hid
Mindenkinek, aki elfogult,

írjuk ezt a levelet, mikor már 26 hidat lebombáztak, és lehet, hogy mire megkapjuk válaszát, lebombáztak még többet. Mi legfeljebb egyetlen hidat vagyunk képesek felépíteni, az önök segítségével, azt a hidat, amely összekötné önöket a legjelesebb jugoszláv írókkal. Írásaikat, véleményüket eljuttatnánk a jugoszláv közönséghez, és elküldenénk önöknek a legjobb jugoszláv szerzok írásait. Szívesen válaszolunk kérdéseikre és amennyire tolünk telik, tárgyilagos információkat küldenénk.

Azért érezzük feljogosítva magunkat arra, hogy az önök segítségét kérjük a hídépítéshez, mert már a válság kezdete óta mindvégig világosan állást foglaltunk a háború ellen, a polgári lakosság és a polgári értékrend elleni agresszióval szemben.

A Stubovi Kulture Kiadó munkatársai és szerzoi (David Albahari, Vladimir Arsenijevic, Dragan Velikic, Svetlana Velmar Jankovic, Dausan Kovacevic, Vida Ognjenovic, Rodoslav Petkovic, Ljubomir Simovic…) már a válság kezdetén felemelték a szavukat városok és hidak lerombolása ellen, kifejezték együttérzésüket más népekkel és saját népükkel, a muszlim, horvát és szerb menekültekkel, ahogy ma a Koszovóból eluzött albán menekültekkel. Most, amikor magunk is ki vagyunk téve a háborúnak és a kollektív megtorlásnak, amely elpusztít mindent, amit ember épített, és ami még fontosabb, minden értéket, amiben eddig hinni lehetett, most amikor a jugoszláv állampolgárok óvóhelyeken élnek elsötétített városokban, amikor minden egyes jugoszláv állampolgár potenciális „járulékos áldozat", nem adjuk fel igényünket a kultúrára, továbbra is nyitottak vagyunk az alapértékekre, azok kifejezodéseire, bárhonnan szólnak is hozzánk.

A politika bizonyára meg fogja találni a magyarázatot és a mentséget civilek megölésére, hidak lerombolására, menekült-karaván bombázására, olajfinomítók lerombolására, amely ökológiai katasztrófával fenyegeti a térséget.

Mi, akik nem vagyunk politikusok, nem találunk mentséget kormányunk politikájára, és most nem is a politikusok, hanem a polgárok szavait szeretnénk hallani mindarról, ami itt történik. A jugoszláviai háború legfobb áldozatai az egyszeru állampolgárok és javaik. A bombák gyerekeket ölnek, városokat tesznek tönkre, hidakat, vasutakat és utakat rombolnak le. Néhány éve több százezer ember tüntetett demokráciáért Belgrádban, Újvidéken, Kragujevacban, Nisben, Valjevoban, Kraljevoban és más városokban, összesen 64-ben. Erofeszítéseik jutalmaként ma a kollektív megtorlás áldozatai. Belgrád közvetlen szomszédságában feszik az egyik legveszélyeztetettebb város, Pancevo, ahol egy hatalmas petrokémiai üzemet bombáztak le, és amelyet napok óta füstfelho borít. Polgármestere, Srdan Mikovic nemrégiben megmutatta a Washington Post riporterének, a szerkényében orzött amerikai, angol, francia zászlókat, amelyekkel két éve mint a demokrácia szimbólumaival Pancevo utcáin tüntettek. Ez a demonstráció elozte meg az ellenzéki polgármester választási gyozelmét. Pancevot a Milosevic rezsimmel szemben tanusított sikeres ellenállásáért a legbrutálisabb formában büntették meg. Lakói tömegesen menekültek. Talán igazuk is van azoknak, akik cinikusan azt mondják, hogy a bombázás ugyanannyi napig fog tartani, ahányat az utcán töltöttünk az alapveto demokratikus jogokat követelve.

Kollektív büntetést ránk méro retorziója során a NATO nemzetközi konvenciók által betiltott fegyvereket alkalmaz, nemzetközi egyezményben védett objektumokat támad. Azok a hírek, hogy uránium tartalmú lövedéket is használnak, megerosítést nem nyertek ugyan, de megcáfolva sem lettek.

Jugoszlávia bombázásával a nyugati katonai szövetség nyugat-ellenes hangulatot kelt a jugoszláv közvéleményben, és lerombolja azt a szellemi bázist, amelyre a nyugat-európai országok épültek, és amelyre ennek az országnak is épülnie kellene. Mi, akik ki vagyunk téve ennek az embertelen háborúnak úgy érezzük, ez talán az utolsó pillanat, amikor még beszélni tudunk olyan témákról, mint kollektív megtorlás, járulékos áldozatok, ökológiai katasztrófa, etnikai tisztogatás, a modern háború etikája, a sajtószabadság felfüggesztése a háború alatt, a Dunai hajózás szüneteltetése, vagy bármi másról, amirol írnának nekünk. Írásuknak nagyon örülnénk, mert azt jelentené, hogy beszélgetni még akkor is tudunk, ha már sem hajózni, sem a vízen átkelni nem tudunk.

Válaszát várva reméljük, hogy segít nekünk legalább ezt a hidat felépíteni.
Predrag Markovic Stubovi Kulture bridge@stubovi.co.yu

A Stubovi Kulture Kiadó 1993-ban alakult. Szépirodalmi muvek publikálásával kezdte, majd esszékötetekkel és társadalomtudományi muvekkel bovült. A maihoz hasonló nehéz idokben, az ex-Jugoszláviában zajló háború és infláció, a nemzetközi szankciók és az értékrend elbizonytalanodása közepette folytatta munkáját, és maga köré gyujtötte a Jugoszláv szerzok javát, akiknek a könyvei fordításban több nyelven hozzáférhetoek. Az utóbbi hat évben a kulturális hídépítés jegyében a világirodalom jeles szerzoi közül kiadta többek között Konrád György, Esterházy Péter, Bohumil Hrabal, Anthony Burgess, Miguel de Unamo és George Perec könyveit.