Hans Jonasról

(c) Tillmann J.A. Megjelent: MÉRLEG 2005/4

Gilles Deleuze szerint “ a ( filoz ó fia)professzorok é lete ritk á n é rdekes ” , á m Hans Jonas életútja látványos cáfolata ennek. É let ú tja, amelyet Rachel Salamandernek 33 interjú során mondott el, nem pusztán érdekes, hanem fordulatosságában is példátlan. Kevés gondolkodóról mondható el, hogy megtanult “szántani lóval és egyenes barázdát húzni” és az élet ilyen, évezredeken át eleminek számító gyakorlatai mellett a gondolkodás gyakorlásában sem volt éppen utolsó. Előbbi tudását Jonas a cionista ifjúsági mozgalomnak köszönhette, mert az “Ó-Újhazára” való felkészülésnek egy német parasztgazdaságban végzett mezőgazdasági gyakorlat is részét képezte. Szellemi képzéséhez zsidó tanulmányok és filozófiai stúdiumok vezettek. Az egyetemet Freiburgban, a fenomenológia korabeli fellegvárában kezdte. A később akadémikussá váló irányzatról lesújtó a véleménye:“ Thomas Mann könyvének egyetlen oldala mélyebb belátásokat tartalmaz, mint teljes értekezések a tárgyvilág konstitúciójáról a tudat intencionális aktusaiban – mondja, és a regényeiben gyakran több rejlik, mint – Husserlt kivéve – az egész fenomenológiai iskolában.”

Jonas “felsőbb” filozófiai tanulmányait már a marburgi egyetemen, Heidegger és Bultmann tanítványaként végezte. Itt kötött életre szóló barátságot Hannah Arendttel (és idézi fel ennek kapcsán barátnője Heideggerhez fűződő szerelmének nyitóepizódját). A Heidegger körül kialakult légkört olyannak írja le, mint a haszid hívek rajongását a lubavicsi rabbiért: “mintha Heidegger egy cádik, egy csodarabbi vagy egy guru” lett volna.

A heideggeri egzisztenciál-analízis és annak – Bultmann hatására történő – történeti kiterjesztése indítja aztán az ókori szellemtörténet tanulmányozására. A szabadságprobléma ágostoni kérdéséről szóló értekezése után teljes intenzitással a gnózis kutatása felé fordul. Erre a köztük mutatkozó párhuzamok felismerése készteti: “az egzisztencializmus lényege valamiféle dualizmus, az ember és a világ közötti elidegenedettség a (…) testvéri kozmosz eszméjének elvesztése”. A gnózisról szóló nagyszabású munkája (Gnosis und Sp ätantiker Geist ) tette ismertté nevét a harmincas évek filozófiai és teológiai közegében, nemcsak Németországban. (Az angolszász világban ez irányú munkássága csak később, az ötvenes évek végén megjelent “átirata”, The Gnostic Religion révén vált ismertté – ami Gnosis.Die Botschaft des fremdenGottes címen németül is megjelent.)

A barna pestis elől kivándorol Palesztinába, ahol később a zsidó önvédelmi hadseregnek is tagja lesz; az 1936-os arab felkelés idején fog először fegyvert (bár sosem használja). Jeruzsálemi baráti körében számos kiváló szellem volt, akikről olykor meglepő kijelentéseket tesz. Így például Gershom Scholemről megjegyzi, hogy “a kisiklásokra nagy tehetsége volt”. Valamint azt is, hogy “vallásos bizonyosan nem volt, ateista meg nem lehetett az, aki a Héber Egyetemen tanított.”

A II. világháborút katonaként, az angol hadsereg zsidó alakulatában éli át. Ezt az öt évet – egy barátjának mérleget vonva – korántsem tekintette elvesztegetett időnek. Morális és politikai megfontolások mellett az a tény is e mellett szól, hogy az élet ilyen átfogó kiszolgáltatottsága és veszélyeztetettsége indította az eleven lét, az organizmus ontológiájának kidolgozására. Rosenzweighez hasonlóan, aki főművét A megváltás csillagát az I. világháború lövészárkaiból küldött levelezőlapokon kezdte kidolgozni, Jonas is a hadszíntérről küldött leveleiben írta meg a Prinzip Leben alapvetését. (Visszaemlékezései utolsó harmadában ezek, a feleségéhez intézett levelek olvashatók.)

A felszabadító hadsereg katonájaként látogatja meg Bultmannt. Másik “Nagy Tanítójával”, Heideggerrel nem kíván találkozni; számára személye “világtörténelmi blamázs, a filozófiai gondolkodás csődje”. A szellemi számvetésre a hatvanas években, a “Heidegger és a teológia” témájú konferencián kerül sor. (Előadása, több írásával és beszélgetésével egyetemben az Orientierung und Verantwortung c. kötetben olvasható, több elemző tanulmány mellett.) Számára ez az alkalom “a leszámolás pillanata” volt: az késztette erre, hogy már keresztény gondolkodók is kezdték Heideggert sajátjuknak tekinteni. Jonas szerint viszont “filozófiája, az általa kialakított nyelvezettel egyetemben velejéig pogány, és a keresztény filozófusok nincsenek tudatában, hogy mibe mennek bele.”

A háború után, nyelvi okokból Amerikába megy, előbb Kanadában, majd az Egyesült Államokban tanít. Újra intenzívvé válik barátsága Hannah Arendttel, akivel csak annak Eichmann-könyve nyomán hűlt le kapcsolatuk. (Jonas ezt a könyvét a zsidó hagyományok mélyebb ismeretének hiányával magyarázta.)

