Annak, ami szép, vajon mindig szépnek kell lennie?
Ha valahol hiba van, kit érdekel,
hol a hibaforrás. Elmerülsz az oknyomozásban
– mert nincs legelső ok
–,
ahogy tágul egy közeget váltó
kődarab
hullámzó horizontja.
“Azt, ami szép, mért csak én (nem) látom annak,
a problémában nem csak én látok-e problémát?
Megmenekülhetek az elkövetéstől,
ha magamra veszem a világ
bűneit?”
Az érzékszervek a szépség kedvéért
fejlődtek vagy satnyultak
idáig
(és alkottak maguknak agyat);
és te, aki a szépség rabjának gondolod magad,
érzékelnéd-e, ha megváltoznál a szépséggel
való találkozás (együttlét, elválás) által,
vagy azt, hogy a szépség megváltozott?