"szelíd szolgálati szabályzat" Nõk a II. világháborús fotókon -

Bár a felvételek a II. világháború idején készültek, ma mégis sokkal idõszerûbbek, mint megannyi kortárs kísérlet a fények és árnyak fotografikus rögzítésére. És nemcsak a délen dúló háború folytán. Ezeken a képeken, ahol diáklányok szegezik ránk ma már múzeálisnak tetszõ mordályaikat; nõk sorakoznak a hadi szépségeszmény szerint geometrikus alakzatokban; gyakorlatoznak gázmaszkokkal az arcukon, a honvédelemnek nevezett hiedelemvilág és a férfiasnak felstilizált hadimitológia hátoldalát látjuk: a nõket - háborúban. A harciasság feminin hátoldalát. Ami a korabeli díszletek és jelmezek között egyszerre mutatkozik karikaturisztikusnak és véresen komolynak. Ha nem ismertük a gyászos végkifejletet, az õshazai rögök visszahódításának örve, vagy más, hasonlóan hagymázas rögeszme vezérlete alatt a halálba vezetõ hadutakat, ez a válogatás mindenképpen felvilágosítást nyújt a háború természetérõl és fõbb fejezeteirõl. A hátországról, a rombolásról, a hétköznapokról. A fájdalmakról és a szenvedésrõl. És az enyhítésükre tett kísérletek szánalmasságáról. Akárcsak a hadigiccsrõl és a hazugságról. Hisz látunk itt - általunk jobbára a szovjet filmekbõl ismert - "katona búcsúzik kedvesétõl"- jellegû képeket. Szintúgy a megszállókkal - nyilvánvalóan megrendezetten - barátkozó orosz asszonyokat. Aztán a most "hazai földbe" hantolt Legfõbb Hadúr hitvesét, amint adományokat gyûjt; menyét, amint kedvesnõvérként kórházakat látogat. Szinésznõket, amint bájaikkal bíztatják a sebesülteket. Aztán a hadigroteszk hihetetlen mûfaját, a távházasságkötést, ahol is az ifjú pár férfitagjának szerepkörét egy rohamsisak tölti be...
Készültek képek arról is, hogy mint vált a hátország hadszíntérré: milyen volt az óvóhelyek világa, vagy a város élete a bombázását követõen. Látható az is, hogy miként éltek erdélyi menekültek; hogyan sétáltak emberpárok sárga csillaggal a belvárosban... Végül pedig a háború végének felszabadult pillanatai: egy mosó nõ a Hõsök tere mögött, háttérben hét vezérrel; fürdõruhás fiatal nõk a dunai rakparton, hídromok között...
A mából visszatekintve valószínûtlennek tûnik, hogy akkor is voltak nyarak, voltak vágyak. És az idõ "férfias" elferdülése idején is voltak nõk, szelíditõ erõk. A háborút Paul Virilio, a hadiszellem kiváló kortárs szakértõje a férfiak közt folytatott homoerotikus párviadalból eredezteti. A háború tagadhatatlanul a kissé elferdült férfiasság, a fegyverrel pótolt phallosz terepe. Az igazi férfiasság pótszere és protézise. Aki megjárta bármely hadsereg patrióta fénymázzal fedett poklát, annak van fogalma arról, hogy a férfiasság milyen ferdeségeinek ad szabad folyást. Békeidõben. A háborúban kibontakozó borzalmakról a boszniai híradások szólnak. Arról, hogy miként is lesznek hirtelen a haza "kis"katonáiból háborús bûnösök.
Ez a kiállítás ezért is intelem. Józanító látvány és újra tudatosítandó tanulság. Múltról és jelenrõl, "nemzeti" szellemrõl és háborús hisztériáról, férfiasságról és nõiességrõl és még sok másról.

(A Legújabbkori Történeti Múzeum Fényképtárának anyagából készült kisebb válogatás Dorottya utcai kiállítóteremben volt látható a '90-es évek elején.)