Szathmári Botond

Performance: elõadás, élõkép, a mûvész személyi- sége és teste mint mûtárgy, egy besûritett életszakasz, amelyben a performer egy elõre meghatá- rozott szituációba helyezi magát.Határmûvészet. Képzõmûvészet? Szinház? Zene? Testmûvészet?  Gesamtkunstwerk?  Határok lepusztitása, a nagy õsegység újraélése. A ritus újraélesztése,hiszen a mûvészet eredete is a szakrális ritusokban keresendõ.A rituális mûvészet  célja mindig az én, az individum megsemmisitése,  a kollektivum megteremtése, s ezáltal a kozmikus spirituális teremtõerõk felébresztése,müködésbe hozása. A performernek mindig el kell jutnia a végsõ kérdéshez, bele kell kényszeriteni magát a lét és nemlét problémájába, és a lét határán bemutatnia az áldozatot. Akkor igazán hiteles az áldozat, ha annak tárgya maga a performer személyes és testi mivolta. A ceremónia során a performer mintegy beavatva  önmagát lelki transzfiguráción megy át, amit gyakran éppen testi megsemmi sülési kisérlet segit elõ. Egy ilyen dramatizált áldozati szertartás gyakran sokkolhatjaa közönséget, és metafizikai, pszichikai sikon okoz bennük katartikus átalakulást. Az ilyen elõadások eszköztára nem lehet más, mint az embe riség egyetemes archaikus szimbólumnyelve, ami idõtõl és kulturától függetlenül része az emberi pszichének. A szimbólumok megjelenitésére a legalkal- masabbak a természetes anyagok, mint a tûz, a viz, a kõ, a fa, a kötél és a vér.