(1999. október 28.-november 2.)
Az Óbudai Népzenei Iskola pályázata (Közoktatási Modernizációs Közalapítvány)
segítségével néhány napos tanulmányúton voltam Edinburghban, az ott folyó népzeneoktatás
és népzenei élet alaposabb megismerése céljából. (Előttem ott járt már Jánosi András és
Juhász Zoltán, ők mindketten a tavaszi "Shoots and Roots" fesztiválon vettek részt.)
Én utazásomat a szintén minden évben megtartott "Story-telling Festival", azaz mesemondó
fesztivál idejére időzítettem, melyet a Mindenszentek ünnepe körül rendeznek (Halowen,
Hallowe'en). A fesztivál hivatalos vendége voltam.
A rövid idő alatt is sikerült hasznos beszélgetéseket folytatnom, és megismerhettem
bizonyos alapelveket, amelyek a tanítással, illetve a népzene-néptánc-népmese mai életével
kapcsolatosak.
Érkezésem után, október 28.-án, csütörtökön szinte azonnal a Scots Music Group
népzeneiskolájába vitt kísérőm, Panda Smith, aki már hosszabb időt töltött intézményünkben,
és neki köszönhető a kapcsolatfelvétel. Ez az oktatás tulajdonképpen az un. Adult Learning
Project (Felnőttoktatási Projekt) keretében működik, tehát a résztvevők kivétel nélkül 18 éven
felüliek, sőt nem egy esetben nyugdíjasok.
Ebből következően a cél nem elsősorban az, hogy a beiratkozott hallgatók magas színvonalon
zenéljenek a tanfolyam elvégeztével, hanem a népzene iránti érdeklődés kielégítése, esetleg
felkészítés amatőr színvonalú közös zenélésre (külön zenekari szekció is működik egy kiváló
hegedűs vezetésével). A tanszakok, amelyeket végiglátogattam:
1. furulya (whistle),
2. duda - a tanítás elsősorban a külön hangszerként (oboa) is funkcionáló sípszárral
(chanter) folyik, a tanár együtt játszik a növendékekkel, erről felvétel készül egy speciális
magnetofon segítségével - ilyet használnak a nyelvtanításnál is - de a mikrofon a tanárhoz
van egészen közel, ezért a felvételen elsősorban a helyes játékot lehet hallani. Ezt aztán
a növendékek lemásolják maguknak, otthoni tanulásra. Az alapvető célkitűzés tehát a hallás
után való tanulás, de nem eredeti felvételek alapján. A furulyánál is, itt is vannak fénymásolt
kották, tehát a kottaolvasás szükséges a tanuláshoz.
Néhány régebben tanuló növendék saját dudával is rendelkezik.
3. Mandolin - itt teljesen hallás után folyik a tanítás, egy-egy frázis alapos
kigyakorlásával
4. zenekar - nagyon sokféle hangszer játszik együtt (hegedűk, gitár, mandolin,
furulyák, duda, szájharmonika), afféle örömzenélés folyik inkább
Az énektanítás énekkar formájában működik, ezt csak kívülről hallgattam meg, inkább többszólamú feldolgozásokat tanulnak. A tanításról egyébként több fényképfelvételt készítettem.
Este az egyik jellegzetes folk-kocsmában voltam, az "Antiquary"-ban, ahol a "session", a közös zenélés 2 éves évfordulóját ünnepelték, ezért a szokásosnál is több, mintegy húsz zenész muzsikált együtt órákon át, nagy lelkesedéssel, kiválóan.
Minden dallamot mindenki ismert, akárcsak nálunk.
Másnap, 29-én, pénteken délelőtt David Francis-szel, a Shoots and Roots fesztivál
szervezőjével, a skót népzenei élet egyik meghatározó alakjával találkoztam. Ő írta a
"Traditional Music in Scotland" "A hagyományos zene Skóciában" című 82 oldalas kiadványt,
melyet a Skót Zenei Tanács részére állított össze. Nagyon alaposan összefoglalja mindazt,
ami ma jellemzi a skót népzenei életet mind az oktatás, mind az információs bázis, mind az
intézményhálózat, támogatás területén. Ebből a kiadványból első látásra kiderül, hogy a
skótok sok területen jóval előrébb járnak. Információs bázisuk sokkal alaposabb, könnyebben
megközelíthető, mint a miénk (hamarosan például a teljes archív anyag hozzáférhető lesz az
Interneten).
A zeneoktatás teljesen ingyenes, a felnőttoktatás pedig szinte jelképes összegbe kerül.
Komoly törekvések vannak a népzene rangjának megőrzésére, emelésére, tárgyalások
folynak pl. a turisztikai szervezetekkel. Nagy fesztiválok vannak, nem ritkán 400 dudás
játszik együtt.
