Irány a színpad
Nem vagyok Liza,de az egy feladat lehetne, ebben
egyetértünk Talán, hogy kihozzuk magunkból a Lizát
is, meg a Lizaságot is hamár a szánkra vettük.
Vannak ilyen nehezen megcsinálható lazaságok,
legalábbis a színpadon, de erről a nagy Liza tudna
csak igazán mesélni és énekelni.Nekem amugyis
médium-mérgezésem van (ezt az apám mondta,lásd
Gesamtkunstwerk), most éppen nem a Bundesligától
hanem ettől a másik bajnokságtól, amit a Wagner-
Nietzsché-vel vivunk.Nem állunk jól,dehát innen
szép győzni...És élvezzük a hazai pálya előnyeit
ha ez ugyan előny. Erősek ezek a németek. Dehát ők
is emberek, igaz, Liza? (lásd Kabaré).Egyébként a
mi színpadunk és vendégszereplésünk nagyon nem
ilyen, vagy legalábbis nem nagyon ilyen, hanem
másmilyen. Van már rutinunk, van taktikánk,gőzerő-
vel készülünk, kiváló vendégjátékosaink vannak.
Vagy úgy, a taktikáról szeretnének valamit hallani?
Nem kivánok részletekbe bocsátkozni csak általánosságban fogalmaznám meg
ezzel kapcsolatos Ars poeticámat vagy micsodámat. Először is beállunk és
megvárjuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.Lehet,hogy jön, lehet, hogy nem jön.
Ha jön az baj-lehet; ha nem jön, az jó, legfeljebb egy kicsit unalmas lesz a
közönségnek, de hozzáértők tudják, hogy az ilyen inkább ésszel, mint testtel
vivott játéknak is rendkivüli szépségei vannak. És ha testben nem is vesszük fel
a versenyt a németekkel, vagy Lizával, észben annál inkább.Tudunk mi nekik muzsi-
kálni ha kell. Elhúzzuk a nótájukat. Vagy forditva.
A szünet után aztán nagyon bekapcsolunk, sorra inditjuk az ellentámadásokat.
De többet most nem árulhatok el.Összességében kemény mérközésre számitok. És
bízunk a svájci játékvezetői hármas -támogató biráskodásában.
Elkelne a lelkes biztatás.
Hajrá Titanic!
|