Amikor a szarvasmarháknál sikerült, az egész világ felhördült.
A kergemarhakór miatt úgyis a figyelem középpontjában lévő állat génállományának reproduálása azonnali és mély elgondolkozásra késztette az emberek többségét.

Miért érdekel ennyire bennünket?
Ez nálunk, embereknél már csak így szokott lenni. Csak akkor mélyedünk bele egy problémába, ha az komoly fájdalmat, mély megdöbbenést vagy fokozott stresszt okozott. Amíg mindennapi életünkre közvetlenül nincs hatással, addig szemellenzős neveltetésünk és sok élethelyzetben az egonkat sikeresen megvédő érzéketlenségünk következtében úgy fogadjuk az információt, mint a TV-híradó egyik hírét: hümmögünk egyet, miközben tovább majszoljuk a chipet.
Ez a klónozás azonban már nekünk, közembereknek is sok. Amit nem sikerült a mongol hordáknak, a keresztes hadjáratoknak, Hitlernek és Sztálinnak, az most a laboratóriumokban minden ellelállás nélkül megvalósulhat.
Miról is van szó tulajdonképpen? A másság felszámolásának kísérletéről. A városokban megjelenő kincsek és javak elrablásáról, az ezt felhalmozó népek kiírtásáról, a mohamedán vallás, a cigányok és a zsidók, a "reakciós oroszok", a "nem sztálini módra" gondolkodó kommunisták stb. megsemmisítésének folytatásáról.

A kiemelt érdeklődés okairól
Miért pont most, a klónozásnál jut eszünkbe, hogy itt a demokrácia szabadság-eszményének megsértéséről van szó?
Egyrészt mert az újságok címlapjai fotókkal alátámasztva közlik az ilyen szenzációkat.
Másrészt meg el vagyunk szokva az ugrásoktól. Nekünk, embereknek az a kényelmes, ha hisszük: a természetben nincsenek drasztikus változások, ugrások. Ezzel igazoljuk önmagunk számára folyamatosságunkat és rendszereink megdönthetetlenségének illúzióját. Ma is erre nevelnek bennünket az oskolában. Az, hogy a kvantumfizika megjelenésével bebizonyosodott ennek tarthatatlansága, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az egyetemek mindegyikén tanítják is azt.

Vajon miért nem tanítják az iskolákban az igazán lényegeset?
Mert akkor a köznapi gondolkodásban ismét elterjedhetne a "csoda" fogalma. Felmerülnének a még soha meg nem válaszolt kérdések.
Hogyan keletkezik egy új élet a fogantatás pillanatában?
Mi történik a halál után?
Létezik-e egy felsőbb szellemiség (azaz európai fogalmainkkal a Jóisten) és kapcsolatba kerülhetünk-e vele földi életünk során?
Gyógyíthatatlannak tűnő betegségekből meggyógyulhatunk-e szellemünk és hitünk segtségével?
Ma már annyira hiszünk az anyagelvűségben (=materializmus) és a demokráciában (abban az igazságosnak tűnő társadalmi berendezkedésben, amelyről még egyik legnagyobb híve, W. Churcill is azt mondta, hogy egyáltalán nem optimális, csak még nem találtak ki nála jobbat), hogy társadalmaink irányítói szerint csak "megzavarná" az olajozott gépezet működését az ilyen "logikátlanság".
Az hogy igaz-e, vagy sem - egyáltalán nem érdekel senkit. Szibarita (pompában és semmittevésben élő) politikusaink, gazdasági vezetőink célja már rég nem az igazságosság megvalóstása, a tudás elismerése, a közjólét és az emberséges társadalom megteremtése. A "hasznosság" fogalmának téves értelmezését elfogadtatva az "elit" manipulatív eszközökkel megszerzett hatalmának és vagyonának gyarapítása vezérli őket. Ebben pedig mindenféle ugrás és ugrálás csak zavaró tényező lehet. (A saját ugrásszerű, privatizációnak álcázott meggazdagodásukat persze már rég elfelejtették.
A saját szemszögükből még igazuk is van - sokunk ugyanígy cselekedne az ő helyükben - a csábítás valóban igen nagy!)

