Könyvismertetések, cikkvázlatok

Előszó gyanánt
Itt nem megkérdőjelezhetetlen igazságokat, hanem különböző véleményeket találsz, nagyrészt idézetek formájában. A dolgod csak annyi, hogy elgondolkozz rajtuk.
Amikor az egészből kiragadsz egy részt és azt reprodukálható kísérletek alapján magyarázod, akkor azt ma tudománynak ismerik el.
Ha a világ egészéről gondolkodsz, sok szempontból vizsgálod a valót, megkérdőjelezed az "alapigazságokat", akkor szemfényvesztőnek kiáltanak ki. A kísérletek nem reprodukálhatók - mondják rá a tudósok.
A nagy dolgokat mindig a "szemfényvesztők" indítják el. Meg is kapják érte a jutalmukat - persze csak haláluk után. Akkor, amikor fogyatékos érzékszerveinket sikerül az ötlet miatt kifejlesztett pontos mérőeszközökkel kiterjeszteni. De addigra már újabb álmodozók jelentkeznek hihetetlen álmaikkal.
Szerencsénkre.
/Záhonyi András előszava/


A MÁSKÉPP GONDOLKODÁS PÉLDÁI


1. VHK
2. A HUMANISTA mozgalom
3. Négy összefüggő írás

A VHK és a TITOKFEJTŐ Körök
VHK = Vágtázó Halottkémek

Alapvetően új megközelítés. A kiút keresése a mindenki által ismert problémákból.
Valakinek ki kell mondani a problémákat. És receptet is kell adni a megoldásukra. Méghozzá szájbarágósan, hogy mindenki megérthesse, így ne lehessen félremagyarázni, aztán hasonló esetben a megelőző esetekre hivatkozva agyonhallgatni. Ha sikerül, még mindig megprobálják a hatalmi pozícióban lévők, hogy rásüssék a populizmus és a megalapozatlanság bélyegét. Mert minden "új" felborítja az addigi sok energiával kiharcolt hatalmi struktúrát és előjogokat. Ezért jó, ha a "médium", vagyis a gondolatok képviselője a zenében is el tudja mondani véleményét. Amit a modern technikákkal manipulálni képes szavaknál sokkal többen megértenek. Következik: Grandpierre Attila, VHK.

Mindig ugyanarról van szó, csak másképp...
Grandpierre Attila, a VHK énekese emlékezik

- ...(a gimnáziumban) megismerték a magaviseletemet, és emiatt azt mondták, hogy határozottan eltanácsolnak az egyetemtől, és maximum valahová vidékre mehetek el könyvelőnek. Rájöttem, hogy nekem tanulmányi versenyt kell nyernem, ahhoz, hogy egyetemre kerülhessek. A gondolatot tett követte: bekerültem az első tíz közé, és így vettek fel az ELTE fizika szakára. Később itt is a magaviseletem miatt függesztettek fel két évre.
- Mi baj volt a magaviseleteddel?
- Jól éreztem magamat a társaságban, és elsősorban ez volt a fontos, nem pedig az, hogy a tanárok szerint hogyan kellene magam érezni. Emiatt például állandóan nevetőgörcsöm lett, és ez a tanítást különleges megvilágításba helyezte. Szerveztem különféle akciókat, amik a tanítást más mederbe terelték, nem a tanárok elképzelése szerint. Önálló elképzeléseim voltak, és ezek általában arra irányultak, hogy az én meglátásaim érvényre jussanak.
- Mégis, hogy “juttattad érvényre a meglátásaidat”?
- Például szünetekben gyújtogattam a folyosón. Ezen kívül következetesen olyan hozzászólásokkal léptem színre, amik a tanuláson kívüli cselekményekre buzdították az embereket. Emiatt aztán egy idő után nem szólítottak fel, akárhogy jelentkeztem, úgyhogy kénytelen voltam ping-pong labdákkal, láncok csörgetésével felhívni magamra a figyelmet. Ezek a dolgok az egyetemen is folytatódtak. Elbeszélgettem az emberekkel, hogy miért mentek oda, és milyen motivációjuk van arra, hogy fizikusok legyenek. Aztán kiderült, hogy igazából nem személyes érdeklődés fuzte oket arra, hogy ide jelentkezzenek, hanem egyszerűen jobb híján jöttek ide, amit aztán én egyszerűen nevetség tárgyává igyekeztem tenni, és sikerült is.
- Végül visszavonták a felfüggesztésedet az egyetemen. Sikerült valamilyen kompromisszumot kötni?
- Igen, megígértem, hogy hajlandó leszek ezután beszélgetni is az emberekkel, nem csak a saját törvényeimet próbálom érvényesíteni. Olyan kompromisszumot is kötöttem, hogy több mint egy mondatot hajlandó leszek beszélni valakivel.
...Csillagászati témából írtam a disszertációmat, ami a vártnál sokkal sikeresebb volt, és először nem is akarták elhinni, hogy én ezt egyedül csináltam. Mondták, hogy pályázzak meg egy aspirantúrát, tehát készítsek el egy hároméves kandidátusi fokozatot jelentő munkát. Meg is csináltam, meg is védtem, utána munka nélkül maradtam 3 hónapig.

