A nőnek van egy
módszere a bosszúra.
Ül az ágy szélén,
és lassan
álomba löki a férfit.
Aztán a halálról
magyaráz.
Halva vagy –
ezt suttogja. –
Meg vagy halva.
Iszonyat az elalvás
– mondja a férfi –,
s főleg hogy nem tudja,
hányszor kell még
meghalnia,
amíg meghal.
Mama, szedd föl nekem
a blokádot, aztán hajcsunk
bele az éjszakába.
Délig eszünk, zurbolunk,
délután meg nyomjuk
magunkat bele az éjszakába.
A sanyi is ott lesz,
a sanyifasz is ott lesz,
ha neked a sanyifasz kell.
Mama, bazmeg,
látom rajtad: te neki is
fölszeded a blokádot.
Ott rázza a retkes krumplit,
de kihasítom a beléből,
mert utálom ezt a sanyifaszt.
Nem vár addig bazmeg,
hogy én kidőljek, mingyá
kellesz neki, nem várja
bazmeg, hogy kikopjak, a
gatyádba nyúl sörös
üveggel a kezében...
Milyen ember ez a sanyi,
teli van a dereka
porckoronggal,
mama, milyen ember ez,
a szájába megy be a lé,
alul meg csorog a geci.
Mama, szedek neked fát,
ha lesz lóvém, neked adom,
csak a sanyifasszal ne...