A Cutty Sark háromkor bezárt, és mi továbbálltunk.
  Ha kifizettem a házamat, mondtam, engem többé nem látsz olajfúrón. Lehúzom a redõnyt, és a kibaszott tenger közelébe se megyek.
  Nem volna olyan rossz, ha nem lennél annyira helyhez kötve, mondta Finn. Csak forogsz a Nappal, mint a hülye. Ottrekedsz azon az egy istenverte helyen, az a legszarabb.
  Át akartam vágni a túloldalra, de megálltam, és mentem tovább. Csak a tengerész melegedõ, mondtam. Azt hittem, kocsma.
  Veszek magamnak egy hajót, mondta Finn. Lesz rajta ágy, kis gázrezsó - teljes összkomfort. Ez ám a pálya. Aztán irány a nagy vad kékség: az orrot az Egyenlítõnek fordítom, és viszlát, ami belefér!
  Hol a fenébe van az a múltkori kocsma? mondtam. Hogy is hívják? Fregatt, vagy mi...
  Finn nem figyelt. Benyitott egy üzlet ajtaján. Gyere.
  Követtem. A padlón kötelek és bóják, a polcokon úszómellények, iránytûk és világítórakéták, tengeri térképek a falon.
  Olyat kérek, mondta Finn.
  Térképet? kérdezte az ürge a pult mögött.
  Aha.
  Mirõl?
  A Sargasso-tengerrõl, mondta Finn. És érdekelne még Zanzibár, Észak-Nyugat Izland, Honolulu, a Nagy Korallzátony, a Van Diemen-föld, az Amazonas-medence, Timbuktu, Montego Bay...
  Csak brit tengerparti térképeket tartunk.
  Micsoda!
  Az ürge vállat vont. Bocs.
  A francba... Finn karja a pultra, feje a mellére hanyatlott. Azt hittem, mindjárt elsírja magát.
  Sebaj, Finley. A vállára csaptam, és a boltoshoz fordultam. Egy kis navigációra lenne szükségünk, haver: merre van a Fregatt Bár?

fordította HIDEG János