A lényegessel foglalkozás veszélyei
Ha megkérdőjelezed azokat az emberek agyába állandóan sulykolt alapelveket, amelyek az előbbi helyzet jogosságát vannak hivatva igazolni, egyszerűen rádsütik a bélyeget, hogy nem tudsz beilleszkedni a "jó" társadalmi keretek közé. Aszociális vagy, elmegyógyintézeti kezelésre szorulsz, lázítod a fiatalokat.
Minden következmény nélkül megtehetik. Elvégre az axiómák (az elfogadott alapigazságok) megkérdőjelezéséhez nagy bátorság és kitartás kell. Bebizonyítani valamiről, hogy hamis, amikor azt elfogadva annak a gyakorlati élet látszólag nem mond ellent - nem könnyű. Hiába mondod, hogy sok okos ember igyekezett mindhiába, hogy igazolja abszolut voltukat. Amikor a felül lévők minden embert a maga szintjén igyekeznek "megvenni" - felkínálni neki egy keveset a korrupcióból, a törvények határmezsgyéjén evickélésből -, hogy ugyan ne pattogjon már, ha valami nagyobb léptékű visszaélés a szeme elé tárul. Így aztán rég elfelejtődött már, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma".

Végül térjünk vissza azért a klónozásra is...
Az ám, nehogy elfelejtsük, hogy most a klónozásról beszélgetünk. Arról, amit a természet már régen megvalósított a maga egyszerű módján. Az egypetéjű ikrekkel.
Azt már tudjuk, hogy hogyan keletkeznek. De hogy miért?
Istennek célja van velük - csak még nem értettük meg, hogy mi.
Ők egymás klónjai?

Milyen érzés lehet, ha kihallgatsz valakit, aki magában beszél?
Ugyanaz a személy két testbe zárva?
Amikor az egyik áramütésben meghal, a másikat is áramütés éri, és ebből érzi, hogy lelkük elválik.

Testfelépítésük teljesen megegyezik
És az agyuk?
Sorsunk a gének által meghatározott. Vagy mégsem?
Génkészletük teljesen azonos-e?
Pro és kontra érvelések.
Emberi lények nem születnek egyformának.
Ma meritokráciában élünk. A kiemelkedő emberi képességűeknek kell megoldaniuk az olyan feladatokat, amelyeket mások kevésbé vagy nem tudnak.
Ez persze felháborítja a demokrácia híveit.
"Mindenki számára megadatik a nagy teljesítmény, ha szabadon él és előre felkészülve meg tudja ragadja a mindenkinek felkinálkozó lehetőséget" - vallják.
Az igent mondók szerint az erőszakért vagy az ikrek nemi preferenciákért felelős génjei is azonosak.
Az ember jelleme és intelligenciája is öröklött (legalábbis nagyrészt).
Az agresszivitás, a vakmerőség, a konzervatizmus, a vallásosság, a boldogság megélésének foka, a válás valószínűsége is.
Ha az egyik elkezd egy mondatot, a másik befejezi.
Sorsuk eleve elrendeltetett.
Az ikrek közötti kötelék a legerősebb az emberek között.
A legharmónikusabb. de időnként a legpusztítóbb kapcsolatot élhetik meg.

A teljes azonosságot tagadók vallják, hogy
születésük után elválasztott egypetéjű ikreken jól tanulmányozható a környezeti tényezők hatása.
Igaz, hogy ugyanolyan körülmények között felnőve viselkedésük, reakcióik is teljesen egyformák lehetnek.
Azonban csak a környezet várja el, hogy azonos módon öltözzenek. Az ikerpár egyike hogyan képzelheti el, hogy egy külön egyéniség, ha sarokban ott ül vele szemben a hasonmása, ráadásul ugyanolyan ruhában? Pedig az egyik mindig domináns...

Ha két testbe zárt egy lélek, akkor bizonyára skizofrén.
1965-ben Timet 3 évre elítélték, mert szívenlőtte ikertestvérét, Todot. Oka: másság, féltékenység, eltérés a sikerességben.
Pedig a családi alpítványból a sikertelenebb báty, az agresszívabb Tod is gond nélkül élhetett volna élete végéig.
Mégis le akarta lőni 2 perccel fiatalabb öccsét.
30 évvel az eset után az önvédelemből ölő Tim felkavarva mondta:
"...azóta is rendszeresen beszélgetünk ...tudom, hogy megbocsátott nekem..."

L. és R. sziámi ikrek.
Külön szerveik vannak, csak a vérkeringésük közös.
Fejük össze van nőve, de független személyiségek.
R. szobájában énekpróbái közben L. soha nem szólal meg.
Amikor L. férfival van kapcsolatban, akkor R. csak fizikailag van jelen.