A Titokfejtő Körökről

...amikor összejöttünk, és a hangulat a tetőfokára hágott, akkor mindenféle látomásaink támadtak. Mintha megnyílna hirtelen az a világ, amiben vagyunk, kicsúcsosodik és átvisz egy másik világba, amely egy olyan látomásos, hallucinogén világ, ahol minden sokkal elevenebb és élettelibb. Ez az, ami miatt erős motivációt éreztünk arra, hogy megváltoztassuk a világot. Úgy éreztük, hogy az emberek általában nem élnek igazi életet, a saját életük impulzusainak nem engednek, hanem ehelyett elfogadják a külső fékező kényszereket és alávetik magukat a körülmények hatalmának. Közben pedig fordítva kellene viselkedni, mindenkinek a legmélyebb oldalát és a legmélyebb impulzusait kellene átadni a többieknek, mert akkor az egész másképp működne, nem úgy, mint amikor mindenki a fékeket veszi át a másiktól. Egy sokkal teljesebb és szabadabb élet lehetséges annál, mint amit ma – valamilyen érthetelen ok miatt – az emberek élnek. Úgy gondoljuk, hogy az emberek olyanok, mintha tetszhalottak lennének, egy szellemi bombatámadás áldozatai. Ahhoz, hogy fölébredjenek, nekünk érzésekkel és lelki töltésekkel kell újraéleszteni oket. Tehát halottkémeknek kell lennünk.

...a naptevékenységeket leíró fizikai egyenletekkel foglalkozom. Próbálom megérteni, milyen tényezök mozgatják a Nap tevékenységét, energiatermelését és ennek a változásait. Sikerült egy olyan megdöbbento eredményre jutni, hogy a Nap működését a bolygók szabályozzák. Tehát egy látszólag nagyon kis hatás egy nagy eredményt tud létrehozni, ami hasonlít ahhoz, hogy elgondolok valamit és azt megcsinálom, tehát van egy nagyon pici változás, majd egy nagyon nagy eredmény. Ez általában az élő rendszerekre jellemző. Az, hogy a Nap is ilyen organikus jelenségeket mutathat, egy teljesen új irányt jelöl ki a csillagászatban.

... a középpontban ezúttal is a kozmikus erő, a világösztön, Grandpierre Attila életművének talán legfontosabb eleme, amely szerinte minden emberben jelen van, és amelyen a természetes kozmikus emberi lét alapul. Az eltévelyedett nyugati civilizáció és a hozzá kapcsolódó társadalmi tudat teljesen háttérbe szorította ezt a világösztönt, hogy egy természetidegen elveket is tartalmazó normarendszert kényszerítsen az emberekre. Az elszakadás, a manipuláció következményeként gyakran érezzük úgy, hogy nem azt csináljuk, amit valójában szeretnénk, és hogy nagyságrendekkel a képességeink alatt teljesítünk. A VHK a kapcsolat újrateremtésén fáradozik, ehhez a legrövidebb út megérzésük szerint a zenén és a „magasra vivő megtáltosodáson” keresztül vezet.

