Szécsi András
A filozófikusságiskola felfogásában a képzőművészet a szinek, a formák titokzatos kapcsolatai, és egyál talán a létezők megismerésére irányuló, soha be nem fejezhető kisérletsorozat.Mint a szóban is benne van:képezni, teremteni (de nem le) és nem másolni a valóságot,azt a valóságot, mely min denütt jelen van,ám az ember számára megfogha tatlan. A művészet igy egyfelől Tükör, másfelől Hid. Tükör, mely az egyén pillanatnyi s az embe riség evolucióitól terhelt határosságát nemcsak fölfedi, hanem új aspektusból is mutatja; Hid, mely paradox módon pont a teremtés aktusával ebből kiutat kinál egy villanásnyi időre, hogy aztán Alkotó-Mű-Befogadó szublimált egysége újra darabjaira hullva törve várja a rájuk szabott történelem babiloniai sors játékát. Mi valósulhat hát meg a részek - az egyed mint alkotóerő és az anyag mint annak ágyazata - kapcsolatából? A mű születése pillanatában kudarcra van itélve, a kibontakozó konkrétság megnyirbálja (hogy ne mondjuk megerőszakolja) a lehetőségek deltáját, mohó kisgyermekként ösztönözve a mű vészt az elúszott lehetőségek egy későbbi műben való tökéletesebb megragadá sára. Ez azonban permanens áldozathozatalvállallásra késztet a világ,s igy saját sejtjeim felé is, melyben tehát Játék-Kisérlet-Áldozathozatal fókusz háromasa.Játék azért, mert a mindenség összefüggő jelenségei,az élet maga is játék, amennyiben esztétikai izét megérezzük, hiszen pont ettől válik já tékká. Kisérlet azért mert semmilyen módszert, technikát nem utasitunk el, sőt megprobálunk beépiteni, fölhasználni, összehangolni a látszólag egymástól távol eső dolgokat.És végül áldozat,mert a tökéletesedéshez vezető grádics fokain csak az előbb emlitett belső áldozathozatallal lehet följebb jutni; ha kellvért izzadva, fizikai és lelki erőnlétününk határaira jutva. Ennek az erő feszitésnek a belső sugárzását veszi át s adja tovább a létrehozott mű. A kiindulópont az az archaikus szimbólumrendszer, mely a történelem az egyén számára fortélyos és kiszámithatatlan játékai ellenére töretlenül öröklődik tovább, s - szunnyadva alkotóban és befogadóban egyaránt - csak egy jelre vár egy impulzusra ( ami lehet egy mozdulat,egy szin, egy tavaszi illat ), hogy föltörve immár a harmónia kulcsává váljon.
| Fontosabb műsorok | ||
| Szellemzene | 1984 | Bercsényi klub |
| A személytelenség birodalma | 1987 | Szkéné Szinház |
| Lélekmászás | 1991 | Resonance fesztivál |
| Múmia I. | 1991 | Láng Müv.Ház |
| Szellemrehivás | 1993 | Hársfa u. |
| Múmia III. | 1995 | Lodz (PL) |
| VÉG-TAG-TÁNC | 1995 | Expanzió |
| Kiállitás | 1996 | Vőrős kápolna Bboglár |
| Kiállitás | 1996 | Kapoli műzeum |
| Szellemrehivás | 1996 | Orczy kert |
