A gazdagság szegénysége

A gazdagság szegénységének paradox ténye régrõl ismert, és fennállásáról ma is meg lehet bizonyosodni. (Dacára annak, hogy ellenkezõjét hatalmas hirdetésapparátusok szeretnék széles körben elhitetni.) Ez akkor mutatkozott meg számomra szembeszökõen, amikor egy barátom a kezembe adta a RobbReport címet viselõ tárgyat. A lelet a sajtótermékek körébe tartozik, összefûzött, színes lapokból áll. (1996 decemberi száma közel 400 oldalas.) A lapokon fõként képek, rövid szövegek és az elérhetõséget jelentõ számok szerepelnek. (Az elérhetõség ez esetben nem elektronikusan, hanem monetárisan értendõ.) A közelebbi vizsgálat során kiderült, hogy mûnemét tekintve egy magazin, egy árukatalógus, továbbá egy lapokra szabdalt hirdetésfelület amerikai mutánsával van dolgom. A vörös alapra arannyal nyomott cím újságot, az alcím bõséges életmódot ígér (For the affluent lifestyle); azokat akarja megszólítani, akiket semmilyen ínség sem szorít korlátok közé.
De miben is bõvelkedik ez a gazdagság? Olyan áruk (eladásra kínált lények, tárgyak és szolgáltatások) sokaságában, amelyeknek kizárólag egyetlen közös tulajdonságuk van: sokba kerülnek. Magas árukon kívül ui. semmiféle olyan minõségi mutatójuk sincs, ami közös jellegükre utalna, tartalmi tényezõkrõl nem is beszélve. így a krokodilbõr golftáska a lépcsõház mennyezete alá függeszthetõ modellvasút társaságában mutatkozik, Rauschenberg képe pedig akár egy faragott lábú billiárdasztal fölé is kerülhet. A kívánság szerint kialakított és - a születési évjárat függvényében 100- 500 ezer dollárért - feltöltött borospince hirdetése mellett "álombéli repülõutat" kínálnak az Ukrán Légierõ vadászgépein...
E lapokon a realitás kétségkívül felülmúlta a szürrealisták képzeletét: itt nemcsak a varrógép adhat találkát a boncasztalnak, hanem bármi, bárhol, bármi másnak. Az aranylemezekkel kirakott fürdõkád ugyanazon életmód igényeinek megfelelõen készült, mint II. Ludwig bajor király neuschwansteini agyrém-kastélyának kicsinyített rimékje. (Utóbbi óramûvén a leírás szerint "három szakember 3000 órán keresztül dolgozott" Szingapurban, és az építménybe több ezer ékkövet dolgoztak bele.) Van itt aztán még mindenfajta beépíthetõ, összecsukható, felfújható, digitális, színarany és igazbõr: wurlicerek, fegyverszéfek, terepjárók és fellegjárók, akárcsak magánhajók és -vasúti kocsik; elõkezelt ebek és szelíd vadmacskák. Még a magasabb mûvészetek sem maradnak ki: felõlük Art Adviserek adnak tanácsot; portrék is rendelhetõk két, három vagy négy dimenzióban, továbbá mindennemû plasztika, tetszés szerinti anyagban.
Az ilyen konglomerátumok nem(csak) a szegény gazdagokról, hanem a gazdagság szegénységérõl is szólnak. "Ha egy ilyen rakományra nézek - írja a múlt század közepén Thoreau -, sosem tudom eldönteni, hogy egy úgynevezett gazdag vagy egy szegény emberé-e; a tulajdonos mindig szegényesnek hat. Valóban úgy van, hogy minél több ilyen dolgod van, annál szegényebb vagy." A Walden-tóhoz visszavonulva, a lét kimeríthetetlen gazdagságát élve és szemlélve pontosan tudta, hogy mennyi szabadság és természetes gazdagság hiányával jár az ilyen bõség.
A fényes lapokon forgalmazott lifestyle esetében a szegényesség alapvetõ jellemzõ: stílus(minimum) hiányában a tobzódó bõség szedett-vedett rakománnyá állt össze. Mindazonáltal a szivartartóba beépített páratartalom-szabályzó és tüneményes társasága nem egyszerûen a tetszõleges posztmodern és a kötetlen szabadság egyik példatára. Benne a sajátosan amerikai, republikánus értékrend mutatkozik meg, mely sikeresen elkerülte a gazdagság megnemesítésének elemi iskoláját.