a csend titkos páncélja

mi
mi végül
mi körül
szó
szóba harap
reszket a rab

a nullházak szelepként muködnek
nemlétem közepén en vagyok a halhatatlanság
VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK

hangosbemondó tájakon mázsás tudati parancsokat hirdetni
álmodni kell éberen, konokon, valóra váltani a világot.
mindent át kell élni, mindent itt élni, itt átlényegülni egy dühmardosta belső világ papagájrikoltásaiba, az önismeret és önszuggeszció erőit példátlan hadba vezetni, suttogni, kérni, kérlelni, hajlongani, hajolni, haj, haj, hajgatni, álmélkodni folyton, kusza körvonalakat ókumulálni, belső tájakra repülni, az akarat fegyelmét kihúzni, hogy a hegyvonulatok felszisszenjenek a tücsökciripeléstől, edzeni, pedzeni, epedezni, sötét udvarokba kakasokat vetni, levelezni fűvel-fával, vadorrú bogárral, lesni, nyesni, etetni bőven, túltelített eltökéltséggel, a jégorrú banya szigorával, hangosbemondó tájakon mázsás tudati parancsokat hirdetni, vénnek lenni, többezer évesnek, de kényesnek, fényesnek.

A mindenség örjítő varázsa
ezen szavak elolvasásával egyidőben
újabb turnéra indul
fellépésének következo állomása
KÉPZELETED
a felhasznált üzemanyag
ÉLETED
a kilövés helye
ÉBREN ÁLMODÓ AGYAD

VHK
...az Éden visszahódítása lényegében a Vágtázó Halottkémek (VHK) másik megközelítése, megfogalmazása. A halottkémek azért vágtáznak, hogy az emberek végre felébredjenek a tetszhalott állapotból, és kiteljesítsék az életüket, az Édent pedig csak úgy lehet elérni, ha sok ember ráébred erre és cselekszik is. Ez szintén hosszú távú program cím, akárcsak az együttes neve.

... a természet szerint érzéseink, sejtéseink és gondolataink eleve összetartoznak, a kozmikus én és a tudatos én egylényegű. Csak a modern társadalom igyekszik szembeállítani őket egymással, Sajnos egyre sikeresebben. A belső világ azonban ma is feltárható. A biokibernetikában ismert dolgok: az emberi szervezetet a külső érzékszerveken keresztül másodpercenként több mint egymilliárd bitnyi információ éri. Azt is kimutatták, hogy ebből az ember ebbol ténylegesen másodpercenként maximum száz bit mennyiséget tud hasznosítani. Azaz csak nagyon elenyészo részét tudatosítjuk. Tudatos énünk tehát egy porszem a sivatagban, de pozitívabban úgy is fogalmazhatnék, hogy tudatunk a mélytudatunk lángoló fókusza.
De ahhoz, hogy tudatunk normálisan tudjon működni, kell, hogy ez az információ értelemszerűen válogatódjon ki.

... EGY olyan átfogóbb világlátás alapjait dolgoztam ki, amelyet meg lehet valósítani, rendszeresen lehet művelni, tudományos szinten ki lehet dolgozni, kutatni és továbbfejleszteni, és amely kiegészítheti és felválthatja a mai materialista világnézetet.
– Ön szerint ez miért nem történt még meg?
- Azért, mert az emberiség több száz évvel ezelott valójában eldöntötte, hogy egy materialista alapon álló világnézet lesz az irányadó a tudományos tevékenységben. Ez a döntés szerintem hibás volt. A világ nem pusztán anyagcsomók halmaza, mint ahogy az ember sem csak pusztán atomok bizonyos egyvelege. A lényeget éppen az adja, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal, az atomjaink milyen módon szerveződtek.
...Az ember és a világegyetem között nagyon sok olyan lényeges kapcsolat áll fenn, amit érdemes vizsgálni. Ezzel a tudomány még nem foglalkozott. A világegyetemet kutatja egy élettelen központú csillagászat, az embert kutatja egy élettelen központú pszichológia, én meg azt gondolom, hogy szükség lenne egy olyan tudományra, ami az embert, mint tudattal rendelkező élolényt vizsgálja, és ami a világegyetemet (JAV) is élő rendszerként vizsgálja.
Gordon W. Allport amerikai pszichológus magyarul is megjelent "A személyiség fejlődése" címu könyvében azt írja: a nyugati civilizációban az ember énje, mint egy hüvelykujj áll ki belső világából, szinte merőlegesen arra. A belső világunk belső szerveződési törvényével tehát homlokegyenest ellenkező irányba áll a nyugati világ által létrehozott tudatos én. És kérdés, ennek van-e értelme, ezt akarja-e az emberiség?
– De mi lenne, ha mindenki a kozmikus ösztöneire kezdene hallgatni, éber tudata helyett? Nem lenne-e esetleg káosz?
- Erre nyílván semmi garancia. A fennálló rendszer, bármilyen rossz is, mindig élvezi a nem vállalkozó szellemű emberek törvényszeretetét. Ugyanakkor mindig vannak, akiknek fontos, hogy ezt a törést helyrehozzák. Káosz ma is van épp elég, és nem biztos, hogy minden változás csak tovább növelné azt.

