Az Írás ( vers,
novella, regény )
Az iró a Nap felé fordul.
Napraforgó-voltában energia és ihletkvantumokat
sziv magába, és könnyeivel táplálja
a bölcsesség
magvait. Aki Apolló földjére lép, hogy bekopogjon
a Napkirály palotájának ajtaján, csak akkor
nyer
bebocsátást, ha szívében is kinyilik az
ajtó. És
onnan, a szívbõl arany piramisok repülnek az örök
õrök felé,akik alabárdjaikat visszahúzva
szabaddá
teszik az utat, amely egy udvarra vezet.
Az udvaron Pegazus néz a jövevényre.
E nézés veszélyes és szuggesztiv.
Az író tekintete áthatol a csillogó falakon,
és ugyanakkor befelé is halad.
Amikor elérte a külsõ végtelent, egyúttal
belül is végtelen távolságban van.
Így gyarmatositva a külsõ és belsõ
végtelen közötti tereket,magába szívja
az író azok kisugárzását.
Most a szárnyas ló a költõ elé lép.
Az író megsimogatja, majd felül a hátára.
Pegazus meglengeti a szárnyait, és repülésbeboritja
az írót,
aki kihúz egy tollat a ló szárnyából.
Ezzel irja majd az égre a nevét,
melyben éretten ragyognak a lemondás mézizû
gyümölcsei. |