelenések Könyvének hétfejû és sokszemû lényei kezdték meg színre lépésüket. A végsõ dolgokról kinyilatkoztatott könyvhöz azonban mindennek végsõsoron éppoly kevés köze van, mint az újabb ezer év beköszöntéhez: az Apokalipszis - Jacques Ellul, francia teológus kommentárja szerint - "még egy leheletnyi utalást sem tartalmaz arra a lehetõségre, hogy Isten kinyilatkoztatása a történelemben és a történelem révén történhet." És közli, hogy "mellõzi a chiliaszták (Joachim da Fiorétõl Hitlerig terjedõ) számtalan fantasztikus, rajongó és fölöttébb veszélyes spekulációit, amelyek semmit sem értettek meg ebbõl szövegbõl, mivel csak a felszíni szójelentések felfogására voltak képesek." A szövegben szereplõ "ezer évrõl" pedig úgy véli, hogy a bibliai 10, 100 és 1000 számkapcsolatban értelmezendõ, azaz "a nagyon hosszú idõt jelenti, semmi többet"...

Világnézet-gépezet
A Különös napok háborodott hõse szerint azért van vége a világnak, mert "már minden megtörtént. Mi jöhetne még újabb ezer év alatt?". Az õrült, szokásos szerepéhez híven, ezúttal is az igazat szólja: szinte minden lehetõség valósággá vált. Ami ugyanis lehetséges (az elképzelés, a tudomány számára), az többnyire meg is valósul ( képvilágban, tettekben, technikában). Ez a film is szolgál e tekintetben egy figyelemre méltó adalékkal. Története az agyi folyamatokat tartalmazó floppyk körül forog, melyek a háromdimenziós filmnél is hívebb verzióban, belülrõl teszik átélhetõvé mások élményeit. Ez a technológia eleddig elképzelhetetlen élménykombinációkra ad módot: a minden dolgok megtörténtérõl beszélõ exrendõr az egyik epizódban elektronikusan rákapcsolódik áldozata agyára, és úgy gyötri halálra, hogy az megerõszakolásának kínjával együtt maszkírozott gyilkosának gyönyörét is kénytelen elszenvedni.
Egy ilyen médium, mely a lehetõség tartományának már a megvalósuláshoz közel esõ végén helyezkedik el, nem utolsó sorban az önreflexió új belátásaihoz segíthet. Ez az elõbb-utóbb piacképessé fejlesztett szerkezet, mely a szenvedés, gyönyör és szemlélés visszacsatolás-rendszerében örvénylõ és összemosódó hármasságot hozza létre, a Harmadik Évezred küszöbéhez méltó világnézet-gépezet. Teleoperációs rendszerrel kombinálva egy leendõ Néró vélhetõen egyszerre lesz képes útnak indítani a Fenevad birodalmának Utolsó Itélet-típusú rakétáit, érezni a becsapódásuk nyomán támadó szívmelengetõ érzést, és látni az utolsó hírmûsor bemondóját, amikor éppen bejelenti a Világ Végét.