Létezik-e ilyen fokú kompromisszumkészség az egészségesnek születettek között?

A tudomány eredményeit mindig fel lehet használni rossz célra is (pl. az első atombomba ledobása Hirosimában).
Az erkölcsileg felkészületlen kutatók kiváncsiságát sikerül-e kordában tartani?
Szerephez jut-e egy újabb őrült és kiváncsi Mengele, aki az ikrek egyiket halálos mérges gázzal kezelte, a másikat pedig a lehető legtovább életben tartotta, hogy majd a boncolást elvégezve és a fej, az agy méreteit feljegyezve megállapíthassa: melyik emberi szervet és milyen mértékben támadja meg a gáz?

A mai politikusok is felhasználják saját (rövidtávú) céljaikra a tudományos gondolatokat:
"a bizonyítottan bűnözők és aszociális munkakerülők nevelésére és szociális támogatásra miért költsünk, ha minden hiába, hiszen az emberek sorsa genetikailag úgyis meghatározott?"

Minden nagy civilizáció hanyatlása valahol ilyenkor szokott elkezdődni.

A szikh államot, amelyet R. Singh 1819-ben királysággá szervezett, az angolok hosszú harcok után 1849-ben megsemmisítették.
Egy 3-4000 éves hagyományt igyekeztek gyengíteni a két országba (India és Pakisztán) szakítással).
Vajon miért?
Hiszen az Indiában kialakult szikhizmus elveti a többistenhitet, s a kasztok isten előtti egyenlőségét vallja. Nincsenek papok, csak templomi szolgák. Azt tanítja, hogy a lélekvándorlás láncából nem az aszketizmus, hanem a földön végzett jócselekedetek útján lehet megszabadulni.
Tehát nagyon is antifeudális. Így az eszme a gyarmatosító angolok érdekeit (is) szolgálja.
Lehet, hogy az 1840-es években már "túlságosan is jól" tette?

Az már sok lehet egy gyarmatosítónak, hogy
"Isten a mindennapi életben rejlik". No meg hogy az
"emberek egyenlőek" (a nők is!).
"A kasztok meg nemzetek csak elválasztanak".
"Nem számít a tudás, a ceremónia - az őszinte szeretet kell meghatározza cselekedeteinket. Az élet célja: az emberben kifejleszteni a legjobbat (nem az üdvözölés, a Paradicsomba jutás)".

Éhesen nem lehet imádkozni - vallják. Ezért naponta egyszer mindenkinek ingyen adnak enni (a nyersanyagot adományokból fedezik, a főzést, mosogatást önkéntesek végzik).
"Ha Isten elé járulsz, nem kérdi meg tőled, hogy milyen vallású vagy". És ők sem kérdik a látogatóktól, honnan jöttek. Örülnek, hogy eljött és velük eszik.
"A Gonosz forrása a megerősödött ÉN" (Ez bizony nem harmonizál a nyugati világ felfokozott individualizmusával...).

Tudom, van egy kérdésed. Mi az a címben, hogy "már megint"?
Emlékezz egy kicsit.
Kegyetlen gyarmatosítás. Az írek és a skótok beolvasztása. A wilsoni 14 pont be nem tartása. Stb.

Bezzeg Honkongban! - mondhatod erre. Ott gyorsan belsővé alakult a kapitalisták fogyasztói és hierarchikus értékrendje.
Egy gazdag kereskedő azt mondta, ha a kínai fennhatóság visszajövetele után a gazdasági érdekei úgy kívánják, minden gond nélkül átvedlik kommunistává.
A praktikus (és számunkra elvtelennek tűnő) gondolkodás remekül vegyíti a hasznos hagyományokat és az előrejutást serkentő idegen módszereket.
A pillanatnyilag legjobb stratégia rugalmas váltogatásával a hosszútávú boldogulást optomálisan segítik.
Ennek a szemléletnek aztán furcsa (de mégis széles körben elfogadott) következményeit figyelhetjük meg Honkongban.