Az alapfokú oktatás viszont nem létezik a magyarországihoz hasonló formában. Az eredeti
népzenét elsősorban tanfolyamokon, táborokban tanítják. Komoly törekvések vannak az
autentikus népzene tanítására a főiskolákon. A tanulmány kiterjed a studiókkal,
lemezkiadással kapcsolatos kérdésekre is, hiszen az akusztikus zene (a skót népzenei élet -
a magyarországihoz hasonlóan - jótékonyan konzervatív, nemigen van keveredés a
hangszerekben és a stílusokban) egészen más felvételi technikákat követel meg.
Délután a Storytelling fesztivál nyitó fogadásán vettem részt, majd megnéztem a nyitó
programot,
amely két idősebb "revival" mesemondó programjából állott, színesítve némi hárfazenével,
szájharmonikával. A Mindenszentek miatt elsősorban kísértetek szerepeltek a mesékben.
Mindkét előadó - Edinburgh jól ismert alakjai - természetesen nemzeti viseletben, nem az
ősi
gael (kelta) nyelven, de skót tájszólásban adta elő a meséket, melyeket a mintegy száz fős
közönség nagy élvezettel hallgatott. Fontos megjegyezni, hogy az előadásról semmilyen
felvétel nem készült, nyilvánvalóan tudatosan, meg is volt tiltva ez.
Késő este az Edinburgh egyik legelőkelőbb, korábban csak zártkörű rendezvényeket fogadó
"Assembly Room"-ban voltam, ahol havonta egyszer pénteken nagy táncházat tartanak, több száz
résztvevővel. Ezenkívül nagyon sok helyen, pubokban is működik táncház, hagyományos
néven "Ceilidh", ejtése kb. kéili. (Meglepve tapasztaltam, hogy a Microsoft Word helyesírási
tanácsadója a Ceilidh szót ismeri, ki is javítja nagy C-re, a táncház viszont idegen a
számára...).
Úgy tűnik számomra, hogy ez a hagyomány Skóciában sohasem szakadt meg, populárisabb
változatban is él, mint CD-ken láttam, ahol nyugdíjas táncosok ropják a rendkívül változatos
skót táncokat.(egyébként Budapesten is van skót táncház - a Budapest Skót Táncklub, az 1. és
a 3. vasárnapot követő csütörtökön 19 órától a Virányosi Közösségi Házban).
Az "Assembly Room"-ban a Robert Fish Band játszott, melynek vezetőjével, Stan Reeves-szel a
helyszínen is, és később a Scots Music Group központjában is nagyon érdekes beszélgetést
folytattam. Elmondta, hogy gyermekkorában az iskolában tanították az eredeti skót táncokat,
aztán persze jött a látszólag mindent feledtető rock zene, de húsz éves kora körül (most 49
éves) ismét divatba jött a Ceilidh, és barátaival ezt a zenét kezdték játszani, autentikus minták
alapján. A folyamat tehát nagyon hasonló a magyarországihoz, egészséges patriotizmusában
is. Ez némely táncos viseletében is megnyilvánult: nem szégyen skót szoknyában táncházba
járni, mint fényképfelvételeim is mutatják. Volt, aki teljesen hagyományos viseletben volt (a
harisnyába tűzött elég komoly kés sem hiányzott), de volt, aki a skót szoknyát pulóverrel,
vagy (nota bene!) pólóval viselte, amelyen a "Scottish Scotland" felirat díszelgett. (Ez
körülbelül olyan, mintha nálunk valaki bőgatyában és "Magyart a magyarnak" feliratú
pólóban táncolna...)
Érdekes volt az is, hogy a táncház külföldi vendége volt még egy dudás testvérpár
Bulgáriából, bulgár táncot is tanítottak, és informálódhattam általuk a bulgáriai népzenetanítás
mai állapotáról.
A hangulat nagyon hasonló volt egy magyarországi táncházéhoz, megható volt a befejezés:
egy nagy körben egymás kezét fogva együtt énekeltük Robert Burns dalát, a nálunk is jól
ismert "Should auld acquaintance be forgot..."-ot.
A szombat délelőtt városnézéssel, kirándulással telt, este ismét a fesztivál programján
vettem részt. Ebben már én is résztvettem egy balladával, a Molnár Annával, amely jól illett a
Haloween hangulathoz, és a fordítással érthetővé is vált az Európában mindenütt ismert
történet.
Október 31.-én, vasárnap délután a Sandy Bell's nevű pub-ban résztvettem a hagyományos
délutáni zenésztalálkozón. A központ, mint minden alkalommal, Iain Grant harmonikás volt,
egy hetvenen felüli, kiváló zenész, aki valóságos kincs az ifjabbaknak, mert több száz,
eredetileg dudán játszott dallamot tud. Hat harmonikája mindig kéznél van, mert forgatható
tokban tartja őket. A hangnemváltásokat ujjaival, számok formájában jelzi a többieknek,
akkor is, ha nem ő a kezdeményező. Ottlétemkor jelen volt két hegedűs (az egyik Panda
Smith), egy harmonikás (a fentemlített Stan Reeves) egy egészen fiatal fuvolás fiú és egy
kiváló gitáros. Néha magam is beszálltam a kobozzal. Bár éppen fontos rugby meccs volt
(a franciák játszottak, akikkel a skótok hagyományosan szimpatizálnak), a zene kedvéért
levették a hangot, és csak a góloknál volt kiabálás, s a végén a Marseillaise...
