A 20. század emlékmûve.
Michael Sandle monumentuma és mûvei az Enst Múzeumban

Michael Sandle szobraiban egyedülálló példáit láthatjuk annak, hogy miként lehetséges a közelmúlt mûvészeti útkeresésének hasznos hozadékát összegezni s egyúttal egy letûntnek vélt hagyománnyal ötvözni. A Németországban élõ angol szobrász a modernizmus utáni mûvészet egyik formátumos alakja. Fiatalkori, konceptuális hatásokat mutató kísérletei után, a hetvenes évektõl kezdve - 'életnagyságú' szarkofágjaival, ravatalaival, és monumentumaival egyre határozottabban az emlékmû-építészet és -szobrászat megújítójává vált.
Az a halálkultusz, ami e mûvekben megmutatkozik, nem az alkotó magánmitológiája, hanem a késõújkori ipari civiliszáció legsajátabb vonása. Sandle rajzain, csakúgy mint plasztikáiban a különbözõ gépezetek pusztító potenciálja jelenik meg. Ellen-emléklékmûvei nem a háborús hõsöknek, hanem a halál-gépezet rettenetének állítanak emlékmûvet. Anti-Aircraft Monument-jében román stílusú oszlopcsarnok fogja közre a zuhanó vadászgépet. Zuhanás közben, lángra kapva, vagy már végállapotukban, roncsként látszanak a harc és a pusztítás eszközei. Tradicionálisabb témájú mûvei esetében is jelen vannak a technizált világ jellegzetes tárgyai: Szent György-szobra a sárkánykígyót egy rácsozat raszterének áttörése közben ábrázolja. Dobosa messzirõl nézve bármely régi armada ezreddobosa lehetne, közelebbrõl azonban a gázmaszkkal egybefolyó arc kétségtelenné teszi, hogy kortárs katonával van dolgunk. Az iparosított harc logikája végsõ pusztaságában 20. század emlékmûve címet viselõ mûvében mutatkozik meg. A mintegy ötméteres átmérõjû fémalapzaton egy az eredtivel méretazonos géppuskafészek áll. Mögötte kezelõjének maradványai: egy csontváztorzó, rajta különös miki-egér-fej mutáció. (Ez a sajátos hibrid több mûvében is feltûnik; az infantilis idiotizmus és a hadiintelligencia keveréke néha szájkosárban, olykor drótháló mögött, avagy mintákkal borítva jelenik meg.) A fegyver, és körülötte felhalmozott lõszeres ládák, homokzsákok is sárgarézbõl készültek. A polírozott felületék örökkévalóságot idézõ ragyogása már-már karikaturisztikussá fokozza az alkotás iróniáját. A körlapra helyezett, csaknem szimmetrikus elrendezés azonban ellenpontozza és mintegy 'klasszicizálja', a(z eltorzult) nagyság jegyeivel ruházza föl a 20. század emlékmûvét.

1991