...Az emberre hatnak a gondolatok, de fontosabb, hogy mit érez, hogyan viszonyul saját érzéseihez. És melyek azok a kulcsfontosságú élmények, amelyek meghatározzák a látását. Ahhoz, hogy ez a belső látás kitisztuljon és meglássa a természetes élmények fontosságát és szerepét, ahhoz meg kell tisztulni az összes művi salaktól, műanyag buroktól, amit a társadalom ügyesen, millió oldalról ráköpdös az emberre. Ez a belső világ elsősorban az érzésekkel tartja a kapcsolatot, és amikor az érzések formát öntenek, az egyfajta zeneiséget jelent, így a zene közvetlen kapcsolatban van a belső világóceán hullámzásával és alakulásával.


Levélküldés
       Vissza
a főmenühöz


A HUMANISTA MOZGALOM
kellemes karácsonyi ünnepeket kíván!

A Humanista Mozgalom, amelynek a világ több mint 70 országában már 130 000 tagja és szimpatizánsa van, az újat akarja: olyan közösségeket, amelyekben az emberek érdekei előtérbe kerülnek a politikusok és a cégek érdekeivel szemben, mivel azok csak a választások előtt mutatnak némi érdeklődést a közember problémái iránt és csábító, soha meg nem valósuló igéretekkel próbálják elkápráztatni a szavazópolgárokat. Nyilvánvaló, hogy csak a megszerezhető hatalom érdekli őket.
Folyóiratuk, a HUMANISTA arra bíztat, hogy éljünk erőszak és megkülönböztetés nélkül.
Mottó: Az erőszak gyökere a (hatalmi és birtoklási) vágy.

A Humanista Mozgalom elsődleges céljai:
- ingyenes és megkülönböztetés nélküli orvosi ellátás
- az ember és környezetének védelme
- ingyenes és világnézetileg semleges iskolai oktatás minden szinten
- a tömegkommunikációs eszközök célja ne a haszonszerzés és a befolyásolás, hanem az objektív információ-átadás legyen
- a lakosság helyi szinten beleszólhasson a döntésekbe (lakásépítés. közszolgáltatások, közlekedés, energia- és vízgazdálkodás stb.)
- az adórendszer átalakításával az alapvető élelmiszerek, cikkek alacsony szinten tartása, az oktatás és a kisvállalkozások támogatása, amit a multinacionális cégek, a fegyvergyárak és kereskedők és bankok reális adóztatásából és a feketegazdaság felszámolásával lehetne biztosítani

Megszűnne a politikai és önkormányzati választások iránti közömbösség (pl. a legutóbbi 48%-os részvételi arány ezt jelzi), ha a képviselők a gyakorlatban is választóik érdekeit képviselnék. Ehhez meg kell teremteni azon képviselők visszahívhatóságának és felelősségre vonásának a törvényes feltételeit, akik választási igéreteikkel ellentétes módon cselekszenek.
Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a közemberek sokáig fogják tűrni, hogy statisztikai adatoknak, adószámnak és szavazógépnek tekintsék őket.
A közöny és az elégedetlenség visszaszorul, ha mindenki érezni fogja, hogy felelősséget kell vállalnia a saját sorsát is érintő döntések meghozatalában.

