Flusser, a kép, az írás, az esszé

A technikai képek univerzuma felé tartunk. Ez a kijelentés egy könyv címét is magában rejti: szerzôje Vilém Flusser, maga a mû pedig közel egy évtizede jelent meg Göttingában. Az évtizednyi távlat - a technikai fejlesztés terén zajló történések mai sebessége mellett - megbízható próbáját adja egy teória szavatosságának. úgy tûnik Flusser technikai kép-teóriája túlélte - 1991-ben Prága mellett halálos balesetet szenvedett - szerzôjét és továbbra is érvényes. (Ez volt az 1997-ben, Budapesten megrendezett nemzetközi Vilém Flusser szimpozion egyik tanulsága.) Ami természetesen jórészt alkotója poietikus és profetikus szellemének, továbbá írásmódjának köszönhetô.
Flusser elsôsorban az új technológiák, ezen belül is elsôsorban a technikai kép "elsô vonalbeli" teoretikusának számít.Olyan gondolkodó volt, aki a játék szabadságát és a teremtô képzeletet sem nélkülözte, a szellemes szójátékokat éppúgy megengedte magának, mint a gyermekien egyszerûnek tetszô csodálkozást a különféle jelenségek, egyszerû tárgyak vagy éppen bonyolult készülékek kapcsán. Ám még a könnyedebb gondolatkísérleteiben is felvillannak mélységesen kétkedô megjegyzései, irónikus kérdései. A tüneményes technikai tények fenomenológiája, jelenségeinek általa adott jellemzése többnyire egy kétséges jövôre futnak ki. Élete utolsó évtizedének ezirányú munkái akár prófétikus futurológiának is nevezhetôk. Flusser nem a technomán rajongás és a tudomány-vallás hódolója, ami az olasz és orosz futuristáknak éppúgy jellemzôje, mint a mai technológiák ideológusainak. (Minek folytán az elôbbiek a totalitárius rendszerek keblén kötöttek ki, az utóbbiak pedig a transznacionális technikai behálózás hintôporának szerepét töltik be.) De nem is konzervatívnak mondott, rezignált kintornás, aki apokaliptikusnak vélt révülésében képtelen észlelni a történés nóvumát. (Így aztán az abban rejlô, új lehetôségeket sem képes feltárni, s képtelenné válik az ellenállásra és friss mítoszokkal szembeni felvilágosítás mûvelésére.) Flusser teoretikus alapállását egy ízben így jellemezte: "Egy jelenséggel szemben megpróbálom felvenni a fenomenológiai tartást. Azaz megkísérlem az azzal kapcsolatos összes elôítéletemet zárójelbe tenni, és ezért nem esem - a legtöbb ember ellentétben - tagadó beállítódásba. Nemcsak félem az eljövendôt, hanem megpróbálom mind a pozitívumát, mind pedig a negatívumát kiérezni. Megkísérlem, amennyire csak lehet, megállapítani jelenlegi tendenciákat, majd pedig egy kicsit elôrevetítem azokat. Remélem, hogy mindabból, amit mondok, semmi sem utópikus, hanem most megalapozott lehetôség." (KUNSTFORUM 90/6.)
Ez a magatartás, ami a jelenben éppoly érvényes, mint a filozófiai életmûvészetben legalább két és félezer éve, nem utolsó sorban élettapasztalatából adódott. Prágában felnõtt, német anyaelvû zsidóként az eljövendô számára sosem tûnhetett a jelen puszta meghosszabbításának. Szülôvárosából elmenekülve, London érintésével, Braziliába ment, ahol közel harminc éven keresztül élt. Végül mégis visszatért Európába; Dél-Franciaországban települt le, munkái késôbb a német nyelvterületen keresztül váltak világszerte ismertté. Ez a földrészek közti vándorlás nemcsak életére, hanem egész életmûvére érvényes: nem volt a röghöz és a rögeszmékhez kötôdések embere. Nem épített ki hátországot egyetlen filozófiai törzsközösségben, nyelvjárásban, akadémikusan behatárolt, gyepükkel vagy vizesárkokkal övezett kontinensen. Többszörösen is talajtalan volt, egy az újkori nomádok közül (az elôbbi címen egy könyve, az utóbbi alatt egy remek esszéje olvasható, magyarul is). Ez tette különösen fogékonnyá megannyi új és régi fenomén iránt, és függetlenné - saját félelmeitôl is. "Az esszé - mint Boros János Emerson kapcsán írja - az anyagi biztonságban élô "magas intelligencia" mûfaja, amely engedhet szeszélyeinek, mivel nem kell félnie semmiféle diszciplináris (akadémiai, fegyelmi) retorziótól." Flusser esetében ez a biztonság távolról sem volt meg (egy ideig egy transzformátorgyárat vezetett Brazíliában), a filozófiai esszét mégis klasszikus mértékkel mérhetôen mûvelte - minden esetleges olvasója tanulságára.