A térhatás érzékeltetése a látómezôben elhelyezett alakokkal. A képen határozottan érvényesül a jelentésnek alárendelt perspektívikus viszony; azaz a tôlünk távolabb elhelyezkedô, de láthatóan központi szerepet játszó királyi pár nagyobbnak mutatkozik az elôtérben felvonulóknál. A sakktáblát (értelmezhetôsége kedvéért) a mûvész felénk fordítja, vagy még pontosabban az összes képi elemet a betû belsô terének alapsíkjára forgatja rá. A térhatás részben az alakok, formák kitakarásából, részben a háttér felôl az elôtérbe folyamatos tónusátmenet révén símuló alapsík által, részben pedig a vizuális mezô kicsiny, környezetétôl elszigetelt "kulcslyukhatása" révén jön létre. (Miniatúra a XV. századból)

Az enyészpontos geometrikus perspektíva korai alkalmazására tett kísérlet során a mûvész még nincs teljesen tudatában az általa használt eszköz szabályszerûségeinek. Az enyészpontok nem mindig találkoznak, a padló síkjában a mûvész visszatér a már jól bevált és kevésbé kockázatos párhuzamosság-tartáshoz. Megfigyelhetô, hogy a drapéria kemény rajzolatú síkja hogyan nyomul elôre a nála sokkal lágyabban kezelt alakokhoz képest, ezáltal teremtve meg a kapcsolatot a kép terén belül Mária és az angyalok között. (Bernardo Daddi, Angyali üdvözlet, 1340 körül)