Dec. 10-én a humanisták demonstrációt tartottak az emberi jogokért az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 50. évfordulóján.
Az emberi jogok egyenlőségét és egyetemességét valló Nyilatkozatot 171 ország írta alá. Szellemétől és szövegétől távol áll olyan feltételek szabása, mint hogy: "ezek a jogok csak akkor fognak elismertetni, ha a makroökonómiai változók ezt megengedik", és csak addig, "amíg nem zavarják a gazdasági fejlődést".
Idézzük most a 21. cikkely 1. paragrafusát:
"Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, a szükséges szociális ellátáshoz, ...és olyan biztosításhoz, amely akkor érvényes, ha valaki saját akaratától függetlenül létfenntartási eszközeit elveszti."

Silo: Levelek barátaimnak
(Az argentin szerző könyve a személyes és társadalmi válságról szól a mai világban)
1993-ban védte meg a "Párbeszéd Előfeltételei" című tézisét.
"... a párbeszéd korunk lényeges civilizációs problémáiról mindaddig felületes marad, amíg társadalmi méretekben ki nem ábrándulunk a jelenlegi rendszer szemfényvesztő illúzióiból.
Vannak már olyan helyek, ahol már megindult valami új, valami, ami a szakértők párbeszédétől egyszer majd eljut a közélet színterére is."
Alapvetően újszerű filozófiai gondolatait a negyedik levél, a Hozzájárulások a gondolkodáshoz tartalmazza.
Túllépve Fukuyama és Toffler, Erasmus és Rabelais, Dewey és Szaharov gondolatain visszanyúl a a XII. századi Code Uranus "Goliard" költőinek írásaihoz:
"A Pénz bizisten még a balgából is tudóst csinál."
Silo véleménye a pénz hatalmáról korunkban:
"Íme az általános igazság: a pénz minden.
A pénz a kormány, a törvény, a hatalom. Az alapvető megélhetés. De ugyanakkor a művészet, a filozófia és a vallás is.
Pénz nélkül emberi kapcsolatok sincsenek, sőt intim magánélet és pihentető magány sem."

Gondolatok Salvatore Puledda "A Történeti Humanizmus Válsága és az Új Humanizmus" és Silo: "Levelek barátaimnak" című könyvéből:
- Humanizmusnak egyrészt az emberi értékeket és méltóságot előtérbe helyező filozófiai irányzatot szokás nevezni. Szűkebb értelemben azonban azt a XIV.-XV. században elindult és a "reneszánszhoz" vezető átalakulási folyamatot jelenti, amely végül a legújabb kor előtt kaput nyitó forradalmakhoz vezetett. Azonban a keresztény, a kommunista, a neolibaralista és az egzisztencialista humanizmus is a hatalom megszerzéséhez és megtartásához kapcsolódik.
Századunkban a humanizmus egy új értelmezést kapott - ezt hívjuk Új Humanizmusnak. Az Új Humanizmus az embert a szabadság dimenziójában értelmezi. Az ember a természet része, de ugyanakkor a természet és önmaga átalakítására irányuló terv is egyben.
- Az új humanizmus a világ különböző részein és különböző korokban fejlődött ki, éppen ezért egy irányba terelheti az akarva-akaratlan egymás mellett élő, jelenleg ellentétes érdeket képviselő kultúrákat.
- Az ember társadalmi tevékenysége képes átalakítani a világot és saját természetét. Ebből következik, hogy nincs természetes jog, természetes tulajdon vagy természetes intézményrendszer, és azt sem, hogy az embernek olyan lesz, olyan kell legyen a jövője, amilyen a jelene.
- Az emberiség fájdalmának legyőzéséhez szükség van a tudományokra és az igazságosságra. De az ember értékének "használhatóságát" valló technikai megközelítést sörgősen el kell vetnünk. A jelen pillanatban rosszul működő biológiai gépezet, azaz az ember így 'rossz állattá' válik, megsemmisít minden más életformát, felborítja a természet egyensúlyát.
Ezért az esetleges eltűnése a természetből nem tekinthető szükségképpen kedvezőtlennek.



Négy összefüggő gondolat

Mottó: : Az ember magát a legintelligensebb teremtménynek tartja a Földön. Ez igaz is - a legtöbbet tudja. De a leglényegesebbet-e?

