Klezmer, Klezmatics
Képzeljük
el a világ egyik legkülönlegesebb kevercsét, amint
szinte minden felhangzik benne: szintetizált szláv- (és
még jónéhány) bánat, átszellemített
szerecsen színek, (törökös) balkáni töredezettség,
romános elragadtatás, zsoltáros borongás és
lakodalmas zsongás. Szintetizátoron, klarinéton,
cimbalmon, cigányhegedûn, sramlitrombitákon szólal
meg a vágyak, fájdalmak és elragadtatások
szédületes zenéje. Példázatos posztmodern
panorámának is vélhetnénk ezt az elképesztõ
elegyet, ha nem egy nagyon is hagyományos, mintegy kétszáz
éves zenérõl, a klezmerrõl lenne szó.
A klezmer már eleve is elég érdekes elegy:
a távolabbi keletrõl és a közelebbi nyugatról
Kelet-Európába ûzött zsidóságnak
a környezõ népek zenei kulrúrájától
átjárt népzenéje ez. Éppúgy
vannak benne bolgár, román, ukrán, magyar és
orientális elemek, mint kántorok szakrális zenéjébõl
leszüremlett részek. (Amelyek egyébként - a
parasztzene mellett - a középkori gregorián zene legfõbb
forrásául szolgáltak.) A kultúrák keveredésének
és termõerejének ékes példája
ez. Egyúttal füllel hallható cáfolata a "fajtiszta"
forrásról szájaló "hazafias" hülyeségeknek.
Ezt a lenyûgözõ zenét a KLEZMATICS nevû társulat
készíti a tõlünk - elektronikus - karnyújtásnyira
fekvõ New Yorkban. Így aztán ezekben az emelt szintû
rezgésekben úgyszólván az idõk és
a terek is összeérnek. Az olykor megtévesztésig
hûen elõadott k-európai talpalávalók mellett
(mögött/között) az alig hallható háttérben
ott van az egyetemes világvárosi otthontalanság jól
ismert érzése. A kétezer éves számûzöttség,
a hazatalálás vágyának hallomása rezgésbe
hozza rokon érzületeinket - s ehhez nem is kell feltétlenül
vérrokonságban állnunk az elõadókkal.
Egyetemes nyelvet hallunk: a fokozhatatlan fájdalom és a
felülmúlhatatlan gyönyör tartományából.
A klezmer jiddis szó, melynek héber eredetije zeneszerszámot
jelent. A KLEZMATICS második, RHYTHM & JEWS (vö.
rhythm & blues) lemezén azonban a hangszeres zenék mellett
egészen elképesztõ énekes darabok is vannak;
a héber kantilláció kivételes szépségû
darabjai. Ezekben - amennyire a sváb és a német felõl
érteni vélem - a szokásos folklór-témáknál
valamivel szélesebb tárgykörrõl esik szó:
az égen vonuló tevekaravánokról, az Ígéret
Földjérõl, a Messiás eljövetelérõl,
és más effélékrõl.
A késõújkorban vagyunk: amikor minden együtt,
egymás mellett áll. Létezõ és letûnt
világok kulturális kínálatából
választhatunk. Érzékeink állandó ostrom
alatt állnak: választanunk és válaszolnunk
kell. Mert - miként a KLEZMATICS elsõ lemezének címe
is állítja: Shvaygn = Tod (Hallgatni = Halál).
Mindig újra és újra meg kell találni a mindenkor
érvényes megszólalás módozatát.
Az elegyítés és az elkülönítés
fokát, a felhasználás és a megújítás
arányát. Azaz bírni kell a megkülönböztetés
képességét. A KLEZMATICS, egyebek között
- ebbõl is ad egy kis zenei leckét. (PIRANHA RECORDS)
|