A walóság valósága
SI-LA-GI munkái a MEOban

A walóság a valóság szellemképe. Nincs két valóság, de mégis legalább kettõt látunk. Az egyik ezek közül a valóság illuzórikus verziója. Egy másodlagos valóság, amely voltaképpen nincs. És mégis: oly gyakran mintha csak ez volna. Ahogy az ember természete, természeti volta mellett ott a másik: a második természetünk - a kultúránk, a civilizációnk. Mely nem kis mértékben megpróbál elõtérbe nyomulni. Minduntalan elõtolakszik, a köztereken nem kevésbé, mint a magánbeszédben, vagy a belsõ vetítõkben. Persze azért a víz az úr. Például a testünket képezõ, közel kétharmadnyi víztömeg. Meg a maradék. Melynek, mint minden természetes létezõnek, természetes velejárója a változandóság, végpontján a teljes átváltozással: az eltûnéssel.
Si-la-gi munkáiban a walóság kétszerezett v-jét rendre megkísérli fedésbe hozni: ettõl persze mûvészete nem válik vérvalósággá, de egy-egy munkája láttán mégiscsak arra támad késztetésünk, hogy a két valóság-verziót meglássuk és összevessük. Megpróbáljuk - szemünket képletesen megdörzsölve - kilátásainkat szellemkép nélkül szemügyre venni. Ennek elérése érdekében mûveiben a valóság-verziók összevetésével, kontrasztálásával és ütköztetésével él. Ezt legegyszerûbben egy, a fotósok számára meglehetõsen kézenfekvõ eljárással, a pozitív képek negatívba fordításával éri el. Amitõl nemcsak a sötét lesz világossá, hanem a színek is inverz valósággá, irreális színû képvilággá válnak. Ezt olykor a különben is szürreális tényállás majdhogynem dokumentatív rögzítésével éri el. Amikor történetesen a látszat sima felszínérõl kilóg a lóláb - amely láb ugyan nem egy lóé, hanem egy kecske végtagja, és kissé sátáni kinézetû feje társaságában egy távol-keleti utcai mészárszékbõl lóg ki - mindazonáltal ennek láttán valóság-verzióink könnyen vibrálásba kezdenek.
Hozzám a legközelebb az egy-egy szóval átszínezett valóság-változatai állnak. Különösen azok, amelyekben a kereskedelmi kánaánok képvilágát egy-egy kétségtelennek tetszõ kijelentéssel hinti meg. Ettõl aztán úgy a kép, mint az íráskép kissé meginog. Mintegy a walóság két v-jén meglibben Maja aktuális fátyla, a média máza.
Mindettõl a valóság és a szellemkép-szerû vetülete még nem szûnik meg, csak egybelátszik: egyik a másikon áttûnik. Ebben a távlatban a valóság verziói transzparenssé válnak. A testek tényein és felületein áttûnik a másik távlat.