Az IDŐ

Ha nem tudjuk, mi az, legalább mérjük.
Mivel?
Mechanikusan ketyegő, kerek szerkezettel. Lapján számok jelzik, hol is jár pontosan a mutató.
Hogy mit mutat? Azt, hogy hány az óra.
Ki érti? Az emberen kívül semelyik földi lény, sőt, az is csak úgy 7 éves korától.
Aztán a kezdeti rácsodálkozás után a gyermek is megutálja, amikor reggelente hirtelen zakatolásba, csörgésbe kezd.
Akkor már ő sem kérdez rá, hogy minek. Az iskolában már belenevelték a játékszabályokat.
A századelőn a falusi gyereknek még nem volt. Igaz, az apjának se. A kakas kukorékolására keltek. A Napot figyelték, hogy tudják: mikor kell fejni, enni adni az állatoknak. Mikor kell a veteményt meglocsolni, az ételt elkészíteni.
Nem is idegeskedték agyonra magukat. A "munkahely" mindjárt ott volt a kert végében. Nekik nem kellett kerekeken gördülő, zsúfolt szerkezeteken "órákat" utazgatniuk naponta, többségükben csak azért, hog olyat csináljanak, amit nem szeretnek. Hogy az érte kapott pénzen tartósított ételt, ízesített italt vegyenek.
Hogy a divat és nem a praktikum diktálta mesterséges alapanyagból készült ruháikat megvehessék.
Minek ezért annyit utazgatni, meg tudjuk csináljuk azt mi magunk is - mondták az öregek.
Mert ők még mertek kérdezni.
Mert ők még mertek a maguk - mi most úgy mondjuk: egyszerű - módján gondolkodni.
Az órára azt mondták: minek? A kakas úgyis tudja az "időt".
De honnan?

A múlt, a jelen és a jövő nem pillanatok sorozataként folyik előre vagy hátra. Az időnek szerkezete van, az emberre mindaz egyidőben hat, ami élete során történt és történni fog. Ez a gondolat már ősidőktől fogva megfogalmazódott az emberekben - l. a mítoszokat és a legendákat.
Az időutazást is el tudjuk már képzelni az egyik irányban:
a múltba visszatekintésre már van modell. Ha elfogadjuk, hogy minden pillanat képe fénysebességgel távolodik tőlünk (mivel a fény elektromágneses sugárzás, így anyagi természetű, tehát sebessége nem lépheti túl a fénysebességet), akkor az valahol most is fellelhető a világegyetemben. Gondolatunkkal túllépve az anyagi világ korlátain (ahol már nem érvényes Einstein állítása, hogy a fénysebességnél nem létezik nagyobb sebesség) ezeket a képeket utól is érhetjük. A benne megfigyelt információval pedig vissza is térhetünk a "jelenbe". A misztikusok szerint ez akkor következik be, amikor a meditáció során fizikai (anyagi) testünkből kilép az asztráltest (nem anyagi) és korlátok nélkül csatangolni kezd az "időben".
Lehet, hogy mégegy dimenzióval kívülebbre kerülve a számunkra még ismeretlen és véleltlenszerűnek tűnő jövőbe is beleláthatnak majd emberiségünk kiválasztottjai?