Újvilági baráti körében matematikusok és természettudósok is vannak, köztük a biológus Ludwig von Bertlanffy, a rendszerelmélet “atyja”. Visszaemlékezéséből kirajzolódik a korabeli akadémiai miliő, számos tudós árnyalt portréja, korántsem elmosódott, hanem nagyon is éles képekben. (Így például a Jacob Taubesről mondottak némileg árnyalják a jeles vallásfilozófusról élő képet.)

Az ötvenes években írja meg úttörő munkáját a szerves lét filozófiájáról. The Phenomenon of Life (Organismus und Freiheit) címen megjelent könyvét legfontosabb filozófiai művének tekinti. Ennek középpontjában az élő organizmus áll, “ami kétségkívül test, de benne rejlik valami, ami több mint anyagának puszta léte”.

Pályája utolsó periódusában az etikai és vallásfilozófiai témák válnak meghatározóvá. Kései nagy műve, a németül íródott Das Prinzip Verantwortung (A felelősség alapelve) az ökológiai etika alapműve. Tézise szerint minden cselekedetünknek összhangban kell lennie a földi élet fennmaradásával. Barátjával, Günther Andersszel ellentétben, a technikát önmagában nem tartotta végzetesnek. Kezelését, illetve a meglétéből adódó problémák észlelését viszont új és nehéz feladatnak tekintette – nem is csak teoretikusok számára: “Vajon azok, akik hatalmon vannak, helyesen észlelik-e a helyzetet? A filozófia új feladata az lett, hogy biológusokkal, fizikusokkal és gazdaságteoretikusokkal közösen kell észlelni.”

Etikai elgondolásainak köszönhetően Németországban ismertté és népszerűvé válik, míg új hazájában jószerével ismeretlen maradt. Ez nem utolsó sorban Jonas formátumából és “kontinentális” gondolkodásából adódik, hiszen “a filozófia Amerikában nyelvanalízis és logika”. Ugyanakkor Európában is sokan “konzervatív” jelzővel illették, mert etikájából adódóan olykor a közvélekedéssel vagy különféle doktrínákkal ellentétes következtetésekre jutott. (“Némelyek körében népszerűtlenné váltam, mert világosan kimondtam, hogy a szabadságba történő beavatkozások nélkül nem fog menni. Például nem engedhetjük meg a népesség további növekedését ezen a bolygón.”)

A hatvanas évektől kezdődően megsokasodnak vallásfilozófiai írásai. Ezek az “önkorlátozó Isten” elgondolásából indulnak ki, és – jóllehet csak később publikál e címen előadást – Az istenfogalom Auschwitz után jegyében állnak (Magyarul 2000 1996/8.). A haláltáborok tényében, a Soában – ahol nemcsak a Teremtő, hanem a Szenvedő Isten közbeavatkozására sem került sor – ered alapgondolata, hogy “Isten valamiképpen lemondott arról, hogy saját hatalmával biztosítsa önnön beteljesedését, amiképpen már a teremtéssel lemondott arról, hogy minden legyen mindenekben”. Nem előzmény nélküli ez az elgondolás, már a luriánus kabbalában is megjelenik a teremtésnek helyet adó, visszahúzódó Isten képe. Jonas azonban tovább megy, és ennek során integrálja a természettudomány nem egy újabb felismerését, kivált az evolúcióbiológia belátásait. (“Kezdetben, megismerhetetlen okból kifolyólag az isteni létalap úgy döntött, hogy felvállalva a veszteség kockázatát helyt ad a véletlennek, és a lét-változás végtelen sokféleségének.”) Ezirányú gondolatainak legnagyobb fesztávolságú kidolgozása Szellem, term é szet é s teremt é s. Kozmol ó giai lelet é s kozmog ó niai sejt é s c í men magyarul a M é rleg lapjain jelent meg (1996/4.).

B á r vannak, akik elgondol á s á t gnosztikusnak v é lt jellege miatt vitatj á k, alighanem a legnagyobb kih í v á st jelenti mind a zsid ó , mind a kereszt é ny gondolkod á s sz á m á ra. Ut ó bbi vonatkoz á s á ban egyr é szt az é rt, mert a "a keresztény teológiai tudatig - tisztelet a kivételnek - a mai napig nem hatolt el az a tény, hogy a keresztény világ kellős közepén a bibliai Isten választott népét irtották ki csaknem sikeresen" (Tatár György vallásfilozófus). Másrészt pedig abból a szempontból, hogy a teremtést a “Krisztus esemény” által megnyitott távlatban gondolja el. Mindkettő mellett súlyos érvek szólnak. Paul Ricoeur is í gy v é lhette, amikor a J.-P. Changeux-vel folytatott beszélgetésében ezt mondta : “ K ü l ö n ö sen k ö zel é rzem magamat Hans Jonas n é zeteihez, ha azt pr ó b á ljuk megfogalmazni, mi Isten fogalma Auschwitz ut á n; fel kell adnunk a mindenhat ó s á g kateg ó ri á j á t, hiszen ez nem tiszt á n vall á si, hanem ink á bb teol ó giai-politikai kateg ó ria. ”

Források:

HANS JONAS: Erinnerungen. Nach Gespr ächen mit Rachel Salamander. Insel Verlag, 2003, 500 l.

HANS JONAS: Gnosis. Die Botschaft des fremden Gottes. Insel Verlag, 1999., 540 l.

D.BÖHLER – J.P. BRUNE (szerk.) Orientierung und Verantwortung.Begegnungen und Auseinandersetzungen mit Hans Jonas, Verlag Königshausen & Neumann, Würzburg, 540 l.

Tillmann J.A.