Ha a volt brit koronagyarmaton lévő munkahelyeden 3 percet töltesz a WC-n, már ki vagy rúgva (ahová csak naponta kétszer mehetsz...). Személyhívón hívnak állandóan. Viszont odamehetsz a vezérigazgatóhoz is, ha van egy jó ötleted. És még pénzt is kaphatsz rá... (Bár a monopolizált Európában is így lenne...) Nem kell húszszor találkoznod valakivel, hogy kialakuljon valami (mint pl. Londonban). Nem lehetetlen bekerülni még a TV-hez sem...
A maffia és a rendőrség egy dologban teljesen egyetért: a turistákat bántani, kirabolni nem szabad - ha nem jönnek, nincs kinek eladni.
Rugalmasak. Könnyű nekik - soha nem volt arisztokráciájuk és nem szégyellik a kereskedést.
Honkongot nem a kiemelkedő intellektus jellemzi. Nem számít a végzettség, a rang - csak az, hogy mennyi van a bankszámládon...
De él. Mert szabad.
A szabadság persze lehet fertőző is - a kínaiak azonban (még) nem félnek ettől. Sőt, gyorsan megtanulják, hogyan kell vele együttélni.
Pl.az 1999-től majd uralkodó kínaiak nem akarják, hogy az angolok manipulálják a választásokat - csupán csak tudni akarják, ki fog nyerni...
Lehet, hogy egyszer London és Washington lesz kínai vagy honkongi koronagyarmat?

Az optimum, a legjobb lehetőség, állapot, teljesítmény keresése.
Hallatán műszaki problémára gondolunk. Pedig nem jelent mást, mint az adott körülmények között a (számunkra) lehető legjobb megoldás megtalálását.
Elérésére a problémák bonyolultsága miatt sokszor esélyünk sincsen. Próbálkozásos módszerrel esetleg rábukkanhatunk egy helyi optimumotra. Egy minden lényeges paramétert figyelembe vevő számítás (az operációkutatás eredményeit felhasználva) biztosan jobb eredményre vezetne. De arra nincs idő. A problémákat általában gyorsan meg kell oldani. Bármely titkos kód feltörhető egyszer - de lehet, hogy többe kerül, mint maga a titok megvétele. És ilyenkor nincs mese - maga a megvásárlás az optimum.
Az amerikai úgy van kondicionálva, hogy bármit is lát, felteszi a következő kérdéseket:
mennyire hasznos ez nekem?
mennyibe kerül?
tanulni kell-e hozzá, hogy használhassam?
Ha kell, akkor már vajmi kevés az esély, hogy megveszi...
Nála ez már nem optimális.

Bródy János már 20 éve így kezdi a koncertjeit: "be vagyok rekedve".
Nála ez az optimális.
Gyurcsik József hisz a távgyógyításban. A TV is egy frekvencián sugároz - miért ne hathatna a gyógyító energiám a televízión keresztül?
Optimális esetben ez sokakra hathat, méghozzá egyszerre.

Minden paramétert persze nem lehet figyelembe venni. Van olyan helyzet, amikor nem is ismerjük a paraméterek egy részét. Erre találta ki egy magyar származású Nobel-díjas, Harsányi János, hogy a tárgyalópartnerről vagy ellenségről megszerzett ismeretek segítségével megpróbálhatjuk modellezni annak stratégiáját (mekkora a valószínűsége, hogy a saját szempontjából legoptimálisabban viselkedik), és az adott véges meghatározottságú rendszerben megtalálni a legjobb megoldást. Ezzel visszavezette a problámát a véges rendszerek döntési problémáira.
Ezutáni lépcső a félrevezetés, a gondolatolvasás és a hipnotizálás.
A legutolsó érvet már az emberiség kezdetei óta ismerjük: ez az erőszak.
De mi lesz akkor, ha ráébredünk: az igazi optimumot nem úgy érhetjük el, hogy a másikra a lehető legrosszabbat próbáljuk ráerőszakolni, hanem ha az emberiség minden egyede számára legoptimálisabb (a leghátrányosabban érintett számára is még tolerálható) megoldást választjuk?
Egyesek, akik ebben a küzdelemben élik ki magukat, unatkozni fognak. Sebaj. Azonban a felszabaduló idő önfejlesztésre, közösségi célú gondolkodásra, mások segítésére is fordítható. És az emberek közötti bizalom lassan helyreállhat. Az együttes cselekvés a közös célokért - úgy, mint a pozitív visszacsatolás - megsokszorozhatja energiánkat. A begerjedés minden akadályt legyőzve elvezethet oda, ahová mindig is visszavágytunk: az örök öröm, béke és szeretet birodalmába. Ahol mindenki megvalósíthatja önmagát.

Még a legkétkedőbbek is be kell hogy ismerjék: csak jobb, mint a mostani...

Levélküldés

Vissza a főmenühöz