JÁTÉKSZABÁLYOK

Jó kisfiú vagy, azt csinálod, amit a szüleid mondanak - hallod a bűvös mondatot szinte minden családban.
A baba, a kisgyerek meg "engedelmeskedik". Parányi eszével már felfogja, hogy akkor kap csokit, rágót, új játékot, ha "úgy" csinál.
Magában jót mulat a körülötte gagyogó, értelmetlenkedő felnőtteken.
Aztán addig-addig "kondicionálják", míg a végén maga is elfelejti, hogy másképp is lehetne.
Az iskolában már természetesen fogadja a szabályokat. Az adott lehetőségek között sakkozva próbálja magának kikaparni a legjobbat. Ha hagyják, azért megszegi a neki nem tetsző szabályokat.
Ekkor kezdik belénevelni a bűntudatot. Érzelmi ráhatással, észérvvel, hittel. És egyszer csak hatni kezd a dolog. A végső érv döntőnek bizonyul: a többiek is így csinálják és érzik.
Szándékosan nem használtam a "gondolják" szót. Mert gondolni lehetne másképp is. Csak ahhoz el kellene gondolkodni egyszer.
De senki nem mutat példát rá a környezetedben. Aki mégis félszegen megpróbálja, azt megmosolyogják. Nem lehet úgy - mondják ki hamar az ítéletet a "tekintélyesek": tanáraid, szüleid, főnökeid, politikusaid.
Ha lehetne, már nálad okosabbak rég megcsinálták volna - hangzik a döntő érvük.
És te, apró porszem elhiszed. Így vagy kondicionálva.
Ha elolvasod a nagy feltalálók és újító művészek életrajzát, azt látod: gondolataikat koruk értetlenül fogadta. Többségük szegényen halt meg.
Erkölcsi elismerést is rendszerint csak haláluk után kaptak, akkor, amikor már "valaki" más az ötletüket "felhasználva" sok pénzt keresett vele.
"Jó ez így, legalább békén hagynak" - mondja a többség. "Kár ezen elmélkedni, úgyse tudnék egyedül bármit is tenni, hogy másképp legyen".

A bátrabbaknak azonban eszébe jut, hogy a játékszabályokat "valakik" egyszer létre kellett hozzák. Hiszen léteznek. És ugyancsak "valakik" most is alakítgatják őket. Nélkülünk.
A dolog innen kezd érdekes lenni. Ha a többség belenyugszik, hogy a mindennapi életére vonatkozó számára hátrányos szabályok megváltoztathatatlanok, akkor azok úgy is maradnak.
Ha belenyugszunk, hogy a világmindenségre vonatkozó nekünk tanított axiómák igazak és megváltoztathatatlanok, akkor eszünkbe se jut alapvető kérdéseket feltenni.
És minden marad a régiben.
Kinek jó ez így?
A "valakiknek". Akik senkiből úgy lettek valakivé, hogy kijelentették: mi hozzuk a játékszabályokat.
És be is vezették a mindenható szabályozót: a Pénzt.
Aztán elvették vagy aprópénzért megvették az igazi "Valakik" ötleteit.
Beülve a jóba aztán minden gondolati másságot könyörtelenül elfojtottak.
Elvégre még megint rájön Valaki, hogy a mindenható alapszabályokat is meg lehet kérdőjelezni.

Ezért érdemes gondolkodni.

Az ÚT

Mindenki úton jár. A majom is, az elefánt is, az ember is. Az utóbbi már csak két lábon. Őszintén szólva meg is látszik rajta. Imbolyogva, bizonytalanul halad. Szegénynek állandóan figyelnie kell. Hogy el ne essen. Hogy gyenge testalkata miatt ne érje veszedelem. Hogy biztosítsa megélhetését.
Hogy a végén el tudjon számolni önmagával.
Erre a legutóbbira élete nagy részében még nem jut ideje, energiája. Érthető - Amíg ereje teljében nem érzi testi és szellemi végességét, könnyen bebeszéli magának, hogy ő az, aki a világot majd jó irányba vezeti.
Aztán később beéri a naprendszerrel. Majd nemsokára a Földdel. Ezután Európa, majd saját országa, végül városa is elég neki. De egy idő után beéri egy kisvállalkozással, végül egy családdal is (ahová minden kudarca után visszahúzódhatott, ahol a féltékenység veszélye nélkül eldicsekedhetett sikereivel). De addigra már nagyon legyengül és megöregszik, az is biztos.
Manapság ezt az utolsó néhány territóriumot is elveszik tőlünk.
No nem erőszakkal, hanem furfanggal. Mi magunk vonulunk vissza elefántcsonttornyunkba - Mert félünk, hogy be akarnak csapni. Hogy elveszik, amink van. Hogy akaratunk ellenére befolyásolni akarnak.
Pedig éppen így, elszigetelődve a legkönnyebb elbánni velünk. Profik találják ki, hogy mi magunktól "jöjjünk" rá: így vagy úgy szeretnénk, ez vagy az kell. A fontos csak az, hogy a felkínált választékból válasszunk.
Van mégis egy esélyed. Ha odafigyelsz a belső hangra. Ha türelmesen kivárod, hogy megszólaljon. Aztán már csak követni kell. És csodák történnek majd veled. Egyszercsak megszabadulsz az életed szinte minden pillanatát megszabó kényszerpályától.
Rájössz, hogy akkor tudsz szabadon gondolkodni és cselekedni, saját céljaidat önkéntesen átmenetileg háttérbe parancsolva a mindenkinek, így neked is hosszútávon ért tenni, ha nem zavar állandóan az aggódás a javaidért.
Milyen egyszerű: te "csak" teszed a dolgod. Belső kényszertől vezérelve. Hogy milyen eredménnyel, az már nem tőled függ. Rád annyi tartozik, hogy igyekezz, minden tőled telhetőt megtégy.
Azt kérdezed, hogyan indulj el? Egyszerű.
Elképzeled, hogy nincs semmi tulajdonod. Csak rád bízott tárgyak, eszközök. Amiket halálod pillanatában továbbadsz másoknak. De előtte megkérdezik, hogyan sáfárkodtál velük. No, ez az a pont, látom, ahol azt gondolod: elég ebből, és félre akarod tenni ezt a lapot. Pedig csak épphogy félni kezdtél a gondolattól, hogy hátha így van.
De kell-e rettegni ettől?