Egy másik TV-készüléken szimultán a gael nyelvű adás ment, amely rendszeresen
szerepelteti a legjobb folk zenészeket is.
Stan Reeves elmondta, hogy a skótok ír mintára fedezték fel újra a népzenét, bár az íreknél
más volt a folyamat, ugyanis ők a hatvanas években Amerikából tanulták vissza a nótákat,
így egy kicsit kommercializálódott a népzenei mozgalom. Egyébként a népzenei gyűjtés
története, a hibák és a tanulságok tökéletes párhuzamai a magyarországinak. Először a
romantika fedezte fel ezt a világot, mint "vadászterületet", és divatba jött a népdal, illetve
amit annak neveztek. Burns egy éjszaka kettőt-hármat is írt, jó pénzért.
Az eredeti dallamokat lelkiismeretfurdalás nélkül átalakították, pl. a duda dallamok alacsony
hetedik fokát felemelték, "dúrosították" a hangzást. Ahogy nálunk, használták a népzenét és
táncot a verbuválásra is.
Este ismét a fesztiválon voltam, nagyon jó halászmesék hangzottak el.
Hétfőn, november 1.-én találkoztam a Scots Music Group vezetőségével, a Fiddle fesztivál
szervezőivel. Javaslatot tettem hogy a jövő esztendőben egy skóciai népzeneoktatási
szakember (David Francis vagy Stan Reeeves) magyarországi látogatására a T
áncháztalálkozó és a III. Országos Szakmai Találkozó idején, illetve a még rendelkezésre
álló pénzösszegből (4 repülőjegy) egy tanár és 3 növendék edinburghi látogatására a Fiddle
fesztivál alkalmával (2000 november).
November 2.-i visszautazásommal ért véget ez a rövid, de nagyon tanulságos utazás.
A további kapcsolattartás E-mailen keresztül történik, egy rövid projektismertetést már
elküldtem a Scots Music Group részére, melyet az idei Fiddle fesztiválon közzétettek.
Remélhetőleg mindkét fél számára hasznos lesz ez a most megalapozott együttműködés.
Végezetül néhány idézet David Francis kiadványából:
1. A legtöbb stúdió a hagyományos zene igényeihez képest "túlságosan felszerelt",
így azt is meg kell fizetni, amit nem használunk. Ami nekünk kell, az egy kellemes
környezet jó akusztikával, valóban jó mikrofonok és felkészült zenészek. "Ha a stúdióba
mész, ne érezd magad fogorvosnál".
2. Egy folyó nem folyhat túl a saját forrásán. A skót hagyományos zene virágzásának
legfőbb biztosítéka az azt művelők spontán önbizalma.
3. Skóciának szüksége van arra, hogy megbecsülje saját kultúráját. Ami nekünk
adatott, egyedi, utánozhatatlan és szép.
4. Munkámnak fontos része az, hogy megnyissam a növendékek fülét mindenféle
zenére, bár én a hagyományos zenét használom kezdeti lépésként.
5. A klasszikus zene kiváló alapozás lehet, de jó lenne, ha az is megtalálná a helyét
az iskolában, aki csak jigeket vagy reel-eket (gyors skót táncok) akar játszani, vagy
népdalokat énekelni.
6. Nem hiszek a hagyomány taníthatóságában. A legjobb tanító a zenehallgatás.
7. Nem telik sok időbe tönkretenni a hagyományt, de ha egyszer sikerül, nemzedékek
kellenek a helyreállításához.
8. Az első, ami Írországban feltűnő, az, hogy a gyerekek mennyire be vannak avatva,
körül vannak véve hagyományos zenével, életük részévé válik.
9. Vannak olyan tanárok, akik "nem tanítva" tanítanak. Nagy feladat hárul a
növendékekre, akiknek nagyon kell figyelni, de általában sikeres a dolog, ha a tanár a darabot
vagy a díszített témát elégszer eljátssza. Ha viszont a tanár nem tudja "kicsomagolni" a
díszítést, akkor nehezen megy a tanulás.
10. Többet kellene tudni növendékeinknek a zene hátteréről, hogy az egész
hagyományt megértsék. Gyakran csak dallamokat tanítunk, és a mögöttük lévő történetek
elvesznek, pedig ez nagyon fontos része a zenének!
11. A népzenében szükségszerűen jelen van valamilyen "felforgató" jelleg. Ha
iskolában tanítják, ez az energia rendszerint elvész. Számomra az volt az érdekes, hogy a
legérdekesebb dalokat nem az iskolában tanultam.
Kobzos Kiss Tamás