Ha a "valakik" közé tartozol (l. a játékszabályok megalkotóit), bizony kell. Hogy egy kicsit neked is kelljen, neked is adtak néhány olyan morzsát, amiért nem dolgoztál meg. Hogy alamizsnáért cinkos váljon belőled. Akinek van veszteni valója.
De az ember valamikor megkapta a szabad akaratot. Dönthet. Változtathat. És mindezt jó irányban is.
Ezek után tedd fel magadban a kérdést: neked van-e mitől rettegned?
A választ halkan súgd meg - önmagadnak.
Aztán csináld azt, amit jónak tartasz. Ennyi.

Korunk ÜZLETei

Tengervizet árulni a kontinensek belsejében (ingyen van, ráadásul a só miatt gyógyhatású is...)
Pénzt gyártani (törvényesen vagy illegálisan - teljesen mindegy)
Pilótajátékot szervezni (mindegy, hogy "albánállamilag" vagy csak román módra)
A tőzsdén a hossz, a bessz és a félreinformálás segítségével tönkretenni a kisbefekttőket
Károsultaknak adományokat gyűjteni afrikai és ázsiai országokban
Populizmussal (pl. kedvezményes repülőjegy a járni is alig tudó nyugdíjasoknak)
Megtévesztő reklámanyagokkal (pl. Ön biztosan nyert ...ha kihúzzák a számát)
Az öregeket meg nem becsülni, elszegényíteni (értékes tapasztalataik sutba dobásával hosszútávú károkat okozva - igaz, a nyugdíjaikat meg lehet spórolni...)
Géneket adni s venni (mint a rabszolgákat a rómaiaknál - de mit is tart róluk az utókor?)

Mi lenne, ha egyszer a becsületes termelő munka és a világban ma legnagyobb hiánycikk, a szeretet is ide tartozna?


A Brigit Bardot Alapítvány rendületlenül kiáll az állatokért az "embertelen" bánásmód megakadályozása érdekében.
Vajon az EMBEREKÉRT ki fog kiállni?
A megmaradásról
Az output nem lehet nagyobb, mint az input (l. az energiamegmaradás törvénye)
A kocsinak benzin kell, a gépnek áram, a marhának fű, az embernek étel.
De hiába mindez, ha a kocsi és a gép nem kapott olajat. A marha meg az ember vizet és levegőt.
Ha ezek elfogynak, majd rájössz: a pénzzel csak "átvitt értelemben" lehet olajozni és a pénzt nem lehet meginni vagy belélegezni.
Karácsonyi figyelmeztetés a mai kor emberének:
Őrülten vágyakozol a technika fehér izzására, miközben szíved jéggé dermed.
A változtatást magadban kell elkezdened - és egyszer majd bekövetkezhet az is, hogy az értelmiség és a gazdagok is önzetlenül fognak gondolkodni és cselekedni.
A négy írás és a három gondolat Z.A. agyában született meg.